Élőhelyek élettelen tényezői

Study Notes

Élőhelyek élettelen tényezői

A fény a fényviszonyok eldöntő szerepet játszanak az élőlények életében. A Föld felszínére érkező fény közvetlen és szórt. A szórta fény a fotoszintézishez kedvezőbb, kevesebb hőt hordoz.
A közvetlen fény több rövid hullámhosszú sugárzatot tartalmaz, mint a szórt, ezért a felmelegítő hatása erősebb.
A fényviszonyokat befolyásolja a földrajzi szélesség, a megvilágítás időtartama, valamint a domborzat és a felhősödés mértéke.
A tengerben lefelé haladva a fény egyre csökken, a hosszabb hullámhosszú fények először tűnnek el.
A növények fényszükségletének két fajtája van: a fénykedvelő és az árnyéktűrő.
A gombák sötétebb környezetben érzik jól magukat.
Az állatok fényigénye alapján lehetnek nappal (pl. hüllők, rovarok) szürkületkor (pl. denevérek, baglyok) éjjel (pl. földigiliszta) aktívok.
A hőmérséklet számos tényezőtől függ, mint például a napsugárzás, a föfelszín természete, a légkör összetétele.
Az üvegházhatás a légkörben levő gázok (vízgőz, szén-dioxid) elnyeli a hő kisugárzást, így a Föld átlaghőmérséklete 33°C-kal magasabb, mint aminek lennie kellene.
A hőmérsékleti viszonyok befolyásolják a területek átlagos hőmérsékletét, mely függ a beesési szögtől, domborzati viszonyoktól, tengerszint feletti magasságtól, a víz jelenlététől és talaj minőségétől.
Az állatok elterjedését is befolyásolja a hőmérséklet.
Bergman-szabály: Az egy rokonsági csoportba tartozó fajok testmérete a sarkok felé haladva egyre nagyobb.
Allen-szabály: Az emlősállatok testének kiálló részei (fül, farok) a sarkok felé kisebbek a hőveszteség minimalizálása miatt.
Gloger-szabály*: A sarkok felé haladva az állatok színezete világosabb a hőmérséklettel összefüggésben.