Atomfizika Kvíz

Az abszolút fekete test által kibocsátott összes hullámhosszra összegzett sugárzási energia arányos az abszolút hőmérséklet negyedik hatványával és a testfelülettel.

Az abszolút fekete test maximális emisszióhoz tartozó hullámhossza fordítva arányos az abszolút hőmérséklettel.

Az elektromágneses sugárzás egyik formája, amelyet a szemünk érzékel.

Elektromos és mágneses mezők együtt terjednek egymásra merőlegesen.

A legmagasabb energiájú elektromágneses hullámok, amelyek általában csillagokban jönnek létre.

A látható fény hullámhossza 400-750 nanométer között van.

Az elektromágneses sugárzás különböző frekvenciájú tartományai.

Az elektromágneses sugárzás intenzitásának és a hőmérsékletnek a közötti kapcsolatot leíró állandó.

A protonok és neutronok együttes neve. Az atommag építőkövei.

Az adott atommagban található protonok és neutronok számának összege.

Azonos protonszámú, de eltérő neutronszámú atomok.

Az atommag összetevőinek (protonok, neutronok) erősségének mértéke.

A mag modellek egyik fajtája, amely az atommag szerkezetét a folyadékcsepphez hasonlítja.

Az atommag modellek egyik fajtája, amely az atommag szerkezetét a héjakhoz hasonlítja.

Az atommagon belüli részecskék (nukleonok) kölcsönhatásának eredménye, amely a magot összetartja.

Két atommag összeolvadása, melynek során energia szabadul fel.

Az elektromágneses sugárzásnak hullám és részecske tulajdonságai is vannak. A klasszikusan általunk ismert fénynek is. Az elektronnak is vannak hullámtulajdonságai. Minden elemi részecske bizonyos tulajdonságait csak hullámként való modellezésével lehet értelmezni.

Az elektron hullám tulajdonsága miatt hozzárendelhető egy hullámhossz. Ez az ún. de Broglie hullámhossz.

Az elektron hullámhossza fordítottan arányos az impulzusával. A képletben h a Planck-állandó, p az impulzus, m az elektron tömege és v a sebessége.

Az elektronmikroszkóp az elektron hullámtulajdonságát használja a tárgyak megfigyelésére. Nagyobb nagyítás érhető el, mint optikai mikroszkóppal.

Az elektronmikroszkópban az elektronokat gyorsító feszültség alkalmazásával gyorsítják, ami növeli a sebességüket és ezáltal csökkenti a hullámhosszukat.

Az elektronmikroszkópban a felbontható legkisebb távolság (felbontóképesség) függ az elektronhullámhossztól és az objektív lencse apertúrájától.

A transzmissziós elektronmikroszkóp (TEM) az elektronnyaláb átvilágításával képet alkot, mint pl. a röntgenképeknél. A pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) annak a felületnek az elektronnyalábbal való pásztázásával képet alkot, amelyekről információkat szeretnénk szerezni.

Az elektronmikroszkóp felépítése hasonló az optikai mikroszkóphoz, viszont vákuumrendszert igényel az elektronnyaláb létrehozásához és fenntartásához.

Az atomok magjában lévő protonok és neutronok energiaszintjei kvantáltak, azaz csak meghatározott diszkrét energiaszinteken lehetnek.

Az atommagban található protonok és neutronok kölcsönhatásainak erősségétől függ a mag stabilitása. Egyes összeállítások stabilabbak, míg mások bomlékonyak.

Azok az elemek, amelyeknek a proton-, neutron- vagy tömegszáma mágikus szám (2, 8, 20, 28, 50, 82, 126...), általában több stabil izotóppal rendelkeznek, és különösen stabilak.

A mag kötőenergiáját a protonok és neutronok közötti kölcsönhatások, a Coulomb-taszítás és a tömegszámbeli különbségből számítják.

Az atommagban a protonok és neutronok aránya (N/Z) jelentősen befolyásolja a stabilitást: a könnyebb elemeknél 1-hez közeli, míg a nehezebbeknél magasabb N/Z érték a stabilabb

Páros számú protonnal és neutronnal rendelkező magok általában stabilabbak, mint a páratlan számúak. Az izotópok stabilitásában fontos szerepet játszik.

A stabil izotópok felhasználása az izotóphelyettesítés elvén alapszik, ami lehetővé teszi a molekulák tulajdonságainak megváltoztatását.

A sugárforrást egy tengely körül forgatják, melynek tengelye a besugárzandó gócon (izocentrum) megy át. Így a gócot minden szögből besugározzák, míg az ép szöveteket csak rövidebb ideig, amíg a sugárzás útjába esnek.

Több radioaktív forrás (általában 60Co-izotóp) sugárnyalábjait egy közös pontra, a gömb középpontjára irányítják. Az egyes sugarak gyengék, de a koncentrált sugárzás miatt hatékony a daganatsejtek elpusztítására.

A sugárkárosodás kialakulását statisztikus módon, a sugárzás és a biológiai objektum közötti kölcsönhatások molekuláris szintű értelmezése nélkül vizsgálja. A biomolekulák (enzimek, DNS, RNS stb.) károsodásának értelmezésére használható.

A sugárkárosodás kialakulását molekuláris szinten, a lánctörésre vezethető vissza, tehát megvizsgálja, hogy milyen biomolekulák károsodnak a sugárzás hatására. A sugárkárosodás által kiváltott molekuláris változások értelmezésére használható.

A sugárkárosodás kialakulását a dózis függvényében ábrázoló görbe. Gyakran túlélési görbének nevezik, mert a besugárzás hatására a sejtek túlélési rátája csökken.

A találatelmélet szerint a molekula inaktiválódása (sugárkárosodása) egy adott célpontra irányuló találatok számaként értelmezhető. A célterület térfogatában a találatok száma Poisson eloszlást mutat, melynek várható értéke a térfogat és a sugárzás intenzitása által befolyásolt.

Nem veszi figyelembe, hogy melyik biomolekuláknak van kiemelkedően fontos szerepük a sugársérülés kialakulásában. A molekulák inaktiválódását nem molekuláris szinten vizsgálja.

A 250 keV energiájú röntgensugárzás dózisa, amelyet a vizsgált sugárzás dózisával osztunk, és megmutatja, hogy a vizsgált sugárzás hányszor erősebb a 250 keV-es röntgensugárzásnál.

A sugárzás ionizáló képességét jelöli, vagyis azt, hogy hányszor képes egy sugárzási részecske ionizálni a DNS-t a nyomvonala mentén.

A részecske nyomvonala mentén bekövetkező ionizációk sűrűsége. Ha az ionizációk sűrűn követik egymást, akkor nagyobb a DNS kettős szálú törésének esélye.

A sugárzás hatótávolsága szövetekben. Az α--sugárzásnak például rövid a hatótávolsága, így csak a bőr külső rétegét érinti.

A sugárzás energiaspektrumának folytonossága miatt a behatolási mélység határozott.

A sugárzásnak a szövetekre gyakorolt hatása függ az ionizáció sűrűségétől. A DNS kettős szálú törése a sugárzás fő károsító hatása.

A sugárzásnak a szövetekre gyakorolt hatását a sugárzás kémiai és fizikai tulajdonságai befolyásolják. Így a sugárzás típusától függően eltérő biológiai hatása lehet.

A sugárzás energiájának átadása a szöveteknek. Minél nagyobb az energia átadás, annál nagyobb a biológiai hatás.