Védikus és korai buddhista korszakok

Az ezredforduló utáni századok (Kr.e. 850-től) a védikus korban.

A szó eredeti jelentése: „akit arikkal (ellenség, idegen) rendelkezik”.

A védikus időkben a marha volt a legfőbb értékmérő, a harc egyik neve is a „teheneket keresni” volt.

A védikus társadalom nem homogén volt, a helyiekkel keveredtek össze, a nyelv közös, de a származás nehezen meghatározható.

A védikus kor feltételezhetően a Kr.e. 1500-600 közötti időszakot jelenti.

A Védák, a védikus korban keletkezett szent szövegek.

Franz Bopp 19. századi nyelvészeti munkássága alapján a védikus szanszkrit kapcsolatban áll az európai nyelvekkel.

A védikus kor gazdasága az állattartáson és a mezőgazdaságon alapult, a harc fontos szerepet játszott a föld birtoklásáért.

A Rigvéda a legősibb szanszkrit szöveg gyűjtemény, mely himnuszokat és isteni dicsőítő verseket tartalmaz. A védikus vallás alapja.

A védikus mitológiában a dévák olyan istenek, akik a jót és a rendet képviselik. Szerepük az áldozatokhoz és a himnuszokhoz kötődik.

Az Aszurák a védikus mitológiában a dévákhoz képest gonosz istenek, akik a rendetlenséget és a káoszt képviselik. Nem függenek az áldozatoktól.

A védikus vallás hangsúlyozta az áldozatok fontosságát, melyeket a himnuszénekléssel együtt végeztek. Ezek a szertartások az istenekkel való kapcsolatot teremtették.

A védikus vallás fontos eleme volt a tűzáldozat, melyet állatok és más felajánlások elégetésével végeztek. A tűz az istenekhez való közvetítő volt.

A védikus vallás fontos eleme volt a Szómaáldozat, mely a Szóma ital felhasználásával zajlott. Ez egy szent növénynek tartották, amelynek erőteljes hatást tulajdonítottak.

A bráhmanák a védikus vallás papjai voltak, akik az áldozatokat végezték, és a vallási tudást őrizték. Tekintélyük és hatalmuk jelentős volt.

A védikus vallási szövegek, mint a Védák és Bráhmanák a hinduizmus alapjait képezik. Ezekben a szövegekben olvasható a védikus vallás istenei, rítusai és tanításai.

A théravéda buddhizmus elterjedt, de más irányzatokat nem hívtak meg.

A korai buddhizmust sem vallásnak, sem filozófiának nem lehet nevezni.

A buddhizmus fejlődése során istenvilág épült ki.

A száncsí sztúpa a buddhista művészet jellegzetes építménye, a világtengelyt szimbolizálja.

A korai buddhista művészetből hiányzott Buddha alakja, később istenként kezdték tisztelni.

A gandhárai iskola hatással volt a Kr.u. századok művészetére.

A dzsaina szerzetesek két ága: a ruhátlan digambarák és a fehér ruhájú svétámbarák.

A dzsaina templomok fehér márványból készülnek, középpontban Dzsina ábrázolása.

A hinduizmus két legfontosabb eposza, amelyek a védikus korra vezethetők vissza. A Mahábhárata egy nagy, bonyolult történet, míg a Rámájana egy királyfi kalandjairól szól.

A Mahábhárata legfontosabb része, amely egy etikai útmutató és isteni bölcsességforrás. Hangsúlyozza a helyes cselekvés fontosságát.

A hinduizmus ortodox iskoláinak neve, amelyek elfogadják a Védák tanításait. Különböző filozófiai iskolák, amelyeknek közös az alapvető gondolata a szellem és a felszabadulás fontosságáról.

A hinduizmus egyik legkorábbi filozófiai rendszere, amely a természet és a lélek dualizmusát hangsúlyozza. A bölcs célja a felszabadulás eléréséhez a két elem megértése.

A hinduizmus egyik filozófiai iskolája, amely a meditáció és a légzéstechnika gyakorlatán keresztül eljuttatja az elmét a magasabb létállapotba.

A hinduizmus természetfilozófiája, amely megkülönbözteti az anyagi és a szellemi szubsztanciákat.

A hinduizmus logikai filozófiája, amely a tudás megszerzésének és értelmezésének a módszereit vizsgálja.

A bráhmanisztikus rituálékat filozófiai szintre emeli. A rituálék jelentését és spirituális hatását vizsgálja.

A mogul birodalom alapvetően katonai állam volt, ahol a növekvő háborúk egyre nagyobb költségeket eredményeztek.

A mogul kultúrában a legnagyobb alkotások az építészet, a miniatűr- és portréfestészet területén születtek. A perzsa és újind nyelveken irodalmi művek születtek.

A Delhi Szultanátus korában elterjedt a boltív, a vakolat, a kertek és a teraszok építése. A színes kerámiával borított kupolák közép-ázsiai eredetűek. Perzsa és európai hatások is fellelhetőek. Intarzia díszítésmódot is alkalmaztak. A hindu stílus is megjelent ablakívekben, erkélyekben, oszlopokban és lótuszkupolák formájában.

A perzsa és közép-ázsiai könyvművészet hatására a miniatűr festményeket három részre osztották. A távoli alakokat felül, a közelebbieket alul ábrázolták. A főalak sokkal nagyobb volt a mellékalakoknál.

Akbar a mogul birodalom egyik legnagyobb uralkodója volt, aki a kulturális és művészeti fejlődés nagy hangsúlyt fektetett.

Akbar uralkodása alatt a szpáhi rendszer egy hierarchikusabb rendszerbe alakult át, amelyben meghatározott földméret és kötelezettségek voltak a szpáhi katonák számára.

Akbar egy új vallást hozott létre 1582-ben, amelyet "Isteni hitnek" nevezett, amelynek középpontjában a Napként vagy Tűzként megnyilvánuló Legfőbb Isten és az igazságos uralkodó állt.

Akbar uralkodásának elején hódító háborúkba fogott. Meghódította Málvát, Szövetségre lépett a rádzsput fejedelmekkel, és elfoglalta Gudzsarátot és Bengált.

Akbar egy tolerant uralkodó volt, aki több vallási megegyezést szolgáló rendeletet adott ki, többek között eltörölte a hindu zarándokok és hitetlenek különadóját.

Dzsehángir megvakíttatta lázadó fiát, adófizetésre kényszerített néhány rádzsput fejedelmet, és egy városban leölette egy szent tehenet.

Sahdzsahán sokoldalú és tehetséges uralkodó volt, aki értett a pénzügyekhez, de szerette a kifinomult élvezeteket. Uralma alatt éhínség pusztított.

A mogul uralkodók által használt pénzügyminiszter neve Todal Mal volt, aki statisztikai adatgyűjtésekre támaszkodott az adószedés során.

A mogul uralkodók székvárosa Agra volt.