Számvitel Végső Jegyzet PDF

**Számvitel végső jegyzet** **Gazdálkodás**: a társadalmi újratermelési folyamat mozzanatainak (termelés, forgalom, elosztás, fogyasztás) megszervezésére, az ahhoz rendelkezésre álló anyagi és természeti erőforrások (tőke, munkaerő) észszerű felhasználására irányuló céltudatos tevékenység. **Gazdá...

**Számvitel végső jegyzet** **Gazdálkodás**: a társadalmi újratermelési folyamat mozzanatainak (termelés, forgalom, elosztás, fogyasztás) megszervezésére, az ahhoz rendelkezésre álló anyagi és természeti erőforrások (tőke, munkaerő) észszerű felhasználására irányuló céltudatos tevékenység. **Gazdálkodók**: olyan természetes és jogi személyek, akik (amelyek) gazdasági tevékenységet folytatnak, vagyis gazdálkodnak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a gazdasági élet minden szereplője gazdálkodónak minősül. - **piaci szereplők (a tulajdonosok, a hitelezők, a jövőbeni potenciális befektetők és az üzleti partnerek),** - **hatóságok,** - **vállalati vezetők (menedzserek),** - **alkalmazottak** **Tulajdonosnak** minősülnek azok a természetes és jogi személyek, akik (amelyek) vagyonukat vitték be a vállalkozásba azzal a céllal, hogy az ott kigazdálkodott jövedelemből részesedés formájában részesedjenek, vagyonukat ilyen módon gyarapítsák. A **hitelezők** azok a személyek és szervezetek -- különösképpen a pénzintézetek --, akik (amelyek) pénzeszközöket kölcsönöznek a vállalkozásnak. Ők kamatjövedelmet akarnak realizálni. A **jövőbeni potenciális befektetők**: azok a piaci szereplők, akiknek ugyan még nincs befektetésük a vállalkozásban, de van szabad pénzeszközük és keresik azt a céget, illetve azt a befektetési formát, ahol a befektetésük a legnagyobb hozadékkal kecsegtet. **Üzleti partnernek** a gazdasági élet azon szereplőit tekintjük, akikkel a vállalkozás napi üzleti kapcsolatban áll. Vagyis azok, akiknek a vállalkozás elad (vevői), illetve akiktől a vállalkozás beszerez (szállítói).  A **hatóságok** tájékoztatása:E körbe azok a szervezetek tartoznak, amelyek adót, járulékot, vagy illetéket szednek a vállalkozástól. Ilyen szervezetek***:*** a központi költségvetés, a helyi önkormányzatok vagy a nyugdíj- és egészségbiztosítás. A **piaci szereplőknek** és a különböző **hatóságoknak** a tájékoztatását kiszolgáló számvitelt **pénzügyi számvitelnek** nevezzük, amelynek feladata a külső információs igények kielégítése. ***A pénzügyi számvitel összetevői (részterületei):*** - a beszámoló és annak valódiságát alátámasztó leltár, - a könyvvezetés és annak valódiságát alátámasztó bizonylati rend, - a könyvvizsgálat (a megbízhatóságát garantáló intézmény), - a nyilvánosságra hozatal. A számviteli törvény (továbbiakban: Szt.) szerint gazdálkodók a következők: - **vállalkozók (vállalkozások),** - **költségvetési szervek (központi költségvetési szervek,** **önkormányzatok,társadalombiztosítási alapok),** - **egyéb szervezetek (lakásszövetkezet, társasház, befektetési alapok)** - **Magyar Nemzeti Bank (MNB).** - **pénzügyi szolgáltatást végző pénz és biztosító intézetek ** **Vállalkozó:** minden olyan magánszemély és jogi személy, továbbá jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet, amely saját nevében és saját kockázatára vagyon- és nyereségszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet végez, de nem tartozik a költségvetési szervek és egyéb szervezetek körébe. Vannak profitorientált és non-profit vállalkozások. A számvitel nem más, mint a tájékoztatásnak, a publicitásnak, az információszolgáltatásnak egyfajta speciális eszköze. A számvitel a gazdálkodók -- köztük és kiemelten a vállalkozások -- **vagyoni viszonyairól, pénzügyi helyzetéről, jövedelemtermelő képességéről nyújt tájékoztatást.** A számvitelnek ezt a területét, amely a gazdálkodó szerv vezetőjének tájékoztatását szolgálja, a szakma és az irodalom ***vezetői számvitelnek*** (menedzser számvitelnek) nevezi. A gazdálkodó szervezetben lejátszódó gazdasági folyamatokat **megfigyeli, megméri és feljegyzi.** Egy-egy gazdasági eseményt valamilyen dokumentummal, **bizonylattal** rögzítenünk kell. A **bizonylatok** alapján rögzíti a könyvelés az úgy nevezett **analitikus nyilvántartásokban **az anyag-, illetve pénzmozgásokat. Az analitikus nyilvántartások adatai alapján kerülhet sor a gazdasági eseményeket időrendben rögzítő **napló** megfelelő sorainak kitöltésére, az érintett főkönyvi számlák kijelölésére *(*a *kontírozásra),* majd a *főkönyvünkben* (*számlasoros* nyilvántartásunkban) a tételek elkönyvelésére. ***Beszámoló:*** a vállalkozók éves működéséről, vagyoni, pénzügyi helyzetéről készített írásos jelentés (dokumentáció). Annak valódiságát, megbízhatóságát két hitelesítő okmánnyal köteles ellátni: leltár és könyvvezetés **A beszámoló részei, (mellékletei):** - a Mérleg, - az Eredménykimutatás, - a Kiegészítő melléklet, - (az Üzleti jelentés 2001. január elsejétől nem része a beszámolónak, de továbbra is el kell készíteni). ***Könyvvezetés:*** az a tevékenység, amely során a vállalkozó a vagyoni, pénzügyi és a jövedelmi helyzetét alakító gazdasági eseményekről folyamatos nyilvántartást vezet, és azt az üzleti év végén lezárja. **Gazdasági események** *:*olyan beavatkozások, amelyek hatására megváltozik a vállalkozó vagyoni és jövedelmi helyzete. ***Kettős könyvvitel:*** a vállalkozó vagyonáról, a vagyonának összetételét (állományát) alakító gazdasági műveletekről készített olyan nyilvántartás, amely a vagyonban (tőkében) beállt változásokat a főkönyvi számlákon a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően, felidézhetően, zárt rendszerben tükrözi. ***Egyszeres könyvvitel:*** a vállalkozás pénzeszközeiről, a pénzeszközök állományát (összetételét) alakító gazdasági műveletekről vezetett olyan nyilvántartás, amely a pénzeszközökben beállt változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően, felidézhetően, zárt rendszerben mutatja. Megjelenési formája: pénztárkönyv és naplófőkönyv. *Lényeges jellemzői:* - pénzforgalmi szemléletű (csak a pénzmozgásokat rögzíti), - nem használ főkönyvi számlát, - a beszámoló alátámasztásában betöltött szerepe jóval kisebb, mint a kettős könyvvitelé. ***Bevételi nyilvántartás:*** Magánszemély vállalkozása (egyéni vállalkozó) esetén megengedett könyvvezetési forma. *Lényege,* hogy a vállalkozó csak a bevételeiről vezet nyilvántartást. **Könyvvizsgálat célja:** a beszámoló, könyvvezetés valódiságának, teljességének, világosságának ellenőrzése. Garanciális elem arra, hogy a beszámoló valós, megbízható összképet tükröz. E tevékenységet csak szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező természetes személy (könyvvizsgáló, könyvszakértő) végezheti. Megbízás esetén feladat annak megállapítása és hitelesítése (auditálása), hogy a beszámoló a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről tényleg a valóságnak megfelelő képet mutatja vagy sem. Könyvvizsgálatra az a vállalkozó kötelezett, amely beszámolóját közzéteszi, illetve köteles közzétenni. A beszámoló hitelességéről a könyvvizsgálónak nyilatkozni kell. Egyrészt az ellenőrzés, a vizsgálat megállapításairól ***könyvvizsgálói jelentést*** köteles készíteni és azt megbízójának átadni. Másrészt a beszámolót ***hitelesítő záradékkal*** köteles ellátni. A hitelesítő záradék lehet: elfogadó, elutasító (megtagadó), és korlátozó (függő). **A nyilvánosságot kétféle módon biztosítja a Szt.:** - letétbe helyezéssel (cégbíróságon való elhelyezéssel), - közzététellel. A cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozók többsége a tárgyévet követő év május 31-éig köteles a beszámolót a cégbíróságon letétbe helyezni. A cégbíróságnál letétbe helyezett beszámoló adataihoz bárki hozzáférhet (megtekintheti, arról másolatot készíthet).  A vezetői számvitel a ***vezetői információs rendszernek*** az egyik fontos, nélkülözhetetlen része, de nem egyedüli eleme. A vezetői információs rendszernek elemei még: - a piaci információk (marketing), - a központi szabályozók ismerete, - a technikai-műszaki ismeretek, - a szociológiai ismeretek, - a különböző környezeti faktorok ismerete (infrastruktúra, munkaerőpiac, stb.) A beszámoló formáját a vállalkozás nagysága és teljesítménye határozza meg. A vállalkozás nagyságát a mérleg főösszeg és a foglalkoztatottak létszáma reprezentálja, míg a teljesítményt az éves nettó árbevétel. E három mutató függvényében a következő beszámoló fajta valamelyikét állíthatjuk össze: - éves beszámoló, - egyszerűsített éves beszámoló, - összevont (konszolidált) éves beszámoló, - egyszerűsített beszámoló. Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában anyavállalatnak minősül, azaz közvetlenül vagy leányvállalatán keresztül közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni: - a tulajdonosok szavazatának többségével tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik, - más tulajdonosokkal kötött megállapodás alapján a szavazatok többségét egyedül birtokolja, - tulajdonosként jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság tagja többségét megválassza, vagy visszahívja, - a tulajdonosokkal történt szerződés (okirat) alapján döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol. A ***statikus mérleg*** középpontjában az áll, hogy adott pillanatban mennyiért tudnánk megszabadulni vállalkozásunk vagyonától. Itt minden egyes vagyontárgy valós piaci értéken történő értékeléséről van szó.  A ***dinamikus mérleg*** középpontjában az adott időszak során realizált eredmény, és a vállalkozás folytatásának elve áll. Itt a vállalkozás rendelkezésére álló vagyontárgyakat historikus, azaz múltbeli árakon mutatjuk be. Az ***organikus mérleg*** a statikus és a dinamikus mérleg előnyeit próbálja szintetizálni. A későbbiekben látni fogjuk, hogy mára a magyar számviteli rendszer által előírt értékelési és számbavételi módszerek leginkább ezt az öszvér megoldást támogatják.  Ha a beszámoló a vállalkozás vagyoni helyzetén túl annak ***jövedelemtermelő képesség***éről is be kell, hogy számoljon, akkor e második jellemzőnek publikálására szolgál az eredménykimutatás. A vállalkozás eredménye nem más, mint az időszak alatt elszámolt ***hozamok és ráfordítások különbsége***. Így jutunk el a harmadik megközelítéshez, amely azt mondja, hogy az eredménykimutatás nem egyéb, mint ***az adózott eredmény levezetését tartalmazó számviteli okmány.*** **A költség fogalma:** az üzletmenetben 1 év alatt felmerült élő- és holtmunka pénzben kifejezett értéke. E tradicionális meghatározásnál talán érthetőbb, ha azt mondjuk, hogy a társaság fő tevékenységéhez, üzletmenetéhez kapcsolódó erőforrás felhasználás pénzben kifejezett -- vagy ha tetszik bekerülési -- értéke. A költség alapvető közgazdasági kategória, amely már önmagában is a vállalkozói tevékenység megítélésének fontos mutatószáma.   *A költség és az árbevétel kapcsolata* A költség az árbevétel ellenpárja. A költség az árbevétel elérése érdekében hozott áldozat (eszközfelhasználás). Azt mondhatjuk, hogy a költség az a pénzösszeg, amennyibe az árbevétel került. A két fogalom oksági kapcsolatban áll egymással. Az árbevétel a cél (az ok), a költség pedig az okozat. Amennyiben a vállalkozás az árbevételét növelni akarja, azt csak úgy érheti el, hogy költségeit is növeli.   *A költség és a ráfordítás kapcsolata* Azt már rögzítettük, hogy a ráfordítás tágabb fogalom, mint a költség, és azt is, hogy a költség része a ráfordításnak. A két fogalmat gyakran keverik és tévesen szinonim fogalomként használják, jóllehet köztük tartalmi eltérés van. A *ráfordítás* a költségeken túl egyéb tételeket is magába foglal és az anyagi javak kibocsátásainak a bekerülési értékét öleli fel. A *költség* ezzel szemben főleg a termelés érdekében történő felhasználásokat tartalmazza. Vagyis *amíg a ráfordítás* a vállalkozás működésének egészét szolgálja, annak érdekében merül fel, *addig a költség* főleg a termelőf olyamatokat alapozza meg, annak érdekében használják fel. A *két fogalom* kapcsolatát az is bizonyítja, hogy a költség előbb vagy utóbb ráfordítás lesz. Ez akkor történik meg, amikor a terméket, a szolgáltatást eladják. Ekkor a költség az árbevétellel kerül szembe és ráfordítássá válik. *A költség és a kiadás kapcsolata* A két fogalom esetében időbeni egybeesés okoz zavarokat, és emiatt a két fogalmat gyakran szinonimaként használják. *Kiadás* a pénztári és banki pénzmozgást, illetve raktárból történő kivételezést jelent. A pénzkiadások időben gyakran egybeesnek a költségfelmerüléssel. Ilyen egybeesés áll fenn például akkor, ha egy külső szolgáltatást a pénztárból kifizetnek. Ebből eredhet a két fogalom gyakori téves használata. Itt is igaz, hogy minden költség előbb vagy utóbb kiadás lesz. Fordítva azonban nem áll fenn e szabály. Vannak ugyanis olyan kiadások, amelyek nem jelentkeznek egyben költségként is. Ilyen például a hitel visszafizetése, vagy a dolgozónak kifizetett előleg. ***Összköltség eljárású eredménykimutatás jellemzői*** - a beszámolási időszakban felmerült költségnemek bemutatására helyezi a hangsúlyt, bruttó szemléletű, - nem biztosítja a termékenkénti, szolgáltatásonkénti fedezeti költségszámítás feltételeit, - hozam oldalról a tárgyévi teljesítményt adja meg, (nem pedig a kibocsátást), - nem feltétlen kapcsolódik hozzá a költségek költséghelyi, költségviselői megfigyelése.   ***Forgalmi költség eljárású eredménykimutatás jellemzői*** - az értékesítéshez (forgalomhoz) kapcsolódó költségek megfigyelésére helyezi a hangsúlyt, - megteremti a fedezeti költségszámítás feltételeit, - hozam oldalról a kibocsátást mutatja, - feltételezi a költséghelyi, költségviselői költségmegfigyelést, - nettó szemléletű.