Nemzetközi-jog PDF

Vizsgára a) Nemzetközi kereskedelmi szerződés előkészítése (árajánlat) A nemzetközi (külkereskedelmi) magánjogi szerződés a szerződést kötő felek egybehangzó akarat kinyilvánításával jön létre. A Bécsi Egyezmény alapján a szerződés abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlat elfogadá...

Vizsgára a) Nemzetközi kereskedelmi szerződés előkészítése (árajánlat) A nemzetközi (külkereskedelmi) magánjogi szerződés a szerződést kötő felek egybehangzó akarat kinyilvánításával jön létre. A Bécsi Egyezmény alapján a szerződés abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlat elfogadása hatályossá válik. A Bécsi Egyezmény szerint a 11. cikkelyben rámutatnak „az adásvételi szerződést nem szükséges írásba foglalni, sem írásos módon bizonyítani, és a más alakszerűséghez sincs kötve, a szerződés bármely módon bizonyítható, ideértve a tanúvallomást is”. A nemzetközi kereskedelmi szerződés tartalma:  A szerződést kötő felek cégszerű megnevezése  Az adás-vételi szerződés tárgyának megnevezése  Az áru minőségének pontos meghatározása  Az áru mennyiségének megadása  Az ár pontosítása, a valuta nemének megnevezése  A szállítás, szállítmányozás leszögezése  A csomagolás minősége és mennyisége  A fizetési mód, idő, fizetési eszköz, bankkapcsolat megjelölése  Szállítási határidő, mód  Műszaki, vevőszolgálati tevékenység, garancia, szerviz  A szerződéskötésre irányuló jog a bírói illetékesség  Egyéb kérdések, záradékok A kereskedelmi szerződések a gazdasági kapcsolatok hosszú távú, átfogó és elvi szabályozását adják. Általában az államok vagy kormányok nevében kötik meg őket. Szerepük az, hogy megteremtik az általános és kedvező feltételeket a gazdasági kapcsolatok számára, valamint olyan keretül szolgálnak, amelyben az együttműködés megvalósulhat. Foglalkoznak az állampolgárok, vállalatok jogaival a másik fél területén, biztosítják a kereskedelmi és ipari tevékenység folytatásának lehetőségét a partner állampolgárai és vállalatai számára, kitérnek a kereskedelem szabályozására, a vámok alkalmazására, az adózási és fuvarozási kérdésekre stb. A szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy kapcsolatuk említett területein egymást megfelelő elbánásban részesítik.  b) Csomagolás módja és formái A csomagolás módjának alkalmazkodnia kell az áru jellegéhez, a fuvarozási módhoz és a fuvarozási útvonalhoz. Az alkalmazott főbb csomagolási módok/elnevezések:  tengerképes csomagolás (SWP): erős külső burkolatú vízhatlanságot biztosító csomagolás  szárazföldi csomagolás (CP): ez a típusú csomagolás megvédi az árut a különböző fuvarozási ártalmaktól (láda, bála, kartondobozok)  bálaprés (MP): nagy tömegű, kevés súlyú áru csomagolásánál használjuk  az áru alakjához idomuló csomagolás (FP)  speciális csomagolás (pl. veszélyes áruk, stb.),  szállítás csomagolás nélkül (pl. ömlesztve…). Csomagolási formák: 1) Ömlesztett áru: nem igényel költséges csomagolást, a szállítási eszközt kell megfelelően kiválasztani. 2) Bálaszerű csomagolás: gyapjú, papír, gyapot összepréselése 3) Zsák 4) Hordó: ömlesztett folyékony áru csomagolásánál 5) Farekesz vagy láda: gyümölcs 6) Konténer c) Szerződéses ár meghatározása A termék jellege és a szállítási határidő függvényében az árat két módon rögzíthetik az adásvételi szerződésben. A szerződéses ár lehet:  fixár  mozgó- vagy csúszóár. A fixáras ügyletkötések lényege az, hogy az eladó és a vevő által közösen kialakított szerződéses ár megegyezik azzal az árral, amelyet a vevő ténylegesen fizetni fog az eladónak. Raktárról történő eladások, rövid szállítási határidős ügyletek, fogyasztási cikkekre vonatkozó szerződések ára általában fixár. Számos terméknél a szerződéskötéskor még nem ismert a szállítandó termék tényleges minősége, viszont mind az eladó mind a vevő érdeke azt kívánja, hogy a vevő az áru tényleges értéke szerint fizessen. A minőség függvényében mozgó árra példát elsősorban a bányatermékek és a mezőgazdasági termékek körében találunk. d) Valuták és devizák (konvertibilis) A valuták és devizák fontos tulajdonsága felhasználhatóságuk köre, amely átválthatóságukkal függ össze:  konvertibilis valuta/deviza: más valutára szabadon átváltható valuta, illetve az ilyen valutára szóló követelés;  kötött valuta/deviza: más valutára szabadon nem (csak devizahatósági engedéllyel) váltható át;  transzferábilis deviza: multilaterális szerződéseken alapuló nemzetközi elszámolásokban a tagországok körében átutalható deviza (területi konvertibilitás). A konvertibilitás alapján álló nemzetközi elszámolások a gazdasági és fizetési kapcsolatok sokoldalúságát teszik lehetővé. Az exportőröknek és importőröknek szabad választási lehetőségük van a legelőnyösebb értékesítési és vételi piacok között – a szabályozási keretek között. Az elszámolások zárt rendszerében ezek az előnyök csak kevésbé érvényesülhetnek. Zárt elszámolási rendszereket hoznak létre a klíring- megállapodások. A klíring elszámolás keretében az országok közötti követeléseket és tartozásokat kölcsönös beszámítások útján, konvertibilis valuta átutalása nélkül számolják el. Klíringelszámolás megvalósulhat két vagy több ország között (bilaterális és multilaterális klíring). A klíringszámlákat a résztvevő országok által választott pénznemben vezetik, amely az elszámolás számlapénze, a klíringdeviza. A klíringdeviza csak a részes országok körében használható, nem utalható át a klíringkörön kívülre, nem váltható át konvertibilis valutára. e) Közvetítő kereskedők A közvetítő kereskedők tevékenységüket megbízásból, a megbízó számlájára és kockázatára fejtik ki. E típuson belül további megkülönböztetést lehet tenni aszerint, hogy a közvetítő jogosult- e a maga nevében a megbízó javára szerződést kötni vagy nem. A bizományos a megbízó javára, számlájára és kockázatára, de a maga nevében áruk és szolgáltatások eladásával/vételével foglalkozik (bizományosi) díj ellenében. A megbízó és a közte létesülő kapcsolat tartalmát, tevékenysége terjedelmét a bizományi szerződés határozza meg. A bizományos harmadik személlyel szemben önálló kereskedőként lép fel, a saját nevében köt üzletet, ugyanakkor a kereskedelmi tevékenységet a megbízó finanszírozza, és ő vállalja a kockázatokat is. Az ügynöki tevékenység megbízás alapján, a megbízó érdekében, nevében, számlájára és kockázatára, jutalék ellenében kifejtett tevékenységet jelent. Az ügynök az eladó és a vevő között közvetít, egyikük, esetleg mindkettőjük megbízásából. Feladata a piac felkutatása, a szerződő felek összehozása, az ügyletkötés előkészítése. A szerződés megkötése az ügynök közreműködésével ugyan, de a megbízó nevében, számlájára és kockázatára történik, tehát közvetlenül az eladó és a vevő között zajlik. Az ügynöki megbízások fajtái sokfélék, két fő típusuk:  üzletközvetítő ügynök – az áru értékesítésében eseti, ad hoc jelleggel működik közre (pl. tőzsdei alkuszok);  képviselő – a megbízó érdekében, meghatározott területen, meghatározott árucikk eladásának közvetítésével tartós megbízás alapján foglalkozik. A közvetítők piaci ismeretük, hírnevük stb. révén fontos szerepet játszhatnak megbízóik céljainak elérésében. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a közvetítő a megbízótól független kereskedő, aki mások képviseletével is foglalkozik, így egy megbízó által korlátlanul nem befolyásolható. Ebből kifolyólag érdemes a közvetítő céget gondosan megválasztani. f) Nemzetközi logisztika A logisztikai disztribúciós csatornában az áru fizikai áramlása, mozgása illetve mozgatása történik az itt közreműködő kereskedők, fuvarozók, szállítmányozók valamint raktározó cégek logisztikai tanácsadó cégek segítségével. A logisztika lényegében nem más, mint a gazdasági rendszerek és szervezetek térbeli és időbeli áthidaló folyamatainak összessége. Ide tartozik a termeléshez szükséges készletezés, raktározás, anyagmozgatás, szortírozás és a nemzetközi fizikai disztribúció rendszere. A logisztikai disztribúciós rendszernek (hazai vagy nemzetközi) egyik fontos kiegészítő elemének tekinthetjük az információ gazdálkodást, valamint a fuvarozást és a szállítmányozást. A logisztika a fizikai disztribúciónál tágabb fogalom hisz a fuvarozáson, szállításon túlmenően információ és okmányok áramlásáról is szó van. Ezt az egészet egybe foglalva úgynevezett „áramlási folyamatokat” kell kialakítani, amelyet elsősorban meg kell tervezni majd irányítani és ellenőrizni. Az említett logisztikai folyamatok irányítása, optimalizálása a nemzetközi piaci verseny eszközévé vált. A logisztika szemlélet alkalmazásával lerövidíthető az az idő, amíg a termék a termelési folyamatban tartózkodik, hisz ez által felgyorsulhat a lekötött tőke megtérülési ideje is. Ilyen költségtakarékos törekvéseket tükröz a nyersanyag készletek minimálisra csökkentése akár megszüntetése. Ehhez egyes nyersanyagok, félkész termékek, alkatrészek vagy részegységek, amelyeket pontos dátumra és órára beütemezett beérkezése és ennek megszervezése igényelt. A gazdasági szakkönyvek ezt a folyamatot JIT -nek nevezik (just in time). Ennek a JIT rendszernek az alkalmazása főképpen nagyon fejlett országokban alkalmazható (Németország, Japán). A JIT megszervezése elsősorban nagyon pontos terveken, tervezéseken alapuló matematikai számítások függvényében kialakított naptárszerűen működik. Ezt a tervezési munkát végezheti (felvállalhatja) a kivitelező, a szállító vagy a szállítmányozó, vagy pedig egy teljesen kívül álló komplex szolgáltatást nyújtó logisztikai cég. Fontos hangsúlyozni az integrált logisztikai szemléletet (félkész vagy késztermék) ez esetben a szállításba be kell venni a raktári készletezés költségeit is. A nemzetközi logisztika elsősorban a nagyobb kockázat kényszerű vállalásában különbözik a hazai vagy belföldi logisztikai tevékenységtől. A nagyobb földrajzi távolság jelentősebb árukockázatot jelent a szállítás szempontjából. A logisztikai költségek az összes költség max. 40%-át teheti ki (árukezelés, fuvarozás, raktározási költségek). g) Szállítási határidő Szállítási határidőt két csoportra oszthatjuk: - azonnali szállítás - Későbbi időpontban történő szállítás Az azonnali szállítás esetében (prompt szállítás) az eladó raktáron levő áruját értékesíti és a szerződés értelmében az eladó vagy a vásárló azt el is szállítja. A későbbi szállításnál az eladó olyan áru szállítására vállalkozik, amelyet még nem állított elő- vagy csak részben így szüksége van még egy bizonyos időre. Ennél a szállítási típusnál konkrétan meg kell jelölni azt a naptári napot, megközelítő időpontot, amelyen szerződés tárgya, vagyis az áru megérkezik a vásárlóhoz. Az ezzel kapcsolatos kikötéseket a két fél a szerződésben rögzíti. (Szállítási naptári nap, szállítási időtartam, fix határidő kikötése stb…) h) Lízingügylet Lízing ügylet alkalmával a termelő az erre szakosodott közvetítő cégtől bérbe veszi a termelőeszközöket. A közvetítő – általában bank – veszi meg, tartja nyilván (könyveiben, így amortizálja is) és adja bérbe a gépeket és berendezéseket, a partner igénye szerint. A lízing előnye az igénybe vevő számára, hogy pótlólagos finanszírozási lehetőséget biztosít. Azért is megéri, mert adómegtakarítást is eredményez, és a díj költségként elszámolható. a) Pénzügyi lízing esetén a bérlő a szerződés lejártakor az utolsó részlet, vagy az ún. maradványérték befizetésével tulajdonjogot szerez a lízingelt gép felett. b) Operatív lízingnél a bérleti idő rendszerint rövidebb, így a berendezés élettartama alatt több bérlőnek is bérbe adható. Itt a szerződés lejártával a gépet vissza kell adni a lízingbeadónak. Operatív lízing esetén viszont – szemben a pénzügyi lízinggel – a karbantartás, javítás és biztosítás költségei a bérbeadót terhelik. c) Visszlízingről akkor beszélünk, ha a tulajdonos eladja termelőeszközét egy lízingcégnek, majd újra bérbe veszi tőle. Átmeneti likviditási zavarok áthidalására alkalmazzák. i) Nemzetközi vasúti fuvarozás Az első Vasúti Árufuvarozási Nemzetközi Egyezményt 1890-ben kötötték meg, 1893-ban lépett érvénybe. Ezt a nemzetközi egyezményt 1985 újra tárgyalták és szerkezetileg és tartalmában átdolgozták, mely érvénybe lépett 1985 május 1-én. Az új Vasúti Árufuvarozási Nemzetközi Egyezmény a következőképpen jelölték: COTIF.  A COTIF tagjai 1993 január 1-én a következő országok voltak: Európa összes országa a Szovjet Unió nélkül, Irán, Irak, Libanon, valamint Afrikából 3 ország: Algéria, Marokkó, Tunézia. j) Tengeri árufuvarozás sajátosságai és fajtái Az áruforgalmat a Földön főképp a tengeri áruforgalmon belül oldották és oldják meg ma is. A legnagyobb kereskedelmi hajóparkkal rendelkező országok: Japán, USA, Görögország, Norvégia, Franciaország, Anglia. A tengeri hajók teljesítő képességét és méretét a hajó tonnában kifejezett teherbíró képességével jellemzik. Megkülönböztetünk bruttó és nettó teherbíró képességet. A bruttó befogadó képesség a hajó teljes térfogatát, a nettó pedig az áruraktárak térfogatát adja meg. k) Az eladói teljesítést igazoló okmányok Ezek az okmányok funkciójuk szerint csoportosíthatók: - hatósági engedélyek (import, export, tranzit hatósági dokumentumok) - Fuvarokmányok (vasúti, közúti, folyami, tengeri, légi fuvarlevél) - Számlák - Bizonyítványok (származási, egészségügyi, minőségi stb.) - Értékpapírok (váltó, csekk stb.) l) A külkereskedelem szerződés elemei A külkereskedelmi szerződések magánjogi szerződések, amelyek a kötött felek egybehangzó akaratkinyilvánításával jönnek létre. A külkereskedelmi szerződés az alábbi módokon jöhet létre:  az eladó ajánlata és ennek visszaigazolása a vevő részéről  a vevő rendelése és ennek visszaigazolása az eladó részéről  a felek szándéknyilatkozatának elfogadása  személyes tárgyalás során a felek megegyezésével  mintaszerződés vagy általános üzleti feltételek elfogadásával  úgynevezett igazoló ház közreműködésével (közvetítő kereskedő) m) Fizetési módok Az ellenérték kiegyenlítésének módja és ideje tekintetében a nemzetközi kereskedelem számos alternatívát alakított ki. A fizetési módokat a fizetés időpontja szerint csoportosítva a következő megoldások léteznek:   Előre fizetés: az ellenérték kiegyenlítése megelőzi az áruszállítás, az előre fizetés esetében az áru ellenértékét a vevő az áru átvétele előtt fizeti meg az eladónak, így az eladó számára ez a legkedvezőbb fizetési mód.  Készfizetés: az ellenérték kiegyenlítése az áruszállítással egy időben, vagy közvetlenül utána történik.  Hiteleladás: az ellenértéket a vevő az áruszállítást követő későbbi időpontban fizeti meg. n) Okmányos inkasszó Az okmányos inkasszó fizetési mód a beszedési megbízások körébe tartozik. A beszedési megbízás polgári jogi megbízás, amelynél a megbízott - rendszerint bank – arra vállalkozik, hogy megbízója helyett annak követelését az adóstól beszedi. Itt az eladó rendszerint azzal bízza meg a bankját, hogy a leszállított áru ellenértékét a vevőtől kereskedelmi okmányok ellenében szedje be. Az okmányos inkasszó fizetési módot gyakran alkalmazzák olyan esetben, ha az áru vételárának megfizetése sem akkreditívvel, sem kezességgel, vagy egyéb módon nem biztosított. Az okmányos inkasszó megfelelő biztosítékot nyújt az eladó számára a birtokon kívül kerülés veszélye ellen készpénzfizetésű ügyletkötéseknél. Az okmányos beszedvény a vevő számára az akkreditívhez képest kedvező fizetési mód, mert:  fedezetet nem kell előre a bank rendelkezésére bocsátani,  a bankköltségeket sem a vevő viseli, hanem az eladó,  a kezdeményező lépést az eladónak kell megtenni. Az okmányos inkasszó résztvevői:  megbízó (eladó) aki a banknak a beszedési megbízást ad,  megbízott bank, általában az eladó bankja, aki a megbízást kapja,  címzett: aki az okmányok ellenében fizetést teljesít. o) Számlák és típusaik A külkereskedelemben több típusú számlát is alkalmaznak: a) kereskedelmi számla: az eladó állítja ki és abban a vevővel elsődlegesen az általa fizetendő összeget, vagyis az áru ellenértékét közli. Maga a számla az összegzés kívül még tartalmazza: - Az áru pontos megnevezését - Mennyiséget - Egységárat - Esetleges árkedvezményeket - Fuvarozás módját  b) Előszámla: az eladó akkor állítja ki, amikor a végleges elszámolást megelőzően szeretne hozzájárulni, hozzá jutni az áru ellenértékéhez. c) Proforma számla: szinten az eladó állítja ki, amelyben feltűnteti a szerződés tárgyát, mennyiségét, árát stb. a proforma számla vásárlót nem kötelezi, tőle elállhat. A proforma számlán feltüntetett határidőn belül a vásárló kell törlessze annak értékét. d) Vámszámla: az áru beviteli vámkezeléséhez szükséges e) Konzuli számla: a dömping elleni védekezést célozza p) Származási, növény-egészségügyi, állategészségügyi és minőségi bizonyítványok Származási bizonyítvány az áru származását igazoló okmány, amelyben rendszerint az eladó országnak kereskedelmi, gazdasági kamarája igazolja, hogy az árut az adott országban állították elő. Az egészségügyi bizonyítvány elsősorban nővények és állatok, illetve ilyen eredetű termékek nemzetközi forgalmánál a megfelelő egészségügyi bizonyítványokhoz általában nem csak az importőr, hanem a tranzit ország is ragaszkodnak. A növény-egészségügyi bizonyítvány, olyan hivatalos szervezet (intézmény) által kibocsátott okmány, amely azt igazolja, hogy az okmányban megnevezett növényi rész esetleg nővényi termék veszélyes kártevőktől, betegségektől mentes. Az állategészségügyi bizonyítvány azt igazolja, hogy az áru az elszállítás időpontjában megfelel az importőr és tranzit ország állategészségügyi elvárásainak. A minőségi bizonyítvány a felek megállapodásának megfelelő semleges szervezet minőségellenőrző intézet laboratórium vagy kutatóintézet állítja ki, melyben az itt elvégzett eredményeket tüntetik fel. q) Nemzetközi közúti fuvarozás A nemzetközi közúti áruforgalomban kiemelkedő jelentőségű egyezmény CMR „Egyezmény a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés”. Ez a CMR az aláíró ország számára a nemzetközi közúti határátlépő forgalom jogi szabályozási hátterét jelenti 1961-től van érvényben. A CMR fuvarlevél a nemzetközi közúti árufuvarozási egységesített okmány. A nemzetközi áruforgalmon belül a vámszavatossági kérdés megoldására hozták létre a TIR Egyezményt 1959-ben. A TIR eljárás szerint fuvarozott áruk a tranzit országokban mentesíthetők a vámok, az illetékek és a letéti kötelezettségek alól.  r) Fuvarozók és szállítmányozók A fuvarozók saját eszközeikkel megbízásból arra vállalkoznak, hogy az árukat továbbítsák. Ezért felelősséget vállalnak. A fuvarozási szerződés keretében kiállított fuvarokmány fontos szerephez jut a külkereskedelmi ügyletben is: a teljesítésre kötelezett fél a fuvarokmány átadásával igazolhatja a teljesítést, partnere ezért cserébe hajlandó az ellenérték kifizetésére. A fuvarozók specializálódnak (közúti, vízi, vasúti, légi), tevékenységüket nemzetközi egyezményekkel egységesített feltételek mellett végzik. A szállítmányozó a fuvarozás megszervezője. Az ügyleti partnerek megbízásából megtervezi a fuvarozási útvonalat, megköti a fuvarozási szerződést, gondoskodik az áru feladásáról, átrakásáról, fogadásáról, biztosításáról, beszerzi a szükséges okmányokat. Tevékenységéért díjat szed, bekapcsolása mégsem drágítja az ügyletet: fuvardíjkedvezményeket szerezhet, bonyolult szervezési feladatokat hatékonyan old meg. s) Vámfajták A vámfajták funkciójuk szerint a következőképp csoportosíthatók:  Export-, import-, tranzitvámok – a külkereskedelmi forgalom területeinek szabályozása.  Fiskális vámok – az állami költségvetés bevételeinek fokozása.  Nevelő vagy piacbiztosító vámok – a hazai termelés számára a fejlődéshez szükséges védelem és piac biztosítása.  Devizavédelmi vámok – a fizetési mérleg problémáinak enyhítése.  Antidömping vagy kiegyenlítő vámok – a külföldi áruk tisztességtelen versenyének ellensúlyozása a hazai piacon.  Taktikai vagy büntető vámok – a kereskedelem diplomáciai eszközeként a vámkedvezmények megnevezése, illetve a hátrányos vámelbánás megtorlása.  Preferenciális vámok – gazdasági segítség nyújtása.  Vámok differenciált alkalmazása – a külkereskedelmi forgalom szerkezetének alakítása. t) Ügynöki tevékenység Az ügynöki tevékenység megbízás alapján, a megbízó érdekében, nevében, számlájára és kockázatára, jutalék ellenében kifejtett tevékenységet jelent. Az ügynök az eladó és a vevő között közvetít, egyikük, esetleg mindkettőjük megbízásából. Feladata a piac felkutatása, a szerződő felek összehozása, az ügyletkötés előkészítése. A szerződés megkötése az ügynök közreműködésével ugyan, de a megbízó nevében, számlájára és kockázatára történik, tehát közvetlenül az eladó és a vevő között zajlik. Az ügynöki megbízások fajtái sokfélék, két fő típusuk:  üzletközvetítő ügynök – az áru értékesítésében eseti, ad hoc jelleggel működik közre (pl. tőzsdei alkuszok);  képviselő – a megbízó érdekében, meghatározott területen, meghatározott árucikk eladásának közvetítésével tartós megbízás alapján foglalkozik.  u) Értékpapírok Az értékpapírok fontos szerepet töltenek be a külkereskedelemben és okmányokról beszélünk amelyek bizonyos jogosultságokat tartalmaznak és amely átadható ( az értékpapír birtokosa felhasználhatja azt a jogosultságot, amelyet az értékpapír tartalmaz: áru tulajdonjogának a megszerzése és/vagy egy bizonyos pénzösszeg megszerzése) Ilyen értékpapírok lehetnek: - tengeri hajóraklevél - Kiszolgáltatási jegy - Folyami rakjegy - Közraktári jegy A pénzt megtestesítő értékpapírok közé a csekket és a váltót soroljuk be. A külkereskedelemben még megtaláljuk a részvényeket és a kötvényeket is. Mindezen értékpapírok lehetnek: bemutatóra szóló, névre szóló, rendeltetés vagy rendeletre szóló. A bemutatóra szóló értékpapíron nincs feltüntetve a kedvezményezett, vagyis akinek szól az értékpapír, így azt bárki aki felmutatja névtelenül de jogosan használhatja. A névre szóló értékpapírok esetében a kedvezményezett személyi adatai az értékpapíron fel vannak tüntetve. A rendeletre szólóan kiállított értékpapír szinten tartalmazza a kedvezményezett személy adatait, de ugyanakkor rendeleti záradékokat is tartalmazhat. A csekk pénzt megtestesítő értékpapír, melyben a csekk kibocsátója meghatározott formaságok betartásával arra utasítja bankját, hogy a csekkben meghatározott összeget a csekk birtokosának fizesse ki. A csekk készpénzt helyettesítő fizetési eszköz. A csekkfizetés sajátossága, hogy a csekk kiállításával a fizetés csak megkezdődik, a csekk kibocsátója a csekk átadásával még nem tesz eleget a szerződés szerinti fizetési kötelezettségeinek, a tényleges fizetés csak akkor történik meg ha a csekket a bank beváltja. A csekk kibocsátásának alapja a kibocsátó és bankja közötti magállapodás, a csekkszerződés. A csekkszerződés aláírásával a kibocsátó egyidejűleg fedezetet biztosít és aláírás mintát helyez el a banknál. A bank arra kötelezi magát, hogy a fedezettel rendelkező alakilag kifogástalan csekket beváltja. A csekkszerződés létrejöttekor a kibocsátó a banktól csekkfüzetet kap. A csekkügylet lebonyolításában általában három személy vesz részt:  A kibocsátó - aki kereskedelmi szerződés esetén a vevő - a csekkszerződés alapján a banknál lévő követelése terhére kibocsátja a csekket.  A címzett, a fizetésre kötelezett pénzintézet.  A kedvezményezett, akinek a javára a csekken szereplő összeget a címzett kifizeti.  A csekk fajtái: Benyújtásra jogosultak szerint:  bemutatóra szóló csekk: forgatható, a kifizetést annak teljesítik, aki benyújtja;  megnevezett személyre szóló: nem forgatható, csak annak fizetik ki, akinek a nevére szól;  keresztezett csekk: csak a megjelölt bank jelentkezhet a címzettnél beváltásra (bankközi elszámolásban használatos). Formájuk szerint:  bankcsekk: előre nyomtatott, minden kelléket tartalmaz, csak az összeget, dátumot és aláírást kell ráírni;  nem bankcsekk: a formai szabályok betartásával a kibocsátó tölti ki  utazási csekk: utazási irodák bocsátják ki meghatározott címletben, a csekktulajdonos átvételkor és beváltáskor is aláírja;  elszámoló csekk: a címzett csak jóváírással fizethet, készpénzben nem. Összegszerűségét tekintve:  kiírt csekk: az összeget a kibocsátó írja rá;  fix címletű csekk: a bank meghatározott összegről bocsátja ki. v) Közraktározás A nemzetközi logisztikai folyamatban az áru áramlás szabályozásában az áru ellátás mennyiségi igényének kielégítésében kiemelt jelentősége van a közraktári funkciók igénybevételének. A kereskedelmi ügyletek lebonyolítása közben is sor kerülhet az áru raktározására (hisz megtörténhet, hogy az áru hamarabb elkészül, mint ahogy szállítani kellene, a hajó szállítmánya hamarabb megérkezik, vagy későbben jönnek az áru után). Mindezeket figyelembe véve elsősorban az eladónak (a szerződés feltételei mellett a vásárlóról vagy akár a közvetítőről is szó lehet) a kötelessége, hogy a raktározási lehetőségeket és ennek költségeit felszámolja és gondoskodjék róla. Különleges külkereskedelmi ügyletek esetén az áruk csak ideiglenesen maradnak belföldön (addig ameddig sor kerül az exportra). A közraktári ügylet lényege a közraktári szerződés alapján az áru megőrzése, letétbe fogadása. A közraktár a szerződés szerint a befogadott áruról úgynevezett közraktári jegyet bocsát ki a letevő javára (ez azt jelenti, hogy a közraktár teljes vagyonával felel a közraktár jegyen feltüntetett áru szerződéses ideig történő mennyiségi, minőségi megőrzéséért.  A közraktárjegy igen elterjedt hitelfedezeti eszköz is. A hitelt nyújtó bank a zálogjegy és árujegy hátoldalára feljegyzi a nyújtó hitel és kamatainak összegét, valamint a hitel lejáratát. A konszignációs raktárak területe vámszabad területnek számít, ezért import vámot a belföldi felhasználásra kivitt áruk után kell fizetni, a vámszabad területre történő árukivitel pedig exportnak minősül és az ehhez szüksége engedélyek és formaságok betartása mellett lehet a betárolást elvégezni. w) Árufuvarozási szerződés A fuvarozók a fuvarozási szerződésben arra vállalkoznak, hogy a fuvarozásra átvett árut meghatározott idő alatt eljuttassák a rendeltetési helyre és ott a címzettnek kiszolgáltassák olyan állapotban, ahogy azt ők megkapták fuvarozás előtt. A fuvardíjat adhatja úgy a megrendelő, mint a küldő is. A fuvarozási szerződés mindig létrejön a fuvarozás megkezdése előtt, de befejeződik, mikor a szállítmány átadódik a címzettnek. A nemzetközi fuvarozási szerződéseket nemzetközi egyezmények szabályozzák (ezek általában a felek megállapodásával történnek meg – ezeket a szerződéseket konszenzuális szerződésnek nevezzük). A fuvarozó köteles fuvarlevelet kiállítania, amelyben feltünteti a fuvarozási árura vonatkozó összes információt. A fuvarozási szerződések okmányszerű megjelenései a fuvarlevelek mellett még az értékpapírok (az áru származási helyét mutató dokumentum). x) Súlybizonylat Súlybizonylat, súlyjegyzék: kiállítására a tömegáruk tengeren túli kereskedelemben kerül sor, ahol az okmányt kiállító vagy igazoló független hatóság /intézmény esetleg hatósági engedéllyel rendelkező vállalat az áru feladási vagy érkezési súlyát igazolja. y) Banki és vámokmányok Banki okmányok: megtaláljuk a cégekkel kapcsolatos információkat. A legfontosabb banki okmány az akreditív hitellevél, majd ezt követik az inkasszók, kezességek. Vám okmányok: a vámhatóságok a külkereskedelmi forgalom hatóságok ellenőrei, hivatalos adószedő, esetleg a forgalom statisztikai megfigyelői is. z) Nemzetközi légi árufuvarozás A légi nemzetközi áruforgalmat az úgynevezett légi fuvarozási társaság bonyolítja, melynek egységes feltételeit a IATA nevű egyezmény foglalja magába. Ez az egyezmény elsősorban egységes feltételeket tartalmaz a fuvarlevelekről, díjszabásokról és ezek összehangolásáról.