A személyiség fogalma és fő részei

A személyiség meghatározása

• Allport 1937-ben 50 személyiség definíciót talált, melyeket 4 kategóriába sorolt.
• Bioszociális megközelítés szerint a személyiséget a mások rólunk alkotott reakciói határozzák meg.
• Biofizikai megközelítésben a személyiség mélyen az ember jellemében gyökerezik, objektíven leírható és mérhető organikus rész.
• Gyűjteményes definíciók értelmében a személyiség minden fiziológiai, kognitív, affektív és viselkedéses tényező, ami az egyénről elmondható.
• Integráló definíciók szerint a személyiség az, ami összhangot teremt az egyén különböző viselkedésmódjai között.
• A személyiség maga az ember a maga valójában.

A személyiség fő részei

• A személyiség két fő része a temperamentum és a karakter.
• A temperamentum genetikailag öröklött, már csecsemőkorban megfigyelhető és nehezen változtatható (kb. 10%-ban). Példák: nyugodtság, ingerlékenység, impulzivitás.
• A karakter a környezet, neveltetés és tapasztalatok által formált rész, részben örökölhető, de befolyásolható; példák: motiváltság, felelősségteljesség, kudarcok kezelése.

A személyiség további összetevői

• A személyiséget befolyásolja a viselkedés, az érzelmek, a hangulat, a gondolkodásmód, az elvek és a fiziológiai tényezők.
• A behaviorizmus szerint a személyiség a tanult viselkedések összessége.
• Példa: Gyermekkori dicséret növeli a felnőttkori magabiztosságot; büntetés pedig félénkséget okozhat.
• A pszichoanalízis kiemeli az érzelmek, tudatalatti élmények és traumák fontosságát.
• Példa: Szülői féltés és korlátozás felnőttkori szorongáshoz vezethet.
• A kognitív terápia hangsúlyozza, hogyan gondolkodunk a világról és önmagunkról.
• Példa: Gyermekkori "én mindig mindent elrontok" érzés felnőttként nehezíti a sikeresnek érzést.
• A pszichiátria biológiai és testi tényezők alapján is vizsgálja a személyiséget.
  • Példa: Szorongó embereknél magasabb a pulzus és a vérnyomás.

A tényezők kölcsönhatása

• A személyiség elemei összefüggenek, ha egy tényező változik, a többi is változhat.
• Példa: A gondolkodás megváltoztatása (pl. "Nem vagyok béna, csak többször kell próbálnom") javítja az érzelmi állapotot, ami befolyásolja a viselkedést.
• A pszichológiai terápiák különböző módszerekkel működnek, például a kognitív terápia a gondolkodásmódot, a behaviorista terápia a viselkedést változtatja meg.
• A gondolkodás megváltoztatása javítja az érzelmi állapotot, ami befolyásolja a viselkedést.

Öröklés versus környezet

• Folyamatos vita a pszichológiában, hogy a személyiség mennyire örökölt és mennyire a környezet formálja.
• A legtöbb elmélet szerint a genetikai tényezők fontosabbak, de a környezet jelentősen befolyásolhatja őket. Példa: Szorongásra hajlamos egyén támogató környezetben kevésbé lesz szorongó felnőtt.
• A determinizmus a pszichológiában többféleképpen értelmezhető: biológiai, környezeti és pszichikus determinizmus.
• Biológiai determinizmus: a személyiséget, viselkedést és sorsot elsősorban a gének határozzák meg.
• Környezeti determinizmus: a nevelés, tapasztalatok és környezet formálják a személyiséget.
• Pszichikus determinizmus (Freud): a tudattalan vágyak és múltbeli élmények határozzák meg a viselkedést.
• A személyiség kapcsán az öröklés és a környezet vitájában szerepet játszik a determinizmus: a determinizmus hívei szerint a személyiség adott és kevésbé alakítható. A szabad akaratban hívők szerint az ember tudatosan változtathat magán.

A környezet korlátozó hatása

• Ha valaki olyan közegben nő fel, ahol nem fejezheti ki magát, az érzelmei és a személyisége "leválhat" a valódi énjéről, ami ál-/pseudoszemélyiséghez vezethet.
• Pseudoszemélyiségnél az ember nem meri önmagát adni, inkább a társadalom vagy a környezet elvárásainak megfelelően viselkedik.
• Sokan felnőttként kezdik el megélni valódi énjüket.
• A pszichológusokat az eredeti, a valódi személyiség érdekli, amely nyomás nélkül mutatkozik meg. Sokan alkalmazkodási zavarok miatt keresnek terápiát, mert nem érzik, hogy önmaguk lehetnek.

Összegzés

• A személyiség több tényezőből áll: temperamentum, karakter, viselkedés, érzelmek, gondolkodás és testi tényezők.
• Ha egy tényező megváltozik, az hatással van a többi tényezőre.
• A személyiség részben örökölt, de a környezet formálja.
• A valós ént elrejtve egy pseudoszemélyiség alakulhat ki.
• A pszichológia célja a személyiség eredeti, valódi énjéhez való közelítése, a külső elvárások helyett.

Egyéb elméletek

• A személyiségnek alkalmazkodási funkciója is van, és az egyedi viselkedések összessége
• A személyiség egy valós, létező entitás
• A kutatók általánosan elfogadják, hogy a személyiség állandó és folytonos. Fontos megvizsgálni azokat a viselkedésformákat, amelyek megkülönböztetik az egyes személyiségeket, és amelyek tartósak és helyzetfüggetlenek.
• A személyiség az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedéses mintázata, amely befolyásolja az egyéni stílust és a környezettel való interakciókat.

A személyiségelméletek eredete

• A szubjektív felmérések a mindennapi megfigyeléseken alapulnak, amikor megítéljük egymást (megjelenés, beszéd). Ezeket a megfigyeléseket összekapcsoljuk a saját "személyiségelméletünkkel".
• A megfigyelések és következtetések félrevezetőek lehetnek, rejtett elvárásaink befolyásolják a másikról kialakított képet.

Kísérlet

• Kelley 1950-es kísérlete kimutatta, hogy az egyetemi oktatóról alkotott előzetes (negatív vagy pozitív) vélemény befolyásolta az előadás értékelését ("hideg" vagy "melegszívű" leírás).

A 19. század

• A hisztériakutatás (Charcot, Janet, Freud, Jung), hipnózis és pszichés zavarok kutatása, valamint a Gestalt-szemlélet (az egész megértése) hatott a személyiségelméletek fejlődésére.
• A kísérleti lélektan és a tanuláselméletek is befolyásolták a személyiségelméletek alakulását. A pszichometria fejlődése lehetővé tette az egyéni különbségek és változások pontosabb mérését.

A személyiségelméletek közös jellemzői

• A funkcionális irányultság a viselkedés minden lényeges aspektusát adatként fogadja el.
• A motivációs folyamatoknak döntő szerepe van.
• A "teljes" személyiség tanulmányozása a cél (holisztikus szemlélet).
• Koordináló elméletként működnek, integrálva a pszichológia különböző területeiről származó eredményeket.

Mi az elmélet?

• Az elmélet egy be nem bizonyított hipotézis vagy spekuláció, amely akkor válik ténnyé, amikor elegendő adat áll rendelkezésre a bizonyításához.
• Nem a pontosság, hanem a következtetések pszichológiai alkalmazhatósága a lényeg. A fogalmakat a kutatók határozzák meg.
• A hasznosság a releváns esetekben megfogalmazott, később igaznak bizonyuló állítások, feltevések függvénye.
• Heurisztikus hatás: kutatásindító hatás (pl. Darwin, Freud).
• Használhatóság: ha a jóslások empirikus adatokkal megerősíthetőek, általánosan és kimerítően felölelik a tapasztalati jelenségeket.
• Az elméletek tartalma tapasztalati eseményekre támaszkodik.
• A feltevések között logikailag következetes összefüggések és szabályok vannak.
• A definíciók mérhetőek, ellenőrizhetőek és empirikusak.
• Az elméletek célja az ismeretek bővítése, az összegyűlt anyag rendszerezése, új összefüggések feltárása, struktúrálás, egyszerűsítés, absztrahálás és a fontos változók kiemelése.
• Parszimónia/takarékosság elve: a lehető legkevesebb előfeltevésre támaszkodik és a lehető legegyszerűbben magyarázza a tárgyat.

A személyiségkutatók elvárása az elméletekkel szemben

• A jelenségekből kell kiindulni, a tényeket a lehető legkevesebb előfeltevéssel kell magyarázni, kutatásokat kell inspirálni és az emberi viselkedést egyszerűsíteni kell.

Az elméletekre vonatkozó ismérvek osztályozása

• A szubjektív megítélésen alapuló ismérvek nem objektívek A logikai-ismeretelméleti ismérvekből logikai következtetéseket lehet levonni. A tapasztalati ismérvek az érvényesség, igazolhatóság és alkalmazhatóság mérőszámai.
• A személyiséglélektanban nincs egyeduralkodó elmélet, a hasznosság területfüggő.