Fejlesztő Állam és Gazdasági Politika

A gazdaságpolitika olyan irányzata, amely a piac szerepét maximálisan támogatja, miközben az állam szerepkörét minimálisra csökkenti.

A gazdaságpolitika olyan irányzata, amely a jóléti rendszeren keresztül biztosítja a polgárok számára az alapvető szükségletek kielégítését és a társadalmi igazságosság megvalósítását.

Olyan gazdasági rendszer, amely a szabad piacot és a magántulajdont részesíti előnyben, de az állam betölt egy fontos szerepet a társadalmi igazságszolgáltatásban, a munkahelyteremtésben és a gazdasági szabályozásban.

A nemzeti gazdaságpolitika fontos feladatot lát el a világgazdasági folyamatokhoz való adaptációban.

A globalizáció mélyülő világgazdasági integrációt jelent, amely a nemzeti határok létéből fakadó korlátozások csökkenésével, a tőkék szabad áramlásával és a nemzetközi kereskedelem bővülésével jár.

A globalizáció egyik értelmezése, amely a piacorientált, neoliberális gazdasági liberalizációt hangsúlyozza.

Olyan gazdasági rendszer, amely a nemzetközi versenyképesség és a gazdasági fejlődés elérésére fókuszál, és amely a családi feladatokra, az öngondoskodásra és a hatékonyság hangsúlyozására épül.

A gazdaságpolitika alapvető feladata, hogy fenntartsa a gazdasági egyensúlyt.

A gazdaságpolitika egyik alapvető feladata az olyan szektorok és kutatások támogatása, amelyek a világ élvonalában állnak vagy állhatnának, és így a gazdasági felzárkózás motorjai lehetnek.

A gazdasági felzárkózás, vagyis a gazdasági fejlődés és a technológiai szint növelése célja.

Az állam és a piac közötti kapcsolatot jelenti, ami a történelem során ciklusosan változik, hol a kormányzat, hol a piac szerepe erősebb.

A gazdaságba való beavatkozást minimalizáló politika, amely a szabad piaci erőkben bízik.

A piacgazdaságban a magánszektor dominál, az állam szerepe minimális.

John Maynard Keynes elmélete, amely a kormányzati beavatkozást hangsúlyozza a gazdasági recessziók leküzdésére.

A 1980-as évektől napjainkig tartó gazdasági irányzat, amely a szabad piacot és a monetáris politikát hangsúlyozza.

A fejlesztő állam koncepcióját alkalmazó országok csoportja, amelyek a gazdasági növekedésre és felzárkózásra összpontosítanak.

A fejlesztő államban az állam aktív szerepet játszik a gazdasági növekedés elősegítésében.

A fejlesztő állam célja a gazdasági felzárkózás és a növekedés, melyet elit- és társadalmi konszenzus támogat.

Az állami beavatkozás a gazdaságba a makrogazdasági célok elérésének érdekében.

A fiskális politika célja a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás bővítése és az árstabilitás elérése.

A fiskális politika egyik fő eszköze az állami kiadások és bevételek szabályozása.

A latin-amerikai iparfejlesztési modell az importhelyettesítő iparosítást célozta meg.

A kelet-ázsiai iparfejlesztési modell az export alapú növekedést célozta meg.

Latin-Amerikában a bürokrácia nem volt meritokratikus, míg Kelet-Ázsiában professzionális és kompetens volt.

Latin-Amerikában erős volt a társadalom, gyenge volt az állam, míg Kelet-Ázsiában gyenge volt a társadalom, erős volt az állam.

Latin-Amerika iparfejlesztési modellje kudarcot vallott, míg Kelet-Ázsia modellje sikeres volt.

A jegybank inflációs célkitűzésének elérésére irányuló stratégiája, amelyben a várakozások menedzselése kulcsfontosságú, és a kommunikációnak fontos szerepe van.

A jegybank kommunikációs stratégiája, amely célja az inflációs célhoz kapcsolódó várakozások lehoronyzása és a jegybank hitelességének erősítése.

A jegybank hitelességének erősítése a nyílt kommunikáció és az elszámoltathatóság révén.

A jegybank inflációs célkitűzésének elérésére irányuló stratégia, amelyben a várakozások menedzselése kulcsfontosságú, és a kommunikációnak fontos szerepe van.

Kiváló példa a fejlesztő államra Japán, ahol az állam és az üzleti szektor szorosan együttműködik a gazdasági növekedés érdekében.

A rendszeres, periodikus jelentés, amelyben a jegybank részletesen bemutatja az inflációs célkitűzéshez kapcsolódó stratégiáját, a makroelemzéshez használt mutatókat és a döntések hátterét.

A szabad piac szerepe kulcsfontosságú a jólét növelésében, az államnak minimális beavatkozással kell működnie.

A neoliberális kritikusok szerint az állam beavatkozása hatékonyabb, mint a piaci erőfeszítések.

A középjövedelmű országoknak nehéz felülmúlniuk a fejlett országok gazdasági teljesítményét, gyakran a szegénység és a társadalmi problémák fogságában maradnak.

Az állami bürokrácia meritokratikus elven működik, a képességek és a teljesítmény alapján jutnak előléptetésre a hivatalnokok.

A jegybank nem független a kormánytól, az állami tulajdonú kereskedelmi bankok jelentős szerepet játszanak a gazdaságban.

Az állam és az üzleti szektor között szoros együttműködés szükséges a gazdasági célok elérése érdekében, a piaci erőfeszítések kiegészítéseként.

A neoliberális modellben a szabad piacnak kulcsszerep jut, az állami beavatkozásnak minimálisnak kell lennie a hatékonyság érdekében.

A fejlesztő állam modelljében az állam aktívan beavatkozik a gazdaságba, célzott stratégiákkal és politikákkal támogatja a növekedést.

A kormányzat költekezésének a gazdaságban betöltött szerepére utal, melynek során a költéseket különböző szektorokba, ágazatokba és régiókba irányítják, hogy a gazdasági struktúrát befolyásolják.

A kormányzat beavatkozása a gazdaság szereplői jövedelmeinek újraelosztásába, társadalmi és szociális célok elérése érdekében.

A kormányzat által végzett beavatkozások, amelyek célja a gazdasági ciklusok ingadozásának mérséklése.

A központi kormányzat bevételeinek és kiadásainak a mérlege, a központi költségvetési rendszer kulcsdokumentuma.

Nyugdíjak és egészségügyi ellátások finanszírozásában részt vevő fontos intézmények.

A központi alrendszerek (1+2+3) költségvetését jóváhagyó hatóság.

Az államháztartás alrendszereinek bevételeit és kiadásait összesítő mérleg, amely eltávolítja a transzfereket.

A központi kormányzat által beszedett adók aránya a GDP-hez képest.