Állam és Vállalatok Szabályozása

A vállalat stratégiája meghatározza a versenyképesség elérésének kereteit.

A vállalati stratégia alapvető célja a kiválasztott stratégiák mentén a vállalat sikereinek biztosítása.

A vállalat helyzetének értékelése, a környezet elemzése és az előrejelzések képezik a vállalati stratégia alapját.

A vállalati működés vezetője, amely meghatározza a célokat és az elérésük módját.

A vállalati stratégia folyamatosan változik és fejlődik a környezet változásainak megfelelően.

A vállalat erőforrásait, képességeit és kompetenciáit a meghatározott cél elérése érdekében kell összehangolni.

A vállalatnak meg kell határoznia a versenyelőnyét a célja eléréséhez szükséges stratégiák révén.

A vállalati stratégia folyamatos felülvizsgálatot, értékelést és módosítást igényel.

A piaci hatékonyság az erőforrások hatékony elosztását jelenti, ahol a verseny megfelelően működik, és a fogyasztók és a termelők számára optimális eredményeket eredményez.

A piacgazdaságban az államnak kulcsszerepe van a piaci hatékonyság szabályozásában, hogy biztosítsa a tisztességes versenyt, a fogyasztók védelmét és az erőforrások hatékony felhasználását.

A monetáris politika a kamatlábak és a pénzkínálat szabályozása révén hat a gazdaságra, amely befolyásolja az inflációt, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást.

A redisztribúció az állam általi jövedelem- és vagyonátcsoportosítás, például a progresszív adózás és a szociális juttatások révén, amelynek célja a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése.

Az állami vállalatokban az állam többségi tulajdonnal rendelkezik, és a közjószág előállítását vagy kormányzati célok megvalósítását célozzák.

A privatizáció olyan folyamat, amelyben az állami tulajdonban lévő vállalatokat magánkézbe adják, és ezáltal a piaci verseny erősödik és a vállalatok hatékonyabbá válnak.

A dereguláció a szabályozások csökkentését jelenti, amely a piac szabadabb működését segíti elő.

A decentralizáció azt jelenti, hogy a döntéshozatali hatalmat az állam központi szintjétől az alsóbb szintekre helyezik át, például a regionális vagy helyi kormányzatokhoz.

A vállalat általános célkitűzése, amely meghatározza, hogy milyen fogyasztók igényeit hogyan elégíti ki a vállalat.

A vállalati stratégia részei közötti összehangolt együttműködés, amelynek eredményeként az egész több, mint a részek összege.

A vállalat versenyelőnyének forrásai, amelyek a tartós sikeréhez vezetnek.

A stratégia által meghatározott cselekvési terv, amely a vállalati működés meghatározott részterületeire vonatkozik.

A vállalati működés összehangolt rendszere, amelyben a tevékenységek logikai sorrendben kapcsolódnak egymáshoz, hogy értéket teremtsenek.

A vállalaton belüli munkamegosztás formája, amelyben különböző funkciók és/vagy tevékenységcsoportok foglalkoznak azonos vagy hasonló célokkal.

A vállalaton belüli tevékenységek, amelyek azonos vagy hasonló szerepet játszanak az általános cél megvalósításában.

A vállalati stratégia meghatározása és végrehajtása a felsővezetés feladata.

Amikor egy vállalat a korábban külső erőforrásokat (pl. víz, levegő) a belső működésébe integrálja, és ezeket piaci mechanizmusokkal kezdi el értékelni.

A társadalmi felelősségvállalás egy olyan gazdasági filozófia, amely hangsúlyozza a vállalatok felelősségét a társadalom és a környezet iránt. Ennek a filozófiának a középpontjában áll a társadalom szempontjából fenntartható és etikus üzleti gyakorlatok előmozdítása.

Az alternatív közgazdaságtan a hagyományos közgazdaságtan kritikájaként jelent meg. A hangsúly az etikus üzleti gyakorlatok és a társadalmi felelősségvállalás fontosságán van.

A stakeholder view a vállalatot nem csak a tulajdonosok érdekeinek szolgáló szervezetnek tekinti, hanem minden érintett, például alkalmazottak, ügyfelek és a közösség számára is fontosnak látja.

A vállalkozásoknak a társadalmi felelősségvállalás négy szintjén kell gondolkodniuk: alapvető felelősség, etikus felelősség, társadalmi felelősség és filantróp felelősség. Mindegyik szint egyre komplexebb és mélyebb elkötelezettséget igényel.

Az érintettek (stakeholder) igényeit a hatalmi, legitimitási és sürgősségi szempont alapján lehet besorolni. A hatalmi szempon szerint az érintettek befolyása alapján soroljuk be őket, a legitimitási szempon szerint pedig az igények jogosultsága alapján, és a sürgősségi szempon szerint pedig az azonnali figyelem szükségessége alapján.

A szabad piacgazdaság kezdetben a szabad versenyre épült, de ez a rendszer a monopolista tendenciákhoz vezetett. Ennek eredménye a szabályozó törvények megjelenése volt a 19. században.

A 20. század a termelékenység és a termelési hatékonyság korának számít. A fogyasztónak lehetőség volt választani a kínált termékek közül.

A gazdasági tevékenységek vertikálisan összekapcsolódó, vállalati határokon átívelő, adott fogyasztói igény kielégítését célzó sorozata.

Az adott vállalat munkáját folyamatokba szervezi, melyek nem funkciók szerint kapcsolódnak össze, hanem a fogyasztói igények kielégítésére összpontosítanak.

A vállalat megpróbálja megérteni és kielégíteni a fogyasztói igényeket. Ennek során a piaci kapcsolatait fejleszti és megvalósítja.

A piac szegmentálása a fogyasztók különböző tulajdonságú célcsoportjai szerinti felosztása.

A piacról és a fogyasztókról szóló információk begyűjtése, rendszerezése és értékelése.

A vállalat kiválasztja azt a piaci szegmenst, amelyiket célozni szeretne.

A marketing mix a fogyasztók megnyeréséhez szükséges eszközök összessége.

A fogyasztói szükségletek konkretizálása, a verseny elemzése és a versenystratégia megválasztása, valamint a marketing mix összeállítása.

A fogyasztó árérzékenysége azt mutatja meg, hogy mennyiben hajlandó a fogyasztó a termék árának változására reagálni, más szóval, hogyan változik az árváltozás hatására a kereslet. A keresleti görbe a termék keresett mennyiségét ábrázolja az ár függvényében. A görbe lejtőinek meredeksége mutatja az árérzékenység mértékét.

A termék minimális árát a termék előállítási költségei határozzák meg. A vállalati költségfüggvény a termék előállítási költségeit ábrázolja a termelt mennyiség függvényében.

A vállalatnak meg kell határoznia az árait a kereslet által meghatározott maximum és a költségek által meghatározott minimum között. Ez azt jelenti, hogy az ár nem lehet túl alacsony, mert nem termel profitot, de nem lehet túl magas sem, mert a fogyasztók nem lesznek hajlandók megvásárolni.

A költség-alapú árképzés a költségekhez hozzáadott marzs alapján számolja ki az árat. A kereslet-alapú árképzés a termék keresett mennyiségét veszi alapul az ár meghatározásához. A versenytárs-alapú árképzés a piaci átlagárhoz igazítja az árat.

A végső ár meghatározásakor a vállalat figyelembe veszi a lélektani hatásokat, mint például a kerekítés vagy a becsületesség. A versenytársak reakcióját is figyelembe kell venni, hogy ne váljanak túlságosan agresszívvé.

A marketing-csatorna az a út, amelyen a termék a termelőtől a fogyasztóhoz eljut. Ez magában foglalja a termék csomagolását, szállítását, raktározását és értékesítését.

Az értékesítési utak kiválasztásakor meg kell vizsgálni a kiszerelést, a várakozási időt, a hozzáférést (üzletsűrűséget) és a termékválasztékot. Ez biztosítja, hogy a termék elérhető legyen a célpiac számára.

A vállalatok vertikális vagy horizontális együttműködést alakíthatnak ki az értékesítési utak szereplőivel. Vertikálisan ez azt jelenti, hogy megszerzik az ellátási lánc egy részét, horizontálisan pedig azt, hogy együttműködnek a piaci szereplőkkel.