Civilisztika I. - Általános Tanok - PDF

CIVILISZTIKA I. Általános tanok -- Személyek joga -- Szellemi alkotások joga Sorozatszerkesztők Kiss György és Kis Norbert CIVILISZTIKA I. ÁLTALÁnoS TAnoK SZeméLyeK jogA Szerkesztette DIALóg CAmpuS KIADó  BuDApeST **Tartalom** ============ **Első rész: Általános tanok** 17 I. fejezet: A polgári jog a magánjog rendszerében 19 II. fejezet: A polgári jog alapelvei 23 1. A polgári jog alapelveiről általában -- bevezető gondolatok 23 2. A mellérendeltség és egyenjogúság elve 24 3. Az értelmezési alapelv 26 1. A Ptk. úgynevezett értelmezési klauzulája 26 2. A jogfejlesztő értelmezés elve 27 4\. Az észszerűség, igazságosság és jogbiztonság alapelvei 28 1. Az észszerűség követelménye 28 2. Az igazságosság elve 29 3. A jogbiztonság alapelve 30 5\. A jóhiszeműség és tisztesség alapelve 31 1. A jóhiszeműség és tisztesség elvének fogalma 31 2. Az alapelv és a jóerkölcsbe ütköző magatartások kapcsolata 33 3. Az alapelv alkalmazása az ítélkezési gyakorlatban 34 4. A *venire contra factum proprium* elve 35 6\. Az elvárható magatartás követelményének elve 36 1. Az elvárhatóság megközelítése 36 2. Az elvárhatóság alapelvi elágazásai (alesetek) 38 7\. A joggal való visszaélés tilalma 38 1. Az alapelv megközelítése 38 2. A joggal való visszaélés tilalma az ítélkezési gyakorlatban 39 3. Egyes elhatárolási kérdések 41 8. Az alapelvek érvényesülése és érvényesítése 41 9. Az alapelvet sértő joggyakorlás következményeiről 44 III. fejezet: Jogszabálytan 47 1. A polgári jog forrásai 47 2. A polgári jog egyéb kútfői 51 3. A polgári jogi norma szerkezete 54 3.1. A szerkezeti elemek 54 1. A tényállás 55 2. A rendelkezés 56 3. A jogkövetkezmény 57 3.2. Az egyes jogszabályhelyek kapcsolata 59 4. A polgári jogszabályok érvénye és hatálya 61 5. A polgári jogi szabályok alkalmazása 64 1. Az jogértelmezés alanyai 64 2. A jogértelmezés módszerei 65 3. A jogalkalmazás fontos eszközei 66 IV. fejezet: A polgári jogi jogviszony 69 1. A polgári jogi jogviszony fogalma, jellemzői 69 2. A polgári jogviszonyok osztályozása 69 1. Vagyoni és személyi jogviszonyok 69 2. Abszolút és relatív szerkezetű jogviszonyok 70 3\. A polgári jogviszony elemei 71 3.1. A jogviszony alanyai 71 1. A jogalanyok csoportosítása 71 2. A jogalanyok érdekállása 72 3. Egyidejű többalanyúság 73 4. Egymást követő többalanyúság 74 3.2. A polgári jogviszony tárgya 76 1. A jogviszony közvetlen tárgya 76 2. A jogviszony közvetett tárgya 77 3.3. A jogviszony tartalma 78 1. Az alanyi jogok 78 2. A kötelezettségek 81 3. Az alakító jogok 82 V. fejezet: A jogi tények 85 1. A jogi tényekről általában 85 2. Emberi magatartások 86 2.1. Jogos magatartások 87 1. Jognyilatkozatok 87 2. A nem jogügyleti megengedett cselekmények 92 2.2. Jogilag nem védett magatartások 93 2.2.1. Az utaló magatartás 93 2.3. Jogellenes magatartások 95 3. Emberi és társadalmi körülmények 96 4. A közhatalmi aktusok 97 5. Az embertől független, külső körülmények 98 1. Az idő folyása mint jogi tény 98 2. Természeti jelenségek 99 Felhasznált irodalom 100 További irodalom 101 **Második rész: Az ember mint jogalany** 103 I. fejezet: Fogalmi alapvetés 105 1. A személyek köre 105 2. A jogképesség és más képességek 105 II. fejezet: Az ember jogképessége 107 1. Az ember jogképessége általában 107 2. A jogképesség kezdete 108 3. Gyámrendelés a születendő gyermek részére 109 4. A jogképesség megszűnése, a halál beállta 110 1. A halál tényének bírói megállapítása 111 2. Holtnak nyilvánítás 112 1. A holtnak nyilvánító határozat módosítása 115 2. A holtnak nyilvánító határozat hatályon kívül helyezése 115 3. A holtnak nyilvánított személy előkerülése 116 3. Eltűntnek nyilvánítás 117 III. fejezet: Az ember cselekvőképessége 119 1. A cselekvőképességről általában 119 2. A cselekvőképtelen állapot 121 3. A korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen kiskorúak 122 1. A korlátozottan cselekvőképes kiskorúak 122 2. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata 123 1. A törvényes képviselő hozzájárulásával érvényes jognyilatkozatok 123 2. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú önálló jognyilatkozatai 124 3. A törvényes képviselő önálló nyilatkozatai 127 3. A cselekvőképtelen kiskorúak 128 4. A cselekvőképtelen kiskorúak jognyilatkozatai 128 5. A gyámhatóság jóváhagyásával érvényes jognyilatkozatok 129 6. A gyámhivatal jóváhagyásával sem érvényes jognyilatkozatok 132 7. Relatív semmisség 133 4. A kiskorú személy gondnokság alá helyezése 134 5. A nagykorú személy gondnokság alá helyezése 134 1. A cselekvőképesség részleges korlátozása 135 2. A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy nyilatkozatai 140 1. A törvényes képviselő (gondnok) önálló nyilatkozatai 140 2. A cselekvőképességében részlegesen korlátozott gondnokolt önálló jognyilatkozatai 140 3. Törvényes képviselő (gondnok) beleegyezésével, utólagos jóváhagyásával érvényes jognyilatkozatok 142 3. A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság 143 4. A cselekvőképtelen, nagykorú gondnokolt nyilatkozatai 143 5. A gyámhatóság jóváhagyásával érvényes jognyilatkozatok 144 6. A gyámhatóság által kivételesen jóváhagyható ügyletek 146 7. Relatív semmisség 147 6\. A támogatott döntéshozatal 147 1. A támogatott döntéshozatal fogalma és célja 147 2. A támogató kirendelése 149 3. A támogató kirendelésének felülvizsgálata 150 7\. Az előzetes jognyilatkozat 151 1. Az előzetes jognyilatkozat alakja, tartalma és nyilvántartásba vétele 151 2. Az előzetes jognyilatkozat hatályossá válása 152 3. Az előzetes jognyilatkozat felülvizsgálata 153 IV. fejezet: A gondnokság alá helyezési eljárás és a gondnokrendelés 155 1\. A gondnokság alá helyezési eljárást megelőző intézkedések 155 1. Zárlat elrendelése 155 2. Ideiglenes gondnok rendelése 156 2. A gondnokság alá helyezés 157 3. A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata 161 4. A gondnokság alá helyezés módosítása vagy megszüntetése 162 5. A gondnokrendelés 163 1. A gondnok személye 163 2. A gondnokrendelés rangsora 163 3. Többes, helyettes és eseti gondnokrendelés 164 4. A gondnok tevékenysége 165 5. A gondnok tevékenységének felügyelete 166 6. A gondnoki tisztség megszűnése 168 Felhasznált irodalom 169 **Harmadik rész: Személyiségvédelem** 171 I. fejezet: A személyiségvédelem általános kérdései 173 1. Személyiségi jogok -- személyhez fűződő jogok 173 2. A személyiségi jogok általános vonásai 175 3. Az úgynevezett általános személyiségi jog védelme 177 4. A közéleti szereplés 179 II. fejezet: Egyes nevesített személyiségi jogok 185 1. Nevesített személyiségi jogok 185 2. Az élet, a testi épség és az egészség megsértése 185 3. A személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás sérthetetlensége 187 1. A személyes szabadsághoz való jog 187 2. Magánélethez való jog 190 3. A magánlakás sérthetetlensége 192 4. A személy hátrányos megkülönböztetésének tilalma 193 5. A becsülethez és a jó hírnévhez való jog 196 1. A becsülethez való jog megsértése 196 2. A jó hírnévhez való jog megsértése 197 5.2.1. A jó hírnév megsértésének tényállási elemei 197 6\. A magántitok védelme 200 1. Levéltitok 202 2. Hivatásbeli titkok 203 1. Ügyvédi titok 203 2. Orvosi titok 204 7\. A személyes adatok védelme 205 1. Bevezetés 205 2. Adatvédelmi fogalmak 207 3. Az adatvédelem alapelvei 208 4. Az érintettek jogai 209 5. A jogellenes adatkezelés jogkövetkezményei 211 8. A képmáshoz és hangfelvételhez való jog 212 1. A képmással vagy hangfelvétellel történő visszaélés esetkörei 212 2. Fényképek, művészeti alkotások speciális helyzete 214 3. A képmáshoz és hangfelvételhez való jog korlátai 215 4. Intézkedő rendőrök képmásának közzététele 218 9. Névviseléshez való jog 221 10. A kegyeleti jog 224 5. A kegyeleti jog fogalma 224 6. A végtisztesség megadása 225 7. Sírhely, síremlék feletti rendelkezés 226 8. A holttest jogi jellege 227 9. Az elhunyt személyiségi értékei mint kegyeleti jogok 227 10. Elhunyt személy emlékének megsértése miatti igényérvényesítésre jogosultak 228 III\. fejezet: A személyiségi jogok megsértésének szankciói 231 1. A polgári jogi személyiségvédelmi eszközök általános vonásai 231 2. A személyiségvédelem objektív eszközei 232 2.1. A jogsértés megtörténtének bírói megállapítása 232 2.3. Elégtétel adására kötelezés 233 2.4. A sérelmes helyzet megszüntetésére kötelezés 234 2.5. A jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére kötelezés 234 2.6. Közigazgatási jogkörben okozott személyiségsértés 235 3\. A személyiségvédelem szubjektív eszközei: sérelemdíj és kártérítés 235 3.1. A sérelemdíj 235 3.1.1. Előzmények 235 3.1.2. A sérelemdíj megállapítása 239 3.1.3. A nem vagyoni hátrány és a sérelemdíj 242 3.1.4. A kártérítés 244 4\. A személyiségi jogok érvényesítésének jellemzői 245 4.1. A személyes jogérvényesítés 245 4.2. Az ügyész keresetindítási joga 246 4.3. Keresetindítás gyűlöletbeszéd esetén 246 5\. A sajtó-helyreigazítás 247 5.1. A sajtó-helyreigazítás jogosultja 248 5.2. A jogsértő sajtóközlemény 249 5.2.1. A sajtóközlemény jogsértő jellegének hiánya 250 5.2.2. Határozatok, bűnügyek 252 5.3. A sajtó-helyreigazítás kötelezettje: a médiatartalom-szolgáltató 253 5.4. Sajtó-helyreigazítás kérése (kötelező előzetes eljárás) 255 5.5. A helyreigazítás 256 5.5.1. Helyreigazítás peren kívül 256 5.5.2. Helyreigazítás perben 257 6.1. A sérelem orvoslására irányuló kötelező előzetes eljárás 260 6.2. A sérelem orvoslására irányuló peres eljárás 261 7\. A közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti per 262 Felhasznált irodalom 263 **Negyedik rész: A jogi személyek** 267 I. fejezet: A jogi személy 269 1\. A jogi személyről általában 269 1.1. A jogi személyhez kapcsolódó elméletek magyarországi fejlődése 269 1.2. A jogi személyek csoportosítása 273 2. A jogi személy jogképessége 274 3. A jogi személy kritériumai 276 3.1. A Ptk. alapján 276 3.2. A polgári jogi szakirodalom alapján 276 4. A Ptk.-beli típuskényszer 278 5. A közjogi személy 279 6. A tulajdoni elkülönülés/elválasztás elve 280 7. A tagjának/alapítójának helytállási kötelezettsége 281 II\. fejezet: A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága, a jogi személy létesítése és képviselete 283 1. A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága 283 2. A jogi személy képviselete 284 2.1. Törvényes képviselet 284 2.2. Szervezeti képviselet 285 2.2.1. Szervezeten belüli képviseleti joggal járó tisztség 285 2.2.2. Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egység vezetőjének képviseleti joga 285 2.2.3. Munkavállalói képviselet 285 2.3. A képviseleti jog terjedelme 286 3. A jogi személy jognyilatkozatainak közzététele 286 4. A létesítés szabadsága 287 4.1. A jogi személy létrehozása 287 4.2. Diszpozitivitás 289 4.3. A tagsági jogokról történő értékpapír-kibocsátás tilalma 291 5\. A létesítő okirat 291 5.1. A létesítő okirat tartalma 291 5.2. A jogi személy neve 292 5.3. A jogi személy székhelye 293 5.4. A jogi személy tevékenysége 293 5.5. A vagyoni hozzájárulás 294 5.5.1. Vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettsége 294 5.5.2. A vagyoni hozzájárulás tárgya és mértéke 295 5.6. A jogi személy létrehozásának időtartama 297 6\. A jogi személyek nyilvántartása 298 6.1. A nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása 298 6.2. A jogi személyek nyilvántartásának alapelvei 299 7\. A jogi személy létesítésének érvénytelensége 299 III. fejezet: A jogi személy szervezete 303 1. Bevezetés 303 2. A jogi személy döntéshozó szerve 303 1. A döntéshozó szerv általános szabályai 303 2. Az ülés tartásával történő döntéshozatal 304 3. Határozathozatal ülés tartása nélkül 309 3\. A jogi személy operatív szerve 310 1. Az operatív szerv általános szabályai 310 2. A vezető tisztségviselői megbízatás létrejötte és tartalma 311 3. A vezető tisztségviselő felelőssége 314 4. A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnése 315 4\. A jogi személy belső ellenőrző szerve 316 IV. fejezet: A jogi személy törvényes működésének biztosítékai 321 1. Bevezetés 321 2. A jogi személy törvényességi felügyelete 321 3. A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata 323 4. Állandó könyvvizsgáló 325 5. A törvényes működés további biztosítékai az egyes jogiszemély-típusoknál 327 V. fejezet: A jogi személy megszűnése 329 1. Bevezetés 329 2. A jogi személy átalakulása 329 3. A jogi személy egyesülése 332 4. A jogi személy szétválása 333 5\. A jogi személy jogutód nélküli megszűnése 335 1. A jogutód nélküli megszűnés okai 335 2. A jogi személy vagyoni viszonyainak rendezésére irányuló eljárások 335 1. A jogi személy fizetőképessége 336 2. A jogi személy fizetésképtelensége 336 5.3. A jogutód nélkül megszűnő jogi személy vagyona 337 VI. fejezet: Vállalatcsoport 339 1. Befolyásszerzés 339 2. Vállalkozási csoportosulások 340 3. Az elismert vállalatcsoport 340 1. Az elismert vállalatcsoport ismérvei 340 2. Az uralmi szerződés 342 1. Az uralmi szerződés megkötése 342 2. Az uralmi szerződés tartalma 343 3. Az uralmi szerződés végrehajtása 343 3. Az uralkodó tag helytállási kötelezettsége 344 4. Az elismert vállalatcsoport megszűnése 346 4\. A tényleges vállalatcsoport 346 VII. fejezet: A gazdasági társaságok 349 1. A társulás és vállalkozás szabadsága 349 2. A gazdasági társaságok közös fogalma 352 3. A gazdasági társaságok csoportosítása 354 4. Az egyes gazdasági társaságok ismérvei 358 1. A közkereseti társaság (kkt.) 358 2. A betéti társaság (bt.) 358 3. A korlátolt felelősségű társaság (kft.) 359 4. A részvénytársaság (rt.) 360 5\. Az állami/önkormányzati tagságú gazdasági társaságok 361 VIII. fejezet: Az egyesülés 363 1. Az egyesülés fogalma, jellemzői 363 2. Az egyesülés alapítása 365 3. Az egyesülés szervezete 367 4. Az egyesülés vagyona 370 1. Kizárólag koordinatív-kooperatív tevékenységet ellátó egyesülés 370 2. Kiegészítő gazdálkodási tevékenységet is végző egyesülés 370 5\. Tagsági jogok, kötelezettségek az egyesülésben 371 1. A tagsági jogviszony keletkezése 371 2. Tagsági jogok 372 3. Tagsági kötelezettségek 372 4. A tagsági jogviszony megszűnése 373 6. Az egyesülés megszűnése 374 7. Az európai gazdasági egyesülés 375 IX. fejezet: A szövetkezet 377 1. A szövetkezet fogalma 377 2. A szövetkezet alapítása 380 3. A szövetkezet szervezete 381 1. Közgyűlés 381 2. A szövetkezet ügyvezetése és képviselete 382 3. Egyéb szervek 382 4. A szövetkezet vagyona 383 5. Tagsági jogok, kötelezettségek a szövetkezetben 384 1. A tagsági jogviszony keletkezése 384 2. A tagsági jogok 384 3. A tagsági kötelezettségek 385 4. A tagsági jogviszony megszűnése 386 6. A szövetkezet megszűnése 386 7. Egyes sajátos szövetkezeti formák ismérvei 386 1. Az iskolaszövetkezet 387 2. A szociális szövetkezet 387 3. Az agrárgazdasági szövetkezetek 388 4. A lakásszövetkezetek 389 5. Szövetkezeti hitelintézet, takarék- és hitelszövetkezet, illetve biztosítási szövetkezet 390 1. Hitelszövetkezetek, takarékszövetkezetek 390 2. Biztosító szövetkezetek 390 6. Az ipari és egyéb szövetkezetek 390 7. Közérdekű nyugdíjas szövetkezet 391 8\. Az európai szövetkezet 391 X. fejezet: Az egyesület 393 1. Az egyesület fogalma, jellemzői 393 2. Az egyesület alapítása 395 3. Az egyesület szervezete 396 1. Közgyűlés 396 2. Az egyesület ügyvezetése 398 4. Az egyesület vagyona, gazdálkodása 398 5. A tagsági jogviszony, a tagok tagsági jogai, kötelezettségei 400 6. Az egyesület törvényes működését biztosító jogintézmények 401 7. Az egyesület megszűnése 403 8. Az egyesület közjogi szempontból 404 XI. fejezet: Az alapítvány 409 1. Bevezetés 409 2. Az alapítvány fogalma 410 3. Alapítvány létesítése 410 1. Alapító okirat 411 2. Végintézkedés 412 3. Meghagyás 413 4. Az alapítvány létrejötte 414 4\. Az alapító, a csatlakozó, a kedvezményezett 415 1. Az alapító 415 2. A csatlakozó 416 3. A kedvezményezett 416 5\. Az alapítvány szervezete 417 1. Kuratórium 417 2. Felügyelőbizottság 418 6. Az alapítvány működése és vagyongazdálkodása 418 7. Az alapítvány megszűnése 420 1. Jogutóddal történő megszűnés 420 2. Jogutód nélküli megszűnés 420 8. A közalapítvány 422 9. A bizalmi vagyonkezelés és az alapítvány 422 XII. fejezet: Az állam részvétele a polgári jogi jogviszonyokban 425 1. Az állam jogi személyisége 425 2. A közjogi személyek típusai és az állam jogi személyiségének jellemzői 426 3. Speciális helytállási kötelezettség 427 4. Az állam képviselete 430 Felhasznált irodalom 430 **Ötödik rész: A szellemi alkotások joga** 439 I. fejezet: A jogterület általános áttekintése és rendszertana 441 II. fejezet: A szerzői jog 447 1. A szerzői jog célja, törvényi rendszere 447 2. A szerzői jogi védelem tárgya 447 3. A szerző 449 4. A szerzői jogok keletkezése és tartalma 449 4.1. A szerző személyhez fűződő jogai 450 1. A mű nyilvánosságra hozatalának joga 450 2. A név feltüntetésének joga 450 3. A mű egységének védelme (integritáshoz való jog) 451 4. A személyhez fűződő jogok gyakorlásának szabályai 451 4.2. A szerző vagyoni jogai 452 1. A többszörözés joga 453 2. Terjesztés joga 453 3. Nyilvános előadás joga 453 4. Nyilvánossághoz közvetítés joga 453 5. Átdolgozás joga 453 6. Kiállítás joga 454 5. A felhasználási szerződés 454 6. A szerzői jog korlátai 455 1. A védelmi idő 455 2. A szabad felhasználás 455 3. A munkaviszonyban létrehozott alkotások 456 4. Az árva művek felhasználásának alapvető szabályai 457 7. A szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelme 457 8. Közös jogkezelés 457 9. A szerzői jogok megsértése 458 III\. fejezet: Iparjogvédelem 459 1. A fejezet felépítése 459 2. A műszaki szellemi alkotások 459 2.1. A találmányok jogi védelme: a szabadalom 459 1. A szabadalmaztatható találmány kritériumai 459 2. A szabadalmi oltalomban nem részesülő találmányok, megoldások 460 3. A feltaláló és a szabadalmas 461 4. A találmányból és a szabadalmi oltalomból eredő jogok és kötelezettségek 461 5. Szolgálati és alkalmazotti találmány 463 6. A szabadalom korlátai 464 7. A szabadalom megszűnése 464 2. A használati minta oltalma 465 3. Növényfajta-oltalom 465 4. A formatervezési minta oltalma 466 3\. Vállalat- és árujelzők 468 3.1. A védjegy 468 1. A védjegyoltalom feltételei 468 2. A védjegyoltalom kizártsága 469 3.2. A földrajzi árujelzők 469 4\. A licenciaszerződés és a bitorlás szabályai 470 4.1. A bitorlás 470 Felhasznált irodalom 472 Jogi rövidítések jegyzéke 473 Vákát oldal ============ Vákát oldal ============ **I. fejezet A polgári jog a magánjog rendszerében** *A polgári jog a magánjog anyajoga.* Magánjog, civiljog és polgári jog igen gyakran szinonim kifejezésként állnak egymás mellett, bár a szövegkörnyezettől függően esetenként mást és mást értünk alattuk. Anélkül, hogy jogtörténeti áttekintésbe fognánk, annyit kell rögzítenünk, hogy *a polgári jog kifejezés Világhy Miklós és Eörsi Gyula nyomán vált általánossá,* felváltva a magánjog terminológiáját. Ennek előzményei kevésbé lényegesek számunkra, sokkal inkább az, hogy a magyar jog az 1959. évi IV. törvény után ma is a Polgári Törvénykönyvet állította kódexként a privátautonómiát szabályozó joganyag élére. Ez a törvény *a jelenleg hatályos 2013. évi V. törvény* (a továbbiakban: Ptk.). Szászy István *A magyar magánjog általános része* című könyvében a magánjog fogalmához és tárgyköréhez közelítést „a jog helye a Mindenségben" problémájának rövid tárgyalásával kezdi. Tankönyvünkben nem indulhatunk ilyen messziről, ezért a jog, a jogrend és a jogrendszer, a jogágak stb. fogalmainak tárgyalását mellőzzük. A polgári jog fogalmának meghatározásához és tartalmának, tárgykörének (legalább hozzávetőleges) körülírásához azonban *szükségesnek mutatkozik a magánjog és a vele szembeállított közjog elhatárolása.* Az alábbiakban -- az egyszerűség kedvéért -- nem is a magánjog (mint elvont fogalom) általában, hanem a *magánjogi jogszabály,* de még inkább a *magánjogi jogviszony* áll az érdeklődésünk középpontjában, annak előrebocsátása mellett, hogy elemzésünk inkább *a lényeges jellemvonások érzékeltetését* tűzi ki célként, nem törekszik jogelméleti és jogfilozófiai pontosságra. A magunk részéről Bíró és Lenkovics elemzését vesszük alapul, amelyből a magánjogi jellemzőket kiemelve -- természetesen nem véletlenül -- a *polgári jog* mint magánjogi jogterület legfontosabb jellemzőit láthatjuk és láttathatjuk. Ezek a következők: korolhatóságát szolgálja, a. a magánjogi életviszonyok jellemzően *mellérendeltségi (horizontális)* viszonyok, b. a magánjogban a felek *egyenjogúsága* a jellemző, c. a magánjogi kötelezettségek *általában* *csak a kötelezettek* akaratából állnak be d. a magánjogi viszonyokat főszabályszerűen csak a *közvetett kényszer,* tipikusan e. az eddig felsorolt tartalmi jellemzők formai szempontból úgy jelennek meg, hogy a magánjogban a *jogosító (attributív) szabályozás* figyelhető meg.^1^ ^1^ B~író~ György -- L~enKoVICS~ Barnabás (2013): *Új magyar polgári jog. Általános tanok.* Miskolc, Novotni Kiadó. 20 Civilisztika i. A polgári jogot kódexként szabályozó Polgári Törvénykönyv 1:1. § bekezdésében a következőképpen fogalmaz: „E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza *a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.*"[^1^](#fn1){#fnref1.footnote-ref} Ebből következően a polgári jog tárgykörébe egy sajátos magánjogi módszert követő szabályozás révén létrejövő vagyoni és személyi viszonyok tartoznak. Novotni Zoltán szerint a polgári jog alapvetően vagyoni viszonyok szabályozását tűzi ki célul. Ezen felül azonban a jogalanyok személyiségét és e személyiség védelmét is a polgári jog tárgyalja.[^2^](#fn2){#fnref2.footnote-ref} Ez a negyedszázaddal ezelőtt megfogalmazott álláspont ma is követhetőnek tűnik: a Polgári Törvénykönyv nagyobb részét a vagyonjogi viszonyok statikus vagy dinamikus szabályozását célul kitűző úgynevezett *vagyonjog* teszi ki (elsősorban dologi és kötelmi jog, de bizonyos értelemben idesorolható az öröklési jog is) azzal, hogy a monista elv alapján kodifikált Polgári Törvénykönyvben az eddiginél nagyobb szerepet kapott *a személyek jogának* szabályozása is az ember mint jogalany, a családjog és a jogi személyre vonatkozó alapvető joganyag kódexbe való beiktatása miatt. Bíró--Lenkovics összegző meghatározását idézve „a polgári jog törvény által garantálja a személyek, így különösen az ember számára az önrendelkezés szabadságát, benne a személyiség kibontakoztatását, védelmét és ehhez tartozóan a vagyonával való szabad rendelkezést természetes személyeknél mind élők között, mind a rendelkező személy halála esetére".[^3^](#fn3){#fnref3.footnote-ref}Ennek megfelelően *a polgári jog tárgyalja különösen,* de nem kizárólagosan a. a személyek alapvető szabályait, a jogalanyiság, jogképesség és cselekvőképesség alapvető kérdéseit és a személyiségi jogot, a személyhez fűződő jogokat és azok védelmi eszközeit, b. a jogi személyek általános szabályait, kiemelten az alapítványra, az egyesületre és a gazdasági társaságokra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, c. a családi jogon belül a család, a házasság, a házastársak, élettársak és a gyermekek jogait, vagyoni viszonyaikat, d. a dologi jogot, ezen belül is különösen a tulajdonjog megszerzését, tartalmát, a korlátolt dologi jogokat, így különösen a haszonélvezet és a zálogjog szabályait, a közös tulajdon szabályait, az ingatlan-nyilvántartás alapvető anyagi jogi szabályait, e. a kötelmi jogot, a legnagyobb terjedelemben a szerződések jogát, de az értékpapírjogot és a kártérítés szabályait is, f. végül az öröklési jogot, a törvényes öröklés és a végintézkedés szabályait. Ha a polgári jog e szűkebb -- alapvetően a kódex tételes jogi rendelkezésein alapuló -- tárgykörét áttekintjük, nem vitathatjuk azt a megállapítást, hogy a magánjogi jogágak közül A poLgÁrI jog A mAgÁnjog renDSZeréBen 21 a legfontosabb szerepet a *polgári jog* tölti be. A felsoroltakon túl hagyományosan a polgári jog fogalma alá soroljuk a kódex alapvető rendelkezéseit a speciális szabályozás igénye folytán külön rendező szerzői jogi, iparjogvédelmi joganyagot, de a Polgári Törvénykönyv biztosít alapot és hátteret a kereskedelmi szerződések és az anyagi értékpapírjog számára is, és így tovább. Nem lehet vitás, hogy a mindenkori polgári törvénykönyv -- Sólyom László szavait idézve -- „kiemelkedő jelentőségű jogszabálya a jogrendszernek",[^4^](#fn4){#fnref4.footnote-ref} e törvénynek azonban nemcsak „önmagáért", hanem saját keretein túlmutató jelentősége miatt minden részletében átgondolt és valóban időtálló törvénynek kell lennie. A Polgári Törvénykönyv ugyanis -- ahogyan arra az indokolás nagyon helyesen rámutat -- nem egy a törvények közül. „Kiemelkedő jelentőségét *az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága, szerteágazó volta önmagában is mutatja.* A kódex hatása ugyanakkor jóval túlmutat a közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a törvénykönyvet vagy sem."[^5^](#fn5){#fnref5.footnote-ref} Ennek a ma oly gyakran előálló komplex -- magánjogi és közjogi elemeket egyaránt magukban hordozó -- jogviszonyok esetében különösen nagy jelentősége van. Vákát oldal ============ **II. fejezet A polgári jog alapelvei** 1. A polgári jog alapelveiről általában -- bevezető gondolatok -------------------------------------------------------------- „Ahogy egykor a tengeri hajósoknak a Nap és a csillagok állására, úgy van szüksége a társadalmi viszonyok egyre bonyolultabb szövevényében élő embereknek *biztos tájékozódási pontként* eligazodást nyújtó, állandósult, iránymutató értékekre, alapvető elvekre. \[...\] A jogrendszer egészének, az egyes jogágaknak, ezen belül az egyes fontosabb részterületeknek is vannak iránymutató eszméi, azaz alapelvei. Ezek iránytűként, vezérfonalként szolgálnak mind a jogtudomány művelői, mind a jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók számára, ideértve nemcsak a bíróságokat és hatóságokat és a jogi képviseletet ellátó szakembereket, de a jogviszonyokat létesítő és a jogi normákat önként követő embereket és szervezeteiket is."[^6^](#fn6){#fnref6.footnote-ref} A jogi irodalomban leginkább elfogadott megközelítés szerint egy adott jogág alapelvei a társadalom állandó jellegű célkitűzéseinek, jogpolitikájának állandó irányvonalát, főbb tendenciáit jelölik ki.[^7^](#fn7){#fnref7.footnote-ref} Ez alól nem kivétel a polgári jog sem. Más kérdés, hogy az alapelvek létének elismerése és jelentőségük hangsúlyozása ellenére meglepően nagy eltérések mutatkoznak a jogtudományban arra nézve, hogy melyek is a polgári jog alapelvei, arról nem is szólva, hogy miként érvényesülnek a polgári jogban (leginkább a jogalkalmazásban). Így például vitatott, hogy az alapelvek kapcsán meg kell-e különböztetni a magánjog vezérmotívumait, generálklauzuláit és alapelveit (például Lábady),[^8^](#fn8){#fnref8.footnote-ref} kell-e különbséget tenni törvényi és tudományos elvek között, de nem egységes a megközelítés abban a vonatkozásban sem, hogy a polgári jognak (esetleg szélesebben: a magánjognak) vagy a polgári jog kódexének, a Polgári Törvénykönyvnek vannak-e alapelvei. Végül kérdéses lehet, hogy alapelv-e minden olyan tételes jogi szabály, amelyet a kódex alapelvnek nevez, és így tovább.[^9^](#fn9){#fnref9.footnote-ref} A „mit értünk alapelv alatt" kérdésének megválaszolása helyett Bíró--Lenkovics megközelítését idézzük, amelyet -- annak ellenére, hogy nem jogi fogalom -- maradéktalanul pontosnak tartunk, mert az alapelvek működésére, jelentőségére mutat rá, és ez a legfontosabb. A szerzők így foglaltak állást: „A jogrendszer egészének, az egyes jogágaknak, ezen belül az egyes fontosabb részterületeknek is *vannak iránymutató eszméi, azaz alapelvei.* Ezek *iránytűként, vezérfonalként* szolgálnak mind a jogtudomány művelői, mind a jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók számára, ideértve nem csak a bíróságokat és hatóságokat és a jogi képviseletet ellátó szakembereket, de a jogviszonyokat létesítő és a jogi normákat önként követő embereket és szervezeteiket is."[^10^](#fn10){#fnref10.footnote-ref} Tankönyvünkben -- megengedve, hogy a jogi irodalomban eltérő álláspontok is megjelenhetnek -- a polgári jog általunk lényegesnek tartott alapelveit vesszük górcső alá. Inkább többet (félre nem értendő), mint kevesebbet, célunk ugyanis elsősorban az, hogy felhívjuk a figyelmet a szóban forgó elv fontosságára. Erre ma nagyobb szükség van, mint korábban. A régi magánjogi irodalomban egyébként is kevésbé volt fontos az alapelvi címke -- lényegesebb volt a ma alapelvinek nevezhető tartalomnak megfelelő jogértelmezés és joggyakorlás. Csak egyetlen példával élve: bár Szladits Károly nem sorolta a jóhiszeműség és tisztesség elvét a magánjog alapelvei közé (polgári jogegyenlőség, a tulajdon, a szerződés és a végrendelkezés szabadsága, a szerzett jogok tiszteletben tartása), *a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét* -- mint lentebb kitérünk rá -- a magánjog egészében, szerződéses és szerződésen kívüli jogviszonyokban egyaránt *fontos, irányító elvnek tekintette.* Ez mai felfogásunkban alapelvi szemléletmód akkor is, ha a jogirodalmi tárgyalás nem az alapelvek között történt. Ma viszont az alapelvek jelentőségének halványulását tapasztaljuk, ezért szükségesnek tűnik a szerepük erősítése. Ez -- álláspontunk szerint -- indokolja a lényeges elvek kiemelését. A polgári jog egyes részterületeinek (családjog, dologi jog, szerződési jog stb.) önálló alapelveire nem térünk ki, ezeket a megfelelő helyen tárgyaljuk. 2. A mellérendeltség és egyenjogúság elve ----------------------------------------- A Ptk. 1:1. § kimondja, hogy „\[e\] törvény a *mellérendeltség* és *egyenjogúság* elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait".[^11^](#fn11){#fnref11.footnote-ref} A kódex indokolása és a kommentárirodalom szerint a szabály nem alapelv,[^12^](#fn12){#fnref12.footnote-ref} álláspontunk szerint azonban *határozott alapelvi kicsengése is van.* A jogi norma ugyan megfogalmazása szerint a kódex hatályát és szabályozási módszerét hivatott meghatározni, álláspontunk szerint azonban ennél többről van szó. *A mellérendeltség és egyenjogúság elvének a Polgári Törvénykönyv élére állítása ugyanis elvi tételként sugárzik át a kódex valamennyi szabályán,* mi több, a később említésre kerülő, úgynevezett értelmezési elven keresztül (Ptk. 1:2. §) valamennyi polgári jogi jogviszonyt szabályozó normára. A Ptk. 1:1. § szabályát a Bíró--Lenkovics szerzőpáros is az alapelvek sorában az első helyen tárgyalja, méghozzá *az* *autonóm mozgástér védelmének elve* elnevezéssel, de megjegyzendő, hogy az általunk képviselt állásponthoz képest bővebb tartalommal. A Ptk. 1:1. § rendelkezése nézetünk szerint tehát *szabályozási elvként és elvi alapként egyaránt* azt jelenti, hogy a Polgári Törvénykönyv normái minden polgári jogi jogviszony esetében követik és közvetítik a polgári jognak mint minden magánjogi jogviszony anyajogának alapvető jellemvonását, miszerint *a jogalanyok mellérendeltek és egyenjogúak, legalábbis ami a jogi egyensúlyt illeti.* Ennek a két, egymással összekapcsolódó tulajdonságnak a szabályozásban kifejezésre kell jutnia (ezt mondja ki a Ptk. 1:1. § rendelkezése), és még tovább lépve: mind az értelmezésben, mind a jogalkalmazásban (jogkövetés és ítélkezési gyakorlat) meg kell jelennie. Összecseng ezen értékelésünkkel az ítélkezési gyakorlat is. A mellérendeltség és egyenjogúság követelménye több helyen is előtérbe kerül, nem véletlen, hogy általában komplex, az egysíkúságot nem tűrő jogviszonyok kapcsán vagy a polgári jog „nehéz eseteiben". A Szegedi Ítélőtábla egyik döntésében például rámutatott: *a szerződésekben a jogok és kötelezettségek meghatározása során* érvényesülnie kell azon elvnek, miszerint *a felek mellérendeltek és egyenjogúak.* Annak megállapításához, hogy valamely feltétel visszaélésszerűnek minősül, túlzottan és észszerűtlenül, vagyis indokolatlanul hátrányos a másik félre és ezáltal sérti a jóhiszeműség követelményét, nem pusztán az adott konkrét, támadott kikötés értékelése, hanem a szerződés teljes feltételrendszerének vizsgálata szükséges. Lehetséges, hogy egyes kikötések önmagukban nézve jogszerűnek minősülnének, de a szerződéses kikötések összességét alapul véve, a feltételek együtthatását vizsgálva már tisztességtelenek.[^13^](#fn13){#fnref13.footnote-ref} A kifejtettekkel összhangban áll az úgynevezett szerződési igazságosság követelménye -- amely részben ugyancsak a mellérendeltség és egyenjogúság elvében találja meg gyökerét -- és a diszpozitivitással való visszaélés tilalma is.[^14^](#fn14){#fnref14.footnote-ref} Az alapelvi követelmény sérelme áll elő azokban az esetekben is, amelyeket a gyakorlatban nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződésként említünk.[^15^](#fn15){#fnref15.footnote-ref} Akad olyan -- szintén elgondolkodtató indokolással közzétett -- döntés is, amely a jóhiszeműség és tisztesség követelménye mellett *a felek alkufolyamatban megvalósítandó egyenlőségére* hívja fel a figyelmet, ez pedig a mellérendeltség és egyenjogúság elvének egyfajta *leképezése,* a Ptk. 1:4. § etikai tartalmú elvével való támogatása mellett. A konkrét esetben a bíróság kimondta, hogy nincs akadálya annak, hogy a felek ingatlanközvetítői szerződésben kizárólagossági kikötést tegyenek, ez azonban *akkor tisztességes, akkor alapul a felek egyenlőségén,* ha határozott, egyértelmű, egyedileg megtárgyalt, behatárolt és részletezett.[^16^](#fn16){#fnref16.footnote-ref} Van olyan határozat is, amely -- nem minden alap nélkül -- kifejti, hogy *a szerződési egyensúly felborulása olyan alakot is ölthet, amely a mellérendeltség és egyenjogúság elvét alapjaiban sérti meg,* ezt viszont a polgári jog nem teheti lehetővé. Ez ugyanis -- a konkrét esetben a szerződésmódosító hatalmasság túlzó, meg nem engedett alkalmazása -- „a felek közötti jogviszonyt *a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesülésével jellemzett polgári jog határain túlra helyezné úgy,* ~hogy~ *annak következtében a felek közt polgári jogi jogviszony már nem maradna fenn.*~"~[^17^](#fn17){#fnref17.footnote-ref} 3. Az értelmezési alapelv ------------------------- ### 3.1. A Ptk. úgynevezett értelmezési klauzulája Maga a Polgári Törvénykönyv is -- az indokolással támogatva -- a polgári jog alapelvei között tartja számon a Ptk. 1:2. § úgynevezett értelmezési szabályát*.* A Ptk. 1:2. § (1) bekezdése szerint „\[e\] törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni".[^18^](#fn18){#fnref18.footnote-ref} A (2) bekezdés szabálya szerint pedig „\[a\] polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni".[^19^](#fn19){#fnref19.footnote-ref} A Polgári Törvénykönyv indokolása szerint „\[a\] törvény elvi jellegű és jelentőségű kiindulópontnak tekinti, hogy a polgári jogi vitákat elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni. *Az alapelvek ezért az ítélkezési gyakorlatban mindenekelőtt a konkrét normák értelmezésénél jutnak szerephez,* különösen akkor, ha az adott szabály a bíróság számára kifejezetten mérlegelést enged. Kiemelten fontos az alapelvek szerepe a törvénykönyv -- hosszú távra szánt -- szabályainak a változó viszonyokhoz történő alkalmassá tételében. *Az alapelvek ebben az értelemben a jogfejlesztő értelmezés legjelentősebb eszközei.*"[^20^](#fn20){#fnref20.footnote-ref} A Polgári Törvénykönyv -- ahogyan arra az indokolás is utal -- tudatosan kerüli az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását. A Ptk. 1:2. § rendelkezései tehát nem a történeti, nyelvtani, logikai stb. értelmezés szabályait írják körül. Az alapelvnek nem ez a feladata és nem ez a célja. Az értelmezési alapelv szerepe ugyanis elsősorban abban ragadható meg, hogy *a konkrét normák alkalmazása ne kerülhessen összeütközésbe az Alaptörvénnyel* *és más alkotmányerejű szabályokkal, és ne vezethessen a törvény egészének rendeltetésével ellentétes eredményre.* Ennek a követelménynek *két vetületét* -- alkotmányos összhang és valamennyi polgári jogi jogszabály kódexnek alárendelt értelmezése -- rendezi a Ptk. 1:2. § (1) és (2) bekezdése. A polgári jog számára mindkét irány fontos, a gyakorlati szempontok azonban kétségtelenül a (2) bekezdésre irányítják a figyelmet. Ennek következtében *a Polgári Törvénykönyv rendelkezései mindig összehangoló, iránymutató szerepet kapnak,* és vita, kétség esetében *elsőbbséget* élveznek az adott polgári jogi életviszonyt szabályozó más (akár később alkotott) szabályokkal szemben is, legyenek azok a Polgári Törvénykönyvvel azonos jogforrási szinten álló törvények vagy a jogforrási hierarchia alacsonyabb fokán álló jogi normák. Ebben áll az a „minőségi többlet", amelyet a *Polgári Törvénykönyv kódexjellege* hordoz.[^21^](#fn21){#fnref21.footnote-ref} Mind az úgynevezett polgári jogi „külön törvények" (például a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény), mind pedig az egészen különleges, a polgári jogtól első ránézésre messze álló életviszonyt rendező jogszabályok polgári jogi rendelkezései esetében érvényesül ez a szabály.[^22^](#fn22){#fnref22.footnote-ref} ### 3.2. A jogfejlesztő értelmezés elve Külön kell szót ejtenünk az úgynevezett *jogfejlesztő értelmezés* elvéről. *A jogfejlesztő értelmezés alapját* határozott véleményünk szerint csak és kizárólag -- nyilván szélesebben felfogott, tehát alapvető elveket, alapelvnek nem minősülő egyéb elveket, vezérmotívumokat és generálklauzulákat stb. is magában foglaló -- *alapelvi bázis adhatja,* hiszen az alapelvi tételek hatósugara nagyobb, tartalmuk az igazság eszményéhez kötődik, erkölcsi alappal bírnak, és jogbiztonság felé törekednek.[^23^](#fn23){#fnref23.footnote-ref} Ennek következtében a jogfejlesztő értelmezés -- Bíró és Lenkovics szerint, egyébként helyesen -- az értelmezési elv nehezebb, emeltebb szintjének követelménye. Azt már mi tesszük hozzá, hogy közvetlen tartalmában az értelmezési elven túl is mutató, bizonyos értelemben más dimenzióban működő elvről van szó. Az idézett szerzők ezt az elvet -- nagyon szemléletesen és nézetünkkel egyezően -- egy folyamat részeként látják és láttatják: a jogalkalmazó bíróság (hatóság) a számára még nyitva álló mozgástérben (tehát nem *contra legem*) hoz olyan határozatokat, szerkeszt olyan indoklást, amely mint korszerű értelmezés általános (egységes) gyakorlattá válik, és a későbbiekben esetleg visszatükröződik az új normák pontos szövegében is.[^24^](#fn24){#fnref24.footnote-ref} Ide is illik Szladits egyik megjegyzése. „A jogbiztonság kívánalma \[...\] a jogalkalmazás *egyenletessége:* kiki bízhassék abban, hogy hasonló tényállások esetében hasonló döntésre számíthat. Ennek az egyenlő elbánásnak legfőbb biztosítéka a bírónak törvény- s általában jogtisztelete: a bírónak nem csak a világos törvényt nem szabad önkényesen félretennie, hanem tartózkodnia kell a bírói gyakorlat megokolatlan ingadozásaitól is."[^25^](#fn25){#fnref25.footnote-ref} Más vonalon is értelmezhetően, de alapvetően Eörsi és Novotni nyomán erre utal Bíró és Lenkovics tankönyve is, amikor a jogfejlesztő értelmezés kapcsán megfogalmazza a követelményt: „\[...\] ugyanazt a jogszabályi rendelkezést a különböző jogalkalmazók, elsősorban maguk a felek és a bíróságok (de a jogalkotók és a jogtudósok is) ugyanazzal a helyes tartalommal, egyformán értelmezzék és alkalmazzák. Az egységes jogértelmezés alapvető feltétele a jogbiztonság megvalósulásának."[^26^](#fn26){#fnref26.footnote-ref} Mert a jogfejlesztő értelmezés nem egyszerű „értelemfeltárás", hanem a helyes irány kimunkálásával egyszerre egységesítő szerepet is hordoz, emellett kitűnő eszköz arra, hogy változatlan szabályozási környezet mellett is biztosítsa a helyes jogértelmezést és jogalkalmazást megváltozott életviszonyok mellett is.[^27^](#fn27){#fnref27.footnote-ref}A jogfejlesztő értelmezés kitűnő példái a Ptk. 6:18. § (2) bekezdésében szabályozott látszaton alapuló képviselet,[^28^](#fn28){#fnref28.footnote-ref} az értékviszonyok változásának a kártérítés mértékére és a kártérítési kötelezettség esedékességére való hatását szabályozó Ptk. 6:534. § rendelkezése[^29^](#fn29){#fnref29.footnote-ref} vagy például a közös tulajdon megszüntetése körében az 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény megállapításai (példának okáért az alkalmatlan idő és a visszaélésszerű joggyakorlás értelmezése terén). A Ptk. nem határozza meg a tiszta jó erkölcs fogalmát sem, annak tartalmát bírói gyakorlat fejti ki az eseti döntések alkalmával.[^30^](#fn30){#fnref30.footnote-ref} 4. Az észszerűség, igazságosság és jogbiztonság alapelvei --------------------------------------------------------- ### 4.1. Az észszerűség követelménye Szladits Károly szerint három alapeszmét kell a magánjog élére helyeznünk: *az észszerűséget, az igazságosságot és a jogbiztonság eszméit.*[^31^](#fn31){#fnref31.footnote-ref} Így ír: „\[a\] jogrend célszervezet. Tételei nem önkényes parancsok, amelyek vak engedelmességet követelnek. A jog észszerű berendezkedésre törekszik; ehhez képest tételeit *céljuknak* megfelelően kell érteni és alkalmazni. \[...\] Ezért minden jogszabályról fel kell tenni, hogy észszerű eredményre akar vezetni. \[...\] A jog nem furcsaságok múzeuma, nem csodabogarak gyűjteménye. Ha Goethe azt veti a jog szemére, hogy benne az észszerűség oktalanságra fordul át (Vernunft wird Unsinn), ezzel szemben a jogász legnemesebb hivatása: tenni róla, hogy ne úgy legyen."[^32^](#fn32){#fnref32.footnote-ref} Nem véletlen tehát, hogy az észszerűség *alapelvi* követelményének magyarázata során gyakran kerül szóba az életszerűség,[^33^](#fn33){#fnref33.footnote-ref} az okszerű gazdálkodás[^34^](#fn34){#fnref34.footnote-ref} és a gazdasági racionalitás követelménye[^35^](#fn35){#fnref35.footnote-ref}[^36^](#fn36){#fnref36.footnote-ref} úgy is, mint „észszerűségi kapcsolópontok". Így például a zálogtárgy értékesítésére nézve a Ptk. 5:133. § (1) bekezdése a kereskedelmi észszerűség követelményére hívja fel a figyelmet, a kezest megillető, törvényen alapuló sortartási kifogás intézménye önmagában és jogi tartalmában is az észszerűség elvét követi (Ptk. 6:419. §), de ugyanez a motívum lelhető fel a szavatossági igények kétlépcsős rendszerében, ideértve a lépcsőn belüli mozgást és a lépcsők közötti átjárást rendező szabályokat is, lásd például a Ptk. 6:159. §-ának (2) bekezdését.^31^ Az észszerűség követelményére hívja fel a figyelmet *Magyarország Alaptörvénye* (a továbbiakban: Alaptörvény) is: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor *azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.*"[^37^](#fn37){#fnref37.footnote-ref}[^38^](#fn38){#fnref38.footnote-ref} Ha pedig a jogszabályok -- ezen belül természetesen a polgári jogi jogviszonyokat rendező szabályok -- értelmezésekor a józan észnek való megfelelés vélelme érvényesül, még inkább követelmény, hogy ez az elv a jogalkalmazás során soha háttérbe ne szoruljon. A 2/2006. számú polgári jogegységi határozat is a józan ész és a logika szabályaival támasztja alá a jogalkalmazás során érvényesülő főszabály-kivétel kapcsolatának helytálló voltát. Kimondja, hogy a „parkoló üzemeltetője a nyilvántartásból megismert adatok alapján \[...\] közvetlenül a gépjármű üzemben tartójával (tulajdonosával) szemben érvényesítheti a meg nem fizetett parkolási díj, pótdíj megfizetése iránti igényét, hiszen *joggal tételezheti fel,* hogy a gépjárművel az üzemben tartó (tulajdonos) parkolt fizetés nélkül. Ezzel *a józan ész és a logika szabályain alapuló természetes vélelemmel szemben* az üzemben tartóra (tulajdonosra) hárul a bizonyítási teher, neki kell a vélelmet hitelt érdemlő módon megdöntenie ahhoz, hogy szabaduljon a felelősség alól."^33^ ### 4.2. Az igazságosság elve Szladits Károly szerint „\[a\] magánjog eszménye, mint a jogé általában az igazságosság, vagyis olyan társadalmi rendnek a megvalósítása, amely a társadalom és ezzel az emberi lét egyetemes célját legjobban szolgálja. A jog viszonya az igazságossághoz (miként az erkölcshöz általában) elsősorban a jog értékelésének, tehát a jogbölcseletnek és a jogpolitikának, nem pedig a tételes jognak a kérdése. Mégis, az igazságosság eszméjének a magánjog terén *tételes* jelentősége is van."[^39^](#fn39){#fnref39.footnote-ref} Grosschmid Béni ma is időtálló megfogalmazásában: „\[a\] legrendezettebb jogállamban is a jog uralmának legfőbb alapja és biztosítéka a jog- és igazságérzet. Vagyis, hogy az emberekben bensőleg él a jog."[^40^](#fn40){#fnref40.footnote-ref} A szerző *Fejezetek kötelmi jogunk köréből* című zseniális művében többször is utal arra, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket másképpen nem, csak „az igazság közvetlen ösztönével" lehet megoldani. Ez -- a mai elméleti felfogással teljes mértékben egyezően -- *az igazságosság elvi jellegű, erkölcsi tartalmára* utal. Az igazságosság tartalmát tekintve -- szemléletesen szólva -- egy igen nehezen kitapogatható elv, a mai polgári jogban azonban semmiképpen nem szorulhat háttérbe. Helyesen kezelve (vagyis értve alatta, ami értendő) a többi alapelv mellett a jogalkalmazás minden szakaszában a jogász szeme előtt kell, hogy lebegjen. Lábady -- részben Szladits nyomán -- az igazságosság követelményét a magánjog egyik vezérmotívumaként tárgyalja. Így szól: „az igazságosság erény, a jog rend."^36^ Ugyanakkor megjegyzi: „\[sz\]embekerülésük esetén *az igazságosságot nem feltétlenül lehet a jog elé helyezni.*"[^41^](#fn41){#fnref41.footnote-ref} Az igazságosságról Bíró és Lenkovics is azt gondolja, hogy etikai megalapozottságú, talán éppen ezért is „magasabb rendű" elvként tartják számon. A szerzőpáros ugyanakkor Szladitscsal és Lábadyval egyetértve hangsúlyozza az elv *tételesjogi jelentőségét* is.[^42^](#fn42){#fnref42.footnote-ref} Maga a Polgári Törvénykönyv -- bár az *igazság, igazságosság* kifejezéseket nem használja -- számos olyan szabályt megfogalmaz, amelyek igazságosságra való törekvése ránézésre felismerhető. A teljesség igénye nélkül ilyennek tekinthetjük azt a rendelkezést, miszerint a közös tulajdonban a hasznok szedése, a költségviselés és a veszély viselése főszabályként a tulajdoni hányadhoz igazodik,[^43^](#fn43){#fnref43.footnote-ref} a jogalap nélküli gazdagodás meg-, illetve visszatérítésének szabályait,[^44^](#fn44){#fnref44.footnote-ref} az igazságosság és arányosság kívánalmát fogalmazzák meg a túlzott mértékű szankciók mérséklését lehetővé tevő szabályok,[^45^](#fn45){#fnref45.footnote-ref} és az igazságossággal állnak összefüggésben a szerződéses szinallagma védelmét szolgáló szabályok (például a feltűnő aránytalanságot tiltó Ptk. 6:98. §-a), illetve a tisztességtelen kikötéseket érvénytelennek nyilvánító egész sor törvényi rendelkezés.[^46^](#fn46){#fnref46.footnote-ref} Az igazságosság elvével és az egyenjogúság követelményével állnak összhangban azok a szabályozási -- *jogi konstrukciókat kialakító* -- Ptk.-beli szabályok is, amelyek jellemzően többalanyú, összetett erőviszonyok mentén épülő és működő jogi kapcsolatokban igyekeznek tételes szabályokkal igazságos egyensúlyt kialakítani. Ilyennek tartjuk például a Ptk. azon rendelkezéseit, amelyek a kezességi jogviszonyt a jogok és kötelezettségek körére nézve a korábbihoz képest sokkal kifinomultabban szabályozzák.[^47^](#fn47){#fnref47.footnote-ref} Alkalmanként a bírói gyakorlatban is -- meglehet, jóval visszafogottabban -- megjelenik az igazságosság hangsúlyozása, inkább kisegítő, indokolást támogató érvként. Ehelyütt a szerződési egyensúly és az igazságosság kapcsolatára mutatunk rá. Egy eseti döntés szerint „a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek.[^48^](#fn48){#fnref48.footnote-ref} A diszpozitív szabályokat a jogalkotó a tipikus esetekre, az egyensúlyt teremtő *szerződési igazságosság* elvei alapján alkotta meg, ezért a diszpozitivitás nem járhat azzal a következménnyel, hogy bármelyik jogalany széles körben módosítsa a jogok, kötelezettségek és kockázatok törvényben szabályozott elosztását."[^49^](#fn49){#fnref49.footnote-ref} ### 4.3. A jogbiztonság alapelve Szladits megfogalmazásában: a „jogbiztonságnak egyik legfőbb támasza a jogtételek állandósága. \[...\] Valamely jogszabály uralma tehát annál szilárdabb, mentől hagyományosabban gyökerezik az emberek lelkiismeretében. Ezért főleg a magánjogban a lehetőség szerint kerülni kell az alkalmi törvényhozást, a törvényhozási túltermelést: a jogélet agyonszabályozását és túlterhelését aprólékos szabályokkal, valamint a jogszabályok sűrű váltogatását."[^50^](#fn50){#fnref50.footnote-ref}Minden jogterületen, így a magánjogi viszonyokban is (szinte elengedhetetlen) követelmény, hogy a jogrend kiszámítható, következetes szabályokkal rendezze az életviszonyokat. A jogszabályoknak viszonylag állandónak*,* áttekinthetőnek és érthetőnek kell lenniük, továbbá fontos a *megismerhetőség* is. Egyik követelmény a másikkal kart karba öltve jár. Gyakori tapasztalat, hogy a túlzottan aprólékos, egészen apró részletekbe hajló szabályozás többnyire nem szolgálja a jogbiztonságot, azzal éppen ellentétes hatást fejt ki.[^51^](#fn51){#fnref51.footnote-ref} Ugyanez a helyzet a jogszabályok túl gyakori módosításával, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a jogvitákban így más és más hatályosságú jogszabályszöveget (szövegállapotot) kell alkalmazni.[^52^](#fn52){#fnref52.footnote-ref} A jogbiztonság alapelvi követelményének való megfelelés a polgári jogon belül egész sor esetben kerül szóba a legkülönbözőbb formában. Az elévülés megszakítására vezető jogi tények közül például a Polgári Törvénykönyv 6:25. § (1) bekezdése elhagyta a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást. E megszakítási ok ugyanis -- szintén az indokolás szerint -- ellentétes az elévülés intézményének lényegével: nem az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő (és az azzal járó bizonytalanság) meghosszabbítására ösztönöz. Az indokolás szerint ezért a *jogbiztonságot* *szolgálja,* ha önmagában egy ilyen aktus nem eredményezi az elévülés megszakítását.[^53^](#fn53){#fnref53.footnote-ref} 5. A jóhiszeműség és tisztesség alapelve ---------------------------------------- ### 5.1. A jóhiszeműség és tisztesség elvének fogalma Szladits Károly ma is figyelemre méltó álláspontja szerint „a kötelezettség teljesítésében az adósnak, a teljesítés átvételében a hitelezőnek *becsülettel és emberséggel kell eljárnia, úgy amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a jóhiszeműség és a tisztesség megkívánja*".[^54^](#fn54){#fnref54.footnote-ref} Igaz, hogy Szladits e szabályt a teljesítés kapcsán fejtette ki, de meglátásunk szerint valamennyi polgári jogi jogviszonyban megfontolandó elvi tételről van szó. Ugyanígy és ugyanebben a felfogásban különösebb nehézség nélkül általánosíthatónak tartjuk Grosschmid Béninek az objektív jóhiszeműségről vallott, bár elsősorban kötelmi viszonyokra megfogalmazott azon nézetét, miszerint a jóhiszeműség tartalma nem más, mint „a másik fél érdekére való hívséges tekintet".[^55^](#fn55){#fnref55.footnote-ref} A jóhiszeműség és tisztesség követelményét a Ptk. lényegében ugyanezzel a fordulattal írja körül, kötelezettség teljesítése és átvétele helyett a jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére utalva (ami nyilvánvalóan szélesebb kör, mint a polgári jogi teljesítésfogalom): „\[a\] jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni."[^56^](#fn56){#fnref56.footnote-ref} Ez a szabály egy alapvetően objektív mércét állít fel, amely a tisztességes ember szokásait, magatartását, viselkedését állítja fel zsinórmértékként. Bizonyos értelemben a jóhiszeműség és tisztesség elve ma is a kölcsönös bizalom követelményét fejezi ki. A kódex indokolása kiemeli: „\[a\] törvény fenntartja a Ptk.-nak a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó alapelvi tételét, amely ma számos nemzeti kódexben és jogegységesítő tervezetben is elismert magatartási mérce. Ez az alapelv etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelenti. Fontos szerepe van ennek a követelménynek a piacgazdaságban érvényesülő magánautonómia szociális szempontokból történő korlátozásánál is. A döntési és cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia a kölcsönös bizalom elvével kapja meg kiegyensúlyozott tartalmát. A magánautonómia széleskörű elismerése és a jóhiszeműség és tisztesség követelménye szorosan összetartoznak tehát, és a törvény egyik alappillérét képezik."^53^ A jóhiszeműség és tisztesség követelménye önmagában szinte kizárólag *elméletileg* *írható* *körül,* ezért a joggyakorlatban *más elvek kísérik, pontosítják, teszik érthetővé az értelmét.* Az alapelvnek az elvárható magatartás követelményével, valamint az együttműködési kötelezettség szerződési jogi elvével való szoros kapcsolatára állhat példaként a Szegedi Ítélőtábla egyik közelmúltban született döntése. Az eseti határozat szerint a jóhiszeműség és tisztesség elvéből és a fogyasztót is terhelő együttműködési kötelezettségből eredően a lízingbevevőtől is minimálisan elvárható, hogy a nagy összegű, hosszú távra szóló pénzügyi ügylet jellegéhez, a vállalt kötelezettség mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt, tanulmányozza át a szerződést, szükség esetén az egyes, általa nem érthető rendelkezésekről tájékoztatást kérjen. „Ha a felperes kellő figyelmességgel és körültekintéssel elolvasta volna az egyedi szerződést és az üzletszabályzatot, úgy az előzőekben megjelölt szerződési rendelkezések alapján fel kellett volna ismernie, hogy fizetési terhei előre nem látható mértékben is megnövekedhetnek."[^57^](#fn57){#fnref57.footnote-ref} Ebben a megközelítésben -- mondhatnánk -- a jóhiszeműség és tisztesség követelménye nem más, mint az együttműködési kötelezettséget nyomatékosító, etikai érveléssel is megerősítő alapelv. Egy nem sokkal korábbi döntésben pedig e jogi helyzetet az elvárható magatartás követelményével összefüggésbe hozva így fogalmazott a bíróság: a fogyasztónak szerződési feltételeket tartalmazó okiratot -- az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal -- át kell tanulmányoznia, és ha a szerződésben olyan rendelkezéseket észlel, amelyeket nem ért, megfelelő magyarázatot igényelhet. Az előbbi döntéshez képest ebben a határozatban magatartási mércét (tudniillik mi az elvárható magatartás) állít fel a bíróság, amelynek végső alapját az együttműködési kötelezettség elvén keresztül szintén a Ptk. 1:4. § szabályában rögzített alapelvi követelményben találhatjuk meg.[^58^](#fn58){#fnref58.footnote-ref} ### 5.2. Az alapelv és a jóerkölcsbe ütköző magatartások kapcsolata A *jóhiszeműség* és *tisztesség* elvének a *jóerkölcs* fogalmával való kapcsolatát támasztja alá, hogy a két jogi fogalmat a széles spektrumú tartalmi azonosság okán az ítélkezési gyakorlat is sok esetben *együtt említi.* Egy példával élve „a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés fogalma \[Ptk. 200. § (2) bekezdés\] olyan generálklauzula, amely egy másik alapelvi generálklauzula, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt követelmény, *a jóhiszeműség és tisztesség szerződési tartalomban vagy célban megtestesülő megsértésének esete.* A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés azért semmis, mert a szerződési tartalom vagy cél a jóhiszeműség, a tisztesség, illetve a kötelező együttműködés követelményével ellentétes. A nyilvánvaló jóerkölcs tartalmának meghatározása során tehát nem általában az erkölcsi normákból, hanem ezek közül a polgári jogi szerződéseken számon kérhető, alapelvi követelményekből kell kiindulni."^56^ A jóerkölcsnek megfelelő magatartás követelményével való kapcsolat még jobban kidomborítja a *jóhiszeműség és tisztesség alapelvének* -- amúgy sem halvány -- *erkölcsi tartalmát, etikai színezetét.* A bírósági határozatokban gyakran olvasható értelmezés szerint a jó erkölcs -- polgári jogi értelemben -- a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. Bár a felek a szerződés tartalmát alapvetően szabadon állapítják meg, e szerződési szabadság nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. A *jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kell eljárni a polgári jogviszonyokban, ebből pedig az következik, hogy az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jó erkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó.* A jó erkölcs (közerkölcs) erkölcsi közfelfogást is jelent a társadalmilag helyesnek tekintett magatartási szabályokra vonatkozóan. A közpénzek hanyag kezelése, a bizonytalan lehetőségek kihasználása, a magasan kvalifikált munkáért járó díjazás több százszorosát meghaladó jövedelem megszerzése nyilvánvalóan a társadalom erkölcsi rosszallását vonja maga után.[^59^](#fn59){#fnref59.footnote-ref} ### 5.3. Az alapelv alkalmazása az ítélkezési gyakorlatban A Ptk. 6:102. § (1) bekezdése például kimondja, hogy tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg. Ez a rendelkezés -- amint arra az igazságosság és a joggal való visszaélés tilalma kapcsán is rámutatunk -- valódi egyensúlyszabály, amely nem a felek közötti különbségeket zárja ki (tehát nem mennyiségi szemléletű), hanem a jogi pozíciók viszonylagos egyensúlyára ügyel, hogy a jog által már nem tolerálható, jogellenesnek minősülő eltolódásokat megakadályozza. Tisztességtelen és ezért érvénytelen az a végrendeleti rendelkezés, amelyre az örökhagyót tisztességtelen befolyással vették rá, mondja ki a Ptk. 7:40. § (1) bekezdésének c) pontja. A jogalkotó figyelmet fordít arra is, hogy azok a személyek, akik a polgári jogi jogviszonyokban *kiszolgáltatottnak* vagy *gyengébb félnek* minősülnek, a jóhiszeműség és tisztesség elve alkalmazásával védelemben részesülhessenek. Erre a legjobb példa a Ptk. számos, *fogyasztói* *jogokat* *védő* rendelkezése. Ezek lehetnek közvetlenül az alapelvként megfogalmazott normát felhívó szabályok (például úgynevezett fekete és szürke lista, vö. Ptk. 6:104. §), de generálklauzulák (például Ptk. 6:101. §) is. Sőt több, egyoldalú kógenciát kimondó jogszabályi rendelkezés is a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésébe veti a horgonyát (lásd például: Ptk. 6:157. § (2) bekezdés, miszerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e fejezetnek a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el). Finomabb megközelítést tükröz, de idevág a fogyasztókkal szembeni *tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tiltó* jogszabály (a 2008. évi XLVIII. törvény). A jogi irodalom és az ítélkezési gyakorlat is rögzíti, hogy a szavatossági jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és tisztesség követelményének is érvényesülnie kell. A jogosult ezért eredményesen nem érvényesíthet olyan szavatossági igényt, amelynek teljesítése a kötelezett számára más szavatossági igény teljesítéséhez képest méltánytalan hátrányt vagy aránytalan többletköltséget eredményezne.[^60^](#fn60){#fnref60.footnote-ref} Ugyanebben a témakörben maradva a szavatossági perek tapasztalatait összegezve mondta ki a Legfelsőbb Bíróság 1/2012. (VI. 21.) PK véleménye, hogy az elállási jog gyakorlásához hozzátartozik, hogy csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyidejűleg hajlandó az általa kapott szolgáltatást is visszaszolgáltatni. Ez tekintendő ugyanis a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlásnak. Az ügyletkötés mindkét felet terhelő kockázatából kiinduló okfejtéssel mondta ki a bíróság, hogy a szerződés megkötése során *a fogyasztónak is* *a jóhiszeműség és tisztesség* követelményének, az együttműködési kötelezettségnek megfelelően kell eljárnia, méghozzá akképp, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. „Elvárható a fogyasztótól, hogy a nagy összegű és hosszabb távra szóló ügylet jellegéhez, nagyságrendjéhez, a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt."[^61^](#fn61){#fnref61.footnote-ref} Mind a mellérendeltség és egyenjogúság, mind pedig az igazságosság követelményének elvi talaján is értelmezhető a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megfogalmazó azon eseti döntés, amely szerint az *arányosság* elve észszerű összefüggést követel meg a jogsérelem és következményei között. Az arányosság elvét sértő felmondás például tisztességtelennek, ennek következtében érvénytelennek minősülhet.[^62^](#fn62){#fnref62.footnote-ref} Itt kell megjegyeznünk, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelménye *nem tévesztendő össze és nem tárgyalandó együtt* a jóhiszeműség és rosszhiszeműség fogalompárjával. Ez utóbbiak ugyanis -- szemben az alapelvvel -- szubjektív tartalommal bírnak, hiszen nem egy objektív zsinórmérték szerint mérik az alany magatartását, hanem a tudatállapotára irányítják a figyelmet: a jóhiszemű személy nem tudott, és nem is kellett, hogy tudjon például birtoklása jogellenességéről.[^63^](#fn63){#fnref63.footnote-ref} **5.4. A *venire contra factum proprium* elve** A Ptk. 1:3. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott. A kódex indokolása szerint a Ptk. 1:3. §-ának (2) bekezdése nem alapelv, hanem olyan önálló norma, amelynek a bevezető rendelkezések között való elhelyezését csak általános jellege indokolja. Ezzel ugyan nem értünk egyet, mert meglátásunk szerint a szabály -- az (1) bekezdésben foglaltakkal együtt értelmezve -- alapelvi jelentőségű, az viszont megfelel a valóságnak, hogy e tétel jogalkalmazásban játszott szerepe (ahogy az indokolás fogalmaz) nem különbözik a kódex egyéb helyein megfogalmazott jogi normák funkciójától. Ez azonban nem vesz el semmit a *venire contra factum proprium elvének* alapelvi súlyából: a szabályt ugyanis -- meggyőződésünk szerint -- a gyakorlat is minden esetben a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésének rendelkezésével együtt fogja, mert csak együtt tudja értelmezni és alkalmazni. Másképpen fogalmazva, a *venire contra factum proprium elvének* mindig *elvi támasztéka lesz a jóhiszeműség és tisztesség alapelve.* Nemcsak azért, mert a (2) bekezdés rendelkezése az (1) bekezdésben megfogalmazott elvi tételből nő ki, hanem elsősorban azért, mert az utóbbi szabály ugyanazon az alapelvi síkon mozog, mint a jóhiszeműség és tisztesség alapelve, annak -- nézetünk szerint legalábbis -- alapelvi rangú alesete. A Ptk. 1:3. § (2) bekezdése alkalmazásának jogi akadályait, értelmezést, mérlegelést kiváltó problémáit várhatóan a konkrét, rendeltetésszerűnek (jogszerűnek) tűnő jogg yakorlás és ugyanezen fél korábbi magatartása egybevetésének nehézkessége fogja okozni. Ez ugyanis nem egyszerű összemérést, hanem *komplex jogviszony-értelmezést* követel. Mivel a *venire contra factum proprium elve* tételes kimondást nyert, a jövőben nem kerülhető meg az egyes jogvitákban az állásfoglalás a „konkrét norma hiányára" vagy az alapelvi tétel „túl távoli" voltára hivatkozással.[^64^](#fn64){#fnref64.footnote-ref} Nyilvánvaló azonban az is, hogy nem szabad túlzottan tág teret engedni a Ptk. 1:3. § (2) bekezdés érvényesülésének, mert -- hogy stílusosan szóljunk -- az alapelvekkel sem szabad visszaélni. Helyesen figyelmeztetett az *exceptio dolus generalis* alkalmazásával kapcsolatban Beck Salamon arra, hogy az alapelv igazi ezerjófű, valóságos bűverejű talizmán, amely azonban elveszíti erejét, ha túl sokszor (és feleslegesen) kérjük szolgálatát.[^65^](#fn65){#fnref65.footnote-ref} Az egyensúly megtalálását jogintézményeink egész sora segíti, mint például a szerződési kötőerő, a *pacta sunt servanda* elve és a *clausula rebus sic stantibus* kivételessége, a szerződési igazságosság és a szinallagma védelmének követelménye stb.[^66^](#fn66){#fnref66.footnote-ref} 6. Az elvárható magatartás követelményének elve ----------------------------------------------- ### 6.1. Az elvárhatóság megközelítése A Polgári Törvénykönyv alapelvi követelményként fogalmazza meg az elvárható magatartás tanúsításának szabályát. A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése szerint „\[h\]a e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható". A (2) bekezdés rögzíti, hogy „\[f\]elróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat". A (3) bekezdés végül kimondja, hogy „\[a\] másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el". Az elvárhatóság a jóhiszeműség és tisztesség követelményéhez hasonlóan -- jellemzően a polgári jogi szabályozás jellegére -- nem szubjektív, hanem „objektív zsinórmértéket" határoz meg. Ezt Novotni a következőképpen fejezte ki: „\[a\] polgári jog objektivizált normarendszerrel dolgozik, mely nem az adott embertől elvárható cselekvést veszi figyelembe (nem a »tőle elvárható« magatartást), hiszen itt újfent szubjektív nézőpont jelentkezne, nem is a mindenkitől elvárható normákat építi ki, hanem az emberek, illetve egyéb jogalanyok meghatározott körét veszi alapul (nagyvállalati szervezettség mellett elvárható magatartás, gépjárművel rendszeresen közlekedőktől elvárható magatartás, szülőktől, gyermekgondozótól, falusi életviszonyok között élőktől stb., elvárható ismeretanyag."^65^ Az „adott helyzetben" fordulat nem a jogalany személyes adottságaira vetíti a figyelmet, sokkal inkább a szóban forgó magatartás kifejtésének körülményeit, környezetét vizsgálja. Az általában vett elvárhatóság megkövetelésével a jogalkotó szintén az egyéniesítést kívánta elkerülni, ez is alátámasztja, hogy a Ptk. 1:4. § szabályai nem szubjektívek, nem az egyéni tudatállapotot, jó- vagy rosszhiszeműséget helyezik előtérbe, de nem is a szándékosság vagy gondatlanság (a szoros és szubjektív értelemben vett vétkesség) áll a figyelem homlokterében. Az általános magatartási mérce tehát nem a „bűnösségen" vagy szubjektív értelemben vett vétkességen nyugszik, hanem az adott helyzetben irányadó társadalmi elvárás határozza meg azt. Nézetünk szerint a Ptk. 1:4. §-a által megfogalmazott elvárhatósági alapelvnek a legnagyobb előnye *a normán belüli rugalmasság.* Ennek következtében a gyakorlatban alakítható az elvárhatóság szintje az alábbiak szerint: a. szakembertől, a szakmában járatos személytől elvárható, b. vállalkozástól elvárható, c. fogyasztónak minősülő személytől elvárható, vagy nem várható el, d. mezőgazdasági termeléssel foglalkozótól elvárható, e. az üzleti életben, a jogban járatos személytől elvárható stb.[^67^](#fn67){#fnref67.footnote-ref} Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az elvárható magatartás objektív követelménye saját belső szerkesztési tulajdonságainál fogva mintegy belső önszavának meghallása útján, tehát *természetesen válik hajlíthatóvá:* tényálláson forduló jellege miatt valójában ez az elvárhatósági követelmény tipizáltan objektív. Mivel a felróható magatartás egy társadalmilag elítélt viselkedés jogi következménye, az elméletben és a gyakorlatban is elfogadott nézet, hogy a természetes személyek esetében vétőképesség szükséges ahhoz, hogy az elvárható magatartást az alanyon számon lehessen kérni.[^68^](#fn68){#fnref68.footnote-ref} A Ptk. nem változtatott az elvárható magatartás alapelvi követelményének -- az 1959. évi IV. törvényben is meghatározott -- tartalmán, várhatóan a korábbi bírói gyakorlatot alkalmazzák a felróhatóság megítélésében a jövőre nézve is. A régi Ptk. alapján kialakított elvek irányadók az új Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó esetekben is azzal, hogy a szabályozási környezet változása nem hagyható figyelmen kívül. Evidens példaként említhetjük a deliktuális kárfelelősség szabályaihoz képest jelentősen megváltozott kontraktuális kárfelelősségi rendszert, itt ugyanis a korábbi évek gyakorlatától eltérő „elvárhatósági" követelmények kerülnek előtérbe. A károsulttól elvárható magatartás elmulasztása alapot adhat a kármegosztásra, a szokásosat meghaladó készenlét azonban tőle nem várható el. A kármegelőzési kötelezettség nem terjeszthető ki annyira, hogy a szolgáltató hibája miatt kimaradt áramellátás esetén -- bármikor javítja majd ki a hibát -- a károsult a teljes időre biztosítsa az áramellátást.[^69^](#fn69){#fnref69.footnote-ref}Az elvárhatósági mércét alkalmazzák a személyi jogban is, például a személyiségi jogok megsértése esetén a Ptk. 2:52. §-ának (3) bekezdése értelmében sérelemdíj követelhető, ahol *mérlegelni kell a felróhatóságot is,* figyelemmel kell lenni ugyanis a sérelemdíj mértékének megállapításakor egyebek mellett a felróhatóság súlyára is.[^70^](#fn70){#fnref70.footnote-ref} *A felróhatóság súlya* kifejezés nem azt jelenti, hogy az elvárható magatartás megsértésének fokozatai lennének, de kifejezi azt, hogy a jogalkotó az elvárható magatartásként megfogalmazott magatartási követelmény súlyosabb -- a társadalmi értékítéletet nagyobb mértékben megsértő -- magatartás következményeként más szempontok egyidejű mérlegelése mellett összegszerűségében nagyobb mértékű szankciót helyez kilátásba. ### 6.2. Az elvárhatóság alapelvi elágazásai (alesetek) A Ptk. 1:4. §-ának (2) és (3) bekezdései az (1) bekezdésben megfogalmazott alapelvi követelményt mint törvényi „fő elvet" kiegészítő szabályok. Ezeket az indokolás -- akárcsak a Ptk. 1:3. § (2) bekezdésének szabályát -- nem tekinti alapelvnek. Az ítélkezési gyakorlat igen széles körben hívja segítségül a régi Ptk.-ban is szabályozott elvet: saját felróható magatartására -- így különösen mulasztására, késedelmére, szerződésszegésére, bűncselekményére -- előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Bár a saját felróható magatartásra való hivatkozás *tilalom* formájában jelenik meg a kódexben, ugyanezen az elven alapszik a Ptk. 6:525. §-ának rendelkezésében a *kárenyhítési* kötelezettségét felróható magatartásával elmulasztó károsult helyzetét rendező konkrét jogi norma is. Ez a szabály az általános polgári jogi alapelv -- Ptk. 1:4. § (2) bekezdés -- távoli rokona, *kárfelelősségi normaként való leképezése.* Végül a Ptk. 1:4. § (3) bekezdéséről kell szót ejteni. E szabály kimondására azért van szükség, hogy a felróható magatartás ne zárja ki *ipso iure* a másik fél felelősségének megállapíthatóságát. Az önhiba tehát önmagában nem fosztja meg a jogosultat a másik féllel szembeni igény érvényesítésének lehetőségétől. A szembenálló felek kölcsönösen felróható magatartása a polgári jogban általában -- jellemzően tehát, bár nem kizárólagosan -- egyfajta összemérést, arányosítást eredményez.[^71^](#fn71){#fnref71.footnote-ref} Ez a helyzet például a fentebb említett Ptk. 6:525. §-ának (2) bekezdésében, de ugyanez a helyzet a Ptk. 6:539. § (1) bekezdése esetén is. 7. A joggal való visszaélés tilalma ----------------------------------- ### 7.1. Az alapelv megközelítése A joggal való visszaélés tilalmát a polgári jogban törvényi alapelvként tartjuk számon. A Ptk. 1:5. §-a értelmében a törvény tiltja a joggal való visszaélést. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A joggal való visszaélés tilalma az alanyi jog gyakorlásának a jog társadalmi rendeltetéséhez kötött korlátja. Az indokolás szerint „\[a\] törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik".[^72^](#fn72){#fnref72.footnote-ref} „Ahogyan az emberi szabadság nem fajulhat szabadossággá, azaz egyes ember szabadsága nem terjedhet ki mások szabadságának korlátozására, ugyanúgy az alanyi jogok sem gyakorolhatók önkényesen, a joggal való élés nem fordulhat át visszaélésbe. Az alanyi jogok nem önmagukért, önmagukban valók, azoknak meghatározott társadalmi célja, rendeltetése van. Minden alanyi jogot csak céljának megfelelően, rendeltetésével összhangban szabad gyakorolni, és csak ekkor számíthat törvényi védelemre és elismerésre."[^73^](#fn73){#fnref73.footnote-ref} A joggal való visszaélés tilalmának kimondása -- látszólagos evidenciája ellenére -- rendkívül fontos alapelvi tétel. A jogszabályhely alkalmazása során ugyanis -- ebben áll nehézsége -- egy első ránézésre jogszerű magatartást, joggyakorlást kell mérlegre tenni abból a szempontból, hogy a törvény betűjének megfelelő joggyakorlás nem ellentétes-e a törvény szellemével. Nem véletlen, hogy a joggal való visszaélés tilalmát a régi Ptk. a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével állította párba. A jog ugyanis nem öncél, hanem eszköz, amelyet nem lehet rendeltetésével ellentétes célra felhasználni. Nem véletlenül mondta Beck Salamon, hogy *a visszaélés tilalmának kimondásával a jogalkotó lényegében saját becsületes intencióit védi.*[^74^](#fn74){#fnref74.footnote-ref} Nem állunk messze talán a valóságtól, ha úgy fogalmazunk, hogy a Ptk. 1:5. §-a által rögzített alapelv tartalmát tekintve nem más, mint egy minden polgári jogi jogszabály mögött ott álló, *a magatartást és joggyakorlást eligazító,* útbaigazító jelzőtábla. Bíró és Lenkovics ehhez kapcsolódóan azt rögzítik, hogy a joggal való visszaélés azért jogellenes, mert magasabb rendű elveket sért (alkotmányos rend, igazságosság, észszerűség). ### 7.2. A joggal való visszaélés tilalma az ítélkezési gyakorlatban A joggal való visszaélés tilalmának általánosított megfogalmazása nem hagy kétséget afelől, hogy a jogalkotó nem kívánta az alapelvi tétel hatókörét a bevezető rendelkezések között szűkíteni, sem a lehetséges esetköröket előre behatárolni. Az elmélet és a bírói gyakorlat azonban számos esetkört alakított ki, amelyben -- jellemzően alapelvi érvek mentén -- korlátok közé szorítja a Ptk. 1:5. § szabályának érvényesülését. A kommentárirodalom egységesen rögzíti, hogy a joggal való visszaélésre hivatkozás -- ezen belül is elsősorban a jognyilatkozat pótlása -- kapcsán az ítélkezési gyakorlat markánsan védi a szerződési szabadságot. Ennek megfelelően a szerződési jogviszonyon belül alapvetően nem lehetséges a szerződő fél elmaradt nyilatkozatának ítélettel való pótlása (kivételes helyzetekről lásd alább).[^75^](#fn75){#fnref75.footnote-ref} Természetesen vannak olyan helyzetek is, amelyekben jognyilatkozat megtagadásának formájában a joggal való visszaélés fogalmilag (vagy legalábbis túlnyomórészt) kizárt. Ilyen például a családjogi nyilatkozatok köre (házasságkötés, apai elismerő nyilatkozat). A törvény szellemében is helyes, hogy a bírói gyakorlat kizártnak tekinti a joggal való visszaélés lehetőségét például szerződéskötési vagy szerződésmódosítási nyilatkozat megtagadása esetén. Ugyanez állapítható meg például a családi jogállást érintő (például örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges) szülői hozzájárulás megtagadásával kapcsolatban. A részvénykönyv adataiba kívülálló részére betekintést biztosító törvényi rendelkezések célja a részvénytársaság tulajdonosi szerkezete megismerhetőségének korlátok nélküli biztosítása. E szabályok a részvényeseken kívül állóknak nyújtanak garanciális jellegű jogot, amely az alapszabály által nem korlátozható, feltételhez nem köthető. Természetesen e betekintési jog gyakorlásával megszerzett ismeretek, adatok felhasználása csak jogszerű lehet, *a visszaélésszerű joggyakorlás* polgári jogi és büntetőjogi jogkövetkezményeket vonhat maga után.[^76^](#fn76){#fnref76.footnote-ref} Az alperes által az egyik bérlemény esetében fizetett bérleti jog ellenértéke sem a felek szerződése, sem az összeg nagyságrendje alapján nem eredményezhette a bérleti jog örök érvényű megváltását. A pénzösszeg ilyen okból történt átadása azt támasztotta alá, hogy a felek valóban hosszabb távra kívántak szerződni egymással, ezért -- szerződéses rendelkezés hiányában -- *a felperes joggal való visszaélése lett volna megállapítható akkor, ha a szerződés megkötését követően rövid időn belül él a rendes felmondás lehetőségével.* A perbeli esetben a szerződésben szereplő hároméves időtartamot lehetett alapul venni arra, hogy mi volt az az időszak, ameddig a felperesnek a kapott ellenértékért cserébe biztosítania kellett a bérlet lehetőségét. Ez az időszak azonban eltelt, és a tíz évet is meghaladó időtartamú bérleti jogviszony alatt az alperes által a pénzösszeg megfizetésével szerzett többletjogosítvány már elenyészett. A felperes a felmondással tehát nem valósított meg joggal való visszaélést.[^77^](#fn77){#fnref77.footnote-ref} „Nem jogszerű az elővásárlási jog gyakorlásának kizárása oly módon, hogy a vételár töredékének teljesítését az eladó olyan egyedileg meghatározott ingó dolog átadásával fogadja el, amely dolog megszerzésének lehetősége az elővásárlásra jogosult részéről lehetetlen, de legalább is bizonytalan.^77^ *A szerződés tartalmának szabad megállapítására irányuló jog nem gyakorolható visszaélésszerűen úgy, hogy az az elővásárlási jog jogosultja alanyi jogának gyakorlását ellehetetlenítse.*"[^78^](#fn78){#fnref78.footnote-ref} Az ilyen joggyakorlás a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdése szerint joggal való visszaélésnek minősül, mert az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, más személyek jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására vezet. További példák is hozhatók a joggal való visszaélés kérdéskörében. A Kúria egyik határozatában megállapította, hogy *az eljárási jogok rosszhiszemű gyakorlása miatt joggal való visszaélés megállapítása iránt külön per nem indítható.* Az eljárási jogok visszaélésszerű gyakorlásának jogkövetkezményeit az eljárási szabályok alkalmazásával az a bíróság vonhatja le, amely előtt folyó eljárásban az eljárási jogokkal való visszaélés történt.[^79^](#fn79){#fnref79.footnote-ref} Ellenben a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe és a joggal való visszaélés tilalmába ütközik, ezáltal a személyhez fűződő jog megsértését is megállapíthatóvá teszi az alperesek azon magatartása, hogy a felperessel szemben az ügyvédi kamara és a különböző hatóságok, illetve bíróságok előtt huzamosabb ideig rendkívül nagyszámú panasz, feljelentés előterjesztésével, ismétlődően, lényegében azonos körülményekre alapítva, zaklató jelleggel kezdeményeztek újabb és újabb eljárásokat (összesen 26 eljárást) a felperes ellen: ez pedig *messze meghaladja azt a mértéket, amely az eljárás kezdeményezésére vonatkozó jog társadalmi rendeltetésével összeegyeztethető.*[^80^](#fn80){#fnref80.footnote-ref} A Kúria jogi álláspontja szerint a közérdekű adatigénylés akkor visszaélésszerű, ha az adatigénylő személyes motivációval, mintegy vélt konfliktus miatti retorzióként igényel speciális információkat, amelyeknek közérdekű adattartalmuk alig van.[^81^](#fn81){#fnref81.footnote-ref} ### 7.3. Egyes elhatárolási kérdések Az alapelv érvényesülése kapcsán több esetben találkozunk elhatárolási problémákkal is, amelyek azonban nem összeütközésként állnak elő, sokkal inkább az alapelv érvényesülési körét határolják le, a hasonló helyzetekre tételes jogi szabályozás útján nyújtva megoldást. Gondolunk itt példának okáért a következő jogviszonyokra: a. a szerződésben vállalt jognyilatkozat pótlása a szerződésszegés jogkövetkezményeként a Ptk. 6:184. §-a alapján és nem a Ptk. 1:5. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva lehetséges, b. a szerződéskötéstől vagy a szerződés fenntartásától elzárkózás esetében a Ptk. c. az előszerződéssel kapcsolatos jogvitákban a szerződéskötés megtagadása esetén ugyancsak a szerződésszegés egyik konkrétan meghatározott szankciója, a bíróság általi szerződéslétesítés jön szóba \[vesd össze: Ptk. 6:73. § (1) bekezdés\]. 8. Az alapelvek érvényesülése és érvényesítése ---------------------------------------------- Novotni szerint „a fentebb tárgyalt alapelvek megismerése és felismerése valamennyi jogalkalmazó és gyakorló jogász elengedhetetlen feladata. Az alapelvek adják meg egy adott jogtípus *elméleti alapjait.* A polgári jog alapelveinek ismerete egész polgári jogi gondolkodásunkra *meghatározó hatást gyakorol.* ~\[~*...*~\]~ A jogismeret, jogi kultúra azt jelenti, hogy az adott jogszabályt mindig összefüggéseiben ismerjük meg és vetjük vizsgálat alá. Az összefüggésekre azonban általában nem a konkrét szabályok, hanem a jogág alapelvei világítanak rá. Az alapelvek teszik lehetővé *a különféle jogszabályok összhangjának* megteremtését is."[^82^](#fn82){#fnref82.footnote-ref} Akárhogyan is közelítünk az alapelvek témaköréhez, kétségtelen, hogy az alapelvek áthatják az egész polgári jogot. Akár értelmező (figyelemirányító), akár közvetlen alkalmazást is lehetővé tevő, hézagpótló funkciót tulajdonítunk e szabályoknak, mindenképpen igaz, hogy állandóan a jogalkalmazó és a jogalkotó figyelmének előterében kell, hogy álljanak. Az alapelvek semmiképpen nem másodlagos normák, szubszidiaritásuk -- avagy, hogy akkor nyernek elsősorban alkalmazást, ha a tényállást konkrét jogi norma nem rendezi -- nem vezethet félre. Az alapelvek jelentőségét jól lehet érzékeltetni Grosschmid egy, az érdekirányadás körében megejtett gondolatával. Azt mondta, hogy *ugyanazon alapra kell leszállni, amelyre maga a törvény is építve van.* Ez az alap a legmélyebb réteg vagy, ha úgy tetszik, a legmagasabb eszmény. Ilyenkor a feladat nem más, mint „a törvény saját belülről jövő, csakhogy halkabb önszavának meghallása a lármásabb tételek mögül".[^83^](#fn83){#fnref83.footnote-ref} Ezért mondhatjuk, hogy *az alapelvek a jog lelki mozgatórugói.* A konkrét norma a test, az alapelv a lélek: az alapelvek nélkül a jogot csak lelketlenül alkalmazhatjuk. A különös szabályok (a Ptk. más könyveiben foglalt jogi tételek) elvi értelemben az általános szabály (az alapelv) uralma alá hajlanak. Az értelmezés és az alkalmazás zsinórmértéke a polgári jogi alapelvekben keresendő és található meg. A mai jog nagy problémáját abban látjuk, hogy ezek *a lelki mozgatórugók a gyakorlatban nem mozognak elég olajozottan.* Az ítélkezési gyakorlatban az alapelvek közvetlen alkalmazása -- jogvita egyenes eldöntése alapelvvel -- viszonylag ritka, mi több másodlagos normaként való elkönyvelésük önmagában értékrontó, mert az alkalmazásba vétel során állandó visszafogottságot generál. Nézzük például a szerződés érvénytelenségének kérdéskörét, amely a jogszabályban kimondott alapelvi tétel magától értetődő jogi következménye lehetne (vesd össze például: Ptk. 6:95. §).[^84^](#fn84){#fnref84.footnote-ref} A többségi álláspont szerint azonban az alapelvek megsértése érvénytelenséget (semmisséget) nem eredményez*,* az érvénytelenség kimondásához „konkrét" norma felhívása szükséges.[^85^](#fn85){#fnref85.footnote-ref} A joggal való visszaélés kapcsán, ám a polgári jog alapelveire általában mondta ki a Győri Ítélőtábla egyik ítélete, hogy a Ptk. bevezető rendelkezései között szabályozott alapelvek, így *a jóhiszeműség és tisztesség követelménye,* az együttműködési kötelezettség, valamint *a joggal való visszaélés tilalma nem érvénytelenségi okok, azok esetleges sérelme jogszabályba ütközésre hivatkozással sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét.*[^86^](#fn86){#fnref86.footnote-ref} Más döntés is ezt az álláspontot tükrözi: „Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a Ptk. 4. § (1) és (4), illetve 5. § (1) és (2) bekezdései alapelvi rendelkezések, megsértésükhöz a Ptk. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét. Az e szakaszokban megfogalmazott jóhiszeműség és tisztesség elve, valamint a joggal való visszaélés tilalma értelmezési alapelvek, nem szolgálhatnak konkrét jogi kérdés megválaszolásának kizárólagos alapjául, *anyagi jogot nem teremtenek senki számára, márpedig a polgári jogi jogvitákat elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni.*"[^87^](#fn87){#fnref87.footnote-ref} Arra nem térünk ki, hogy az alapelveket kimondó jogszabályhelyek ugyanolyan (de inkább tartalmuk miatt magasabb rendű) jogi normák, mint azok, amelyekre a határozatok „konkrét normaként" utalnak. Hosszabban is foglalkozott az alapelvek szerepével a Kúriának egy közigazgatási ügyben hozott határozata, amelynek okfejtését a polgári jogi alapelvek vonatkozásában is maradéktalanul helytállónak tartjuk. A döntés idevágó része a következőképpen fogalmaz: „Amennyiben valamely jogszabályi rendelkezésről -- így a Ket.-ben foglalt alapelvekről -- az a megállapítás születik, hogy önmagában nem alkalmazható, úgy az jogdogmatikai szempontból azt jelenti, hogy az adott rendelkezésnek normatív ereje nincs. *Alapelvi rendelkezések normatív erejének kétségbe vonása az alapelvben megfogalmazott jogintézmények, jogok és elvek érvényesülésének korlátjaként jelentkeznek. Ezért kiemelkedő jelentőségű normativitásuk önmagában történő elismerése is.* \[...\] A Kúria nyomatékosítja, hogy ezeknek az alapelveknek *normatív ereje van*. \[...\] Természetesen, ha az adott kérdésre vonatkozóan speciális szabályok is vannak, akkor ezen speciális szabályok nem hagyhatók figyelmen kívül. Ezért mondta ki a Kúria például a Kfv. I. 35.007/2012/11. számú határozatában, hogy nem lehet egy jogvitát alapelvi rendelkezések alapján eldönteni, ha az adott jogviszonyt speciális jogszabályi rendelkezések szabályozzák. Ez az értelmezés azonban nem zárja ki azt, hogy a speciális szabályok is az alapelvi rendelkezések tükrében értelmezhetők, minthogy azt sem, hogy ha nincs más jogszabályi rendelkezés -- például az anyanyelv használata vagy a hatóság együttműködési kötelezettsége körében, akkor az -- alapelvek szerint is lehet döntést hozni. \[...\] A Kúria a fentiek alapján megállapítja, hogy (Alaptörvénybe) törvényekbe foglalt alapelvi rendelkezések sérelmére hivatkozás esetén a bíróságok nem háríthatják el a vizsgálatot. *Törvényi alapelvek megsértése is jogszabálysértés.*"[^88^](#fn88){#fnref88.footnote-ref} Erre a problémára már a korábbi, szocialista jelzővel ellátott, de tartalmát tekintve helytálló jogirodalom is rámutatott. „Az alapelvek általában nem önállóan, hanem egy másik konkrétabb jogszabályon keresztül, annak helyes alkalmazását elősegítve érvényesülnek. Amennyiben a kérdést a törvény valamely részletszabállyal rendezi, az ügyet az alapelveket tükröző részletszabály alapján kell ugyan eldönteni, azonban az alapelv világítja meg azt, hogy a részletszabály több lehetséges értelme közül melyik a helyes. A másik viszonylag ritkábban előforduló abban az esetben, ha az adott ügyben elbírálásra kerülő tényállásra a törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést, a jogalkalmazó közvetlenül az alapelvekhez fordul, s azokat a hiányzó részletszabály pótlásaként közvetlenül alkalmazza."[^89^](#fn89){#fnref89.footnote-ref} 9. Az alapelvet sértő joggyakorlás következményeiről ---------------------------------------------------- Az alapelveket sértő jogi helyzetek, jognyilatkozatok, magatartások elbírálása már a fentiek miatt is a legnehezebb jogi feladatok közé tartozik. Az alapelvek általános megfogalmazása, konkrét helyzeteken messze túlmutató jelentőségük (ebből fakadóan sajátos normaszerkesztési módjuk) miatt a jogalkotó csak kivételesen határozza meg az alapelvi követelmény megsértését eredményező magatartás konkrét jogi következményét, szankció ját. Ebből azonban nem az fakad, hogy a jogkövetkezményre való tételes utalás hiányában az alapelvek a Polgári Törvénykönyv egyéb könyveiben megfogalmazott normák mögé lennének utasítva, még kevésbé, hogy megsértésük következmény nélkül maradna. A helyzet bizonyos szempontból -- legalábbis meggyőződésünk szerint -- éppen fordítva van: mivel az alapelvi követelmények -- ismét Grosschmidot idézve -- *ugyanarra az alapra szállnak le, melyre a törvény egésze maga is építve van,* az alapelvi követelményt sértő magatartás, joggyakorlás, jognyilatkozat stb. *polgári jogi szankciója annyiféle lehet, ahányféle adekvát jogi reakciót a megsértett jogviszony megkövetel.* Éppen ezért a szóba jöhető jogi eszközök nagyon sokfélék lehetnek.[^90^](#fn90){#fnref90.footnote-ref} A jogkövetkezmények terén tapasztalható „szabályozatlanság" ilyenformán nem hiba, ellenkezőleg: *a rugalmasság lehetővé tételével a konkrét életviszonyhoz való igazodást teszi lehetővé, ami a legnagyobb szolgálatot teszi a polgári jog által elismert jogi érdek védelmének és érvényre juttatásának.* Ez az alapelvek legkézzelfoghatóbb haszna a mindennapi élet viszonyainak rendezésében. a. A legegyszerűbb helyzet magától értetődően akkor áll elő, ha az adott alapelvi normát *a Ptk. egyéb könyvében* *tételesen megismétli,* és a jogkövetkezményt a kódex meg is határozza. Ilyen esetben viszont a gyakorlatnak nem is az alapelvre, hanem a tételes jogi rendelkezésre kell támaszkodnia, az alapelvet mintegy másodlagosan, a felhívott norma „elméleti" alapjaként kell hivatkoznia. Erre szolgálhat példaként az a jogi megoldás, amikor a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi követelményét sértő szerződési kikötések érvénytelenségét a Polgári Törvénykönyv ki is mondja. b. A Ptk. 1:5. § (2) bekezdése az alapelv sérelme esetén ítélettel korrigálhatóvá teszi a jogellenes magatartást, a jogszabály által megkívánt, de megtenni elmulasztott *jognyilatkozatot ugyanis a bíróság ítélete pótolhatja.* c. A joggal való visszaélést megvalósító, a törvény tilalmába ütköző joggyako

Civilisztika I. - Általános Tanok - PDF

Document Details

Tags

Related

Summary

Full Transcript

Upgrade to continue