Koreai alagútrendszer és konfliktusok PDF

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) 1971-től kezdődően több alagutat épített, melyek célja a gyors katonai behatolás és a partizánharcok elősegítése volt. Az első alagutat, a 제1땅굴-t, 1974-ben találták meg Korangpho (고랑포) közelében. Az alagútban észak-koreai gyártmányú telefonokat és...

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) 1971-től kezdődően több alagutat épített, melyek célja a gyors katonai behatolás és a partizánharcok elősegítése volt. Az első alagutat, a 제1땅굴-t, 1974-ben találták meg Korangpho (고랑포) közelében. Az alagútban észak-koreai gyártmányú telefonokat és szovjet dinamit rudakat találtak, valamint előkerült az alagút építésvezetőjének munkanaplója is. Az alagút mindössze 1,2 km-re volt a katonai határvonaltól, és célja a katonák átjuttatása volt. Az alagút feltárása közben konfliktus alakult ki, melynek során három déli katona életét vesztette. A második alagútnál hasonló szituáció alakult ki, de ez az alagút 150 méter mély volt, így sokkal több katona tudott átjutni, és több kijárattal rendelkezett. A 제2 땅굴-t 1975-ben fedezték fel Csholvontól (철원) északra. A KNDK minden felelősséget elhárított, ám egy észak-koreai disszidens bevallotta, hogy ő is dolgozott az alagút építésén. A harmadik alagutat, a 제3땅굴-t, 1978-ban fedezték fel Panmindzsontól délre. A korábbi észak-koreai disszidens segített meghatározni a pontos helyét. Az alagutat megnyitották a turisták számára, és több harcászati eszköz szállítására is használták, Szöul irányába. A negyedik alagutat, a 제4땅굴-t, 1990-ben fedezték fel Jangu (양구) közelében, a demarkációs vonaltól 25-26 km-re. Ez az alagút nem volt olyan nagy, mint a második és harmadik alagút, de hosszabb volt (2 km hosszú) és 145 méter mélyen húzódott. Ezen kívül még több alagutat építettek észak-koreai katonai célokra, de ezek közül még nem mindegyiket fedezték fel. A KNDK és az USA közötti rövid enyhülés Nixon és Mao Ce-tung találkozásával kezdődött, ami Észak-Korea és az USA közötti kapcsolatokra is hatással volt. 1975-től úgy tűnt, hogy enyhülés veszi kezdetét, és 1976-ban észak-koreai és amerikai tisztek találkoztak Panmindzsonban egy koktélparti keretében. A vietnámi háború vége és Vietnám egyesülése a kommunista zászló alatt szintén hatással volt a helyzetre. Az észak-koreai gazdaság rohammunkát igényelt, és a tervgazdaság létrehozása is nehéz feladat volt. A KNDK közvetlen kétoldalú tárgyalásokat akart szervezni az USA-val, Dél-Korea kihagyásával. Azonban 1976-ban újabb konfliktus alakult ki, amelyet 판문점 도끼 만행 시건 (baltás mészárlás) néven ismerünk. Egy dél-koreai műszaki alakulat ki akart vágni egy fát a panmindzsoni Közös Őrterületen, amikor északi katonák támadtak rájuk és a velük levő amerikai tisztekre. Az egyik amerikai tiszt meghalt, a másik súlyosan megsebesült és később elhunyt. A támadás után a dél-koreaiak visszavonultak, és csak később tértek vissza a sebesült amerikai katonákhoz. Az észak-koreaiak szerint a fa Kim Ir Szen dédapja ültette. Az incidens következményeként a Közös Őrterületen és Dél-Koreában biztonsági intézkedéseket vezettek be. Az észak-koreai fenyegetés miatt összevonták az amerikai és dél-koreai csapatokat, és riadókészültségbe helyezték őket. A külföldiek beutazását megtiltották, éjszakánként lekapcsolták a világítást. A KNDK azt javasolta, hogy a Közös Őrterületet osszák ketté, hogy elkerüljék a jövőbeni incidenseket. A kedélyek 1976 szeptemberében kezdtek enyhülni. Mindeközben a dél-koreai politikai színtéren jelentős események zajlottak. 1976-ban Kim De Dzsungot ötéves börtönbüntetésre ítélték és megfosztották állampolgári jogaitól. 1978-ban átmenetileg felfüggesztették büntetését és házi őrizetbe helyezték, amely 1979-ben is folytatódott. Pak Csong Hi elnök túlkapásai miatt a koreai nép elégedetlensége nőtt, és 1978 júliusában több tüntetésre került sor. Annak ellenére, hogy Pak Csong Hi újabb hatéves mandátumot kapott, a tüntetések fokozódtak. 1979. október 26-án a koreai titkosszolgálat (KCIA) vezetője, Kim Dzse Gju, megölte Pak elnököt. Kim személyesen járta be az országot, hogy lássa a tüntetéseket és megoldásokat keressen. Pak elnök testőrségének főnöke, Csha Dzsi Cshol, azt javasolta, hogy vessenek be tankokat, ami feszültséget váltott ki. Kim végül megölte Cshat és Pak elnököt is. Kim azzal indokolta tettét, hogy a demokrácia érdekében cselekedett. A lehetséges motivációkról számos teória született: Japán szerint egy polgári demokratikus puccskísérlet része volt, míg a magyar lapok az USA-t sejtették a háttérben. A KNDK üdvözölte a diktátor eltávolítását és biztosította az USA-t, hogy nem fogja kihasználni a helyzetet. Pak rendszere egészen 1987-ig fennmaradt. Pak Csong Hi halála után Csve Gju Ha, aki korábban külügyminiszter és miniszterelnök is volt, a vezérkar ideiglenes elnöke lett. Próbálkozott a demokrácia felé haladni, de nem járt sikerrel. Cson Du Hvan, aki a vietnámi háborúban is részt vett, vezette Pak Csong Hi halálának kivizsgálását. 1979 decemberétől Csve Gju Ha vette át az ideiglenes posztokat, de később Cson Du Hvan szerzett nagyobb befolyást. Csve Gju Ha egyetemeket és főiskolákat záratott be az ellenzéki megmozdulások megelőzése érdekében. Kim De Dzsungot végül szabadon bocsátották. Cson Du Hvan (1931 -- 2021) a vietnámi háborúban egy koreai hadosztály parancsnoka volt. Pak Csong Hi kormánya alatt belügyminiszterként, majd 1963-ban a Koreai Központi Hírszerző Ügynökség (KCIA) személyzeti főnökeként szolgált. 1978-ban tábornokká léptették elő, és 1980 áprilisától a KCIA vezetője lett. 1979. december 12-én a Csonhoz lojális erők államcsínyt hajtottak végre, és átvették a koreai hadsereg feletti irányítást. Ez az esemény 12.12. 군사 반란 néven vált ismertté. A Kvangdzsui mészárlás során, amely az 1960-as évekhez hasonló diáktüntetésekből indult ki, 1980 előtt is folyamatosan zajlottak diáktüntetések, melyekre a kormány korlátozó intézkedésekkel reagált. Az egyetemeket ellenőrzés alá vonták, a médiát cenzúrázták, és a munkahelyek elhagyását jogtalannak nyilvánították. A demokratizálódási mozgalom (민주화 운동) során a tüntetéseken lassan civilek és munkások is megjelentek, szlogeneket kiabálva. 300-400 aktivista követelte a tartományi hivataltól a szükségállapot eltörlését, Kim De Dzsung elengedését és az egyetemi bezárási parancs visszavonását. A rendőri túlkapások során otthonokba is betörtek, és megverték az embereket, ami polgári és fegyveres felkeléshez vezetett. A tiltakozások és tárgyalások folytatódtak, miközben a politikai elnyomás és gazdasági problémák társadalmi elégedetlenséget szültek. 1980 májusában a diáktüntetések tetőpontjukra értek. Május 13-án Szöulban, május 14-16. között pedig Kvangdzsuban zajlottak utcai tiltakozások. Május 17-én rendkívüli állapotot hirdettek, betiltották minden politikai tevékenységet, 26 ellenzéki vezetőt őrizetbe vettek, és az egyetemek működését felfüggesztették. Kim De Dzsungot letartóztatták. Május 18-án a Csolla-tartománybeli Kvangdzsuban felkelés kezdődött, amelyet a kvangdzsui demokratikus mozgalom (광주민주화운동) néven ismerünk. Az egyetemek előtt gyülekező diákok összecsaptak a kormány fegyveres csapataival. Május 19-én folytatódtak az összecsapások a városiak és a harci erők között, május 20-án pedig a katonák tüzet nyitottak a tüntetőkre. Május 21-én a diákok és a munkások fegyvereket szereztek egy autógyár fegyverraktárából, és a következő napokban folytatódtak a tiltakozások. Május 26-án a felkelést végül leverték. A kvangdzsui felkelés következményei súlyosak voltak. Egyes források szerint több mint 600 ember vesztette életét, míg külföldi elemzők szerint ez a szám 1000 és 2000 között lehetett. Pontos adat nem áll rendelkezésre. A kormány hermetikusan elzárta az országot, a katonai vezetés megszilárdította hatalmát és megtorlást indított. A dél-koreai lakosságban újabb törésvonal keletkezett a tüntetések miatt. A tüntető diákok az USA-tól vártak segítséget, de az USA csak azért küldött repülőgép-anyahajót, hogy Észak-Korea ne használhassa ki az instabil helyzetet. Ez csalódást okozott a tüntetők körében, és Amerika-ellenes érzelmeket váltott ki. A konzervatív és liberális oldal is megosztottá vált. A konzervatív oldal Amerika-barát, míg a liberális oldal Amerika-ellenes lett, különösen a Szöul -- Busan tengely mentén (délre liberális, mindenki más konzervatív). Ez a mozgalom néhány évvel később, 1987-ben fogja éreztetni hatását. A 386-os generáció kialakulása a dél-koreai társadalom egyik meghatározó jelensége volt. Ez a generáció a 30-as éveikben járó, az 1980-as években egyetemre járó, és az 1960-as években született emberekből állt. Kifejezetten jellemző rájuk az Amerika-ellenes érzelmek. A kvangdzsui felkelés következményei között kiemelkedett a liberális oldal vezető alakja, Kim De Dzsung, aki külföldön nagy támogatottságnak örvendett, és visszafogottnak, konfuciánus nézeteket vallónak tartották. Csve Gju Ha, Pak Csong Hi utódja, csak egy báb volt a politikai színtéren. A korszakot bemutató film, \"A taxisofőr\" (택시 운전사, 2017), jól szemlélteti az eseményeket. Kína figyelmeztette a KNDK-t, hogy ne avatkozzanak bele a dél-koreai belügyekbe. A kormányzat Kim De Dzsungot tette felelőssé a kvangdzsui eseményekért, és halálra ítélte, de nemzetközi nyomásra mérsékelték a büntetését. Befolyásos katonatisztek lemondatták Csve ideiglenes államfőt. A Cson Du Hvan-kormányzat 1980 augusztusában kezdődött, amikor Csve lemondott, és 1980. szeptember 1-jén hivatalosan is beiktatták Cson Du Hvant, ezzel kezdetét vette az ötödik köztársaság. Cson betiltotta a politikai pártokat, és tisztogatásokat indított, melynek során 60 ezer embert tartóztattak le, nagyrészüket átnevelő táborokba szállították. Az átnevelő táborokban a \"deviánsnak\" vélt embereket, köztük ellenzékieket, hosszú hajúakat és tetoválással rendelkezőket küldték. A kormány felfüggesztette 46 médiavállalkozás és sajtótermék működését. A kulturális életet a 3S politika (sex, screen, sport) határozta meg, melynek célja az volt, hogy a játékfilmek és sportesemények elvonják a lakosság figyelmét a politikáról. Enyhén erotikus tartalmú játékfilmeket is gyártottak. Cson később látszatintézkedéseket tett a közhangulat javítása érdekében: megszüntette az éjszakai kijárási tilalmat, 5000 politikai foglyot szabadon bocsátott, engedélyezte a politikai tevékenységeket, megnyitotta az egyetemeket és főiskolákat, valamint új alkotmányt hozott, amely szerint az elnöki mandátum hét évre szól, és egy személy nem tölthet be több elnöki periódust. Gyakran tett külföldi utazásokat is. Kim De Dzsung ekkor még börtönben volt, de megengedték neki, hogy gyógykezelési célokból az USA-ba utazzon. Cson Du Hvan ellen több észak-koreai merényletet is megkíséreltek. 1981-ben kiképzéseket tartottak emberek elrablására és megtámadására. Egy robbantás során összetévesztették Cson Du Hvan autóját a dél-koreai nagykövetség egyik autójával, így a merénylet nem sikerült. 1982-ben Cson Du Hvan elnök Kenyába, Nigériába, Gabonba és Szenegálba látogatott. Észak-koreai ügynökök az elnök szállása mellett akartak bombát elhelyezni, de az akciót végül lefújták. Kim Dzsong Il szervezte meg önhatalmúan az akciót, de Kim Ir Szen attól tartott, hogy a gaboni merénylet rossz fényt vetne a KNDK-ra. 1983-ban újabb merényletet kíséreltek meg Cson elnök ellen, amikor Burmába utazott. Észak-koreai ügynökök robbantást hajtottak végre, amely során számos dél-koreai kormánytag életét vesztette, de az elnöknek nem esett bántódása. A három elkövető közül egyikük a tűzharcban életét vesztette, a másik kettő közül egyet elfogtak.