Az önvédelmi háború 1848

Study Notes

A Habsburg-kormány csak kényszer hatására fogadta el a márciusi polgári átalakulást.
Nyáron a birodalom itáliai részein megerősítették a helyzetet, és Magyarország jogkörének visszavonását tervezték.
A Batthyány-kormány lemondott az udvar követelései miatt, Jellasics horvát bán hadsereget küldött Magyarország ellen (1848. szeptember 11).
Kossuth Lajos szervezte meg a védekezést, mozgósította a paraszti népet.
A harcokat Jellasics támadása robbantotta ki, a magyar hadsereg helyett honvédség kifejezés használata az önvédelemre utal.
Szeptember 29-én Pákozdnál sikerült megállítani Jellasicsot, ami időt adott a védelem megszervezésére.
A nemzetiségek nyelvhasználati jogot és területi autonómiát követeltek, de a Batthyány-kormány nem teljesítette ezeket.

A Délvidéken a szerb felkelés, Erdélyben pedig román harcok törtek ki.
Bem József lett az erdélyi magyar csapatok főparancsnoka, Görgei Artúr tűnt fel fiatal honvédtisztként.
1848 végén Ferenc József került a trónra, ekkor indult meg a császári főerők támadása.

Görgei visszavonulás mellett döntött, ezért Pest-Budát fel kellett adni, az országgyűlés Debrecenbe költözött.
Grazban letartóztatták Batthyány Lajost.
1849 elején Görgei célja a császári főerők Debrecen elkerülése volt.

1. februárjában Kápolnánál vereséget szenvedtek.
Ferenc József véglegesen meg akarta szüntetni Magyarország függetlenségét, a tavaszi hadjárat a szabadságharc legdicsőségesebb időszaka lett.
A honvédhaderő legyőzte a császári sereget, komáromi erődöt megmentették, majd Buda visszafoglalása következett.

1. április 14-én Debrecenben a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét hirdették ki.
Kossuth Lajos ideiglenes kormányzó-elnökké választása és Szemere Bertalan vezetésével a második felelős kormány megalakulása.

Ferenc József nem volt hajlandó engedményeket tenni, orosz segítséget kértek a magyarok leverésére.
Nyáron 200 000 fős orosz hadsereg érkezett, ami döntő túlerőt jelentett.
Bem hadserege másfél hónapig tartotta magát az oroszok ellen.

A szabadságharc utolsó nagy csatája Temesvárnál zajlott 1849. augusztus 9-én, a honvédsereg döntő vereséget szenvedett.
Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeinek adta át, aki augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert.
A magyar hadsereg szétszórt erői sorra megadták magukat, Komárom október 2-i feladása lezárta az ellenállást.

Haynau táborszernagy vezetésével kíméletlen megtorlás indult; Aradon 13 vezetőt kivégeztek.
Az összes kivégzett száma 123 volt, ezrek kerültek börtönbe, sokan bujdosni kényszerültek.
A közkatonákat besorozták a császári seregbe, távoli területekre vezényelték őket.