Film és fotográfia handout PDF

Film és fotográfia I. A művészeti ágak különbsége mint mediális különbség A félév tematikájának lényege: a különböző médiumok hogyan kerülnek kapcsolatba egymással. A médiumspecifikus megközelítést a film a klasszikus esztétikai tradícióból örökölte: Arisztotelész: Poétika (i.e. IV. sz.): a külö...

Film és fotográfia I. A művészeti ágak különbsége mint mediális különbség A félév tematikájának lényege: a különböző médiumok hogyan kerülnek kapcsolatba egymással. A médiumspecifikus megközelítést a film a klasszikus esztétikai tradícióból örökölte: Arisztotelész: Poétika (i.e. IV. sz.): a különböző művészetek abban különböznek egymástól, hogy más eszközökkel, mást és máshogyan utánoznak Lessing: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól (1766): a térbeli és az időbeli művészet különbsége a művészeti formák „esszenciális” jellemzőkkel rendelkeznek a hétköznapi tapasztalat, szóhasználat médiumspecifikus alapú kijelentései: amikor egy filmre azt mondjuk: „túl színházszerű”, „túl statikus”, „túl irodalmi” a médiumspecifikus elgondolás szerint a művészeti formák egyedi normákkal rendelkeznek: - belső: a médium sajátos lehetőségei és az ezekből kibontakozó művészi forma - külsődleges: más művészeti formáktól, médiumoktól való különbözés a médiumspecifikus elgondolás esszencialista megközelítése: 1. a film jó bizonyos dolgokban (pl.: mozgásábrázolás), rossz más dolgokban (pl.: filozofikus/fogalmi jelenségek) 2. a filmnek saját logikáját kell követnie, azt kell csinálnia, amiben jó („filmszerű” filmeket kell készíteni) a médiumok különbsége mint presztízskérdés: irodalom: árnyaltabban képes kifejezni gondolatokat és érzelmeket nyelvi (fogalmi) jellege miatt film: formailag komplexebb (audiovizualitás, multimedialitás), hatalmas információmennyiséget mozgat („egy kép felér ezer szóval”) történetileg és kulturálisan az irodalom magasabb rendűnek tételeződik a film hátránya: tömegszórakoztatás az eredete erőviszonyok változása: az irodalom megirigyli a filmszerűséget (A. Robbe-Grillet: francia újregény a 60-as években, V. Nabokov: „vágás” az irodalomban) a médiumspecifikus elgondolás dimenziói: technológia – milyen apparátusra van szükség az alkotás létrehozásához lingvisztikai – hogyan működik a film mint kifejezési forma történeti – kialakulását, eredetét tekintve milyen kapcsolatban áll más médiumokkal intézményi – az alkotás létrehozásának jellege (kollaboratív vs. egyéni, ipari jellegű vs. művészi teremtés) befogadás módja – hogyan találkozik a befogadó a műalkotással (csoportos vs. egyéni) Technológiai és történeti dimenzióban: a fotográfia médiumával való kapcsolat II. A film mint fotografikus alapú művészet: a film technikai alapjai A fotográfia és a film kapcsolata a „realitással”: a realizmus mint ontológiai kérdés a fotó- és filmművészetben. Fotografikus kép: kép és tárgy viszonya: „közvetlenség” ≈ mechanikus rögzítés │ ↓ │ problematikus, │ csak a fotogram „közvetlen” → │ Man Ray: Rayographs │ │ Man Ray fotók │ ▼ „tudjuk”, hogy a nagymamát fényképeztük le ↔ nagyon „hasonlít” a nagymamára a kép hiperrealista festmények: nem a tárgyra hasonlít, hanem annak fényképére (pl.: Mácsai István festményei) a film mozgásillúziója: állóképek sorozata → a folyamatosság érzetéhez legalább 16 kép/mp sebességre van szükség + kis eltérés legyen a képek között az érzékelés pszichológiája: utókép a retinán gyakran felvillanó fény: folyamatos fénynek látjuk (pl.: 50Hz-es izzó = 100 felvillanás / mp) egymás mellett felvillanó fények: forgalomterelő futófények, fényreklámok A fotografálás (nagyon rövid) története: ~ 1800: Thomas Wedgwood: először reprodukál kémiai eljárással képet: camera obscurába (sötétkamrába) helyezett, ezüstnitráttal átitatott bőrön probléma: nem tudja fixálni a képet ~ 1824 – 1826: Joseph Nicéphore Niépce: camera obscurába helyezett, fényérzékeny anyaggal bevont ónlemez expozíciós idő: 8 óra! 1831: Louis-Jacques-Mandé Daguerre: jódgőzzel kezelt ezüstlemez → dagerrotípia az expozíciós idő rövidül: 10–90 mp, majd 1–10 mp csak egyedi példány készíthető! 1834: William Henry Fox Talbot: talbotípia papírra készül áttetsző papírról „fordított” másolatok: negatív–pozitív eljárás számtalan másolat A filmalapanyaghoz szükséges: rövid expozíciós idő áttetsző / rugalmas / mérettartó anyag III. Film és fotográfia kapcsolata működésben Egy fotográfiákból álló film: Chris Marker: A leszállópálya (La jetée, 1962) A valóság rögzíthetőségének kérdése egy fotográfus szemszögéből elmesélve: Michelangelo Antonioni: Nagyítás (Blow-up, 1966) Szövegmelléklet: Arisztotelész: Poétika „Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet s a fuvola- és lantjáték nagy része, egészben véve mind utánzás. Három tekintetben különböznek egymástól: más eszközökkel, mást és máshogyan – tehát nem ugyanazon a módon – utánoznak. Amiképpen ugyanis színnel és vonallal sok dolgot utánoznak egyes festők (kik mesterségbeli tudás, kik megszokás útján), más művészek viszont hanggal, ugyanígy van az említett művészetekben is: valamennyien utánoznak ritmussal, nyelvvel és dallammal, vagy külön alkalmazva, vagy vegyítve ezeket. A fuvola- és lantjáték például csupán a dallamot és ritmust használja, s vannak más ilyen jellegű művészetek is, mint például a sípjáték; magával a ritmussal, dallam nélkül utánoz a táncosok művészete, mert hiszen a ritmusok alakításával ők is utánozzák a jellemeket, szenvedélyeket és tetteket.” (pp. 5–6.) „Szerintem tehát a művészeti ágakat az különbözteti meg, hogy milyen eszközökkel végzik az utánzást.” (p. 7.) [Fordította: Sarkady János, Magyar Helikon, 1974.] A teljes szöveg megtalálható az interneten: http://mek.oszk.hu/04100/04198/ http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/arisztot/poetika/poetika.htm Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól „hatásuk tökéletes hasonlósága ellenére a két művészet mind anyagát, mind pedig utánzása módját tekintve különbözik” (p. 194.) a szépség parancsa: „A mester a legnagyobb szépség elérésére törekedett a testi fájdalom körülményeit megjelenítve is.” (p. 203.) pillanatszerűség vs. időbeliség: „Mivel a [képző]művész a folyton változó természetből mindig csupán egyetlen pillanatot tud felhasználni, a festő pedig még ezt az egyetlen pillanatot is csak egyetlen nézőpontból … ígyhát bizonyos, hogy azt az egyetlen pillanatot s az egyetlen pillanatnak ezt az egyetlen nézőpontját nem lehet eléggé termékenyen megválasztani. Ámde termékenynek csakis az tekinthető, ami a képzelőerőnek szabad csapongást enged.” (p. 205) „Mi sem kényszerítheti itt a költőt, hogy egyetlen pillanatra összpontosítsa, amit lefest. Bármely történetet kezdhet, ha neki úgy tetszik, a legelején, s míg a végére ér, valamennyi lehetséges változást elbeszélhet.” (p. 208.) megszemélyesítés vs. allegória: „Ha a költő elvont dolgokat személyesít meg, nevük és cselekedeteik által már kellőképpen jellemzi őket. A [képző]művésznek nincsenek ilyen eszközei. Ő tehát jelképeket kénytelen hozzátenni a megszemélyesített elvontságokhoz, hogy általuk felismerhetővé tegye őket. S mivel a jelkép másvalami, mint amit jelent, allegorikus alakokká teszi az elvont fogalmakat.” (p. 238.) kidolgozás vs. lelemény: „…a [képző]művésznél nehezebbnek tűnik a kidolgozás, mint a lelemény; a költőnél viszont fordítva áll a dolog: a kidolgozás nála a leleményhez képest könnyebbnek tűnik. … Mert márványban kifejezni valamit végtelenül nehezebb, mint szavakkal…” (p. 240.) látható vs. láthatatlan: „Homérosz kétfajta lényt és cselekvést ábrázol: láthatót és láthatatlant. A festészet ilyen különbséget nem tud tenni: nála minden látható, és egyféle módon látható.” (p. 243.) látás vs. hallás: „A költő annyival múlja fölül itt a festőt, amennyivel a festményt maga az élő valóság. Haragra gerjedve , íjjal és tegezzel száll le Apollón az Olümposz ormairól. S nemcsak leszállni látom, hallom is.” (p. 248.) testek vs. cselekvések: „…a festészet a maga utánzásaihoz egészen más eszközöket vagy jeleket használ, mint a költészet – amaz tudniillik térbeli alakokat és színeket, ez pedig időben tagolt hangokat…” „Következésképp a festészet tulajdonképpeni tárgyai a látható tulajdonságokkal bíró testek … a költészet tulajdonképpeni tárgyai a cselekvések.” (p. 252.) „…utánozhat cselekvéseket a festészet is, de csak úgy, hogy testek útján céloz rájuk … a költészet ábrázol testeket is, de csak úgy, hogy cselekvések révén céloz rájuk.” (pp. 252–253.) stb. [Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól. (ford. Vajda György Mihály) In: Lessing (Balázs István szerk.): Válogatott esztétikai írásai. Budapest: Gondolat, 1982. pp. 193–303.] Irodalomjegyzék: Kiemelt szövegek: Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól. (ford. Vajda György Mihály) In: Lessing (Balázs István szerk.): Válogatott esztétikai írásai. Budapest: Gondolat, 1982. pp. 193–303. Bazin, André: A fénykép ontológiája. In: Bazin: Mi a film? Budapest: Osiris, 1995. pp. 16–23. Ajánlott irodalom: Kenedi János (szerk.): A film és a többi művészet. Budapest: Gondolat, 1977. A Metropolis folyóirat Fotó és film című összeállítása (2003/1. szám). Bán András–Beke László (szerk.): Fotóelméleti szöveggyűjtemény. Budapest: Enciklopédia, 1997.