Kreativitás Összesített Jegyzet PDF

1. A kreativitás pszichológiának megközelítései, kreativitás meghatározásai Meghatározások A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formáb...

1. A kreativitás pszichológiának megközelítései, kreativitás meghatározásai Meghatározások A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését. Olyan mentális folyamat, amely során olyan termékek születnek, amelyekre érvényes az, hogy eredeti, újszerű, és hasznos. a kreativitás egy olyan képesség, amely által újszerü és hasznos dolgokat hozhatunk létre (Sternberg, Kaufman, 2010). A kreativitás egy olyan képesség, amely a gondolkodáshoz kapcsolódik, általában új, önálló ötlet formájában jelenik meg, amely a problémamegoldást szolgálja. (Derecskei, Paprika, 2012) Kreatív élmény munkameghatározása: „A kreativ élményt meghatározhatjuk, mint jelentöségteljes cselekedetek és interakciók összessége, amelyek újszerú egyéni vilàgnézetek találkozásának eredményei. Mindezt a következö alapelvek jellemzik: nyitottság, non-linearitás, többszempontúsàg és jövöorientáltság. " (Glăveanu, Beghetto, 2020) A kreativitás szintjei James Kaufman és Ronald Beghetto (2009) meghatározott egy elegáns keretrendszert a kreativitás megértésére, amit 4C modellnek neveztek el, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, miképpen lehetünk mi is részei a "kreatív-képletnek". A szerzők többféle kreativitást határoztak meg: 1. ’Big-C’-ként (Nagy-K) utalnak arra a kreativitásra, amely szignifikáns változásokat hoz az adott szakterületen; 2. ’Pro-c’ (Pro-k) az a kreativitás, amely a szakemberek kreatív tevékenységéhez, vagy más egy adott területen nagy tapasztalattal rendelkező emberek kreatív tevékenységéhez kötődik; 3. ’little-c’ (kis-k) kreativitás – az egyének hétköznapi kreatív cselekedete, olyan területeken,amely nem minősül az adott személy szakterületének, és 4. ’mini-c’ (mini-k) - újszerű és személyes értelmezése a tapasztalatainknak, tevékenységeinknek, a körülöttünk zajló eseményeknek. A mini-C meghatározásának a központja az a dinamikus, értelmező folyamat, mely során felépül személyes tudásunk, értelmezésünk egy adott szocio-kulturális összefüggésében. N.B.: A tanulás fontossága! Mini-C (Mini-kreativitás): Meghatározás: A mini-kreativitás azokra az apró, mindennapi kreatív meglátásokra és problémamegoldásokra utal, amelyekkel az egyének mindennapi életük során foglalkoznak. Egyedülálló módot találni egy időbeosztás megszervezésére, megoldani egy háztartási problémát, vagy kreatívan kezelni egy személyes kihívást. Kis-C (Kis-C kreativitás): Meghatározás: A Little-C kreativitás azt a fajta kreativitást foglalja magában, amely a problémamegoldásban és a feladatok elvégzésében nyilvánul meg bizonyos területeken vagy szakterületeken belül. Példa: Egy diák, aki kreatív megoldást talál egy matematikai problémára, egy alkalmazott, aki innovatív folyamatfejlesztést javasol a munkahelyén, vagy egy hobbiművész, aki eredeti műalkotásokat készít. Pro-C (mély kreativitás): Meghatározás: A profi kreativitás vagy Pro-C olyan professzionális és szakértői szintű kreatív munkához kapcsolódik, amely jelentős hozzájárulást jelent egy adott területen belül. Példa: Egy tudós, aki úttörő felfedezést tesz, egy művész, aki befolyásos és elismert műveket hoz létre, vagy egy kutató, aki új elméletet dolgoz ki, amely átalakít egy tudományterületet. Nagy-C (Big-C kreativitás): Meghatározás: A Big-C kreativitás a kreativitás legmagasabb szintjét képviseli, és olyan egyénekhez kapcsolódik, akik olyan tartós hozzájárulásokat tettek, amelyek széleskörű és tartós hatást gyakoroltak a területükre vagy a társadalom egészére. Példa: Gondoljunk olyan ikonikus személyiségekre, mint Albert Einstein a fizikában, Leonardo da Vinci a művészetben vagy Marie Curie a tudományban. Hozzájárulásaik mélyreható és tartós hatást gyakoroltak saját tudományágukra. Kreativitás aspektusai Mielőtt meghatároznánk a kreativitást, pontosítani kell, mely aspektusát szeretnénk megragadni. Hagyományosan, Rhodes (1961) modellje alapján a következő négy „P” köré sorolandóak ezek: folyamat (process), termék (product), személy (vagy személyiség – person) és a hely, környezet (press-place). Az évek során ezek kibővültek és kiegészítették a listát még két tényezővel: meggyőzés vagy hit (persuasion), mely alapján a személynek hinnie kell abban, hogy képes kreatívan teljesíteni, és potenciál (potential), ez a rejtett, egyénben rejlő kreativitás. (Runco, 2007). A kreativitás megközelítései fejlődési/fejlesztési pszichometrikus gazdasági szakaszos és folyamatos összetevő kognitív problémamegoldás és szakértelem probléma megtalálása evolúciós tipológiai rendszer Kategória Főbb állításai Kulcs koncepciók Fókusz a 6 P Nagyság Fontosabb kutatók és példák közül szintjei Fejlődési/fejlesztési Kreativitás gyökereinek Folyamatorienált SZEMÉLY Mini K -) KÖRNYEZET pro K Gorcell és Gorcell: Családi megértése Kreatív potenciál POTENCIÁL modell – a szülők hagyják a Környezet hozzájárul a kiaknázása gyereket felfedezni kreatív potenciál Később szülöttek Galton – Örökölt géniusz növekedéséhez kreatívabbak a később Nolli és mtsai. Kreatív tapasztalatok – szülötteknek Longitudinális fejlődéskutatás kreatív növekedés Játék-kreativitás Albert és Runco – hosszú távú kapcsolata motiváció, érzelmi-kognitív tranzíciós folyamatok bef. a teljesítményt és kreativitást Pszichometrikus Mérésre helyezi a Diszkrimináló TERMÉK Kis-k -) Wallach és Kogan, 1965 – három Nagy-k hangsúlyt, nem függ validitás: kreativitás és item modelltől, elméleti nem-kreatív-tehetség Guilford, 1968 – Structure of háttértől között – (intellektuális) Intellect: a teszt mennyire Reliabilitás és képesség, tesztelési megengedő? Minél távolibb egy validitás környezet és ötlet, annál kreatívabb -) konvergens, divergens konvergens és divergens gondolkodás gondolkodás Terület-specifikus kreativitás (különböző területeken megjelenő  kreatív teljesítmények eltérőek egymástól) Gazdasági Új, könnyen Nagy csoport, FOLYAMAT Kis-k -) Rubenson és Runco: KEVÉSBÉ Nagy-k tesztelhető sikertelen előny-hátrány és kreatív Makro szinten írja le a brainstorming viselkedés -) kreativitást Szakértői kérdés – pszicho-ekonomikus elmélet befolyásoló tényezőket tudnak kreatvak lenni a Florida: a társadalom kell kreatív gazdaságtudományokb szakterületükön vagy legyen, tolerancia közösségi ól vált ki sem? szinten Sternberg és Lubert – kicsibe való befektetés nagyot hozhat létre; kreatív személyek, akik olcsón tudnak venni és drágán eladni az ötletek világában Szakaszos és folyamat Kreativitás mint Terület, kreativitás Mini-k -) Wallas – a kreatív folyamat összetevő Nagy K konkrét folyamat releváns készségek és fázisai Körkörösség feladat iránti motiváció 4 szakasz: Felkészülés – probléma meghatározása Inkubáció – visszalépés Illumináció – aha-élmény  Verifikáció – megoldás ellenőrzése Amabile – összetevő elmélete: területre fókuszálás (képesség, készség), kreativitásra fókuszálás (tapasztalatok is), motiváció (extrinzik). Jutalom hatása a kreativitásra Kognitív Nem kreatív Asszociációk SZEMÉLY és Kis-k -) Mednick: kreatív insight az FOLYAMAT pro-k személynek asszociatív folyamatnak hierarchikus az eredménye, kreatív asszociációs személyeknek „laposabb” képessége, kreatívnál asszociációs hálója van „hálósabb” Guilford: konvergens és Az egyén képességei divergens gondolkodás. meghatározzák a Magasabb szintű absztrakt kreativitást gondolkodás -) kreatív teljesítmény metaforikus-logikus mögött levő kognitív gondolkodás alapok egyéni különbségek pl. a divergens  gondolkodás feladatokban mutatott teljesítményre Problémamegoldás és Kognitív folyamatokra Szakterület-specifikus SZEMÉLY Nagy K Weisberg – szakértői tudás szakértelem FOLYAMAT alapoz szakértelem szükséges a Nagy K szintű TERMÉK (problémamegoldás és Heurisztikák kreativitáshoz szakértelem) Legalább 10 év szükséges Probléma megtalálása a problémamegoldás mi van a kreatív FOLYAMAT Mini-k Csíkszentmihályi és G. -) minél SZEMÉLY előtti elmélet nem teljesítmény előtt? kreatívabb volt a személy, annál HELYZET rész magyarázza Olyan helyzetek többet bíbelődött megfelelően a megtalálása, ahol személyes kreatívak tudnak lenni; tapasztalatok hogyan is látják meg befolyását pont azt a probléma egy helyzetet bizonyos helyzetet a kreatív személy problémának egyének; lát, más nem  az előzőek hiányosságára hívja fel első sorban a figyelmet Evolúciós Evolúciós:) Korlátozottság és POTENCIÁL Pro-k Simonton darwini elmélet véletlenszerűség Mentális folyamat Környezeti tényezők korlátozottsága és meghatározzák a kreatív véletlenszerűsége potenciált (kreatív Nem lehet minden megvalósítássá) területen olyan termékeket létrehozni, ami a Nagy K-hoz tehető Tipológiai Problémamegoldás és Hangsúly az egyéni Minden Nagy- K Galenson: seekers and finders: darwinizmus közötti különbségeket és a különbség az alkotói híd környezeti hatáson folyamathoz való hozzáállásban folyamatok Keresők - Kreatív folyamat megértéséhez szükség frusztráló küzdelem, nem van az alkotó hatékony munkafolyamat, több tipológiai elemzéséhez időbe kerül az alkotás (sokszor magába foglalja a pálya végén elismerés) kreativitás minden Találók – hirtelen stílusváltás, hatékony munkavégzés, pontos  2. A kreatív gondolkodás serkentő és gátló tényezői Wu és munkatársai, 2014  3. A kreatív folyamat szakaszos modelljei (Wallas, Smith és Dodds, Cropley és Cropley) Guilford (1950): nevéhez köthető a fogalom bevezetése-->vizsgálataiban rájött, hogy az alkotóképesség és ahétköznapi értelemben vett IQ nem mindig esik egybe; ezért megkülönböztet(1) konvergens (összetartó, egy irányba ható-->kizár mindent, keresi az egyet) és(2) divergens (elágazó, keresi a minél több jó megoldást) elmeműködést. Kreativitás utóbbinak egy formája. Konvergens gondolkodás – összetartó szűkítő gondolkodás, beállítódás az egyetlen megoldás irányába. Jellemzői: - logikus következtetés képessége - absztraktikus képesség - szabályok felismerésének képessége Divergens gondolkodás – széttartó, elágazó gondolkodás, amely számos lehetőséget megvizsgál, számba vesz, mérlegel. A divergens feladatnak több megoldása lehet. Jellemzői: - gondolkodás könnyedsége, folyékonysága - minél több ötlet felvetésének képessége - új szempontok figyelembe vételére való képesség - eredetiség - problémaérzékenység A Geneplore keretrendszer, Finke és mtsai A kreatív megismerés általános, leíró keretrendszere a Geneplore modell. (Finke et al., 1992), amely a kreatív kreativitást jellemzi. az újszerű és hasznos ötletek kifejlesztését generatív gondolkodásmódok kölcsönhatásából eredő folyamatok kölcsönhatásából, amelyek olyan ötletjelölteket hoznak létre, amelyek különböző mértékű kreatív potenciált és feltáró folyamatok, amelyek kibővítik ezt a potenciált. Ahelyett, hogy a kreatív folyamatra, mint egyedi egységre összpontosítana, a modell alapvető kognitív folyamatok csoportját azonosítja, amelyek különböző módon kombinálódnak. befolyásolják a kreatív folyamat valószínűségét. eredményt befolyásolják. Generatív fázis: új ötletek vagy hipotézisek; tudáskeresés, ötletek asszociációja, szintézis, analógiás transzfer Meghatározás: Ebben a fázisban az egyének mentális képeket vagy reprezentációkat hoznak létre a lehetséges ötletekről. Ez magában foglalja a különböző elemek mentális manipulálását és kombinálását újszerű fogalmak létrehozása érdekében. Folyamat: Az olyan mentális folyamatok, mint a divergens gondolkodás, az ötletelés és a képzelet döntő szerepet játszanak a különféle potenciális ötletek generálásában. Példa: Egy új termék különböző lehetséges terveinek elképzelése vagy egy kreatív probléma alternatív megoldásainak vizualizálása. Feltáró fázis: Új ötletek elemzése, feltárás, értékelése, végrehajtása; Hipotézisek tesztelése, hiányosságok elemzése Meghatározás: Az ötleteket az egyén megvizsgálja és értékeli, hogy megállapítsa megvalósíthatóságukat és potenciális értéküket. Folyamat: A generált ötletek feltárása során kritikus gondolkodás, elemzés és értékelés történik. Az egyének mérlegelik az egyes ötletek megvalósíthatóságát, újszerűségét és hatékonyságát. Példa: A különböző tervezési lehetőségek erősségeinek és gyengeségeinek felmérése vagy egy problémára adott különböző megoldások lehetséges hatásának értékelése. A Geneplore modell a kreatív gondolkodás során a generatív és a feltáró folyamatok dinamikus kölcsönhatását hangsúlyozza. Kiemeli mind a képzeletbeli ötletgenerálás, mind a kritikai értékelés fontosságát a teljes kreatív folyamatban, különösen a vizuális és design-orientált feladatokban. A modellt különböző területeken, többek között a művészetben, a tervezésben és a problémamegoldásban alkalmazták annak megértésére, hogy az egyének hogyan vesznek részt a kreatív gondolkodásban. G. Wallas– az alkotás, a kreatív produktum létrejöttének folyamata (1) előkészületi szint: szükséges információk összegyűjtése – a világra való fokozott érzékenység, az észlelési élmények szabad áramlása és bősége, a „nyersanyagok összegyűjtése” korai minősítések és a sztereotipizálás csapdája nélkül. (2) lappangási stádium: az információk feldolgozása – őrlődés, kényelmetlen állapot, majd lassan „a helyükre kerülnek a dolgok”: új összefüggések jönnek létre, gyakran nem tudatos módon. Tudatos munka elmélete: A tudatos munka elmélete azt vizsgálja, hogyan irányítja és szervezi az egyén a figyelmét a feladatok végrehajtása során. Az elmélet hangsúlyozza a szándékos és kontrollált mentális folyamatokat, amelyekre az egyén összpontosít a feladatok hatékony elvégzése érdekében. Nem tudatos munka elmélete: A nem tudatos munka elmélete arra összpontosít, hogy az egyén miként végez mentális tevékenységeket automatikusan és anélkül, hogy teljes figyelmet fordítana rájuk. Ezek a tevékenységek gyakran rutinszerűek és kevés figyelmet igényelnek. Fáradtság helyreállítása elmélete: Ez az elmélet az egyén fáradtságának és kimerültségének helyreállítását vizsgálja. Kiemeli azokat a folyamatokat és tevékenységeket, amelyek segítik az egyént a kimerültség utáni regenerálódásban. Opportunista asszimiláció elmélete: Az opportunista asszimiláció elmélete azt vizsgálja, hogyan alkalmazkodik az egyén az új információkhoz és tapasztalatokhoz. Az elmélet szerint az egyén hajlamos az új információkat meglévő tudásához illeszteni, lehetőség szerint megtartva az egyensúlyt. Távoli Asszociáció elmélet: A távoli asszociáció elmélete a kreatív gondolkodásra összpontosít, különféle és látszólag kapcsolatlan elemek összekapcsolásával. Az elmélet szerint a távoli asszociációk elősegítik az új és eredeti ötletek kialakítását. Nem megfelelő mentális beállítódások elfelejtése: Ez az elmélet arra összpontosít, hogy az egyén milyen módon felejti el a nem megfelelő vagy irreleváns mentális beállítódásokat, hogy hatékonyabban tudjon koncentrálni az aktuális feladatra. (3) megvilágosodási stádium: „aha” élmény, felvillanó ötlet fokozott emocionalitással. (4) kivitelezési stádium: az ötlet kidolgozása, bizonyítása, cáfolata, szimbolikus átfogalmazása – Taylor: sok nagy felfedezés Az egyik alapszemlélet Wallas (1920, lásd Sternberg és Davidson, 1999) kutatóé. Elmélete alapján a kreatív folyamat az előkészületi szakasszal indul, amikor is az egyén begyűjti a szükséges információkat, és meghatározza a problémát. Az inkubációs szakaszban a problémától való eltávolodás történik. Ezt követi a „megvilágosodás” szakasza. A megoldás vagy az ötlet ezen a ponton válik ismertté a személy számára. Az utolsó szakasz a kidolgozás és ellenőrzés, vagyis az ötletet megfelelőségének vizsgálata. Smith és Dodds: S. M. Smith egy olyan elméletet kínált, amely a rögzítést a memóriában zajló válaszverseny eredményeként magyarázza. A problémamegoldó azzal kezdi, hogy a memóriában keresi a megfelelő választ. Ha megtalálta a választ, a válasz a munkamemóriába kerül, és a megoldás érdekében a megoldásra a probléma megoldásához. Olyan esetekben azonban, amikor egynél több válasz létezik, verseny van a lehetséges válaszok között. A rögzülés akkor következik be, ha a helytelen válasz erősebb, mint a helyes válasz. A egy lehetséges válasz dominanciája a közelmúltbeli tapasztalatoknak köszönhető, amelyek során a helytelen válasz volt a nem megfelelő választ sugalló kontextuális információ, vagy az adott válasz ismétlődése. A rögzülés akkor következik be, amikor a nem domináns (de helyes) válasz nem hívható elő a memóriából a feladat megoldásához. a probléma megoldásához Smith azt javasolta, hogy a fixáció leküzdhető ha a gondolkodó szünetet tart az aktív próbálkozásokban. a probléma megoldására. Ez az időszak, az inkubáció időszak, időt ad a rossz válasz eloszlatására. az emlékezetből. Smith és Dodds (1999) számos magyarázatot vázolt fel a inkubáció előnyeit: 1. Az inkubációs probléma során szakaszos tudatos munka történik. 2. Az inkubáció lehetővé teszi a tudatos munkavégzésből eredő fáradtságból való felépülést a tudatos munkából adódóan. 3. A nem megfelelő mentális állapotok elfelejtődnek, és ezért már nem zavarják a problémamegoldást vagy a gondolkodást. 4. A távoli társak könnyebben megtalálhatók. 5. Az egyén képes megtalálni és elsajátítani a véletlen vagy véletlenszerű utalásokat vagy adatoka az inkubáció során. 6. Az asszociációk szélesebb körűek és kiterjedtebbek, mivel a tudatos elme elernyedt, vagy másra összpontosít. Smith és Dobbs (1999, 39. o.) az inkubációt a kreatív problémamegoldás olyan szakaszaként definiálta, amelyben a problémát a kezdeti munka után ideiglenesen félreteszik. a problémával való foglalkozás után." Wallas (1926) modelljének harmadik szakasza, a megvilágosodás, a legismertebb. mert "a-ha" élményhez vezet (Gruber 1981, 1988). A megvilágosodás szintén belátásnak is nevezik. Nagyon fontos, hogy a felismerések legtöbbször szingulárisak. Lehet, hogy egy probléma, és egy megoldás ugrik be a fejünkbe, mint amikor felkapcsolódik egy villanykörte. Ennek fényében (egy újabb szójáték!), a belátó gondolkodás eltér a divergens gondolkodástól, ahol különböző ötletek születnek. A felismerés általában egyetlen megoldáshoz vezet. Cropley és Cropley: Kreativitás szakaszos modellje A kreativitás szakaszos modellje, amit a Cropley és Cropley alkotott meg, a kreatív gondolkodás folyamatát vizsgálja és szakaszokra bontja. Ebben a modellben a kreativitást nem egyszerűen egy pillanatnyi állapotként, hanem egy többlépcsős folyamatként értelmezik. A következőkben összefoglalom a Cropley és Cropley által kidolgozott kreativitás szakaszos modellt: 1. **Előkészítés (Preparation):** - Ebben a szakaszban a személy információkat gyűjt, ismereteket szerzett a témáról vagy problémáról, amelyre kreatív megoldást keres. Ez lehet új ismeretek megszerzése, tapasztalatok gyűjtése vagy az adott területen való elmélyülés. 2. **Inkubáció (Incubation):** - Az előkészítő szakasz után következik az inkubáció, amelyben a tudatalatti feldolgozza az összegyűjtött információkat és képességeket. Ez a szakasz lehetővé teszi az ötletek érését, és a személy tudatosan nem dolgozik a problémán. 3. **Inspiráció (Illumination):** - Ebben a szakaszban váratlanul vagy hirtelen felindulásból születnek az ötletek vagy a megoldások. Ez a pillanat az "aha-élmény" vagy az inspiráció szakasza, amikor a korábban összegyűjtött és inkubált információk összekapcsolódnak. 4. **Ellenőrzés (Verification):** - Az inspiráció után a személy ellenőrzi és értékeli az új ötleteket vagy megoldásokat. Ez a szakasz a koncepciók megvizsgálását, finomítását és igazolását foglalja magában. 5. **Elválasztás (Implementation):** - Az elkészült ötletek vagy megoldások implementálása, a tervek végrehajtása és a kreatív gondolatok valóságba való átültetése. Ez a szakasz hozza létre a tényleges terméket vagy eredményt. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szakaszok nem feltétlenül lineárisak, és a kreatív folyamatban az egyén különböző szakaszokba léphet előre és hátra is. A kreativitás szakaszos modellje segít megérteni, hogyan zajlik a kreatív gondolkodás folyamata és hogyan lehet hatékonyan támogatni a kreatív tevékenységeket.  4. Egyéni és csoportos kreativitás közötti különbség Felelősség és döntéshozatal: Egyéni kreativitás: Az egyén felelős az ötletek kialakításáért, és a döntéshozatal kizárólag az egyén kezében van. Csoportos kreativitás: A döntéshozatal több ember bevonásával történik. A kreatív ötletek kialakításában és megvalósításában a csoport tagjai együttesen vesznek részt. Személyes motiváció és célok: Egyéni kreativitás: Az egyén saját motivációja, szenvedélye vagy egyéni célok hajtják előre a kreatív folyamatot. Csoportos kreativitás: A csoporttagokat az egyéni célok, a csoport céljai, illetve a közös küldetés és értékek is vezérelhetik. Gondolkodási folyamatok: Egyéni kreativitás: Az egyéni kreativitás gyakran egy személy belső gondolkodási folyamatain alapul, beleértve az egyedüli elmélkedést, kísérletezést és problémamegoldást. Csoportos kreativitás: A csoportoknál a kreatív folyamat gyakran interaktív és kölcsönös gondolkodást, ötletmegosztást és az együttműködést igényel. Kockázatvállalás és kritika: Egyéni kreativitás: Az egyén könnyebben vállalhat kockázatokat, és a kritikát személyes szinten kezelheti. Csoportos kreativitás: A csoportoknál fontos a pozitív légkör és az elfogadó környezet kialakítása a kreativitás ösztönzése érdekében. Kritikák és vélemények kezelése kihívást jelenthet. Részesszenciák kiaknázása: Egyéni kreativitás: Az egyén a saját tudására, tapasztalataira és kreatív készségeire támaszkodik. Csoportos kreativitás: A csoportoknál a részesszenciák különböző emberek tudását, szaktudását és tapasztalatait kombinálják a kreatív folyamat során. Ötletek diverzitása: Egyéni kreativitás: Az ötletek diverzitása az egyén saját gondolkodási mintázataira korlátozódhat. Csoportos kreativitás: A csoportokban az ötletek diverzitása nagyobb lehet, mivel több szempont, szaktudás és megközelítés áll rendelkezésre. A csapatokban megvalósuló kreativitás sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint a kreativitáskutatás más területei, például a kiemelkedően kreatív emberek jellemzőinek azonosítása vagy a kreativitásképzés és az oktatási programok hatása. Ennek következtében kevés olyan kutatás született, amely az egyéni kreativitást a csoportos kreativitással hasonlította volna össze. Számos kutatás vizsgálta azonban a közösen dolgozó egyének előnyeit az egyedül dolgozókkal szemben az általános feladattípusok esetében. Arthur B. VanGundy 1984-ben összefoglalta, hogy mit tudunk általában a csoportmunka fölényéről az egyedül dolgozó egyénekkel szemben, valamint a kreatív problémamegoldás előnyeiről a csapatokban. VanGundy megfigyeléseit a csoportmunka relatív előnyeiről az I. táblázat mutatja be. Bár a csoportmunka számos előnnyel jár, VanGundy gyorsan rámutatott, hogy vannak hátrányai is. Például a csapatoknak általában több időbe telik egy feladat megoldása, mintha csak egy egyén dolgozna, a konszenzus elérése érdekében társadalmi nyomást gyakorolhatnak, kockázatosabb döntéseket hozhatnak, terméketlen vitákba keveredhetnek, és nem minden csoporttag hozzájárulását engedélyezik. A kifejezetten a csoportos kreativitást vizsgáló kutatások elsősorban egy kreatív problémamegoldó eszköz - nevezetesen a brainstorming - validálására korlátozódtak. E kutatáson belül az érdeklődés egyik népszerű területe a csoportos ötletbörze és az egyéni ötletbörze összehasonlítása volt. A brainstorming egy olyan eszköz, amelyet sokféle és szokatlan lehetőség generálására használnak. A brainstorming két alapelvre épül: (a) az ötletgenerálás hatékonyabb, ha a kritikát kiküszöböljük, és (b) a több ötlet jobb megoldásokhoz vezet. A brainstorming hatékonyságát vizsgáló tanulmányok jellemzően a brainstorming technikákat alkalmazó egyénekből álló csapat által előállított ötleteket hasonlítják össze a brainstorming alapelveit követő, egyedül dolgozó egyének kombinált ötleteivel. Ez utóbbit nevezik nominális csoportos brainstormingnak. A valódi brainstorming-csoportok és a névleges brainstorming-csoportok összehasonlítására irányuló számos vizsgálat eredményei nem hoztak meggyőző eredményeket. A kutatásokból az a tendencia rajzolódott ki, hogy a névleges csoportok általában több ötletet generálnak, mint a valódi brainstorming csoportok. Az eredmény minőségét illetően a levont következtetések tanulmányról tanulmányra változnak. Számos ilyen vizsgálat egyik igen komoly korlátja a kutatásban résztvevőknek adott brainstorming-utasítások és -képzés minősége volt. Az e tekintetben tapasztalható óriási változatosság lehet az egyik oka annak, hogy a kutatások nem voltak meggyőzőek. [Lásd BRAINSTORMING.] Bár a kreativitás területén végzett kutatások nagy része arra törekedett, hogy feltárja, milyen tényezők hajlamosítják az egyént arra, hogy átlagon felüli kreatív viselkedést tanúsítson, a csapatokkal kapcsolatos szinonim kérdés sokkal kevesebb figyelmet kapott. A csapatok kreativitásának egyik kiterjedtebb vizsgálata felsővezetői csapatokat vizsgált. Az eredmények azt mutatták, hogy az általános innovativitás legjelentősebb előrejelzője az volt, hogy a munkakörnyezet milyen mértékben támogatta az új ötleteket, a változásokat, a kreatív gondolkodást és a bevett munkamódszerektől való eltérést. Valójában a csapat innovativitására vonatkozó általános értékelés szórásának 46%-át ez a változó magyarázta. Az, hogy a csapattagok milyen mértékben tudtak részt venni a döntéshozatalban, pozitívan befolyásolta a létrehozott innovációk számát, és a nagyobb mértékű részvétel arra ösztönözte a tagokat, hogy több ötletet osszanak meg egymással, nagyobb mértékű kölcsönös termékenyítéshez vezetett, és fokozta az új ötletek iránti elkötelezettséget. Ami az e csapatok által végrehajtott innovációk radikalitását illeti, az újítók aránya a csapatban előre jelezte a változáshoz kapcsolódó újdonság mértékét. [Lásd INNOVÁCIÓK.] A sokféleség szintén szerepet játszik a csapat kreativitásában. Úgy tűnik, hogy a heterogénebb csapatok jobban képesek újszerű problémamegoldásokat kidolgozni. Egy kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a csapattagok etnikai sokfélesége milyen hatással van egy reális problémára vonatkozó ötletek kidolgozására. Összehasonlították 18 sokszínű csapat által generált ötleteket 16 kizárólag angolokból álló csapattal. A sokszínű csapatok olyan ötleteket hoztak létre, amelyeket lényegesen megvalósíthatóbbnak és hatékonyabbnak ítéltek. Mivel ez a kutatás kiemeli a munkakörnyezet és a sokszínűség kritikus szerepét a csapat kreativitásának elősegítésében, ezeket a témákat később részletesebben is megvizsgáljuk. Csoportokhoz kapcsolódó előnyök több tudás birtokában vannak kevesebb hibát követnek el több egyedi nézőpontot alakítanak ki a problémákra  fokozzák a megoldások elfogadását és megértését növelik a tagok elégedettségét a megoldásokkal kapcsolatban fokozzák a megoldások hatékony végrehajtását kockázatosabb döntéseket hoznak változatosabb és jobb minőségű ötleteket generálnak a helytelen megoldások elutasítása, a hibák ellenőrzése és a teljesítmény nyomon követése nagyobb érdeklődés felkeltése a feladat iránt hatékonyabbak bizonyos típusú problémáknál, például a munkamegosztással megoldható problémáknál vagy a több lépcsős és ellenőrizhető megoldásokat tartalmazó problémáknál DE vannak gátló tényezők: Inkábbazokraaz információkrafognakösszpontosítani,amelyekközösek, azegyéniötletekhelyett Egyének nem mernek a kritikákkal szembe menni, ígyazegyedi megoldásaikat inkább megtartják Csoporthajlamos negatívan viszonyulni azokhozazegyénekhez,akiknem tartjákbe a csoportnormát Heterogéncsoportokesetébenaz értékekis mások lehetnek, ígya konfliktus kialakulásáranagyesélyvan Egyének félnek a negatívbenyomásokkialakulásától,ezért félnekeredetiötleteiket megosztani,szociálisgátlás Társas lazsálás Túl nagy csoport  5. A kreatív személyiség jellemzői, Runco 2007 A kreatív személyiség jellemzői: autonómia, függetlenség, nonkomformitás o Az autonómia döntő szerepet játszik a kreatív munkában, mivel funkcionálisan kapcsolódik a kreativitáshoz, és a kreativitás minden formájához szükséges. A kreatív dolgok mindig eredetiek, és az eredetiség elengedhetetlen. Az autonómia megkövetelheti az egyének függetlenségét és önállóságát, hogy valami mástól eltérő dolgot hajtsanak végre. A kreativitást a nonkonformitással, a lázadással és a szokatlansággal hozták összefüggésbe, amelyek az autonómiától függenek. Az emberek könnyen lázadhatnak, ha autonómok, és nehéz lenne lázadni, ha másoktól függenének. A kontraindikatív mutatók egyfajta konformitást tükrözhetnek, ami az autonómiát a kreativitás szükséges összetevőjévé teszi. o A kreatív egyéneket gyakran kevésbé csodálják az osztályteremben, mint a konvencionális tendenciákat, mivel a tanárok hajlamosak a függőséget, a megbízhatóságot és a "jó természetű" gyerekeket előnyben részesíteni a nonkonform vagy individualista gyerekekkel szemben. A tehetséges gyermekek szülei gyakran elvárják az ésszerű autonómiát, ami negatívan befolyásolhatja az eltérő gondolkodást és az eredetiséget. A szülőknek azonban némi szabadságot kell biztosítaniuk, de azt is meg kell mutatniuk, hogy a gyermekeknek jó döntéseket kell hozniuk. Legyenek tekintélyelvűek, de ne legyenek túlságosan tekintélyelvűek vagy megengedőek, mivel a túl kevés önállóság akadályozhatja a kreatív gondolkodáshoz szükséges önkontroll és diszkréció fejlődését. Némi függetlenség biztosítása, de nem túlságosan, segíthet a gyermekeknek a kreatív gondolkodáshoz szükséges önkontroll és mérlegelés kialakításában. önkontroll o Dacey és Lennon hangsúlyozzák az önkontroll fontosságát a kreativitásban, mondván, hogy ez elengedhetetlen a tervek elképzeléséhez és a kívánt eredmények vizualizálásához. Kétféle önkontrollt különböztetnek meg: az azonnali kontrollt, amelyet a mindennapi életben használunk, és a diszkréciót, amely belátást, hitet és jövőképet igényel. Mindkét típust a szenvedély, az  önbizalom és az önértékelés motiválja. Runco (1996d) a diszkrécióra úgy is utalt, mint az asszimilációra és a tapasztalatok eredeti értelmezésének konstruálására irányuló közös képességre. A kontroll és a diszkréció biztosítja, hogy az eredetiséget megfelelően használják, és a diszkréció magyarázatot adhat arra, hogy egyes emberek miért kreatívak, de máskor alkalmazkodnak. A személyiségelmélet ezt tulajdonság × állapot kölcsönhatásként írja le, ahol a stabil tulajdonságok különböző környezetben vagy környezetben másként fejeződnek ki. ellenszegülő játékosság, ébren álmodás deviáns o A deviancia olyan tulajdonságoknak tulajdonítható, mint a túlzott eredetiség, az autonómia vagy a diszkréció hiánya. Eisenman devianciával kapcsolatos vizsgálatai azt találták, hogy mind a pszichotikus, mind a magatartászavaros fogvatartottak viszonylag kevéssé kreatívak. Azt is megállapította, hogy a kreatív egyének nehezen reagálnak a tekintélyre, ami a tekintély megkérdőjelezéséhez vezethet. Eisenman a bebörtönzött alanyok kreatív potenciálját a komplexitás iránti preferenciák és a Thematic Apperception Test (TAT) segítségével becsülte meg. o fizikailag és/vagy mentálisan túlságosan aktív o  nem törődik a különbözőségei következményével o  bosszantóan kíváncsi o  órák alatt mással foglalja el magát, mint például rajzolgatás o  feledékeny és szórakozott o  nem vesz részt az osztály tevékenységében o  a barátai kissé furcsának ítélik o  nehezen megközelíthető pszihoticizmus  o Acar, Chen és Cayirdag (2017): a kreativitás negatív kapcsolatban áll a skizofréniával, pozitívan korrelál a pszichoticizmussal és a skizotípiával kitartás nyitottság o Sung és munkatársai (2009): υ extraverzió és a nyitottság megtapasztalása szignifikánsan pozitív hatást gyakorol a kreatív teljesítményre υ pozitív kapcsolat van a nyitottság megtapasztalása és a kreativitás erőssége között ambiguitástolerancia o szorosan összefügg a kreatív ember egy másik tulajdonságával, a kitartással önbizalom controlled wierdness o Frank Barron, az IPAR egyik hőse az eredetiség, a megfelelőség, az autonómia és a kreativitás diszkréciója mellett érvelt. Ő alkotta meg a "kontrollált furcsaság" kifejezést olyan egyének jellemzésére, akik egyszerre tudnak fantáziadúsak és reálisak lenni, demonstrálva a kontrollált képzelőerő lehetőségét. Ez a megközelítés az egyensúly fontosságát hangsúlyozza a kreativitásban. Csíkszentmihályi szerint: A kreatív embereknek sok a fizikai energiájuk, és jól tudnak gazdálkodni velük Egyszerre okosak és naivak, úgy tűnik sokszor, hogy náluk egyidejűleg van jelen a konvergens és a divergens gondolkodásmód Jellemző rájuk a játékosság és a fegyelem egyfajta kombinációja is. Fantáziájuk képes ugyan az egekbe szárnyalni, de azért „földközelben” is tudnak maradni A kreatív emberek az introvertált-extrovertált dimenzió mindkét pólusát magukban hordozzák Egyszerre szerények és büszkék, ahogy az önzetlenség és céltudatosság tulajdonsága is egyszerre van meg bennük ki tudnak bújni a nemi szerepeikből, vagyis túl tudnak lépni az ezekhez tapadó sztereotípiákon hagyománytisztelő-konzervatív, valamint a lázadó-tekintélyromboló magatartás Bár minden kreatív ember rajong a munkájáért, képes azt objektíven is szemlélni  Annak ellenére, hogy személyiségük nyitottsága és érzékenysége sok fájdalom elviselésére ítéli őket, életük és munkájuk során számtalan igazi örömöt is képesek megélni  6. A kreativitás mérése, Torrance teszt, a divergens gondolkodás teszt a gyakorlatban 4 út: személyiség felmérések o személyiség kérdőívek: TKBS - Tóth féle Kreativitást Becslő Skála, Renzulli-Hartman o életút elemzés/biográfiai leírás o attitűd: kreativitás fontossága, eszmei viselkedés o implicit – személyiség korrelátumok pl. kivancsisag stb. termék o Megegyezésen alapuló értékelési technika folyamat/kognitív o DT teszt – TTCT környezeti o kreatív klína felmérők: Amabile (1996) KEYS dimenziók; Péter-Szarka, Tímár és Balázs (2015) – Iskolai Kreatív Klíma Kérdőív DT teszt – TTCT FIGURÁLIS - Képszerkesztés - Hiányos ábrák - Vonalak/körök VERBÁLIS: - Kérdezés - Esemény okának kitalálása - Következmények találgatása - Tárgyjavítás - Szokatlan használat - Szokatlan kérdések  - Feltételezés Torrance teszt A Torrance teszt egy olyan kreativitásmérő eszköz, amelyet ellenszolgáltatás nélkül, a személy szabadon alkotva hajt végre. A teszt a vizuális és verbális kreativitás két fő dimenzióját értékeli. A Torrance teszt eredetileg a 20. század közepén, a kreativitáskutatás egyik kiemelkedő alakjának, E. Paul Torrance-nek a munkáján alapul. A teszt három alapvető változata ismert: a Torrance Kreativitási Értékelés (Torrance Test of Creative Thinking, TTCT) - Vizuális, a Torrance Kreativitási Értékelés - Verbális és a Torrance Kreativitási Értékelés - Figurális. Torrance Kreativitási Értékelés (TTCT) - Vizuális: Ebben a változatban a résztvevőket olyan vizuális problémamegoldási feladatokra kérjük, mint a képalkotás, a rajzolás vagy a képek történetekbe való beillesztése. A vizuális kreativitást különböző dimenziók mentén értékelik, például az egyediség, a részletesség, a fantázia és az összefüggés szempontjából. Torrance Kreativitási Értékelés - Verbális: Ez a változat a szóbeli vagy írott kreativitást méri, például a történetalkotás, a költészet vagy a probléma megoldására irányuló verbális feladatok segítségével. A résztvevőknek szabadon kell kifejezniük gondolataikat és ötleteiket a szóbeli kreativitás különböző aspektusai mentén. Torrance Kreativitási Értékelés - Figurális: Ez a változat a résztvevők képességét méri, hogy képekből, ábrákból vagy más figuratív elemekből kreatív gondolatokat, történeteket vagy ötleteket alkossanak. A Torrance tesztet sokféle kreativitáskutatásban és oktatási környezetben alkalmazzák. Az eredményeket az egyéni kreativitás és a csoportos kreativitás értékelésére is felhasználhatják. Fontos megjegyezni, hogy a Torrance tesztet nem minden szakember támogatja egyöntetűen, és a kreativitás számos aspektusát nem feltétlenül méri minden vonatkozásban. A kreativitás összetett jelenség, és egyéb mérési módszerek és eszközök is alkalmazhatók a témával kapcsolatos átfogó megértéshez. A testben mutatott teljesitmények segithetik a felhasználókat (tanárokat, kutatókat, palyaválasztási, nevelesi tanácsadókban dolgozó pszichológusokat, kvalifikält szakemberek kiválasztását végzõ munka- pszichologusokat stb.) abban, hogy meghatározhassák egy-egy személy vagy csoport olyan intellektuá- lis képességeit, amelyeket az eddigi rendelkezésre lló modszerekkel nem tudtak nyomon követni. Az „Intellektus szerkezet" modeliben Guilford (1967, 1968), Guilford- Hoepfner (1971) stb. feltéte-lete, hogy: 1. A kreativ emberek olyan képességeket mutatnak, amelyeket „divergens gondolkodásnak" nevez-hetünk. A divergens gondolkodás olyan sajáto: ságokban nyilvánulhat meg, mint a képzeleti fluencia (böség), flexibilitás (rugalmasság), a gondolkodis originalitasa (eredetisége) stb. 2. A modell kialakitásában fontos szerepe volt annak, hogy sem elméletileg, sem a hétköznapi gya-korlatban az addig ismert és már akkor is tradicionálisnak cimkézett intelligencia testek nem mérték a fenti képességeket. Guilford hipotézisének és a hatalmas bizonyitó anyagnak igen jelentos hatása volt (és van ma is) az intellektuális képességek vizgálatára a pszichológiaban, de a tobbi kapcsolodo disz- ciplinában is. A modell leirását jelölõ évszámok kissé esalókäk abban a tekintetben, hogy a hatvanas évek közepén, Guilford test-konstrukciós munkálatai els szakaszának végén megjelente a konkur- rens test-rendszerek is (pl. Torrance, 1962, 1963, 1966, 1974; Wallach-Kogan, 1965és mások). Ezek a vizsgálatok részben párhuzamosan folytak a Guilford-csoport munkáival, de a mérés koncepciojaban es technológiájäban különböztek. A különbség röviden az, hogy Guilford egy- egy feladatfajtával véli mérni az egyes képességeket az „Intellektus Szurkezet" modell keretein belül, mig Torrance, Wallach-Kogan és követöik egy-egy feladatban a mutatolt irásos teljesitmény alapján legalább három, a fenti fel- sorolásban szereplõ képességet vélnek azonositani. 4. A TESZTEREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A kreativitas testek felhasnalóinak mindenekelött tisztaban kell lenniük azzal, hogy egy magansze- mély számtalan területen érvenyesitheti kreativ képességeit és a most bemutatandó testek alkalma- sint nem érintik ezen területek mindegyikét. Nem várhatjuk el, hogy a kreativitás ugyanolyan kvázi lineá- ris növekedést mutat az iskolai végzettséggel, mint azt, az intelligenecia esetében tapasztalhatjuk. Az iskolai végzettség közvetve hat a teljesitményekre, pl. a nyole általános iskolát végzett és a „nem tollfor- gató munkát™ végzöknek nehézségeik vannak az instrukció megértésével. A másik oldalon - tapaszta- latunk szerint - a kutatok egy resze viszont bevallottan unalmasnak tartja a testfeladatokat es emiatt igen gyengen teljesit. Ugyancsak nem koveti a kreativitás azt a fejlodéssel lineáris trendet, mint az IQ. A válaszok értékelése a Barkóczi és Klein (1968) által kidolgozott pontozási rendszer segitségével történik. A módszer az originalitás számitására a következõ képlettel ad segitséget: Originalitás: 1 - [(I+i)/2T]^n ahol I - a tételre adott válaszok összege egy partikuláris kategóriában, i - a kérdéses I kategória egy partikuláris vlaszának elfordulási gyakorisága, T - a testre (illetve a tételre) adott valaszok összege N elemszámú minta esetében, n - korrekciós tényezõ. Az értékelést a minta példa alapján végezzük el az alábbi mutatókra: Originalitás (0) A válaszok a fenti képlet alapján számitott elfordulási gyakoriságának mértéke.* Ha egy személy magas originalitás pontszámot ér el, akkor ez válaszainak szokatiansagat, ujszerüseget, talalo, nem kon- vencionális voltát, ritkaságát jelenti. A személy képes volt arra, hogy a problémát nagy "mentális ugrás- sal" oldja meg. Válaszai nem ritkän nyelvi humort tükröznek, kihasználja a jelentés különbözo szintjeit, jól manipulalt kontextussal. Kifejezésmódja expressziv, energikus. Figurális problemak kapcsán kihasz- nálja a nyelv és az ábrázolás közötti „inkompatibilitást". Gyakran él egyszerü formak szokatian osszeho- zásával. Talán ez a mutató a legérzékenyebb arra, hogy a személy gondolkodását mennyire jellemzi a divergens produktivitás. Ebben a mutatóban van a legnagyobb eltérés az egyes résztesztek között egy szemelynel. Flexibilitas (X) Mérése az egyes tételekre adott válaszok osztályokba, kategóriákba sorolhatóságával történik. Ertel- mezése: magas érték esetén a személy a valaszinformációt több oldairól ragadta meg, legtobbszor sze- mantikus transformáció, vagy divergens müvelet (Guilford nyomán) segitségével. Rugalmasan valtott szempontot a probléma megragadásakor vagy kidolgozásakor. Alacsony értéke esetén a szemely egy sémara ad vlaszokat. Magas fluenciával együtt, egyetlen szempont kimeritésére törekszik. Ez a válasz- mód szük információ kihasznalását és/vagy kevés tapastalatot jelent. Szelsségesen alacsony ertéke esetén átlagos vagy ettöl jobb IQ szinten, illetve fluenciával együtt motiválatlanságról beszelhetünk. Fluencia (F) Mennyiségi mutató, azértékelhet válaszok számával mérhetjk. Magas értéke esetén — a test tipu- sától függõen — kifejezésbeli könnyedségröl, a válaszinformáció részletezéséröl beszélünk. Atlagos originalitas (áO) Kiszámitása: az originalitás értékét osztjuk a fluenciaéval. A mutató arra vopatkozóan ad támpontot, hogy az égyes válaszok originalitás értékei mekkorák a vlaszok számától függetlenül. Magas értéke azt jelenti, hogy a személy valaszai egyenkent is szokatlanok, eredetiek, ritkák stb. Figurális es/vagy verbá- lis teljesitményet originalitás jellemzi, kevés az ún. vulgáris válasza. A mutató bevezetését az indokolja, hogy egyes személyek az átlagosnal kevesebb, de magas originalitású válaszokkal hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik több, de közepes vagy gyenge originalitású valaszt adtak. Relativ flexibilitas (rx) A flexibilitás és a fluencia mutato hanyadosa tételenkent, vagy testenkent. A mutato ugyancsak egy ún. fluencia mentes érték. Magas pontszáma azt jelenti, hogy a személy több oldalról próbalta megközelíteni a problémát, soktele lehetöséget közölt, rugalmasan alkalmazott külöbözõ stratégiákat a megoldás során. Az áO-val együtt jól ertelmezhet. Magas kompoziciós értékük rendszerint a kima- gaslo teljesitmeny jele. A mellékelt T-profilokat 100 fokú skálara való transformációval készitettük el. A skálák elméleti átlaga 50, szórása 10. A T-profil alkalmazasát a következök is alátámasztjak: a tapasztalatok szerint gya-kori, hogy a fluenciaérték egyes szmélyeknél igen magas, ennek jutalmazására ad lehetöséget a profil. Gördülékenység - Az ingerre adott válaszként generált értelmezhető, értelmes és releváns gondolatok száma. Eredetiség - A válaszok statisztikai ritkasága. A címek absztraktsága - Képesség a gondolkodási folyamatok szintézisére és szervezésére, hogy mélyebben és gazdagabban lássák a képet. Kidolgozottság - A válaszok részletességének mértéke. Ellenállás az idő előtti lezárással szemben - A gondolatok nyitva tartásának és az ötletek lezárásának késleltetésének képessége, hogy a lehető legeredetibb ötletek szülessenek.  7. A kreatív gondolkodás fejleszthetősége, technikák és stratégiák Problémamegoldás taktikákkal, stratégiákkal és heurisztikákkal.A taktika egyfajta iránymutatás vagy eljárás egy problémamegoldására. A taktikákat időnként összekeverik a stratégiákkal,de a stratégia egy átfogó terv, amelyet általában az erőfeszítéselvégzése előtt készítenek. Chandler (1962) így írja le: „Astratégia úgy definiálható, mint egy vállalkozás hosszú távúalapvető céljainak meghatározása, valamint cselekvési tervekelfogadása és az e célok megvalósításához szükséges forrásokelosztása”. (15–16. o.). Másrészt egy taktikát használnakfolyamat közben. Ez alapvetően egy trükk vagy technika,amelyet akkor használnak, amikor egy adott akadállyalszembesülnek. Kevésbé kapcsolódnak hosszú távú célokhoz, ésgyakran reagálnak a munka közben felmerülő akadályokra. Aztán vannak heurisztikák, amelyek hivatkozások. Ezeketellentmondanak olyan algoritmusoknak, amelyek pontos folyamatok egy probléma megoldására vagy valamilyen célelérésére. Az algoritmusok gyakran olyanok, mint az egyenletek: Haerőfeszítést teszünk, a helyes választ kapjuk meg. A heurisztikaa legjobb kitalálásokhoz vagy becslésekhez vezet. Gyakranelegendőek, és gyakran használják a természetes környezetben(Nisbett és Ross 1980). Számos taktikát azonosítottak és határoztak meg, hogymegkönnyítsék a kreatív problémamegoldástTaktika és stratégiaA kreativitás biztosítására vagy növelésére használttechnikákat és eljárásokat gyakran stratégiákként írják le, devalójában fontos különbséget tenni a taktika és a stratégiaközött. Chandler (1962) így fogalmazta meg: „a stratégia úgydefiniálható, mint egy vállalkozás hosszú távú alapvető céljainakés célkitűzéseinek meghatározása, valamint cselekvési tervekelfogadása és az e célok megvalósításához szükségeserőforrások elosztása”. (15–16. o.). A taktika viszont speciálisfolyamatok egy adott helyzet vagy probléma kezelésére. Aszervezeteknek gyakran vannak stratégiáik, különösen, haaggódnak az innováció miatt (Lines & Grohaug, 2004), de az egyének speciális taktikákat alkalmazhatnak, amikor mondjuk,hogy udvarlásba kerülnek. Lehet, hogy például „a fejérefordítják a problémát” vagy „rövid időre félreteszik aproblémát”. Ez a két taktika nem utal a célokra. Természetesen aszervezeteknek vagy az egyéneknek lehetnek stratégiáik éstaktikáik is; Helytelen lenne stratégiákat csak szervezetekhezrendelni, a taktikát pedig az egyénekhez. I. ANALÓGIÁK ÉS ANALÓG GONDOLKODÁS Nem mindenki ért egyet azzal, hogy az eredeti ötleteketasszociatív folyamatok útján találják meg. Egyes elméletekinkább az analógiákat és az analóg gondolkodást hangsúlyozzák(például Gick és Holyoak 1980; Harrington 1981; Hofstadter1985). Számos példa található a felfedezésekhez használtanalógiákra (például tépőzár és gyomnövények, gőzgép ésteáskanna), ám ezek nem mind tényeken alapulnak. Weisberg (1995a) számos kreatív ötletet és megoldástazonosított, amelyekben „a korábbi helyzetről származóinformáció átkerül a régi helyzettel analóg új helyzetbe” (62.oldal). Úgy tűnik, hogy még Picasso is merített korábbimunkáiból, és mások más festők munkájából (Miller 1996; Weisberg 1995a, 1995b). Weisberg (1995b) azt sugallta, hogy alegtöbb betekintés vagy az eredeti probléma értelmezésénekmegváltoztatásából, vagy egy nem szokásos megközelítésalkalmazásából vagy a probléma ábrázolásából származik. Az analóg gondolkodás „magában foglalja egy fogalmistruktúra átültetését az egyik szokásos környezetből egy másikinnovatív környezetbe. Az egyik helyzet elemei közötti absztraktkapcsolat hasonló az innovatív kontextusban tapasztaltakhoz. ”Dunbar (1995) a tudományos analógiákra összpontosított.Három különféle fajtát azonosított: (1) Helyi analógiák (az egyik kísérlet egy része egymásodik kísérlethez kapcsolódik). (2) Regionális analógiák (amelyek tartalmazzák a„kapcsolatok rendszereit”, amelyeket egy tartománybanalkalmaznak, de hasonló területen használnak). (3) Távolsági analógiák (a rendszer egy tartománybantalálható, de eltérő tartományban alkalmazható). A távolságianalógiák megmagyarázhatják annak előnyeit, amit mármarginalitásnak is neveznek. II. METAFORIKUS GONDOLKODÁS ÉS KREATIVITÁS Gibbs (1999) azt sugallta, hogy az emberek mintegy négy“fagyasztott” metaforát és két új metaforát használnak adiskurzus minden percében. A fagyasztott metaforák lényegébenazok, amelyek nem újszerűek. Az új metaforák bizonyos kreatívgondolkodást igényelnek. Érdekes dolog az, hogy metaforákhasználatakor valami elsajátul (megértés, betekintés), de valamielveszik. Az eredeti anyaggal kapcsolatos információk ésrészletek mindig elvesznek (Runco 1991). III. KÍSÉRLET A kísérlet segíthet meghatározni a lényeget vagy a kritikuskérdést. Ez egy hasznos taktika. Új lehetőségeket is javasolhat.Leonardo da Vinci is kísérletezett, csakúgy, mint a Wrighttestvérek, a Beatles és Brian Wilson, a Beach Boys. Da Vincigyakran kísérletezett vízzel, és természetesen számos boncolásthajtott végre az emberi test felfedezéséhez. A Wrights-nakhatalmas mennyiségű műszaki adata volt, amelyek nagy részét aszélcsatorna kísérletei eredményezték. A Beatles sokféleképpenkísérletezett. Ez különösen világossá válik a tegnapi dalukban,amely egyetlen akusztikus gitárt és vonósnégyeset tartalmaz Nyilvánvaló, hogy a Tomorrow Never Knows dal dalszövegeketa Tibeti Holt könyvből vették, és csak a C akkorddal készült. Alegtöbb drámai kísérlet talán technológiai jellegű volt, de sok fülszámára nyilvánvaló, hogy a Beatles az indiai hangszerekkelkísérletezett. Úgy tűnik, ez egyfajta személyes kontrarianizmus. A kísérletezés hozzájárulhat a kreatív erőfeszítésekhez,mert a személy új és eredeti ötleteket vagy lehetőségeket találhatmeg. Fejleszti a szakértelmet is, bár elismerendő, hogy ez mindaz ember számára, mind pedig ellen tud dolgozni. (Néha aszakértők a rutinra és a feltételezésre támaszkodnak, ésennélfogva nem kreatívak.) A kísérletezés kissé paradoxon. Ezabból a tényből fakad, hogy a kísérletek különbözőlehetőségeket tesztelhetnek; ezek nem vezethetnek közvetlenülegy megoldáshoz. Ebben a fényben nem tűnnek túlhatékonynak. Vegyük például Simonton (sajtóban) Picassomûvészeti folyamatát mint „nem hatékony” leírást. Ez egyfajtahatékonyságot feltételez - egyfajta lineáris elõrehaladástközvetlenül a probléma állapotától a megoldásig. Picasso nemígy működött. Kísérletezett és vázlatokon belül számos vázlatotés képet készített, amelyeket végül kihagyott, és amelyek nemjelennek meg a végtermékben. Simonton úgy vélte, hogy ez idő és erőfeszítés pazarlása, egyfajta hiányosság. Picassougyanakkor hatékony volt. Valójában extra időt és energiátigényelt Picasso számára olyan dolgok előállításához, amelyeketnem használt, ami valójában távol tartotta őt a végterméktől, áma kreativitás ezt néha megkövetelheti. IV. UTAZÁS Sok híres alkotó javasolta az utazást, hogy ösztönözze akreatív gondolkodást. Ennek oka az lehet, hogy sokan stimulálóvagy kényelmes helyeket találtak otthonuktól távol. PéldáulHemingway kedvelte Kubát. Volt egy kedvenc szobája, egykedvenc íróasztala (és talán egy kedvenc szivarja). Lehet, hogyaz utazás maga is stimuláló. Ez érthető, mivel az utazásmegkönnyítheti a perspektíva eltolódását. Mint korábbanmegjegyeztük, az ilyen váltások hasznosak lehetnek.Kreatív gondolkodásmód, mert új ötleteket és lehetőségeketjavasolnak, és lehetővé teszik az egyének számára, hogyelkerüljék a rutint. Dr. Johnson például egyszer írta, hogy „azutazás célja a képzelet valóság általi szabályozása, és ahelyett,hogy gondolkodnának arról, hogy mik lehetnek a dolgok megnézzük, hogy vannak” (idézi Middlekauff 1982, 3. oldal).Ez bizonyosan ellentétes az utazás gondolatával, mint a képzeletés a kreativitás ösztönzőjével. Nyilvánvalóan Johnson nézetejellemző arra a történelmi időszakra, legalábbis az EgyesültKirályságban. Middlekauff (1982) azt sugallta, hogy „Johnsonaz örökkévalóságban azon vágyában látta a dolgokat, ahogyvannak, és hogy elkerülje a veszélyes elképzeléseket arról, hogymik lehetnek.” Az utazás minden bizonnyal eltérő hatással lesz akülönböző emberekre. Egyesek számára az utazás megkönnyíti akreativitást. Mások számára az utazás földre hozza őket. Néhányembernek ez is stresszes lehetEmlékezzünk az 5. fejezetben a személyi környezetrevonatkozó követelményre, azzal az elképzeléssel, hogy senkisem környezet, a gondolkodásmód elősegíti vagy gátolja akreativitást; minden az egyéntől függ. Természetesen ugyanezvonatkozik az utazásra. V. A PROBLÉMA SZERKEZETÉNEK ÁTSZERVEZÉSE Ez akkor fordul elő, amikor az egyén kezdetben nem értvalamit, mert a probléma egy ábrázolására támaszkodik, deekkor az egyén megváltoztatja ezt a reprezentációt - átszervezi -oly módon, hogy az új információkat figyelembe veszi, vagylehetővé teszi a jobb megértést és betekintést. (A reprezentációka megértés kognitív analógiái. Lehet, hogy azt mondják, hogyaz információ vagy a tapasztalat az elmében van képviselve,tehát az embernek reprezentációi vannak.) Tegyük fel, hogyvalaki modellt készít a Tinkertoysból. Lehet, hogy a modellvalamilyen térkép, vagy valójában képvisel valamit. Tegyük fel,hogy valami újat fedez fel a megjelölt helyről vagy az általadképviselt dologról. Lehet, hogy eltávolít néhány Tinkertoydarabot, és hozzáad néhányat. Nem kell azonban a nullárólkezdenie, és valójában a szerkezetátalakítás meglehetősen gyorslehet. Pl. Duncker a várkiserlet, vagy a 9 pont kísérlet VI. KOGNITÍV SZERKEZETÁTALAKÍTÁS(ÁTSZERVEZÉS, RESTRUKTURÁLÁS) A kognitív szerkezetátalakítás megmagyarázhatja, hogy azemberek milyen betekintést kapnak. A bepillantás nagyon hirtelen tűnik fel (Gruber 1988), és mint ilyen, a gondolat alulrólátszerveződhet. Ezt gyakran „szerkezetátalakításnak” hívják,mert a változások valójában a kognitív struktúráinkbanfordulnak elő (pl. Séma, fogalmak, szkriptek, sztereotípiák).Más típusú kognitív szerkezetátalakítás lehetővé teszi azegyének számára, hogy szándékosan megváltoztassákperspektívájukat. Ez lehetővé teszi a stressz csökkentését, mivela stressz értelmezés kérdése. Ez nem tapasztalatunk közvetleneredménye; a viselkedésünkre gyakorolt tapasztalatunk csakazután magyarázható meg, hogy mi értelmezzük atapasztalatokat. A stressz csökkentése a szerkezetátalakítás révénmegköveteli, hogy az egyén szándékosan ellenőrizze ésváltoztassa meg értelmeit oly módon, hogy az, ami korábbanstresszt jelentett, kevésbé drámai és káros. Természetesen másstresszcsökkentési technikák is rendelkezésre állnak. Aszándékos kognitív átszervezés gondolata széles körbenalkalmazandó a kreatív viselkedésünk társadalmi hatásain.Lehet, hogy minimalizálhatjuk a gátlások hatását úgy, hogygondolkodásmódunkat megváltoztatjuk. Még azt ismondhatnánk, hogy ezeknek a gátlásoknak a kreatív gondolkodás biztosítja, hogy azok ne rontsák a kreatívgondolkodásunkat. VII. EGYSZERŰSÍTÉS Új perspektívát találhat a jelenlegi helyzet egyszerűsítése.A problémát nehezen lehet megérteni, ha komplex, továbbá aprobléma valójában egy adott helyzet egy kis részét öleli fel.Gardner (1993) azt sugallta, hogy a különféle területekkiemelkedő alkotói gyakran egyszerűsítik gondolkodásukat.Példaként Einsteint hozta fel, mert látszólag visszatért„gyermekkorának fogalmi világába” (Gardner 1993, 10. o.)Annak biztosítása érdekében, hogy gondolkodása egyszerű ésakadálytalan. Gardner arra a következtetésre jutott, hogy„figyelemre méltó hasonlóságot találtam... a legegyszerűbb,legelemesebb formák keresésekor egy domainben ”(18. o.).Egyes esetekben az egyszerűsítés elkerüli a komplexitás zavarát,de lehetővé teheti az egyén számára a probléma lényegének, azigazán kritikus ötletnek vagy kérdésnek a felismerését VIII. A PROBLÉMA VAGY HELYZET REDEFINIÁLÁSA Nyilvánvaló, hogy a megkérdőjelezhető legfontosabbfeltevések között szerepel a jelenlegi probléma, helyzet vagyfeladat. Túl gyakran feltételezzük, hogy egy problémát amegadott módon kell megoldani, de ez általában nem igaz.Emlékezzünk vissza a problémamegoldás szerepére (lásd az 1.fejezetet) és a fejezet korábbi gondolatára a perspektívamegváltoztatásáról. A feltételezés megkérdőjelezésével az egyénúgy oldhatja meg a problémát, hogy az eredeti megoldásoknagyon valószínűek.  IX. A REPREZENTÁCIÓ MEGVÁLTOZTATÁSA A problémákat gyakran meg lehet változtatni azábrázolásuk megváltoztatásával. A médiumváltás előnyeineknyilvánvaló példája a térkép rajzolása. Bizonyára sokunknaknehézségei vannak a verbális útmutatások követésével, esetlegegy párbeszéd részeként, és csak akkor értjük meg és sikerülelérni célkitűzésünket, ha egy térkép kerül készítésre. A közegelőször verbális, majd vizuális. Az ütemezés problémáit vizuálissegédeszközzel is megkönnyítheti. Valószínűleg tudja ezt, vagy legalább van naptára. Összevetheti ezt a „tennivaló” egyszerűlistával, mint a hatékony ütemezés eszközével. Időnként alegjobb adathordozó megtalálása kérdése, más esetekben aközeg vagy a reprezentáció megváltozása vezet új ötletekhez. X. AZ ELEMZÉS SZINTJÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA A problémák az „elemzés szintjének” megváltoztatásával(és a feltételezések megkérdőjelezésével) megoldhatóak. Root-Bernstein (1989) példaként adta Thomas Edison laboratóriumát,mert Edison nem talált fel mindent, amiknek birtokoljaszabadalmait (1100 szabadalom!), ehelyett kifejlesztette egyolyan laboratórium ötletét, amely „bérleti munkát állít elő” ésbiztosítja számára ezeket a találmányokat. Ugyanez mondható elHenry Fordról. Nem feltalálta az autót; ehelyett feltalálta atömegtermelés eszközét. A tömegtermelés és nem az egyedi Tmodell szintjén dolgozott. XI. A KREATIVITÁS MENTORÁLÁSA A mentorok, mint a tanárok, ösztönözhetik a kreativitást.Valójában sok híres alkotó hangsúlyozta a saját mentorok szerepét (Simonton 1984; Zuckerman 1977). Érdekes módonSimonton javasolta, hogy a mentorok és hallgatóik (érdekeik ésmegközelítéseik) (csak) optimálisan hasonlóak legyenek. Ha túlhasonlóak, akkor a hallgató csupán a mentor nyomában jár. Hatúl különböznek egymástól, akkor a hallgató valószínűleg nemrészesül előnyben a mentor szakértelmével és kapcsolataival. Eza jellemzés csak a mentor kapcsolatokra vonatkozikfelnőttkorban (pl. Főiskolai, posztgraduális iskola, posztdoktoriposztok). Valószínű, hogy szorosabb kapcsolat szükséges amentorok és a fiatalabb hallgatók között. XII. REKURZIÓ Wallas (1926) a kreatív folyamatot négy lépés szerint írja le:előkészítés, inkubálás, megvilágítás és ellenőrzés. Az újabbmodellek meglehetõsen hasonlóak, különösen az elõkészítésötlete szempontjából. Ez az előkészítés magában foglalhatja aprobléma azonosítását, a probléma felfedezését, a problémaelőállítását vagy a probléma felépítését (Csikszentmihalyi ésGetzels 1971; Reiter-Palmon et al. 1997; Runco1994.Előfordulhat, hogy egy rekurzió a lépések során úgy történik, hogy az egyén egy ötlet ellenőrzése után újrameglátogatja az előkészítési vagy inkubációs fázist. A rekurzióéppen ezt jelenti - ez egyfajta újrahasznosítás a korábbiszakaszokban Költészet az osztályteremben Mikor írt utoljára verset? Tudod, hogyan kell verseket írni?Gyakran költési feladatot és elhalványulást használok azosztályban (adaptálva: Hennessey és mtsai., 1989). Rövid, jólfelépített verset használok. Ez lehetővé teszi , hogy könnyű jólfelépített feladattal kezdjem. Felkérhetem például ahallgatóimat, hogy írjanak egy verset a következőkövetelményekkel: (1) Öt sort kell tartalmaznia. (2) Az első sor csak egy főnevettartalmaz (megadom nekik pl. „rovar”). (3) Az utolsó sor csakegy főnevet tartalmaz, és ugyanaz, mint az 1. sorban! (4) A versmásodik sora két szót tartalmaz, amelyek mindegyikemelléknevek, amelyek az 1. sorban a főnévre vonatkoznak. (5) Aharmadik sor csak három szót tartalmaz, de mindegyik egycselekvési szó. (6) A negyedik sor tetszőleges számú szót ésbármilyen szót tartalmaz. Lehet, hogy nem hangzik úgy, hogy sok önkifejezést tesz lehetővé, de meglephet. Az eredményekgyakran lenyűgözőek, mivel a hallgatók megtanultak atechnikát, és csak néhány percig írtak. De ennél is fontosabb ahalványulás. Ugyanazt a feladatot is elvégezzük másodszor, denémi elhalványulással. Általában megengedem nekik, hogy sajátfőnevet válasszanak. Minden más változatlan marad. Írunk egyharmadik verset, általában egy másik napon, amelynekszerkezete még kevésbé van a halványuló eljárás miatt, és ígytovább, amíg a hallgatók maguk nem hozzák meg az összesdöntést. Ez a gyakorlat egyértelműen kreatív eredményekhezvezet. A használt főneveknek kihívónak és széles körbenértelmezhetõnek kell lennie (pl. Napsütés, remény, gyermekek,vaj). Problémagenerációs feladatok (Chand & Runco, 1992) Sorolja fel az iskola fontos problémáit az iskolában.Leírhatja a problémákat maga az egyetemen, osztályokról,professzorokról, politikákról, osztálytársakról vagy bármimásról. Próbáljon meg pontosnak lenni, és szánjon rá időt.Gondoljon annyi problémára, amennyit csak tud! Most sorolja fel az Ön számára fontos munkahelyi problémákat. Leírhatbármilyen problémát a főnökével, munkatársaival, ügyfeleivel,politikáival vagy bármivel kapcsolatban. Legyen pontos és nefeledje, hogy minél több ötlet, annál jobb. Nem kell kapkodni Technikák, stratégiák Léteznek úgynevezett taktikák, melyek a kreatívgondolkodást segítik elő. Ezek közül Runco (2007) alapjánmutatunk be néhányat. Az egyik legerősebb és széles körbenhasználható taktika az előbbiekben is említett nézőpontváltás. Hozzájárul a rutinból való kitöréshez, segít az eredetiötletek, megoldások kiötlésében. Például a helyzet fejjel lefeléállítása egy más szempontú megközelítést ad az adott helyzetről,növelve a kreatív ötletek megjelenésének valószínűségét. A kreatív ötletekhez vezető út gyakran az analogikusgondolkodáson keresztül vezet. Számos kreatív felfedezésszületett így. A benzol gyűrű összerakását a Kekulé álmábanmegjelenő saját farkába harapó kígyó ihlette. Ide sorolható az orvostudományban a daganatok szétrobbantására használatosfagyasztási technika, amelyet a fagyasztóba tett vízzel teli üvegszéttörése mentén fedeztek fel. De mi is az analógia? Ez akognitív folyamat segíti az ismeretlen megértését egy már ismerthelyzet által: a releváns ismeretek azonosításával,megragadásával és átvitelével. Olyan következtetési típus, amelya jelenségek közti hasonlóságon alapul (Holyoak és Thagard,1997). Így járul hozzá a kreatív ötletek megjelenésénekserkentéséhez. Egy másik eszköz a kreativitás fejlesztésére a Tekints atermészetbe! módszer. A természet jó ihletforrás, akáranalógiákat használva hozhatunk létre olyan termékeket, amelyadott területen újszerű, funkcionális, vagyis kreatív. A kísérletezgetés szintén serkentőleg hat a kreatívfolyamatokra. A próbálkozás merészsége, a tévedés és hibázásfelismerése, tudatosítása két fontos aspektusa a fejlődésnek, ígya kreatív ötletek megszületésének is. Több pontot ajánl Runco (2007) arra is, hogy miként lehetserkenteni a kreativitást az iskolában, a tanórákon. Néhány ezekközül: Légy explicit, kifejező: tudasd a diákokkal, hogy akreativitás egy jó dolog, és azt is, hogyan találhatnak kreatív megoldásokat. Célozd mind az eredetiséget, mind pedig arugalmasságot! Próbálj olyan feladatokat is bevinni az órákra,melyeknek nincs egyetlen konkrét megoldása! (nyílt feladatok).Fektess hangsúlyt a transzformációs gondolkodásra! Metaforák,hasonlóságok, analógiák segíthetnek ebben. Figyelj oda adiákok érdeklődési köreire! A feladatok megválasztásakorpróbálj az érdeklődési köröknek megfelelően dönteni. Légy te iskreatív, hiszen modellként állsz a diákok előtt Egyéb technikák, stratégiák: brainstorming o Kritika és értékelés az első fázisban tilos o Minél vadabb gondolatok o Minél több o Ajánlatos a gondolatok kombinálni szinektika o A szinektika különféle analógiákat használ, hogy új, innovatív perspektívákat érjen el, hogy segítsen másképp látni a megszokott dolgokat. Az analógiák lényege, hogy az ismerőst ismeretlenné tegye és segítse azinnovációt. o 2 fő típus: ▪ Direkt analógia: összehasonlítja a szóban forgó problémát egy másik ismert rendszerrel ▪ Személyes analógia: a probléma részeként képzeljük el magunkat scamper (gondolat ugrasztás) o valami új létrehozása egyszerűen valami meglévőnek megváltoztatása o 7 technika: Felcserélés Kombináció Adaptáció Felnagyítás Szokatlan használat Selejtezés Átcsoportosítás kreatív problémamegoldás o 5 lépés: ▪ Tény és cél megállapítás ▪ Probléma meghatározása ▪ Ötletkeresés ▪ Megoldás megtalálása  ▪ Megoldás elfogadása tekints a természetbe hat gondolkodó kalap – de bono