Film és fotográfia: Médiakapcsolatok

A költő a történet kezdetét szabadon választhatja, és a történet végéig minden lehetséges változatot elbeszélhet.

A költészet elvont dolgokat is megszemélyesíthet, míg a festészetnek jelképek segítségével kell megmutatnia az elvont fogalmakat.

A festészetben a kidolgozás nehezebb, mint a lelemény, míg a költészetben a lelemény a nehezebb.

A festészet csak a látható dolgokat tud ábrázolni, míg a költészet a láthatatlan dolgokat is.

A költészet a hallást és látást is képes ábrázolni, a festészet csak a látást.

A festészet térbeli alakokat és színeket használ, a költészet időben tagolt hangokat.

A festészet testekkel tudja ábrázolni a cselekvéseket, míg a költészet cselekvésekkel tudja ábrázolni a testeket.

Az a gondolat, hogy különböző művészeti ágak különleges eszközökkel rendelkeznek, amelyek meghatározzák, hogyan utánozzák a valóságot.

A filmnek saját logikája és elve van, amelynek meg kell felelnie ahhoz, hogy „filmszerű” legyen.

A film adottságai alapján, mint például a mozgásábrázolás, erősségei és gyengeségei vannak.

Az irodalom és a film közötti verseny, ahol az egyik művészeti forma a másikat presztízsben próbálja meghaladni.

A film történetileg az irodalom mögött áll a presztízs rangsorában, mivel gyakran a tömegszórakoztatás eszközének tekintették.

Az irodalom egyes írók által a film által inspirált új stílusok és technikák felé tendál.

A technológia, a nyelv, a történelem, a művészeti intézmények és a befogadás módja, amelyek befolyásolják a film mint médium megértését.

A film és a fotográfia összefüggése a technológiai fejlődés és a történeti kontextusban.

A film megkülönböztető jegye, amelyet a mozihoz köthetünk, mint például a narráció és a látványvilág.

A valóságnak a film által történő ábrázolása, az ábrázolás módja és a technikai eszközök hatására.

A filmművészet egy olyan ága, amelyben fotókat használnak egymásután vetítve, hogy mozgó képet alkossanak.

Egy film, amelyet Chris Marker rendezett 1962-ben, és amelyben fotókat használnak a történet elmesélésére.

A fotográfia a valóság rögzítésének egy módja, de milyen mértékig lehet azt hitelesen ábrázolni?

Michelangelo Antonioni 1966-ban rendezett filmje, amely egy fotós szemszögéből vizsgálja a valóság rögzítését.

Arisztotelész műve, amely a művészet természetéről és fajtáiról szól, és megkülönbözteti a művészeteket az utánzás módja alapján.

A művészet az utánzás egyik formája, és Arisztotelész szerint az egyes művészeti ágak az utánzás eszközében különböznek.

Gotthold Ephraim Lessing német író műve, amely a festészet és a költészet közötti különbségeket vizsgálja.

Lessing szerint, bár a festészet és a költészet hasonló célja a szépség megjelenítése, mégis különbözik a felhasznált anyaguk és az utánzás módjuk.

A művészet törekvése a szépség hatásának elérése, és a szépség a fájdalom megjelenítésében is megjelenhet.

A festészet pillanatképet rögzít, míg a költészet az időt és a mozgást ábrázolja.

A fotográfia és a film képének a valósággal való viszonya, amely felveti a kép és a valóság közötti kapcsolat ontológiai kérdését.

A film mozgásillúziója mozgásnak látszó, állóképek sorozatából jön létre, amelyet a szemünk a folyamatosság illúziójává kapcsol össze.

A filmben a mozgásillúzió létrehozásához legalább másodpercenként 16 kép szükséges, mivel ez a sebesség elegendő ahhoz, hogy a szem a képeket folyamatosan lássa.

A kamera által rögzített kép és a valóságban lévő tárgy közötti kapcsolatot „közvetlenségnek” nevezzük, de ez a közvetlenség a fotográfia mechanikai eljárásával ellentmondásos. Kizárólag a fotogramot nevezhetjük valóban közvetlennek.

A fotográfia kezdeti formája, amely kémiai eljárást alkalmaz a képek reprodukciójához, de nem teszi lehetővé a kép megőrzését.

A dagerrotípia a fotózás egyik korai eljárása, amely egy jódgőzzel kezelt ezüstlemezt használ a kép rögzítésére.

A talbotípia a fotózás egyik korai eljárása, amelyet egy papírra visznek fel, így a képek másolását lehetővé teszi.

Az emberi szemben lévő retinának az a tulajdonsága, hogy rövid ideig megtartja a látott képet, mielőtt elveszítené.

A filmfilmek által használt fényérzékeny anyagnak rugalmasnak, átlátszónak és mérettartónak kell lennie, hogy a képkockák gyorsan mozogjanak a vetítőgépben.

A fotográfia meghatározása a kép és a tárgy viszonya, valamint a képek mechanikai rögzítésének problémája szempontjából.