Medieval Hungarian Institutions PDF

 (aviticitas) megkötései: a birtokszerző ős valamennyi utódának joga van a birtokban, így azok beleegyezése nélkül az nem idegeníthető el. Az ősi birtok egyenlő részben ugyan, de kizárólag fiágon öröklődik, magszakadás esetén az ugyanazon őstől származó oldalágat illeti, ennek hiányáb...

 (aviticitas) megkötései: a birtokszerző ős valamennyi utódának joga van a birtokban, így azok beleegyezése nélkül az nem idegeníthető el. Az ősi birtok egyenlő részben ugyan, de kizárólag fiágon öröklődik, magszakadás esetén az ugyanazon őstől származó oldalágat illeti, ennek hiányában pedig a királyra száll. Szabad végrendelkezésnek ősi birtokot illetően helye nincs. Az öröklött birtokra vonatkozó szokásjogot az 1351. évi törvény rögzítette.  (Fő)ispán: A XI. századtól a megyék élére állított királyi tisztviselő, a XIII. század végétől származását tekintve kizárólag nemes. Az ispánságok jelentős részét országos vagy udvari méltóságok viselték (honor). Az ispánt a király nevezte ki általában a királyi tanács hozzájárulásával. A XIV. század közepéig a bárók közé számított, így saját zászló alatt vezette hadba a vár népét. Nagy Lajos 1350 k. a pozsonyi ispán kivételével megszüntette az ispánok bárói státusát és zászlósúri kiváltságát. Eredetileg az ispán volt a megye legfőbb bírája. A XV. században már szokásjog volt, hogy a 100 forint értékhatár feletti perekben a megye nem ítélhetett, a magán- és egyházi földesuraság alatt élő népek felett korlátozott hatalma volt (vö. úriszék). A nemesi vármegyében a bűnügyekben betöltött szerepét a megyei törvényszék (az alispán és a szolgabírák együttese) vette át. A főispán elnevezés csak a XVI. század elejétől vált általánossá. Helyettese az alispán volt, akit a középkorban ő nevezett ki.  (Fő)ispán: XI. századtól a megyék élére állított királyi tisztviselő, a XIII. század végétől származását tekintve kizárólag nemes. Az ispánságok jelentős részét országos vagy udvari méltóságok viselték (honor). A király nevezte ki a királyi tanács hozzájárulásával. XV. századig a bárók közé tartozott  saját zászló alatt viszi hadba a népét. Nagy Lajos 1350 k. megszűntette az ispánok bárói státuszát és zászlósúri kiváltságát. Eredetileg a megye legfőbb bírája. Helyettese az alispán, akit ő nevezett ki.  (Fő)kancellár: valamely intézmény írásbeli teendőit végző hivatalának a vezetője, az iratokat hitelesítő pecsét őrzője, és az azzal megerősített iratokért felelős magas rangú, többnyire egyházi személy. a XII. században jelent meg a kancellária, majd a XIV. századtól a titkos kancellária. elsődleges feladata a kormányzati ügyek vitele volt. A XIV. század végére állandósult az esztergomi érsek főkancellári tisztsége, bár a XV. században igen gyakran politikai okokból mégsem ő töltötte ezt be. Mátyás 1464-ben egyesítette a fő- és titkos kancellári tisztséget, bár a két kancellária önállósága megmaradt.  (Fő)kancellár: Valamely intézmény írásbeli teendőit végző hivatalának vezetője, az iratokat hitelesítő pecsét őrzője, és az azzal megerősített iratokért felelős magas rangú, többnyire egyházi személy. Magyarországon a XII. században jelent meg a (királyi) kancellária, majd a XIV. századtól a titkos kancellária. A (nagy)kancelláriát a (fő)kancellár vezette, elsődleges feladata a kormányzati ügyek vitele volt. 1366-tól a kiskancellária élén álló személyt titkos kancellárnak címezték. A XIV. század végére állandósult az esztergomi érsek főkancellári tisztsége, bár a XV. században igen gyakran politikai okokból még sem ő töltötte ezt be. Mátyás 1464-ben egyesítette a fő- és titkos kancellári tisztséget, bár a két kancelláriai tagozat önállósága megmaradt.  (Rendi) Országgyűlés: A XI–XII. században működő, bírósági és kormányzati feladatokat ellátó törvénynapok funkcionális utóda. Kritériuma, hogy a főpapokon és  a bárókon kívül (=királyi tanács) az ország elvileg összes királyi serviense/nemese is együttesen jelennek meg királyi hívásra. Rendi országgyűlésről a rendiség megerősödésével beszélhetünk. A rendiség az a kormányzati forma, ahol az uralkodó mellett a rendek is részt vesznek a törvényhozásban, igazgatásban, vagyis a döntések meghozatalában a rendek cselekvő szerepet. Először 1298-ban tűnik fel ez az országgyűlési típus, ám ekkor még nem alakult ki a rendiség nálunk. Anjou királyaink hatalmuk rendi korlátozását nem tűrték, amit a püspöki kar több alkalommal sérelmezett is. A rendi befolyás erősödésével, és párhuzamosan a királyi hatalom csökkenésével a következő, tk. az első valódi rendi országgyűlésre 1397-ben került sor. A következőt 1435-ben tartották, s a XV. század közepétől pedig gyakran évi rendszerességgel. I. Mátyás alatt szerepe leginkább a rendkívüli hadiadó megszavazására korlátozódott. A Jagelló korban gyakran tartottak országgyűléseket, előfordult, hogy évente többet, nőtt a szerepe a politikai életben.  (Rendi) Országgyűlés: XI-XII. században működő, bírósági és kormányzati feladatokat ellátó törvénynapok funkcionális utóda. a főpapokon és a bárókon kívül (királyi tanács) az összes királyi szerviens/nemes együttesen jelenik meg. rendi ogy 1298-tól, ám ekkor még nincs rendiség. az első tényleges rendi ogy. 1397-ben, majd 1435- ben.  A földesúr a joghatóságot maga vagy tisztjei által gyakorolta, vagy a jobbágyközségeit feljogosította az igazságszolgáltatás gyakorlására saját maguk által választott bírák útján. Ezek azonban súlyosabb bűnügyekben nem ítélkezhettek. Az Anjou-korban már a nemesi szabadsággal járó általános kedvezmény volt a földesúri hatóság, de halálos ítéletet a földesúr csak akkor hozhatott, ha a király pallosjogot adományozott részére, amit például a szabad és örökös grófok kaptak. A földesúri bíróságot úriszéknek hívták és tőle a megyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. Az úriszéket eltörlő 1848: IX. tc., a törvény előtti egyenlőség jegyében, a földesúri hatóságot és vele a pallosjogot is megszüntette.  A földesurak pallosjogát akasztófa jelezte a birtok határán; a szabad királyi városok pallosjogát különféle hóhérjelképekkel ellátott jelvények jelezték, mint pallost tartó kéz, pallossal ellátott címerpajzs. A hóhérpallost a bíróválasztás után a megválasztott előtt vitték az ünnepi menetben.  A földközösségen belül kétféle módon lehetett földhöz jutni. Egyrészt szabad foglalással, másrészt periodikus újraelosztással. Azokat a területeket, amiket nem osztottak ki, közösen használták.  A legsúlyosabb bűntettek, lopás, rablás, gyilkosság, gyújtogatás esetén a 13. századig a király nevében eljáró ispán, később a vármegyei törvényszék hozhatott halálos ítéletet. A földesurak és a városok ezt csak akkor tehették meg, ha kiváltságlevél formájában pallosjogot, másnéven „szabad ispánságot” kaptak az uralkodótól és a birtokukon történt a bűncselekmény vagy ott fogták el a tettest. A „liber comes” csak a királynak, illetve a királyi bíráskodás fórumainak tartozott felelősséggel.  A magszakadásnak tehát különböző értelme volt, aszerint, hogy a jószág csak a fiágnak vagy a leányágnak is volt-e adományozva. Így a magszakadás egyrészt  háramlási cím (titulus devolutionis) volt, ugyanis a magszakadás esetében az adományi jószág a koronára szállt vissza, másrészt adományozási címként szzolgált.  Adománybirtok: A feudális magánbirtok egyik fajtája. Örökítésének módját az adománylevél szabályozhatta; királyi jog szabályozta a vele való rendelkezést. Férfi leszármazottak örökölték, ennek hiányában a birtok a királyra szállt. (vannak kivételek)  Adománybirtok: a feudális magánföldbirtok alapvető típusa. I. Istvántól kétféle típus létezett: saját nemzetségi földek és a királyi adományok (dona regalia). Kálmán törvényei megkülönböztetik a szabadon örökíthető „szent istváni” és csak apáról fiúra/testvérre örökíthető földet. Az Aranybulla már engedélyezi a szabad örökíthetőséget. Magszakadás esetén visszaszállt a királyra. A királyi adománybirtok háramalás útján kerülhetett vissza az uralkodóhoz, amire az örökös nélküli elhalás, vagy felségárulás esetén került sor.  Adománybirtok: A feudális magánföldbirtok egyik fajtája. Már Szent István korától kétféle típusú  Adományozása a fehérvári bazilikának 1031-ben történt.  Ajándék: nagyobb egyházi ünnepeken a földesúrnak járó természetbeni szolgáltatás. (termény, állat, kenyér, kalács stb.) XI. sz-ban jelenik meg, a XIII-XIV. században válik általánossá. 1514-ben pontosan megadják az ajándék mértékét.  Ajándék: Nagyobb egyházi ünnepekkor a földesúrnak járó természetbeni szolgáltatás (termény, állat, kenyér, kalács stb.). A XI. században jelent meg az egyházi birtokokon, a XIII–XIV. században terjedt el általánosan az országban. Az 1514. évi törvények részletesen szabályozták a nagyságát.  Ajándék: Természetben lerótt járadék, amelyet a 13. századtól a kiváltságolt települések, túlnyomó részben a falvak szabad jogállapotú lakói (hospesek, jobbágyok) évi három meghatározott alkalommal adtak a földesúrnak, aki gyakran átengedte tisztségviselőinek. A járadék általában az ünnephez kötődő valamilyen jelképes termény/állat volt. Általában telek után fizették, de az italt közösségi szinten. A 14. századtól 1848-ig teljesen általánossá vált.  Alispán: A megyésispánnal magánjogi viszonyban álló helyettese, a megyében rangban utána következő tisztviselő. XII. századi az első említése, kezdetben csak a várnépek felett ítélkezhetett. Többnyire a megyésispán familiárisa volt, részesedett annak jövedelmeiből. 1291-től már csak nemesek lehetett kinevezni, a vármegyékben gyakran előfordult, hogy egynél többen is voltak. 14. századtól kezdve kezdte helyettesíteni urát a közgyűléseken. A köznemességnek csak Mátyás korától kezdve lett beleszólása a megválasztásába.  Alispán: A nemesi megye tisztségviselője, akit a XIII–XV. században a fő/megyésispán nevezett ki familiárisai közül. E magánjogi viszonyon alakult közjogi működése. A XIV. század közepétől az ~ elnökölt a vármegyei törvényszéken, hozzá szóltak a királyi parancsok, ő állította ki az okleveleket a szolgabírákkal együtt. A  XV. századtól a köznemesség beleszólásra törekedett az ~ személyének kiválasztásában.  Alispán: nemesi megye tisztségviselője, XIII-XV. sz-ban a fő/megyésispán nevezte ki familiárisai közül. A vármegye adminisztrációs feladatai alatta folynak.  Allódium: a feudális földesúrnak a jobbágytelekkel ellentétben, saját kezelésben tartott földje. Eredetileg a gazdasági épületeket éppúgy jelölte, mint a majorságot. A korai Mo.-on ide tartoztak a szolgákkal műveltetett praediumok. Az Árpád-kor végétől már csak a várföldek és a határban egy- két telek föld tartozott ide. Részei: szántó, kert, kihasított legelő, tilalmas erdő, halászó hely, szőlő. Ezeket robottal a jobbágyság és néhány állandó alkalmazott művelte, gondozta.  Allódium: a földesúri birtok azon része, amely az uraság közvetlen kezelésében maradt. A XIV-XV. sz-ban nagy részét parasztok bérelték.  Allódium: A földesúri birtok azon része, amely az uraság közvetlen kezelésében maradt. A XIV– XV. században nagy részét parasztok bérelték.  Apát: A bencés regulát követő (monasztikus) szerzetesrendek önálló házainak elöljárói. Az apát a kolostor lelki és gazdasági ügyinek egyaránt irányítója. A társai által szabadon választott apátot a püspök iktatta be székébe. Egyszerre volt pásztor, tanító orvos és a törvények magyarázója. A Karoling kortól kezdve az apátokat kinevezik, megnő politikai befolyásuk. A Cluny mozgalom ez ellen (is) lép fel. A 11.sz.-tól megjelentek a süveges apátok( viselhettek püspöki jelvényeket.) és a többi apátságot irányító főapátok. A pannonhalmi főapát Szt. Istvántól abbas nullius címet kapta, azaz csak az esztergomi érseknek volt alárendelve, a megyés püspöknek nem.  Apát: a bencések és más monasztikus rendek önálló rendházainak a vezetője. Szt. Benedek regulája alapján a monostor lelki és hivatali irányítója. Általában szabadon választhatták őket a szerzetesek.  Apát: A bencések és más monasztikus rendek önálló rendházainak a vezetője. A benedeki regula szerint a monostor lelki és hivatali irányítója. Általában szabadon választhatták őket a szerzetesek.  Árumegállító jog: a feudális korban a privilegizált városok joga arra, hogy a területükön áthaladó (hazai és külföldi) kereskedőket feltartóztathassák és meghatározott ideig kényszerítsék megállásra árujuk árusítására. Az árumegállító jog a város gazdasági fellendülésének záloga volt.(pl Pozsony). Magyarországon csak a király adományozhatott ilyen jogot.  Árumegállító jog: A városok az uralkodótól jogot kaptak arra, hogy az idegen kereskedőket megállítsák és arra kényszerítsék, hogy áruikat lerakják és árusítsák az adott város polgárainak. Az árulerakás és árusítás kötelezettsége többnyire csak meghatározott ideig tartott, melynek letelte után kereskedő az eladatlanul maradt áruval folytathatta útját. Némely település olyan joghoz jutott hozzá, amely szerint árucikkeivel a kereskedő nem utazhatott tovább.  Árumegállító jog: a városok uralkodó által kapott joga, miszerint az idegen kereskedőket megállíthatták és áruik árusítására kényszeríthették egy adott ideig, azután folytathatta útját az eladatlanul maradt áruval.  az Apostoli Hitvallást, vagy a Te Deum-himnuszt, avagy a Mindenszentek litániáját ábrázolja.  Bán: ( Baján Kagán nevéből származó szláv eredetű megnevezés). A Magyarország déli határain lévő külön önkormányzati egységek vezetőinek nevei. A XII. században bukkan fel kezdetben csak a dalmát-horvátelöljárót hívják így, ami aztán a Dráva- Száva közt irányító tisztségviselőkre is kiterjed. A többi báni méltóság a tatárjárás után alakult ki. A király nevezte ki őket, területük több megyét is átfogott. A regálé jogok egy részének átadásából (adó egy része pénzverésbáni dénár) látták katonai és igazgatási funkciójukat. A 14. században a szlavón, horvát-dalmát és egy ideig a szörényi és macsói bán is a bárók közé tartozott. Mohács után a horvát-szlavón báni tisztség kivételével mind megszűntek.  Bán: A független horvát királyságban tartományi kormányzó volt, aki a XII. század elejétől a magyar király horvátországi és szlavóniai helyettese lett. A tatárjárás után a déli határövezetben újabb báni tisztségek jöttek létre (szörényi, macsói stb.). A horvát, a macsói és a szörényi bán az ország igazi bárói közé számítottak.  bán: a független horvát királyságban tartományi kormányzó, XII. századtól a magyar király horvátországi és szlavóniai helyettese. a tatárjárás után további báni tisztségek jöttek létre a délvidéken.  Bandérium (vexillum): A ’címeres zászló’ jelentésű olasz szóból ered a kifejezés. Eredetileg a vezérek címeres hadi lobogóját jelentette, amely alatt csapatukat hadba vezették, de a XV. századra már magának a csapatnak a megnevezésére szolgált. Saját bandériuma a királyon kívül az egyházi és világi báróknak volt. I. Károly alatt valójában semmiféle bandériumreform nem volt, a hadsereg zászlóaljak szerinti szervezése Árpád-kori eredetű.  bandérium(vexillum): a vezérek címeres hadi lobogója ami alatt csatlakoztatták a seregüket; a XV. sz-ra már maga a csapat megnevezésére használatos. A királyon kívül az egyházi és a világi báróknak volt bandériuma.  Bandérium: (címeres zászló. Kezdetben a vezérek lobogóját jelöli, majd a XV. századtól a világi és egyházi bárók által a familiárisaikból és honorbirtokairól kiállított, a nagybirtokos zászlaja alatt hadba szálló katonai alakulat. Létszáma k. 400 fő. A XV. századtól már a bárók bandérium állítási kiváltságát a legnagyobb földesurak is elnyerték.  Bányakamara:  Bányakamara: (urburiatus), a bányaregálék kezelését intéző királyi (kincstári) hivatal Magyarországon a középkorban és a kora újkorban. A bányakamarák irányították a királyi kezelésű bányákat, a magánosoktól beszedték az urburiát, ellenőrizték a fémek finomságát, beváltották az aranyat, ezüstöt, ezt aztán átadták a pénzverőkamaráknak.  Bányakamara: az egyes királyi bányavidékeken működő bányákat összefogó szervezet; nagyon bányavárosokban székhelyeztek, élén az urburaispán (v. kamaraispán, stb.) , aki a bányászoktól az urburát szedte be.  Bányakamara: Az egyes királyi bányavidékeken működő bányákat összefogó szervezet. Székhelyük nagyobb bányavárosokban volt. Élén az urburaispán (vagy  kamarás, kamaraispán a neve) állt, aki a bányászoktól járó urburát szedte be s kezelte. I. Károly a nemesfémbányákat a pénzverő kamaraispánok alá rendelte. Hol kinevezett tisztségviselők, hol bérlők irányították.  báró: II. András óta (1216) így nevezték az országos méltóságot viselő (tágabb értelemben az egyházi előkelők is), akikkel együtt alkották a királyi tanácsot. saját zászló alatt vonulnak hadba. általában a következő főméltóságok számítottak báróinak: nádor, országbíró, erdélyi vajda, tárnokmester, szlavón bán, horvát bán, macsói bán, szörényi bán, székelyispán, pozsonyi ispán, temesi ispán, 1464-ig a főkincstartó, ajtónállómester, asztalnokmester, lovászmester, pohárnokmester, a királynéi udvar főtisztségviselői, amikor volt királyné.  Báró: II. András óta (1216) így nevezték az országos méltóságot viselő személyeket, tágabb értelemben néha közéjük számítva az egyházi előkelőket is, akikkel együtt alkották a királyi tanácsot (prelati et barones). Kezdetben az ispánokat is ide értették, megkülönböztetve kisebb és nagyobb bárókat. Nagy Lajos korától már csak a 15 legelőkelőbb tisztviselő tartozott közéjük. Kiváltságaik közé tartozott a saját zászló alatt történő hadba vonulás, esküjük 10 nemesével ért fel, és özvegyüknek 100 márka értékű hitbér járt. Ezen kiváltságok általában haláláig megillették a hivatalából távozó bárót. A XV. században lassan a szó általánosan kezdte alkalmanként a mágnásokat is jelölni. 1498-tól a törvény szerint bandérium tartásra jogosult zászlósurakat jelentette, ám szűkebb értelemben továbbra is csupán a főméltóságviselőket értették alatta. Ekkor általában a következő főméltóságok számítottak báróinak: nádor, országbíró, erdélyi vajda, tárnokmester, szlavón bán, horvát bán, macsói bán, a szörényi bán (bizonyos időszakokban), székelyispán, pozsonyi ispán, temesi ispán, 1464-ig a főkincstartó, ajtónállómester, asztalnokmester, lovászmester, pohárnokmester; a királynéi udvar főtisztségviselői ( királynéi udvarbíró, tárnokmester, ajtónállómester, asztalnokmester, lovászmester, pohárnokmester), amikor volt királyné.  Báró: Nyugaton a király közvetlen hűbéresei. II. András óta így nevezték az ország főméltóságait, tágabb értelemben néha közéjük számolva az egyházi előkelőket, akikkel együtt alkották a királyi tanácsot. Kezdetben az ispánokat is ide értették, megkülönböztetve kisebb és nagyobb bárókat. Nagy Lajos korától már csak a 15 legelőkelőbb tisztviselő tartozott oda. Kiváltságaik halálukig megillették őket. (Bandérium , többet ér az eskü).  Besenyők: kipcsak- török nyelvű nomád nép. Első szálláshelyük Dél-Urál környékére tehető. A 9. században az úzok ütöttek rajtuk és ennek folytán nyugatra vándoroltak. Előbb Levédiában, majd Etelközben támadták meg őseinket, közvetlen lökést adva ezzel a honfoglalásnak. A 11-12. század folyamán felmorzsolódtak és beolvadtak a környező államokba. (Bolgár állam, Bizánc, Kijevi Russz/Nagyfejedelemség, Magyarország).  Besenyők: Valószínűleg kipcsak-török nyelven beszélő nép, amely a X–XI. században uralma alatt tartotta a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppe övezetet. Ők üldözték be a magyarokat a Kárpát-medencébe. A XI. századtól számosan betelepedtek Magyarországra, főbb szállásterületeik a határvidékeken volt (pl. Nyugat- Magyarország), ill. az ország belsejében (a mai Fejér megye területén) voltak.  besenyők: valszeg kipcsak-török nyelven beszélő nép, X-XI. sz-ban uralma alatt tartotta a fekete-tengertől északra fekvő sztyeppét. ők üldözték be a magyarokat a kárpát-medencébe. XI. sz-tól betelepednek Mo-ra.  beszállásolás (descensus): szálásadássi kötelezettség. Az Aranybulla tiltotta a serviensek birtokain való beszállásolását.  Beszállásolás (descensus): Szállásadási kötelezettség. Az úton lévő király, valamint az ország fő méltóságviselői és kíséretük elszállásolását és élelmezését foglalta magában. Az Aranybulla tiltotta a serviensek birtokain való beszállásolást.  Beszállásolás: (descensus): A természeti gazdálkodás viszonyaiba gyökeredző adóforma. Az úton lévő király királyné és a főtisztviselők ellátásnak kötelezettsége. Az Aranybulla mentesítette a nemességet, de szlavón területen a XIV. századig fennmaradt. A 13. század végétől a király már ténylegesen nem vette igénybe, a valóságban a királyi hírnökök elszállásolását jelentette.  bírói hatalmat, vagyis a XIII. század végétől, XIV. század elejétől. A nemesi megye a király által kinevezett ispánon keresztül a királyi hatalomgyakorlás kerete is, bíráskodási, közigazgatási feladatokat végzett, kihirdették a királyi rendeleteket. Mozgósítás idején a megyék bandériumot állítottak ki. 1385-től választott követeket küldhettek az országgyűlésbe, s így beleszólhattak a politikába. A XVI. század elejéig autonómiájáról nem beszélhetünk, ám az önkormányzat kialakulása a XV. században kezdődött meg. Az ispán helyettese az alispán volt, akit a középkorban az ispán nevezett ki.  Böszörmények (izmaeliták): a magyarországi muszlim hívők összefoglaló neve. volgai bolgár, úz és káliz eredeti muszlim hívők éltek a XIII. századig.  Böszörmények (izmaeliták): A magyarországi muszlim hívők összefoglaló neve, a muzulmán szóból ered. Magyarországon volgai bolgár, úz és káliz eredetű muszlim hívők éltek a XIII. századig.  Böszörmények: Az Árpád-kori Magyarország muzulmán vallású lakossága. Közülük számosan magas tisztségeket töltöttek be, pénzváltók és sókamarák elnökei lettek. László és Kálmán törvényei eredménytelen kísérletet tesznek asszimilálásukra. Megkülönböztetnek nyugati (főleg arab) és keleti eredetű muzulmánokat őket nevezzük böszörményeknek, vagy kálizoknak. Feltehetően a volgai bolgár birodalomból kis csoportokban vándorolhattak be.  Céh: egyazon városan élő és azonos ipart vagy foglalkozást művelő szabad kézművesek érdekvédelmi egyesülete. előzményei XIII. századiak. céljuk a mesterség érdekvédelme volt a konkurencia ellen. első céhek az erdélyi szászoknál jöttek létre, igazi elterjedésük a XIV. század végén.  Céh: Egyazon városban élő és azonos ipart vagy foglalkozást művelő szabad kézművesek (esetleg más foglalkozásúak) érdekvédelmi egyesülete, amely egyben vallásos egyesület szerepét is betöltötte. Előzményei XIII. századiak. Kezdetben a király vagy a földesúr szervezte meg őket. Fő céljuk a mesterség érdekvédelme volt a külső konkurencia ellen, ill. a termelt árú minőségének védelme. Magyarországon az első céhek az erdélyi szászoknál jöttek létre, igazi elterjedésük a XIV. század végén történt.  Céh: Egyazon városban élő és azonos ipart, vagy foglalkozást művelő szabad kézművesek (esetleg más foglakozásúak)érdekvédelmi egyesülete, amely egyben vallásos egyesület szerepét is betöltötte. A más vallási célú testületeket is ennek nevezték. Állhatott egy, vagy több rokon szakmai képviselőiből, Élén egy, vagy több mester állt. Minden céhnek volt a földesúr vagy a város által kiállított céhlevele. A mo-i előzményei a XIII. századra nyúlnak vissza. Előzményei a király által az étel minőségének ellenőrzésére létrehozott officiumok és az egy-egy oltárhoz kapcsolódó korai vallásos szakmai érdekvédelmi szervezetek. Az első céhek a az erdélyi szászoknál jöttek létre, Kassán és Pozsonyban pedig 1376-ban.  collecta: a pénzadó egyik elnevezése. Árpád-korban a földesúrnak járó pénzjáradék is. A XIII-XIV. században a király által kivetett rendkívüli adót hívták így.  Collecta: A pénzadó egyik elnevezése. Az Árpád-korban nevezték így a földesúrnak járó pénzjáradékot is. A XIII–XIV. században a király által kivetett rendkívüli adót hívták így.  Collecta: Valamilyen alkalomhoz (általában háborúhoz) kapcsolódó földesúri, vagy királyi adó. Pénzben, vagy természetben szedték. A királyi birtokok lakó és a földesúri népek fizették. A szolgarendűeket általában az adó fele terhelte. Először II. András szedte be. A XIV-XV. században a királytól függetlenül a földesurak is beszedték.  Dákoromán kontinuitás elmélet. George Sincai, I. Micu-Klein és Petru Maior által a XVIII. század végén kidolgozott elmélet a román nép etnogeneziséről. Az elképzelésük szerint a román nép Erdélyben és a Duna alsó folyásánál egykor élt latin nyelvet és műveltséget átvevő dák népesség a mai románok elődje és így hazájuk immáron 2000 éve a mai Románia területe. Az elméletre sem régészeti, sem nyelvészeti, sem történelmi bizonyítékok nincsenek. A magyar történetírás álláspontja szerint a románok valójában a Balkán fsz.-ről (Nis-Skopje környéke) vándoroltak be a 10-12. században.  Dákoromán kontinuitás-elmélet: A román történetírásban egyeduralkodó, történeti teória arról, hogy a mai románság az erdélyben élő, II-III. században romanizált dák népesség utóda.  Dákoromán kontinuitás-elmélet: A román történetírásban manapság is egyeduralkodó történeti teória arról, hogy a mai románság az Erdélyben élő, a II–III. században romanizált dák népesség utóda. Valójában a románok őse Erdélybe a Balkánról a középkorban bevándorolt, főként pásztorkodó populáció volt, amely kétségkívül újlatin nyelvet beszélt. Az elmélet humanista tudósok tollán született meg, elterjesztésében nagy szerepet játszottak a XVIII. századi görög katolikus román papok, majd a XIX. században állami ideológia lett belőle.  Dekrétum: 1. Az uralkodói akaratnyilvánítás azon formája a középkori. Mo-n, amelynek egyedi eseten túlmutató általános érvényt tulajdonítottak. A tört. tud. Törvény értelemben használja, amely eredetileg a XIV. századig nem tagolódott cikkelyekre. Gyakran nem egy törvényhozási ciklus eredményeit foglalja össze, amelyet hozhattak a királyi tanáccsal, vagy a XIV. századtól az orszgy-vel együtt. 2.  Egyházi értelemben: A pápa olyan rendelkezései, amelyet a bíborosok meghallgatása után sajátöntése alapján hoz.  Dekrétum: Az uralkodói akaratnyilvánítás azon formája, amelynek egyedi eseten túlmutató általános érvényt tulajdonítottak; ma általában törvény értelemben használjuk. A dekrétumok a XIV. századig nem tagolódtak cikkelyekre, mivel nem ritkán több törvényhozási alkalommal született törvényeket tartalmaznak. Megalkotásukban az uralkodó mellett a királyi tanács is részt vett, a XV. században pedig a rendi országgyűlések végzéseit nevezik dekrétumnak.  Dekrétum: Az uralkodói akaratnyilvánítás, amely általános érvényt tulajdonítottak, törvény értelemben használjuk. 14. sz.-ig nem tagolódtak cikkelyekre. A királyi tanács és a király vett részt a megalkotásában, a XV. századtól a rendi ogy-k végzéseit nevezik dekrétumoknak.  Denár: Kisebb értékű ezüstpénz neve. Szent István először szintén ezt veretett. Kálmán király idején kezdtek gyengébb minőségűt verni, amiből 40 darab ért egy bizánci aranypénzt (vö. penza). A nemesfém tartalma koronként változott, gyakran alig volt benne ezüst. A XIV–XVI. században úgy számoltak nálunk, hogy 100 denár egy forintot ért, függetlenül attól, hogy mennyi ezüstöt tartalmazott. Az ilyen forintot hívjuk számítási forintnak. A nemesfémtartalomtól függött tehát, hogy denárból mennyi tett ki egy valóságos aranyforint darabot. 1467 és 1521 között valóban 100 darab ért egy aranyforintot. Nyugat-Magyarországon igen elterjedt a bécsi denár, amelyből az 1460-as évektől 3 darab ért egy magyar denárt.  Dénár: kisebb értékű ezüstpénz neve. Szent István először szintén ezt veretett. Kálmán idején kezdtek el gyengébb minőségűt verni. Nemesfém tartalma koronként változott. A nemesfémtartalomtól változott, hogy hány dénár tett ki egy aranyforintot.  Dénár: Nagy Károly korától a XIII. századik vert ezüst pénz, amely az obulussal (fél dénár) együtt egész Európában így Mo-n is elterjedt.  Domaniális jövedelem: a királyi kincstár azon bevétele, amely a királyi birtokok (domíniumok) jövedelméből származott.  Domaniális jövedelem: A királyi kincstár azon bevétele, amely a királyi birtokok (domíniumok) jövedelméből származott. A többi királyi jövedelem a regálé jogán folyt be a kincstárba.  Domaniális jövedelmek: A kincstár bevételinek azon része, amely királyi birtok hozamából ered, szemben a regálé jövedelmekkel. A középkori Magyarországon a XV. század előtt ez az újkori felosztás anakronizmus.  Dusnok (torló): Kötött szabad jogállású népelemek az egyházi birtokokon, akiket korábbi uruk lelki üdvéért szabadított fel, hogy halála emléknapján megvendégeljék a papságot.  Dusnok (torló): kötött, szabad jogállású népelemek az egyházi birtokokon, akiket korábbi uruk lelkük üdvéért szabadított fel, hogy halála emléknapján megvendégeljék a papságot.  Dusnok: a félszabad (libertinus) szolgálónépi csoportok egyike az Árpád korban. Az őt felszabadító birtokos lelki üdvéért tort tartott (állatot, gabonát, sört szolgáltatott).  Egyházi nemes (prédialista): Az egyházi birtok népeinek elitjét alkotó társadalmi réteg, amelynek feladata a birtokigazgatás, illetve a katonáskodás volt. Korábbi elnevezésük a nemes jobbágy. A szolgák közül jutalmul emelkedhettek erre a jogállásra, másfelől, a szabadok állhattak be védelem fejében egy-egy nagyobb egyházi földesúr szolgálatába. Közvetlen egyházi földesúr joghatósága alatt álltak, de sajátos belső önkormányzattal rendelkeztek, saját bírói székkel rendelkeztek. Életmódjuk az egytelkes nemesekéhez állt közel. Egyes részeken a XIX. századig fennmaradtak.  egyházi nemes (prédialista): nem teljes jogú adománybirtokkal, hanem bizonyos szolgálatok ellátásához kötött földet kapott függő helyzetű nemesek. eredetük az egyház kötött szabad jogállású, esetleg katonáskodó jobbágyaiban kereshető. adómentesek, prediális székekben ítélkeztek felettük, a prédiumon kívül nemesi birtokot nem szerezhettek.  Egyházi nemes (prédialista): Nem teljes jogú adománybirtokkal, hanem bizonyos szolgálatok ellátásához kötött földet kapott, függő helyzetű nemesek. Eredetük az egyház kötött szabad jogállású, esetleg katonáskodó jobbágyaiban kereshető. Katonáskodni az egyházi földesúr bandériumaiban voltak kötelesek. Az ~ek adómentesek voltak, ún. prédiális székekben ítélkeztek felettük, és a prédiumon kívül nemesi birtokot nem szerezhettek.  egyházmegye: a katolikus és ortodox egyházakban püspök által irányított, pontosan elhatárolt terület. Szt. István a hagyomány szerint tízet alapított. + 4 a középkor folyamán. főesperességekre, majd később még esperességekre osztották fel. többen adnak ki egy egyháztartományt, aminek feje az érsek.  Egyházmegye: A katolikus és ortodox egyházakban püspök által irányított, pontosan elhatárolt terület. A gregorianizmus előtt Magyarországon a királyok, később a pápák alapíthatták őket. Szent István király a hagyomány szerint tíz ~t alapított, ehhez járult a középkorban még négy. Területüket főesperességekre, majd később még tovább, esperességekre osztották fel. Több ~ alkotja az egyháztartományt, amelynek élén az egyik egyházmegye érseki rangú vezetője áll mint metropolita.  Egyházmegye: A római katolikus és az ortodox egyházon belül teljes jogú püspök, vagy nullius apát által vezetett jól körülhatárolt terület. A negyedik századtól kezdve léteznek. Az egyházmegye főesperességekből állt össze nevét általában a központjáról kapta. Szent István az államszervezéssel párhuzamosan 10 egyházmegyét (amiből az esztergomi és a kalocsai főegyházmegye) állított fel, amihez csatlakozott Szt. Laci alatt a zágrábi és Kálmán alatt a nyitrai. Legkorábbi alapítólevelünk 1009 pécsi és a veszprémi püspökség(?). (később szerémi, boszniai, milkói,  Egytelkes nemes: a kisnemesség alsó csoportja, akiknek csak egy teleknyi földjük volt, és nem rendelkeztek jobbágyokkal. Telkük viszont a középkorban nemesi földnek számított így adómentes, formailag ez különbözteti meg őket az armális nemesektől. A 14-15. században növekedtek széles réteggé, főleg az egykori várjobbágyok leszármazottai alkották.  egytelkes nemes: a nemesi társadalom alsó rétege. csupán egy teleknyi nemesi (adómentes) földdel rendelkeztek, jobbágyuk nincs.  alig lehetett őket hadba fogni. Mátyás kezdte el őket adóztatni. ők képezték a hazai nemesi társadalom 80%-át, többnyire egész falvakat vidékeket ők laktak.  Egytelkes nemes: A nemesi társadalom alsó rétege. Olyan nemesek, akik csupán egy teleknyi nemesi (tehát elvben adómentes) földdel rendelkeztek, jobbágyuk nem volt. Szegénységük miatt alig lehetett őket hadra fogni (1459. évi törvény szerint 10 állított ki egy lovas íjászt). Mátyás  Ekealja (aratrum): Mértékegység, az 1 gazdasági év alatt 1 ekével megművelhető területet jelentette. Nagysága eketípustól, földtől és tájtól függött, általában 30 hektártól felfelé terjedt. A királyi ekealja 126 hektárt tett ki. A mértékegységet a XVI. századig használták.  Ekealja: az ekével szántott földnek munkaigény szerinti mértéke, 1 év alatt 1 ekével megművelhető terület. A 16. századig volt jellemző a használata  Erdélyi vajda: A középkori magyar királyság főméltósága a XII–XVI. században. Feladata az erdélyi országrész kormányzata volt. Katonai és bírói funkciókat is ellátott, azonkívül ő nevezte ki az erdélyi megyésispánokat.  Erdélyi vajda: A középkori Magyarország területi külön önkormányzatának számító erdélyi vajdaság legfőbb méltósága. Kristó Gy. szerint Szent István óta létezik, mások szerint III. Béla óta. A királyi hatalom megtestesítője Erdélyben. Katonai bíráskodási és közigazgatási jogkörrel rendelkezett. A XII. sz.-tól ő nevezte ki az erdélyi megyék ispánjait, ő hívta össze a generalis congregatiokat. Kán László halála után a vajdaság megszűnt a tartományúri szervezkedés egyik bázisának lenni, a reformok következtében királyi honor birtokká vált.  Erdélyi vajda: középkori magyar királyság főméltósága a XII-XVI. században; az erdélyi országrészt kormányozta. Katonai és bírói funkciók, erdélyi megyésispánok kinevezése.  Erdőispánság: A kora középkori királyi birtokigazgatás intézménye, a Magyarországon szétszórtan fekvő királyi erdőuradalmak és vadászóhelyek irányítására szolgált a XII. század végétől. Vezetője a procurator volt, területén különleges szolgáltatásra kötelezett szolganépek (erdőóvók, pecérek, darócok stb.) éltek. Az erdőispánságok a XIV. századra megyévé alakultak (Zólyom), vagy beolvadtak más megyékbe.  Erdőispánság: A korai királyi birtokigazgatás legkésőbb megszervezett intézménye, amely az országban szétszórtan fekvő királyi erdőuradalmak és vadászó helyek területén jöttek létre, élén a procurator állt. A XII. századtól kezdve szervezték meg ezeket, a korábban ritkán lakott erdőségek erőforrásait a központ állátására fordították, amelyet a király gyakran látogatott. Az itt lévő szolgáló népek századosok és tizedesek vezetésével speciális szolgáltatásokkal tartoztak a királynak.(vadászok, halászok pecérek). Az intézmény a királyi birtokok eladományozásával párhuzamosan szűnt meg.  Erdőispánság: kora középkori királyi birtokigazgatás intézménye; királyi erdőuradalmak és vadászó helyek irányítására szolgált. XII. végétől; vezetője a procurator, területén szolganépek éltek. XIV. századra megyévé alakultak, majd beleolvadtak más megyékbe.  Érsek: A pápa fősége alatt álló legmagasabb egyházi rend viselője. Az érsekség élén az érsek áll, aki egyben az egyik egyházmegye (a főegyházmegye) püspöke is egy személyben. Jogai közé tartozik a területén lévő püspököket felügyelni, zsinatot összehívni, egyházi ügyekben a szentszék fel fellebbezni. A pápaválasztói joggal felruházott érsek a bíboros. Az országon belüli vezető érsek a prímás. Magyarországon a középkorban két érseki tartomány működött az esztergomi és a (bács)-kalocsai.  Érsek: Katolikus főpap, a több püspökségből – közöttük a saját egyházmegyéjéből – álló érseki tartomány vezetője. Az alárendelt püspöket zsinatra hívhatta, ő szentelhette fel stb. Legfontosabb jelvénye a pápától kapott érseki vállszalag (pallium). Magyarországon a középkorban két érsekség volt: az esztergomi és a kalocsai.  Érsek: katolikus főpap, a több püspökségből álló érseki tartomány vezetője. az alárendelt püspököket zsinatra hívhatta, ő szentelhette fel stb. legfontosabb jelvénye a pápától kapott érseki vállszallag (pallium). esztergomi & kalocsai.  Évkönyv (annales): középkori történetíró műfaj. általában helyi érdeklődésű híreket jegyeztek fel a kolostorokban vezetett évkönyvekben. időrend elsődleges szerepe. Mo- n csak a Pozsonyi Évkönyv maradt fenn, X-XIII. századi.  Évkönyv (annales): Középkori történetírói műfaj. Általában helyi érdeklődésű híreket jegyeztek le a többnyire kolostorokban vezetett ~ekben. Megfogalmazásakor az időrendnek van elsődleges szerepe, év szerint szerepelnek benne a hírek. Magyarországon csak az ún. Pozsonyi Évkönyv maradt fenn, amely a X–XIII. századból hoz tudósításokat.  Évkönyv: Középkori történetíró műfaj, amelynek megjelenése Nagy Károly korára tehető. Általában valamilyen helyi érdekeltségű, vagy dinasztikus témáról szóló kronologikus műfaj, amelyben a szerző évek szerint jegyzi fel az eseményeket, mellőzve minden kommentárt. Gyakran korábbi szerző műveire támaszkodva. Az ezredforduló környékén elmosódik a krónika és az annales közötti határ.  Falunagy (villicus): a falu helybeli elöljárója, részben az önkormányzat, részben a földesúri hatalom képviselője. általában fél évig tölti be a hivatalát. rendeletek hitelesítése, adók behajtásában részvétel, alsóbbrendű ítélkezés.  Falunagy (villicus): A falu helybeli elöljárója, részben az önkormányzat, részben a földesúri hatalom képviselője. Már Szent István törvényeiben is említik a tisztséget. Általában egy évig töltötte be hivatalát, feladata volt a rendeletek kihirdetése, az adók behajtásában való részvétel, alsóbbrendű ítélkezés.  falusi földközösség_ területi alapon jött létre. Feltétele az állandó letelepedés.  Familiáris: A XIII. századtól kezdve általában azok megjelölése, akik önkéntesen más házához tartós szolgáltra szegődtek, valamilyen díjazás ellenében. Szűkebb értelemben azok a nemesek, akik a király, vagy valamely egyházi vagy világi földesúrhoz csatlakozva annak hadi kíséretét alkották. Általában szóbeli megállapodás  alapján jött létre, de a jogi és tényleges védelem illetve az ellátás fejében nem volt kötelező valamely bírtok hűbérbe adása. A viszony nem volt örökletes. A föld nélküli familiáris az Anjou korra már ura bíráskodása alatt állt.  Familiáris: olyan nemes, akik a király, vagy valamely egyházi vagy világi nagybirtokos familiájához csatlakozva annak hadi kíséretét alkotja. általában szóbeli szerdőzés, ura jogi és tényleges védelméről, ellátásáról gondoskodott. nem volt örökletes jogviszony, nem volt feltétele a birtok hűbérbe adása.  Familiáris: Olyan nemes, akik a király, vagy valamely egyházi vagy világi nagybirtokos familiájához csatlakozva annak hadi kíséretét alkotja. Általában szóbeli szerződéssel lépett ura szolgálatába, aki jogi és tényleges védelméről, ellátásáról gondoskodott. A familiárisi jogviszony nem volt örökletes, és nem volt feltétele valamely birtok hűbérbe adása.  Fekete magyarok: A XI. századi magyar nép egy (pogánynak és sötét bőrűnek nevezett) részére vonatkozó megjelölés. Győrffy és Kristó Gy. szerint a 8. törzset a kabarokat jelölte. Más elképzelések szerint az Istvánnal szembe forduló hatalmi politikai klikk (Koppány, Gyula, Ajtony) elnevezése.  fekete magyarok: a XI. századi magyarok egy részére vonatkozó megjelölés. források szerint a bőrük sötét volt. Szent István fegyverrel térítette meg őket 1009 előtt. felmerült hogy a kavarok közé tartoztak, mások szerint a politikai-hatalmi elkülönülésre utal a ’fekete’ jelző. Mo. déli részein éltek és a Dunán lehetett eljutni hozzájuk.  Fekete magyarok: A XI. századi magyarok egy részére vonatkozó megjelölés. Kortárs források szerint (Chabannes-i Adémar, Querfurti Brúnó) szerint bőrük színe sötét volt. Szent István fegyverrel térítette meg őket 1009 előtt. Pontos kilétük és földrajzi elhelyezkedésük bizonytalan: felmerült, hogy a kavarok közé tartoztak, mások szerint pedig politikai-hatalmi elkülönülésre utalt a ’fekete’ jelző, és az államalapító királlyal szembeforduló vezérek alá tartozó népességet jelölhette. Az bizonyos, hogy Magyarország déli részein éltek, és a Dunán lehetett eljutni hozzájuk.  Fiúsítás: a leányt vagy a leányokat a király különös kegyként fiúörökössé nyilváníthatta, és így apja „ősi” birtokainak örökösévé tehette. az 1360-as évektől terjedt el magyarországon.  Fiúsítás: A leányt vagy leányokat a király különös kegyként fiúörökössé nyiváníthatta, és így apja „ősi” birtokainak örökösévé tehette. Az 1360-as évektől terjedt el Magyarországon.  Fiúsítás: I. Károlytól illetve nagyobb számban Nagy Lajostól kezdve gyakorolt királyi kegy, amely során a lány utódot teljes jogú fiúörökössé nyilvánítja, apja földjeivel ezek után szabadon rendelkezhet.  Fogott bíró (arbiter): archaikus ítélkezési forma képviselője. a közösségből választottak ki tekintélyes személyeket egy-egy peres ügy eldöntésére. Mo-n különösen a XIII. századból vannak efféle bírói ítélkezésre utaló adataink.  Fogott bíró (arbiter): Archaikus ítélkezési forma képviselője. A közösség kebeléből választottak ki tekintélyes személyeket egy-egy peres ügy eldöntésére. Az alperes  általában esküvel fogadta meg, hogy belenyugszik a fogott bírói ítéletbe. Magyarországon különösen a XIII. századból vannak fogott bírói ítélkezésre utaló adataink.  Fogott bíró: a vidéki bíráskodás sajátos szokásjogon alapuló formája, ahol nem hivatalos bírákat kértek fel az ítélkezésre, döntésük ellen fellebbezésnek nem volt helye.  Forint: Károly Róbert által 1325 körül bevezetett firenzei mintájú arany fizető eszköz, amely az folyamatosan elértéktelenedő ezüst dénárt váltotta fel. Fedezetét a fellendülő magyarországi nemesfém bányászat adta.  Forint: Különböző pénzfajták neve. Az elnevezés Firenze város latin névformájából származik. Magyarországon aranypénzt jelöl, amely elvileg száz dénárt ért, valós értéke attól függött, hogy a dénárt mennyire értékelték (vö. denár).  Forint: különböző pénzfajták neve. Firenze város latin névformájából ered. Mo-n aranypénzt jelöl, amely elvileg 100 dénárt ért, valós értéke a dénár nemesfémtartalmától függött.  Fő- és titkos kancellár: A kancellár bármely intézmény írásbeli teendőit végző hivatalának vezetője. Magyarországon a XII. században jelenik meg a kancellária, majd a XIII. századtól a titkos kancellária. 1366-tól a titkos kancellár áll a kiskancellária élén. A főkancellár a nagykancelláriát vezette. A kiskancellária feladata az udvari igazságszolgáltatás, a nagykancelláriáé pedig az egyéb kormányzati ügyek vitele. A XIV. századra állandósult, hogy az esztergomi érsek a főkancellár.  Főesperes: A középszintű egyházigazgatási egységek vezetője. Magyarországon a főesperességek általában egy vármegyényi területre terjedtek ki. A főesperesek valószínűleg a térítéskori ispáni várbeli pap utódai voltak. A XII. századtól beköltöztek a püspöki székhelyre, ahol a káptalan tagjai lettek. Kálmán király előírta, hogy egyházi előírásokat tartalmazó könyvvel kell rendelkezniük.  Főesperes: a középszintű egyház-igazgatási egységek vezetője. Mo-n a főesperességek általában vármegyényi területre terjedtek ki. valszeg a térítéskori ispáni várbeli pap utódai voltak. A XII. századtól beköltöztek a püspöki székhelyre, ahol a káptalan tagjai lettek. Kálmán király előírta, hogy egyházi előírásokat tartalmazó könyvvel kell rendelkezniük.  Főesperes: Az esperes az egyik kerületének a vezetője. Nagyobb terület élén a főesperes áll. A főesperes a XII- századra önálló felügyeletet gyakorolt a papság felett. Az esperes rendelkezett a területén lévő javadalmakkal, valamint fegyelmi ügyeket is vittek. A XIII-XIV. századtól igyekeztek csökkenteni hatalmukat.  Főispán (megyésispán): A XI. századtól megyék élére állított királyi tisztviselő. Az 1290. évi III. tv. értelmében csak nemes lehet ispán. Egy ispán alá több megye is tartozott. Az ispánt a király nevezte ki, formailag a királyi tanács hozzájárulásával. Az ispán vezeti hadba a vár népét a saját zászlaja alatt. Bárói és zászlósúri kiváltságaitól Nagy Lajos fosztotta meg. A várnép felett korlátlan bírói hatalma van. Bíráskodási hatalma van az egyházi- és magánbirtokokon élők tized- és pénzügyi pereiben.  Büntetőügyekben vérhatalom illeti meg, de csak a király által kiküldött bíróval közösen. (Ezt utóbb az alispán és a szolgabírák fogják tőle átvenni.)  Főkancellár: A főkancellári cím az esztergomi érseket, mint az ország prímását az 1741. X., 1751. III. törvénycikkek által megerősítve örökösen illeti meg és így máig is viseli.  Főkapitány: (capitaneus generalis), katonai, politikai tisztség a közép- és kora újkori Magyarországon.1382-től olyan személy címe, akit az uralkodó egy-egy hadjárat alkalmával különleges hatáskörrel a királyi haderő élére állított.  Főkapitány: az 1445. évi ogy-n a király nélkül maradt országban a főhatalom gyakorlására kinevezett hét személy, akik a négy kerületre osztott országban az országgyűlési határozatok.  Főkapitány: Az 1445. évi országgyűlésen a király nélkül maradt országban a főhatalom gyakorlására kinevezett hét személy, akik a négy kerületre osztott országban az országgyűlési határozatok.  Főkegyúri jog: (Ius patronatus): Olyan kiváltság, amely azon személyt illette meg, aki valamely egyházi intézményt alapított vagy megajándékozott. Egy terület felett felségi jogot gyakorló uralkodó a terület egyházi intézményei fölött főkegyúri jogot gyakorolt, de ez kánonjogilag egyébként nem létező jog. A főkegyúri jog abban állt, hogy az uralkodónak joga van bárkit kineveznie az adott egyházi intézmény élére, egyetlen megszorítással, hogy saját magát nem nevezhette ki.  Főkegyúri jog: A magyar királyok egyházak feletti jogosítványa, amely Szent István egyházszervező tevékenységéből eredt. Felölelte a főpapi székek betöltésének jogát. 1417-ben a római Szentszék bíborosai jóváhagyták Zsigmond király ~-át.  Főkegyúri jog: a magyar királyok egyházak feletti jogosítványa, Szt. István egyházszervező tevékenységéből ered. főpapi székek betöltésének joga. 1417-ben Zsigmondnak jóváhagyják.  Földbér (census, terragium): eredetileg a hospesek pénzjáradéka, földesúri adója; a XIII. században az egységes jobbágyság kialakulásával általános jobbágyi adó. a jobbágytelket terhelte.  Földbér (census, terragium): Eredetileg a hospesek pénzjáradéka, földesúri adója, amely a jogilag egységes jobbágyság kialakulásával a XIII. században a jobbágyok általános adójává vált. Közvetlenül vagy közvetve a jobbágytelket terhelte, annak méreteihez igazodva. Összege a XIV. században általában egy aranyforint körül mozgott.  Földbér: Eredetileg a hospesek pénzjáradéka, földadója. A XII. században vált az egész jobbágytársadalom jellemzőjévé. Közvetlenül vagy közvetve vetették ki. Kisebb telek után arányosabban kisebb adó járt. Kezdetben, egy összegben fizették, később kettő, esetleg három részletben.  földbirtok létezett: saját nemzetségi földek és királyi adományok. Az öröklött (=ősi) birtok az 1351-ben törvényben is rögzített ősiség elvének megfelelően a nemzetség  férfitagjai között öröklődött, magszakadás esetén pedig a királyra háramlott. Az adománybirtok örökítésének módját az adománylevél szabályozhatta (pl. a fitestvérekre, rokonokra is kiterjeszthette az adomány érvényességét), de az adománybirtokban az adomány megtétele után továbbra is benne rejlett a királyi jog, amely korlátozta az adománybirtokkal való rendelkezést. Az adománybirtokot a megadományozott (vagy ha többen kapták az adományt, a megadományozottak) férfi leszármazottai örökölték. Belőle járt leánynegyed. Férfi örökös hiányában a királyra szállt a jószág. Az uralkodó kivételes esetben fiúsíthatta az utolsó férfi örökös leányát.  Földközösség: a föld közös tulajdonát jelentette. a parasztok így jelölték a föld közös használatát. a falusi közösség tagjai időszakonként felosztották a falu határát (nyomásrendszer), amennyiben jobbágyok lakták a falut, a falu a földesúré volt, a jobbágyok tehát a falusi földek közös felhasználói voltak.  Földközösség: A föld közös tulajdonát jelentette. Ahogy a rokonság felosztotta a közös vagyont, úgy szűnt meg a közös tulajdon. Ugyanakkor a rokonok az elhalt személy tulajdonára igényt tarthattak. A paraszti világban így jelölték a föld közös használatát. Ekkor a falusi közösség tagjai időszakonként felosztották a falu határát (vö. nyomásrendszer). Amennyiben jobbágyok lakták a falut, a falu a földesúré volt, a jobbágyok tehát a falusi földek közös használói voltak.  Földközösség: Földbirtoklási, földhasznosítási rendszer. A termelő csak a közösség tagjaként részesülhetett a föld birtoklásának jogából. Magyarországon két típusa van.  Füstadó (füstpénz): különböző értelem: adófajta, paraszti háztartásoktól beszedett adó. Árpád-korban a szabadok dénára adót hívták így. alkalmanként jelenthette a földesúri pénzjáradékot.  Füstadó (füstpénz): Különböző értelemben használták: adófajta, a paraszti háztartásoktól beszedett pénzadó. Az Árpád-korban így nevezték a szabadok dénára adót. Használták a nevet alkalmanként a földesúri pénzjáradékra. Mátyás a rendkívüli adót háztartásonként szedte, így ezt az adófajtát értették alatt.  Füstadó: I. István uralkodása idején bevezetett adófajta. A füst önálló termelőt jelent, minden önálló termelőnek fizetnie kellett. Értéke 8 dénár volt.  Garas: Denárnál súlyosabb ezüst pénz. Csehországban a XIV. század elején kezdték el verni, s hamarosan népszerű lett nálunk. Magyarországon I. Károly 1329-ben vezette be. 1 garas ekkor 6 denárt ért.  Garas: dénárnál súlyosabb ezüst pénz. Csehországban a XIV. században kezdték el verni, hamarosan népszerű lett nálunk. I. Károly 1329-ben vezette be. (1 garas ekkor 6 dénárt ért)  Garas: Európában a XIII. században megjelenő nagyobb ezüstpénz. Először Magyarországon a cseh garasok jelentek meg, de Károly Róbert garasait nápolyi mintára verték. Előlapján, az uralkodó trónon ülő alakja volt, még a hátlapon az uralkodó címere. 1370-1467-ig Magyarországon szünetelt a garas verése. Helyette obulust és dénárt használtak.  Generalis congregatio: a király parancsára valamely országos méltóság, a XIII. század végétől pedig általában a nádor által a megye számára meghirdetett és elnöklete alatt megtartott általános közgyűlés. feladata a megyei nemesség kötelező részvétele  mellett a köztörvényes bűnözők levelesítése, + egyéb ügyek tárgyalása és megítélése. Mátyás 1486-ban megszűntette  feladatok a megyésispánra hárulnak.  Generalis congregatio: A király parancsára valamely országos méltóság, a XIII. század végétől pedig általában a nádor által a megye számára meghirdetett és elnöklete alatt megtartott általános közgyűlés, amelynek feladata a megyei nemesség kötelező részvétele mellett a köztörvényes bűnözők levelesítése (proscriptio), valamint a résztvevők egyéb ügyeinek tárgyalása és megítélése volt. I. Mátyás 1486- ban megszüntette, illetve feladatainak ellátását a megyésispánra ruházta.  Generalis congregatio: általános közgyűlés  Geréb: A XII. században telepítésvezető az erdélyi szászoknál, aki kiemelkedett közrendű társai közül. A gerébek öröklödő jogot szereztek a bírói, közigazgatási és katonai vezető szerepre. A XIII. század elejétől földesurai is lettek egyes szász falvaknak. Később házassági kapcsolatok útján beleolvadtak az erdélyi magyar nemességbe.  Geréb: a XII. században telepítésvezető az erdélyi szászoknál. öröklődő jog a bírói, közigazgatási és katonai vezető szerepre. A XIII. századtól földesurai is a szász földeknek.  Geréb: erdélyi szász előkelő a középkorban. A gerébek viselték a bírói, közigazgatási, katonai tisztségeket. Ők birtokolják a legtöbb földet. Tisztségeik örökletessé váltak, de a szász középréteg fokozatosan kiszorította őket Szászföldről.  Gesta: Középkori történeti műfaj. A VI. században alakult ki. A gesta irodalmi műfaj, a szerző szórakoztatni akar. Felépítése tematikus. Témája sokszor egy nép eredete, vagy egy vitéz illetve uralkodó története. A gesta egyik alfajtája a regényes gesta. Ebbe a körbe tartozik Anonymus műve, vagy a Névtelen Minorita munkája is. A gesta forrásértéke alacsony, de érdekes adatokat szolgáltathat például a hagyományanyagból.  Gesta: középkori történetírói műfaj, megjelenése a korai középkorra tehető. Szerzője általában szórakoztatni akar, nem kronológiai szempontok, témája valamilyen etnikum története. szóbeli hagyomány felhasználása. később kialakul a regényes gesta műfaja is. reprezentánsa Anonymous műve a XIII. század elejéről.  Gesta: Középkori történetírói műfaj, megjelenése a korai középkorra tehető. Szerzője általában szórakoztatni akar, nem kronológiai szempontokat követ, hanem tematikus szempontok szerint építi fel művét, témája általában valamely etnikum története. Felhasználja a szóbeli hagyományt is. Később kialakult a regényes ~ műfaja is. Magyarországi reprezentánsa Anonymus műve a XIII. század elejéről.  Gyepű(elve): a középkori határvédelem intézményei. A gyepű természettől fogva nehezen járható vidék, amelyek lakatlanul hagynak, és mesterségesen még nehezebben áthatolhatóvá tesznek. A gyepűelve a gyepűn túli lakatlan területet jelöli.  Gyepű(elve): A középkori határvédelem intézményei. A gyepű természettől fogva nehezen járható határvidék, amelyet lakatlanul hagynak, és mesterségesen még nehezebben áthatolhatóvá tesznek. A gyepűelve a gyepűn túli lakatlan területet jelöli.  Gyepű: Határvédelmi szakszó. Műveletlen földet, térválasztó közt jelent. Mérete a néhány 100 km mélységet is elérhette. A gyepű sajátos formája volt, hogy az ellenség előtt felégették a területet. A már letelepült népek a gyepükről fokozatosan áttértek a mesterséges védelmi eszközökre) Pl: árkok)  Gyepűelve: „Gyepűn túl” Miután a gyepű benépesült, ez a helynév őrizte meg a korábbi gyepű határát.  Gyula: A magyar kettős szakrális fejedelemség idején a valóságos hatalmat gyakorló uralkodó címe. Bíborbanszületett Konstantin is említi ezt a címet. Később személynévként is megjelenik.  Hármaskönyv (Tripartitum): Werbőczy István 1517-ben kiadott joggyűjteménye (Tripartitum), amelyben a magyar királyság nemeseinek szokásjogát foglalta össze. + nemesség eredete és különálló országrészek joga.  Hármaskönyv (Tripartitum): Werbőczy István 1517-ben kiadott joggyűjteménye (Tripartitum), amelyben a magyar királyság nemeseinek szokásjogát foglalta össze. Foglalkozott még a nemesség eredetével és a különálló országrészek jogával is.  Hármaskönyv: Werbőczi István munkája. Werbőczi II. U8lászlótól kapott utasítást a törvénygyűjtemény elkészítésére. Az uralkodó aláírta a Tripartitumot, de nem került rá pecsét, ennek ellenére mégis használni kezdték. Három részből áll. Az első rész az országos nemesi jogokat öleli fel (itt vannak felsorolva a sarkalatos nemesi jogok) A második rész a peres eljárás szabályait tárgyalja, még a harmadik rész a partikuláris jogokkal foglalkozik. (pl: Erdély jogrendjével)  Harmincad: Adónem. A XII. század végén, a XIII. század elején alakult ki. Eredetileg azt a hányadot jelentette, ami a királynak vagy a királynénak járt az eladományozott vásárvámokból. Később ez átment az ezeken a helyeken újonnan létesített vámokra. Eleinte csak az áruk értékének 1 %-át jelentette, 1405-ben érte el értéke a 3,33%-ot.  Harmincad: vámfajta. eredetileg az a hányad, ami az uralkodó által eladományozott vásárvámból a királynak járt. Károly Róberttől kezdve határvám, 1%-os illeték. A 15. századtól mind az import és az export után szedték. Mátyás koronavámra nevezte át, 5%.  Harmincad: Vámfajta. Eredetileg azt a hányadot jelentette, ami az uralkodó által eladományozott vásárvámból a királynak járt. Károly Róberttől kezdve határvám lett, ami kb. 1%-os illetéknek felelt meg. A 15. században mind az importált, mind az exportált termékek után szedték, a század közepén mérték 5%-ra emelkedett. Mátyás koronavámra keresztelte át.  Háromnyomásos gazdálkodás: az érett középkorban a határt három nyomásra osztották, egyikben őszi, másikban tavaszi gabona, a harmadik felszántott ugarként legeltetésre használták. XIII-XV. században terjedt el.  Háromnyomásos gazdálkodás: Az érett középkorban a határt három nyomásra osztották, egyikben őszi, a másikban tavaszi gabonát termeltek, a harmadikat felszántott ugarként legeltetésre használták. A következő esztendőben az őszit tavaszi  vetés követte, az utóbbi helyére került az ugar, az ugarban pedig őszi gabonát vetettek el. Magyarországon a XIII–XV. században terjedt el, de nem kizárólagosan.  Háromnyomásos gazdálkodás: Földművelési módszer. A földet harmadolták: egy része pihent, másik részében ősszel, harmadikban tavasszal vetett gabona vagy zöldség termett. A háromnyomásos gazdálkodásnak továbbfejlesztett változata volt a négy- esetleg ötnyomásos gazdálkodás.  Hatalmaskodás: (factum potentiale) Speciális bűncselekmények összefoglaló neve. Először a XI. században a más házára való fegyveres rátörést már külön büntették. Ebből fejlődött ki a hatalmaskodás fogalma. Hatalmaskodás minden olyan erőszakos cselekmény, ami valaki személye, szabadsága, vagyona ellen irányul akár annak házában, akár azon kívül. Büntetése elvileg fővesztés, gyakorlatban a felek ki tudtak egyezni.  Hatalmaskodás: A XIII. század elejétől használt fogalom az erőszakos bűncselekményekre, valakinek a személye, szabadsága, vagyona ellen irányult. elméletben fővesztéssel büntették, gyakorlatban gyakran anyagi kártérítés.  Hatalmaskodás: A XIII. század elejétől használt fogalom az erőszakos bűncselekményekre, ilyennek számított minden olyan bűntett, amely valakinek a személye, szabadsága, vagyona ellen irányult. Büntetése elméletben fővesztés volt, a gyakorlatban igen gyakran anyagi kártérítésben egyeztek meg a felek.  Határispánság (marchia): a kora árpád-kor egyik határvédelmi szervezete, két helyen működött: Szerémség, ill. a nyugati határszélen. nem azonos a határmegyével.  Határispánság (marchia): A kora Árpád-kor egyik határvédelmi szervezete, amely két helyen működött, a Szerémségben, ill. valószínűleg a nyugati határszélen. Nem azonos a határvármegyével.  Határispánság: (marchia) A királytól –a megyésispánok kiiktatásával- függő közigazgatási egység. Irányítója a határispán. Elsődlegesen katonai feladatokat látott el. Már I. István korában létrejöttek a fontosabb és a veszélyeztetettebb területeken. A XII.-XIII: században fokozatosan beolvadtak a királyi illetve nemesi vármegyékbe. A határispánságokban speciális szolgálatokat teljesítettek az őrök és a lövők.  Határvármegye: A határvármegyék (marchia) élén határispánok (marchio) álltak A határvármegye két részre oszlott, belső lakott és külső lakatlan vagy gyéren lakott részekre. A kettőt az akadályokkal teletűzdelt gyepű választotta el, amin az átjárhatóságot akadálymentes részek, kapuk biztosították  Határvármegye: Elsődlegesen katonai feladatokat ellátó közigazgatási egység. Már I. István korában létrejöttek a fontosabb és a veszélyeztetettebb területeken. Területük két részre oszlott, belső lakott és külső lakatlan vagy gyéren lakott részekre. A kettőt az akadályokkal teletűzdelt gyepű választotta el, amin az átjárhatóságot akadálymentes részek, kapuk biztosították. Feladatuk elvesztésével a XII–XIII. században fokozatosan beolvadtak a királyi, illetve nemesi vármegyékbe. A határispánságokban speciális szolgálatokat teljesítettek az őrök és a lövők.  Határvármegye: katonai feladatokat ellátó közigazgatási egység. I. István korában létrejöttek fontosabb és veszélyeztetettebb helyeken. két részre osztott: belső lakott, és külső gyéren lakott területre (ezeket gyepű választotta szét). feladatuk elvesztésével fokozatosan beleolvadtak a királyi, ill. nemesi vármegyékbe.  Hegyvám: 14. sz.-tól a királyi adó, csöböradó helyébe lépő, a földesúrnak járó szolgáltatás, amelyet majorsági jellegű szőlőterület használata után vetettek ki, s az évi termés mennyiségétől független volt. A hegyvám egyrészt előre megállapított borból, ritkábban mustból vagy ennek megfelelő pénzből, másrészt természetbeni juttatásokból harmadrészt kismérvű robotból állt. A hegyvámot a szőlőhegy tulajdonosának minden szőlősgazda köteles volt megadni, tehát az úrbéresek mellett a polgárok és a nemesek is.  Hegyvám: Más néven akó. A szőlőbirtokok terméséből a feudális földesurat megillető adónem, amely nem változó hányad, hanem egyszer és mindenkorra megszabott bormennyiség szolgáltatását jelentette. Borból, mustból vagy annak pénzértékéből állhatott, más természetbeni juttatás, sőt robot is kiegészíthette. A XIV. századtól a kilenced helyett is szedték.  Hegyvám: más néven akó. szőlőbirtok termeléséből a feudális földesurat illető adónem, egyszer és mindenkorra megszabott bormennyiség szolgáltatását jelentette. borból, mustból, vagy annak pénzértékéből állhatott, más természetbeni juttatás, sőt a robot is kiegészíthette. a XIV. századtól a kilenced helyett is szedték.  Herceg (dux): a középkori magyar királyi család férfi tagja, ill. az árpád- és anjou-kori területi önkormányzat, a hercegség ura. (XI. században Bihar és Nyitra, később Erdélyt, Szlavóniát, és a Szepességet + melléktartományok)  Herceg (dux): germán eredetű tisztség, majd méltóság. Magyarországon hadvezért is jelentett, de egyre inkább a királyi család koronázás előtt álló, vagy királlyá fel nem kent férfi tagjainak jelölésére szolgált. A XV.-XVI: században már nemcsak a királyi család tagjai viselték (pl: Újlaki Lőrinc, Corvin János)  Herceg (dux): Tágabb értelemben a középkori magyar királyi család férfitagja, szűkebb értelemben az Árpád- és Anjou-kori területi különkormányzat, a hercegség ura. Ez a XI. században Bihart és Nyitrát jelentette, később Erdélyt, Szlavóniát, esetleg a Szepességet és az ország melléktartományait.  Hercegség (ducatus): Területi különkormányzat, élén általában az uralkodócsalád egyik tagja, a herceg állt. Győrffy szerint a hercegség intézménye keleti szokás, eredetileg a katonai segédnépek különkormányzata volt, a trónörökös vezetésével. A korai hercegség első példája Koppány somogyi hercegsége. 1107-ben megszűnt, de 1162-ben II. László újjászervezi. (ekkor a későbbi IV. István a herceg.)  Hercegség (dukátus): területi különkormányzat, a XI. közepétől jön létre, Bihar, Nyitra és talán Krassó képezte. Kálmán 1107-ben eltörli. A XII-XIII. században az ország különkormányzattal rendelkező területei (Horvátország, Erdély stb.) jutottak egy-egy királyi családtag kezére kormányzás céljából.  Hercegség (dukátus): Területi különkormányzat, amelynek élén általában az uralkodó család egy-egy tagja állt. A XI. század közepén jött létre, központjait Bihar, Nyitra és  talán Krassó képezte. Miután Könyves Kálmán Álmost 1107-ben megfosztotta a hercegségtől, hosszú időre megszűnt Magyarországon. A XII–XIII. században az ország különkormányzattal rendelkező területei (Horvátország, Erdély stb.) jutottak egy-egy királyi családtag kezére kormányzás céljából.  Hétmagyar: Anonymus gestájában a 7 vezér szinonimája. Az elnevezés eredetileg a magyar törzsszövetség önelnevezése volt, jelentése pedig: „a magyar (megyer) törzs vezetése alatt álló 7 törzset magába foglaló törzsszövetség.”  Hitbér (dos): Eredetileg a nő vételára volt, később a férj vagyonából a nő megözvegyülésének esetére lekötött rész. Adását az Aranybulla rendelte el.  Hitbér (dos): eredetileg a nő vételára, később a férj vagyonából a nő megözvegyülésének esetére lekötött rész. Adását az Aranybulla rendelte el.  Hitbér: (dos): Házassági vagyonjogi fogalom. A férj javaiból a feleséget megillető rész. Jogalapja a házasság megkötésekor keletkezett, de csak annak megszűnte esetén volt követelhető. Értéke a házastárs vagyoni és társadalmi helyzetéhez igazodott. A szokásosnál magasabb hitbért külön szerződésben kellett kikötni. A hitbér kiadását meghatározott esetekben meg lehetett tagadni. (pl: házasságtörés esetén)  Hiteleshely: 1874-ig fennáll, a közjegyzőséghez hasonló intézmény. azok az egyházi testületek: káptalanok, konventek számítottak hiteleshelynek, amelyek egyfelől természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelől királyi parancsra vagy hatósági megbizatásra közhitelű oklevelet állíthattak ki. eredetileg az istenítéletek helyszíneit biztosító káptalanok, de a XIII. századtól magánalapú bencés, premontrei és johannita konventek is hiteleshellyé váltak. 1231 után a poroszló eljárásait is leírták. számukat a XIV. században szabályozta Nagy Lajos, ezután csak uralkodói megbízással lehetett végezni.  Hiteleshely: 1874-ig fennálló intézmény. Hasonló a közjegyzőséghez. Azok az egyházi testületek: káptalanok, konventek számítottak hiteleshelynek, amelyek egyfelől természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelől királyi parancsra vagy hatósági megbízatásra közhitelű oklevelet állítanak ki. A XI. századtól itt van az istenítéletek kizárólagos színhelye is. A XIII. századtól magán alapítású bencés, premonrei, johannita konventek is hiteleshellyé váltak. 1231 után a poroszló peres és peren kívüli eljárásait is írásba foglalták.  Hiteleshely: 1874-ig fennálló, a közjegyzőséghez hasonló intézmény. Azok az egyházi testületek: káptalanok, konventek számítottak hiteleshelynek, amelyek egyfelől természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelől királyi parancsra vagy hatósági megbízatásra közhitelű oklevelet állíthattak ki. Eredendően az istenítéletek helyszíneit biztosító káptalanok végeztek ilyen feladatokat, de a XIII. századtól magánalapítású bencés, premontrei és johannita konventek is hiteleshellyé váltak. 1231 után a poroszló peres és peren kívüli eljárásait is írásba foglalták. Számukat a XIV. század közepén szabályozta Nagy Lajos, hiteleshelyi feladatot ezután csak uralkodói megbízással lehetett végezni.  hogy a jobbágy kifizesse a költözési illetéket (12 denár), földesurától engedélyt kapjon rá s ne legyen tartozása. Az 1514. évi 25. tc. eltörölte a jogot.  Honor: az Anjou-kori magyar kormányzati rendszer alapja. egyes méltóságok betöltésével járnak visszavonható jövedelmek, birtokok, területek, népelemek fölötti katonai és bírói joghatóság.  Honor: Az Anjou-kori Magyarország kormányzati rendszere a szolgálati hűbérbirtokként működő ~-birtokokon nyugodott. Az egyes méltóságok betöltőinek juttatta a király „tetszése tartamára”, azaz visszavonhatóan jövedelmek, birtokok, továbbá bizonyos területek vagy népelemek fölötti katonai és bírói joghatóság formájában.  Honor: azon birtokok, amelyek hivatalhoz (honor), méltósághoz tartoztak a XIV.- XV.századi Magyarországon. Nem volt a birtokos tulajdonában ; a király a tisztség elvételével a birtokokat is elvette. A honort elnyerő személy a birtokokból fedezte a hivatal ellátásainak költségeit.  honorbirtok: azon birtokok, amelyek hivatalhoz (honor), méltósághoz tartoztak a XIV.-XV.századi Magyarországon. Nem volt a birtokos tulajdonában ; a király a tisztség elvételével a birtokokat is elvette. A honort elnyerő személy a birtokokból fedezte a hivatal ellátásainak költségeit.  Horka: Magyar méltóságnév, csak Bíborbanszületett Konstantin őrizte meg. A magyarok harmadik főembere. Bírói tisztség. Bulcsú is ezt a tisztséget viselte. A méltóság egy törzs vezetésén belül öröklődött. Egyes feltevések szerint a kabarok méltóságneve volt.  Horvát bán: Kálmán horvát területek zsupánságai fölé állította. A horvát hadak és közigazgatás vezetője, a magyar zászlóurak legelőbbike. Az egyetlen olyan országos méltóság, amelyikre nem magyar urat neveztek ki. A cím viselője a horvát főnemesség tagja. Szerepe fokozatosan a seregvezér szerepére esett vissza.  Horvát-dalmát-szlavón bán:  Horvát-dalmát-szlavón bán: Az 1091-ben elfoglalt Horvátország, 1105-ben elfoglalt Dalmácia élén álló ősi a Magyar Királyságba a régi Horváto-ból átvett méltóság területi különkormányzat vezetője.  Horvát-dalmát-szlavón bán: Az 1091-ben elfoglalt Horvátország, majd az 1105-ben elfoglalt Dalmácia élén álló, ősi, a Magyar Királyságba a régi Horvátországtól átvett méltóság, területi különkormányzat vezetője.  Hospes (vendég): eredetileg szabad idegen, aki letelepedési szándékkal érkezett az országba, s ezért egyrészt védelemben, másrészt szabadságokban részesült. Hospesnek számított a más országrészből érkezett magyarországi is.  Hospes Latin szó, vendéget jelent. Olyan személyekre használták, akik egy adott helyen idegenek voltak. Következésképpen nem csupán külföldiek, hanem hazaiak is lehettek ők. Olyan telepeseket szintén jelentett, akik szabad költözési joggal, különféle kiváltságokkal rendelkeztek, saját jogszokásaik szerint éltek, járadékaik kedvezőbbek voltak, mint másoké. Erről közösségük kiváltságlevelet kapott.  Hospes: egy adott helyen idegen. olyan telepesek, akik szabad költözési joggal, különféle kiváltságokkal rendelkeztek, saját jogszokásaik szerint éltek, járadékaik kedvezőbbek voltak, erről kiváltságlevelet is kapott.  Ifjabb királyság: A királyi hatalom 1262-1270 között intézményesülő formája. V. István vette fel ezt a címet a pozsonyi találkozó után, amit apjával, IV. Bélával folytatott. Az ifjabb király Kelet-Magyarországot uralta, még az idősebb király Nyugat-Magyarországot. Az ifjabb király a területén szuverén jogokat gyakorolt. (királyságnak nevezte a területét, saját nádort és országbírót tartott, önálló pénzverés, külpolitika, stb.) Az intézmény IV. Béla halálával megszűnt.  Ifjabb királyság: A királyi hatalom 1262–1270 között megosztásának intézményes formája. V. István vette fel ezt a címet a pozsonyi találkozó után, amit apjával, IV. Bélával folytatott. Az ifjabb király Kelet-Magyarországot uralta, még az idősebb király Nyugat-Magyarországot. Az ifjabb király a területén szuverén jogokat gyakorolt (királyságnak nevezte a területét, saját nádort és országbírót tartott, önálló pénzverés, külpolitika, stb.). Az intézmény IV. Béla halálával megszűnt.  Ifjabb királyság: A királyi hatalom 1262-1270 közötti megosztásának intézményes formája. V. István vette fel ezt a címet, kelet-Magyarországot uralta; területén szuverén jogok. IV. Béla halálával megszűnt.  Immunitas: természetes vagy jogi személyre, társadalmi csoportra ill. birtokra vonatkozó kiváltság, az állammal szembeni bírói vagy adózási menteséget biztosított.  Immunitas: Természetes vagy jogi személyre, társadalmi csoportra, illetve birtokára vonatkozó kiváltság, amely az állammal szemben bírói vagy adózási mentességet biztosított. A bírói immunitás alapozta meg az egyházi és a földesúri bíráskodást. A klerikusok mentesültek a világi bíróságtól, a földesúr pedig birtokának népei felett ítélkezhetett saját úriszékén. Sajátos formája a XIV. századtól kezdve adományozott szabadispánság (=pallosjog).  Immunitás: Természetes vagy jogi személyre, társadalmi csoportra, illetve birtokára vonatkozó kiváltság, amely az állammal szemben bírói vagy adózási mentességet biztosított. A bírói immunitás alapozta meg az egyházi és a földesúri bíráskodást.  Ispán: (comes, zsupán) a királyi vármegye élére kinevezett főtisztségviselő a 11-15. században. Hatásköre elsősorban a királyi várbirtokokra, majd mindinkább a megye területén élő népesség egészére kiterjedt. A királyi hatalom kihelyezett képviselője volt, bírói és végrehajtó hatalom, katonai és a várföldeken gazdasági vezető szerep. Beszedette az adókat, vámokat, a vásári illetékeket, szervezte a sószállítást. Szolgálataiért a várbirtok jövedelmeinek 1/3-át kapta.  Ispán: Mo-n a XI. században a püspökökkel egyenrangú előkelők címe. ők álltak a vármegyék, a várispánságok, a kamarák, és a királyi kápolna élén. XIII. században a serviensi réteg feje is. Az Anjou- és Zsigmond-korban az országbírót jelölte.  Ispán: Valószínűleg szláv eredetű tisztségnév. Magyarországon a XI. században a püspökökkel egyenrangú előkelők címe, Szent István törvényeiben társadalmi réteget is jelöl. ~ok álltak a vármegyék, a várispánságok, a kamarák, sőt még a királyi  kápolna élén is. A XIII. században a nemesi (serviensi) nemzetség fejét is ~nak nevezték. Az Anjou- és Zsigmond-korban a jelzőtlen ~ szó az országbírót jelölte.  Istenítélet: (lat. ordalia) a középkor első századainak fontos bírósági bizonyítási gyakorlata, melynek alapja az a mágikus hit volt, hogy az istenséget bizonyos cselekedetekkel az igazság kinyilvánítására lehet késztetni. Nem katolikus egyházi, hanem korábbi vallási eredetű intézmények; az egyház mint „istenkísértéseket” elvileg ellenezte, s főként kordában tartásuk érdekében vette kezébe lefolyásukat. Mo.-on az ~ sok fajtája közül, a legtovább élő eskü és bajvívás mellett a tüzesvas-, a forróvíz- és hidegvízpróba terjedt el. Ezeket egyetemlegesen az 1215-ös IV. lateráni, Mo.-on az 1279. évi budai zsinat eltiltotta, bár a későbbi boszorkányperekben ismételten felbukkantak.Helyükbe az inquisitio (vizsgálat, azaz a tanúkihallgatás és az okleveles bizonyítás lépett.  Istenítélet: Közvetett isteni beavatkozás kikényszerítése valamely próba által azokban az esetekben, amelyekben az emberi tudás nem dönthetett. Pogány eredetű. Magyarországon a tüzesvas-próba terjedt el. Magyarországon Kálmán király a püspöki székhelyeken és nagyobb  Istenítélet: közvetett Isteni beavatkozás kikényszerítése valamilyen próba által azokban az esetekben, ha az emberi tudás nem dönthetett. pogány eredetű. Mo-n legelterjedtebb a tüzesvas-próba. Kálmán püspöki székhelyeken és prépostságokban engedélyezte. XIII. elejéig alkalmazták.  Jászok: Alán eredetű népcsoport, amelynek tagjai valószínűleg három részletben érkeztek  Jászok: alán eredetű népcsoport, három részletben érkeztek Mo-ra: 1241 előtt a kunokkal, a XIII. század végén, és a XIV. század közepén. Jászságban laktak főleg. könnyű lovasként katonáskodtak. sokan jobbággyá váltak.  Jászok: észak iráni származású nomád nép. A Kárpát-medencébe a kunokkal együtt a 13. században érkeztek, s a Duna-Tisza-köze északi részén állapodtak meg. Gazdasági, társadalmi, politikai és etnikai sorsuk – fokozatos beolvadásuk – a kunokkal párhuzamosan alakult. Jászkun kerületen belül egy széket alkottak (Berény).  Jegyajándék:  Jegyajándék: A házasságkötés előtt a férj vagy a szülők, illetve a rokonság által a menyasszonynak adott ingóságok, ékszerek, ruhák. Ez a nő magántulajdona, amely birtokában marad a házasság ideje alatt is. Róluk szabadon végrendelkezhetett, ennek hiányában gyermekei örökölték. A férje gyermektelen halálakor a feleség a jegyajándékot a hitbérével együtt megkapta, mielőtt az ingó vagyont fölosztották volna.  Jegyajándék: házasságkötés előtt a férj vagy a szülők, ill. a rokonság által a menyasszonynak adott ingóságok, ékszerek, ruhák; ezek a tulajdonát képezték és szabadon rendelkezhetett felettük. (ennek híják a gyerekek örökölték, gyerek híján a férj)  Jegyajándék: Jegyajándék az a vagyontárgy (a pénzt, értékpapírt is ideértve), amelyet valamely házastárs az eljegyzés során, a megkötendő házasságra figyelemmel kapott. A jegyajándék a házasság fennállása alatt is megőrizte különvagyoni jellegét.  jegyzékeket a vatikáni titkos levéltár őrzi. A jegyzékek fontos történeti források. Magyarországon a legjelentősebb az 1332–1337 közötti jegyzék, amely a legtöbb beszedett tizedet tartalmazza, és a nyitrai és győri egyházmegyék kivételével minden egyházmegyéről tartalmaz több-kevesebb adatot.  jobbágy után kellett a harcost állítani. Később többször változtatták az egy katona kiállítására kötelezett jobbágytelkek számát (1435-ben pl. 33, 1459-ben ismét 20 jobbágytelek). A lovas íjász lehetett akár jobbágyember, ám célszerűbb volt, ha a földesurak fegyverforgatásban járatosabb személyt (pl. zsoldos) fogadtak fel.  Jobbágy: a különböző jogállású földesúri alattvalókból alakul ki a XIII-XIV. században. földesúri birtokon élő parasztember, használatra kapott földbirtokon gazdálkodott. szabad költözési jog, járadékok. földesúr bíráskodik felette (úriszék). jobbágyi társadalom alsó rétege a zsellérek.  Jobbágy: A különböző jogállású földesúri alattvalókból alakult ki a XIII–XIV. században ez a társadalmi réteg. Földesúri birtokon élő parasztember volt, aki a földesurától használatra kapott meghatározott nagyságú földdarabon (vö. jobbágytelek) gazdálkodott. Szabad költözési joggal rendelkezett, járadékokkal tartozott urának. Fölötte földesura bíráskodott (úriszék). Némelyik birtokos pallosjoggal is rendelkezett. A jobbágyi társadalom alsó rétegét a zsellérek alkották.  Jobbágy: földesúri joghatóság alatt álló, a földtulajdonosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó, az egyháznak és az uralkodónak adóval és szolgáltatásokkal tartozó parasztság a feudalizmus viszonyai között. A feudalizmus legfontosabb termelő rétege. Mo-n eredetileg a királyi vármegyék katonaelemei(várjobbágyok), egyházi fegyveresek s a király előkelő kísérete voltak. Az elnevezést a 13. századtól a szabad parasztokból, rabokból és szolgákból kialakult parasztság megnevezésére használták. A jobbágytelkeiken a saját termelőeszközeikkel gazdálkodhattak.  Jobbágytelek: a feudális struktúra gazdasági és adózási alapegysége, mely több évszázados fejlődés nyomán alakult ki. A 14. század elejétől a belső telken kívül magába foglalta a szervesen hozzá kapcsolódó külső tartozékokat (szántóföld, rét, osztatlan erdők, legelők) használatát is. A jobbágytelek földjeinek tulajdonosa a földesúr volt, akinek a jobbágy a birtoklásért különböző szolgáltatásokkal tartozott. A jobbágy telekhasználata másfelől viszont egyéni és állandó volt, a birtokából ok nélkül nem mozdíthatták el, gyermeke és özvegye örökölhették, sőt páran közülük a szabad végrendelkezés jogát is megszerezte.  Jobbágytelek: Olyan, a földesúr tulajdonában lévő, de a jobbágyok kezelésébe adott, általuk használt, birtokolt meghatározott nagyságú földterület, ami után a jobbágy urának meghatározott járadékokat (pénz-, termény-, munkajáradék, ajándék) adott. Az állami adózásnak is ez képezte az alapját. Belső- és külső telekből állt. A belső telekhez tartozott a ház az udvarral, kerttel stb., míg a külső telket a szántó illetve a rét alkotta. Ez kiegészült a közös legelő, víz, erdő használati jogával. Nagysága falvak,  tájak szerint változott, 10–60 hold között ingadozott. Országosan a fél telek vált általánossá a XV. században. Nem tartozott hozzá a szőlő, a bérelt/zálogba vett föld és az irtás.  Jogar: a koronázási jogar buzogány alakú, gömbös fejű kézben viselt hatalmi jelvény. Valszeg II. Henrik ajándéka I. Istvánnak. Királyi felségjelvényként először I. András idején említik. (1055)  Jogar: A magyar koronázási jogar buzogány alakú, gömbös fejű, kézben viselt hatalmi jelvény. Valószínűleg II. Henrik ajándéka volt Szent István királynak. Királyi felségjelvényként először I. András király idején említik (1055).  Jogar: uralkodói hatalom egyik szimbóluma, a koronázási jelvények része. Jogar v. kormánypálca (sceptrum). Az igazságszolgáltató főhatalmat jelképezi, mint az „igazság és az erény pálcája”. Mai farmájában nem készülhetett a 12. század előtt (hegyikristály gömb arab földön készült).  Kabarok (kavarok): a magyarokhoz csatlakozott népelem a IX. században. három törzsük volt, a kazár birodalomból váltak ki. a székelyek is valszeg közéjük tartoztak.  Kabarok (kavarok): Bíborbanszületett Konstantin és a Salzburgi Évkönyv által említett, a magyarokhoz csatlakozott népelem a IX. században. Három törzsük volt, amelyek a kazár birodalomból váltak ki. A törzsek neveit nem ismerjük, egyes feltételezések szerint a székelyek is közéjük tartoztak.  Kabarok: vegyes eredetű néptöredékek, türk kazárokból és a Kazár Birodalom ellen lázadó népcsoportokból alakult ki. A magyarokhoz akkor csatlakoztak, amikor azok lazítottak a K. B. - tól való függésből. A magyarság szervezte 3 törzsüket egy törzsbe. A katonai segédnépek között szerepeltek. A határvidékeken telepedtek le.  Kalandozások: a 9-10. században a magyarság zsákmány- és fogolyszerző hadjáratai. A kalandozások már a kelet-európai sztyeppen, 830 táján kezdődtek, 862-től a nyugati államalakulatok ellen, 900-tól itáliai, német és olykor francia területek ellen, 934-től Bizánc ellen. A kalandozások jól kiaknázták az alakulóban levő ill. anarchikus állapotú államok belső ellentéteit, s gyakran valamely fél hívására indultak. A legyőzött ellenséget adófizetésre kényszerítették és átvonulási terepet biztosítottak így. A kalandozások olykor szervezett törzsszövetségi, olykor csak egy-két törzset érintő vállalkozások voltak.  Kálizok: (böszörmények). Különböző etnikai eredetű muzulmánok összefoglaló népneve a középkori Mo-n. Legkorábbi rétege a kálizok, a kabarokkal együtt csatlakoztak a magyarsághoz. Földművelés helyett inkább kereskedelemmel és pénzgazdálkodással foglalkoztak. (Árpád kor kincstartói, vámkezelői közülük kerültek ki) Keresztény hitre térítésük folyamatosan zajlott.  Kálizok: belső-ázsiai, iráni nyelvű, muszlim vallású népesség az Árpád-kori Mo-n. Pénzüzletekkel, határvédelemmel foglalkoztak. XIII. század végére eltűnnek, beleolvadnak a magyarságba.  Kálizok: Eredetileg a belső-ázsiai Hvárezmből származó, iráni nyelvű, muszlim vallású népesség az Árpád-kori Magyarországon. Pénzüzletekkel, határvédelemmel  foglalkoztak. Elterjedésüket a Káloz, Kalász helynevek őrzik. A XIII. század végére eltűntek, beolvadtak a magyarságba.  Kamara haszna: pénzverés, pénzkibocsátás haszna, királyi felségjogon szedett bevételek közül az Árpád-korban a legfontosabb. A 11. századtól a folyamatos pénzrontások, pénzbeváltások származékjövedelme. A Károly Róbert-féle 1336-ban bevezetett értékálló aranyforint szüntette meg.  Kamara: A király magánlakosztálya s magánkincstára. Ez utóbbi jelentésből származik a  Kamara: 1. az uralkodó szűkebb lakóhelye. 2. a királyi javak tárolóhelyeinek összessége, illetve az e javakat kezelő intézményrendszer. 13. században a királyi jövedelmek, mindenek előtt a regálék már bérlők, ún. kamaraispánok kezébe kerültek, akik a kincstárnak évi szerződéses összeget előre fizettek, aztán ők szedték be a jövedelmeket. Alkalmazottaikat maguk fogadták fel, s a tárnokmesterek, majd a kincstartó legfeljebb közvetve ellenőrizhette őket.  Kamara: a király magánlakosztálya s magánkincstára. a királyi pénzjövedelmeket kezelő hivatal. pénzverő- sókamarák. A kamarákat az uralkodók hol bérbe adták, hol maguk neveztek ki élükre tisztségviselőket.  Kamarahaszna: Az Árpád-korban a királynak a pénzverésből származó bevétele, a régi pénzt ugyanis be kellett váltani. A király hasznát a beváltási illeték, és az új, valamint a régi érme értéke közötti különbség jelentette. Károly Róbert e helyett vezette be 1336-ban a kapuadót.  Kamarahaszna: Az Árpád-korban a pénzverésből származó bevétele, a régi pénzt be kellett váltani. beváltási illeték, a régi és az új érme értékének különbsége a haszon. Károly Róbert ehelyett vezette be a kapuadót. (1336)  Kancellár: a feudalizmus korában az uralkodó pecsétjét őrző és az azzal megerősített iratokért felelős magas rangú, többnyire egyházi személy.  Kancellár: a kancellária élén álló személy.  Kancellár: kancellária élén álló személy (lásd főkancellár).  Kancellária: a késő Római Birodalom korában alakult ki, a középkorban az írásbeli ügyintézés fejlődésével terjedt el. A rendszeres oklevél-kiállítással foglalkozó központi állami hatóságok, királyi bíróságok, egyházi intézmények és magánnagybirtokosok iratkezelését végző hivatala volt. A király mellett a királynőnek, a főpapoknak, a nádornak, az országbírónak, az erdélyi vajdának, a horvát-szlavón bánnak is volt kancelláriája. Ezek az intézmények az igazságszolgáltatással, kormányzással, közigazgatással kapcsolatos írásos teendőket egyaránt ellátták.  Kancellária: az írásbeli ügyintézés fejlődésével elterjedő, rendszeres oklevél-kiadással foglalkozó központi állami hatóságok, királyi bíróságok, egyházi intézmények és magánnagybirtokosok iratkezelését végző hivatal, melynek állandó vezetője és személyzete is volt. III. Béla uralkodása alatt jelent meg. A kancellár helyettese és ténylegese vezetője az alkancellár, aki általában a székesfehérvári prépost. Nagy Lajos  ideje alatt királyi nagy kancellária és titkos kancellária (király személyes jelenlét bíróság ügyeivel kapcsolatos teendők, kormányzati ügyekben oklevélkiadás. titkos pecsét használata). Mátyás 1464-ben egyesítette a fő- és a titkos-kancellári tisztséget, de a két kancellária külön maradt.  Kancellária: Az írásbeli ügyintézés fejlődésével elterjedő, rendszeres oklevél- kiállítással foglalkozó központi állami hatóságok, királyi bíróságok, egyházi intézmények és magánnagybirtokosok iratkezelését végző hivatal, melynek állandó vezetője és személyzete volt. Magyarországon a kancellár fogalma III. Béla uralkodása alatt jelent meg. Helyettese és 1255-től a kancellária tényleges vezetője az alkancellár volt, aki általában a székesfehérvári prépost. Nagy Lajos kormányzati reformjai során alakult ki a királyi nagy kancellária és a titkos kancellária, s ezután nem csupán a nagypecsét, hanem a titkos pecsét is közhitelű lett. Nagy Lajos reformjai után a kormányzati feladatok mellett a királyi különös jelenlét bíróság írásbeli munkáját a nagykancellária végezte. A titkos kancellárián foglalkoztak a királyi személyes jelenlét bíróság ügyeivel kapcsolatos teendőkkel, ám kormányzati ügyekben is adtak ki okleveleket, sőt birtokadományokról szóló oklevelekre ugyancsak kerülhetett titkos pecsét (bár a nagypecsét erősebb bizonyító erővel bírt). Mátyás 1464-ben egyesítette a fő- és titkos kancellári tisztséget, s így elvben egységes kancelláriát létesített, ám a két kancelláriai tagozat önállósága megmaradt. 1464-ben megszűnt a királyi különös jelenlét bírósága, megszületett a személynöki szék, amit a személyes jelenlét helytartója vezetett. Az ügyek írásba foglalását az ő irodája végezte, amit utóbb szintén hívtak kisebb kancelláriának is. A király mellett a királynénak, a főpapoknak, a nádornak, az országbírónak, az erdélyi vajdának, a horvát-szlavón bánnak is volt kancelláriája. Ezek az intézmények az igazságszolgáltatással, kormányzással, közigazgatással kapcsolatos írásos teendőket egyaránt ellátták.  Kanonok: egyházi testület, a káptalan tagja. Augustinusi szabályok szerint szerzetesi jellegű életre voltak kötelezve. A feudális birtokrendszer teljes kibontakozása előtt minden nem szerzetes, de nőtlen, közösségi testületi életet élő pap kanonok volt. Mo-n a 12. század végétől kezdve a káptalanok meggazdagodásával a közösségi élet felbomlott, a püspöktől is önállósultak, és ettől kezdve minden kanonok egyéni állásának megfelelő javadalmat élvezett, majd külön épületekbe is költöztek. Egyházi ranggá vált, mely a plébános után következik. (köznemesi szintű jövedelmek)  Kanonok: közös életet élő világi papok, a káptalan tagjainak elnevezése. életüket regula szabályozta. a székeskáptalanok esetében a püspököt segítették, ill. részt vettek a székesegyház vagy a káptalani egyház liturgikus gyakorlataiban. Kezdetben közösen élt