Adásvételi Szerződés PDF
Document Details
Uploaded by Deleted User
Tags
Summary
This document provides an overview of the general rules of sales contracts, including the parties involved, the subject matter, the intent to transfer ownership, and the purchase price. It also discusses provisions related to reservation of title and specific aspects of consumer sales contracts. Further, it covers special subtypes of sales contracts and their legal principles, primarily focusing on the Hungarian Civil Code.
Full Transcript
Az adásvételi szerződés 1. Az adásvételi szerződés általános szabályai 1.1. Az adásvételi szerződés általában [6:215. § (1) bek.] Az adásvételi szerződés olyan kötelmi jogi ügylet, amelynek eredményeképpen a tulajdonátruházás más mozzanatainak megvalósulása esetén dologi jogi jogváltozás, a tul...
Az adásvételi szerződés 1. Az adásvételi szerződés általános szabályai 1.1. Az adásvételi szerződés általában [6:215. § (1) bek.] Az adásvételi szerződés olyan kötelmi jogi ügylet, amelynek eredményeképpen a tulajdonátruházás más mozzanatainak megvalósulása esetén dologi jogi jogváltozás, a tulajdonos személyének megváltozása kö- vetkezik be. Az adásvételi szerződés önmagában nem elegendő az átruházással való tulajdonszerzéshez, de mint jogcím nélkülözhetetlen eleme lehet az átruházásnak. Az adásvétel fogalmilag visszterhes, ugyanis a szolgáltatással szemben minden esetben ellenszolgáltatás áll, amely minden esetben pénzösszeg. 1.2. Az adásvételi szerződés tartalmi elemei [6:215. § (2)-(3) bek.] A Ptk. nem sorolja fel külön az adásvételi szerződés kötelező tartalmi elemeit. A XXV. PED szerint az adásvételi szerződésben rögzíteni kell: a felek személyét az adásvétel tárgyát a tulajdonátruházási szándékot és a vételárat 1.2.1. Az adásvétel alanyai: az eladó és a vevő Az adásvételi szerződés alanyai az eladó és a vevő. Pozíciójukban állhat bárki, aki a polgári jog szabályai szerint jogképes, vagyis tulajdonos lehet (az eladónak főszabály szerint tulajdonosnak kell lennie). Ele- gendő, ha az eladó a szerződés teljesítéséig tulajdonossá válik. Ha pedig ez elmarad, akkor sincs szó lehe- tetlen szolgáltatásról, hanem csak az eladó szerződésszegéséről, amely alapján a vevő vele szemben fellép- het. 1.2.2. Az adásvétel tárgya Az adásvétel közvetett tárgya lehet dolog (ingó, ingatlan), jog vagy követelés. Főszabály szerint bármely formában megköthető az adásvétel (írásban, szóban, ráutaló magatartással). Ingatlanról rendelkező adásvé- teli szerződés akkor érvényes, ha írásba foglalják. Ha ingatlan a szerződés tárgya, akkor birtokátruházás és az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés hozza létre a tulajdonjogot (konstitutív hatályú). A Ptk. az egyes szerződéstípusokat a szerződésből eredő főkötelezettségeken (vagyis a közvetlen tárgyon, a szolgáltatáson) keresztül határozza meg. Az adásvételi szerződés lényege, hogy az eladó tulajdon átruhá- zására, a vevő vételár fizetésére és a dolog átvételére vállal kötelezettséget (ennek nemteljesítése szerző- désszegés). A vételárat csak pénzben lehet meghatározni. 1.3. A tulajdonjog fenntartása (6:216. §) A tulajdonjog-fenntartás mellett történő adásvétel hasonló funkciót tölt be, mint a zálogjog. Az eladó hitelezővé válik, a vételár-követelését azonban nem az eladott dolgon alapított zálogjoggal biztosítja, ha- nem fenntartja tulajdonjogát a vételár teljes megfizetéséig. A Ptk. előírja a tulajdonjog-fenntartás nyilván- tartásba vételét mind ingó, mind ingatlan esetében. A tulajdonjog-fenntartásnak három feltétele van: a vételár teljes kiegyenlítéséig tehető meg írásban lehet megtenni nyilvántartásba kell venni 1 Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba kell feljegyeztetni a tulajdonjog-fenntartást és a vevő szemé- lyét. Ingó dolog esetén a tulajdonjog-fenntartást a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vagy a megfelelő lajst- romba bejegyezni (akkor, ha a tulajdonjogot közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog elzá- logosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti). A nyilvántartásba be nem jegyzett tulajdonjog-fenntartásos adásvétel eredményeként a tulajdonjog nem száll át a vevőre, azonban a vevő mégis úgy tud fellépni a forgalomban, mintha tulajdonos lenne, és a kívülállóknak nincs módjuk arra, hogy a látszattól ellentétes valós helyzetről tudomást szerezzenek. A Ptk. a be nem jegyzett ügylethez kettős jogkövetkezményt fűz: a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát (a nemtulajdonostól való tulajdonszerzés tilalmának áttörése) elismeri, hogy a be nem jegyezett tulajdonjog-fenntartás esetén a vevő annak ellenére jogosult a dolgon zálogjogot alapítani, hogy ahhoz a Ptk. zálogjogi szabályai szerint a vevő rendelkezési joga szükséges lenne 1.4. Hasznok, kárveszély, költségek és terhek (6:217-218. §§) A Ptk. egyéb mellékkötelezettségeket is meghatároz a felek oldalán. A törvény az ingókhoz hasonlóan ingatlanok esetén is a birtok megszerzéséhez fűzi a hasznok és a kockázatok átszállását, ha az a tulajdonos- változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése előtt bekövetkezik. A vevő a birtokátruházás napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. Az adásvételi szerződés megkötése és teljesítése bizonyos költségekkel járhat. E költségek viselésének megosztásáról a felek szabadon állapodhatnak meg, de a Ptk. is szabályozza a kérdést úgy, hogy mindegyik fél a saját érdekkörében felmerülő költségeket viseli. A tulajdonátruházás során költségek tipikusan két mozzanattal, az eladott dolog birtokának átruházásával és az ingatlan-nyilvántartási helyzet rendszerezésé- vel kapcsolatban merülnek fel. A Ptk. mindkét költséget megosztja. A birtokátruházással kapcsolatban a törvény az eladóra telepíti a birtokátruházással, míg a vevőre a dolog átvételével kapcsolatos költségeket, míg az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatban az eladót terhelik a feltüntetett állapot rendszerezésével kapcsolatos költségek, a vevőt pedig a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költ- ségeit. 1.5. Az adásvételi szerződés megszűnése Az adásvételi szerződés esetén a megszűnés sajátos, mivel a pillanatszerű teljesítésből fakadóan a jövőre nézve történő megszüntetés nem értelmezhető, ugyanis vagy megtörténik a tulajdonátruházás vagy nem. A kölcsönös teljesítés nélküli megszűnés alapesete az ex tunc hatályú felbontás. Ugyanakkor felbontásra vagy elállásra akkor kerülhet sor, ha az eredeti állapot helyreállítására természetben van lehetőség. 1.6. A fogyasztói adásvétel (6:219-220. §§) A Ptk. külön rendelkezik a fogyasztói adásvételre vonatkozó szabályokról. Erre azért van szükség, mert van egy európai uniós irányelv (2011/83/EU irányelv). Fogyasztói szerződések esetén, ha az eladó vállalja a dolognak a vevőhöz való eljuttatását, a kárveszély csak akkor száll át a fogyasztóra, amikor a fogyasztó vagy az ő képviselője az árut birtokba veszi. Az eladó nem köteles helytállni akkor, ha az árunak a fogyasz- tóhoz való eljuttatása olyan fuvarozó közbejöttével történik, akit a fogyasztó bízott meg. Ilyenkor a fuva- rozónak való átadáskor átszáll a kárveszély a vevőre. Ha azonban a fogyasztó olyan fuvarozót vett igénybe, akit az eladó vállalkozás ajánlott számára, akkor a vevőnek nem kell átvállalnia a fuvarozás idejére eső kockázatot, hanem csak a birtokba vétellel száll át rá a kárveszély. 2 A teljesítés idejét illetően a Ptk. a fogyasztói szerződésekre nézve előírja a késedelem nélküli teljesítés kötelezettségét, és meghatároz egy 30 napos végső határidőt is. Kötelezetti (eladói) késedelem esetén a vevő póthatáridőt tűzhet, ennek eredménytelen eltelte után pedig elállhat, azonban póthatáridő tűzése és érdekmúlás bizonyítása nélkül is elállhat a vevő abban az esetben, ha: az eladó a szerződés teljesítését megtagadta fix határidős teljesítés esete: a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felis- merhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben kellett volna teljesíteni 2.Az adásvétel különös nemei Az adásvételi szerződés jogi kereteit felhasználva rendkívül változatos gazdasági tartalmú ügyletek bo- nyolódnak le. A nagy számban előforduló, ezért tipikusnak tekinthető, speciális belső sajátosságokat mu- tató, de még az adásvételi szerződés fogalomkörébe tartozó ügyletekre a Ptk. sajátos szabályokat dolgozott ki. Az adásvétel különös nemeinek sajátosságai a szerződés létrejötte, hatályosulása vagy teljesítése köré- ben jelennek meg. Az adásvétel különös nemei esetén adásvételi szerződés jön létre, amiből az következik, hogy a speciálisan nem szabályozott kérdésekben az adásvételi szerződés általános szabályait kell alkal- mazni. 2.1. Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös szabályai (6:226. §) Mind az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog hatalmasság, amely alapján az egyik fél az egyoldalú nyilatkozatával tudja befolyásolni az adásvételi szerződést. A Ptk. közös szabályként fogal- mazza meg azt követelményként, hogy az ilyen jogot létesítő szerződést írásba kell foglalni. A formai kö- vetelmény megsértésével között szerződés semmis, vagyis ezen jogok létesítéséhez joghatás nem fűződhet. Ezek a jogok szerződésen vagy jogszabályon alapulhatnak. A Ptk. rögzíti, hogy a szerződésen alapuló elővásárlási, visszavásárlási, vételi és eladási jogra vonatkozó szabályok akkor is megfelelően alkalmazandóak, ha ezek a jogok jogszabályon alapulnak. A jogszabályon alapuló jogok megelőzik a szerződésen alapuló jogokat. A törvény fenntartja azt a korábbi szabályt, amely szerint az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel ezek a jogok dologi hatályúvá válnak, azok mindenkivel szemben hatályosak, akik a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szereznek. A Ptk. ezt a szabályt az ingatlan-nyilvántartáson túl az egyéb közhiteles nyilvántartásokra is kiterjeszti. A kötelezett tűrni köteles a jogosult jogának gyakorlását, vagyis nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a jogosult jogának gyakorlását meghiúsítaná vagy korlátozná. A jog megszűnik, ha a dolog a kötelezettnek fel nem róható okból megsemmisül. 2.2. Az elővásárlási jog (6:221-223. §§) Az elővásárlási jog a jogosult olyan hatalmassága, amelynél fogva a tulajdonos dolgát megveheti, ha a tulajdonos harmadik személynek akarja eladni azt. Az elővásárlási jog a tulajdonos rendelkezési jogát nem korlátozza, hiszen a tulajdonos saját döntése alapján idegenítheti el a tulajdonában lévő dolgot, de a szer- ződési szabadságát korlátozza abban az értelemben, hogy nem választhatja meg szabadon szerződő partne- rét. A dolgot nem adhatja el az általa kiválasztott vevőnek, hanem ugyanolyan feltételek mellett az elővá- sárlási jog jogosultjával kell szerződéses viszonyra lépnie. 2.2.1. Az elővásárlási jog gyakorolhatósága Az elővásárlási jog jogosultja a Ptk. szerint az ajánlatban rögzített feltételek mellett jogosult a harmadik személyt megelőzve a dolog megvételére. A tulajdonos több személynek is biztosíthat elővásárlási jogot ugyanarra a dologra. 3 Ez történhet úgy, hogy: azonos alkalommal állapodik meg több jogosulttal egymást követően kerül sor az elővásárlási jogot létesítő megállapodások aláírására Az első esetben a szerződésben rögzíteni lehet, hogy a több jogosult milyen sorrendben gyakorolhatja az elővásárlási jogot. Ha ilyen megállapodásra nem kerül sor, mindegyikük azonos rangsorban válik az elő- vásárlási jog jogosultjává. Ha az elővásárlási jogok egymást követő megállapodásokkal létesülnek, akkor a Ptk. szerint a jogosultak a jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatnak csak elővásárlási jogot, vagyis az időben később ke- letkezett elővásárlási jog jogosultja csak akkor gyakorolhatja jogát, ha a korábbi nem kívánt élni a jogaival. A felek megállapodása alapján a később létesített elővásárlási jog állhat azonos rangsorban a korábbival, ha ebbe a korábbi jogosult is beleegyezik. 2.2.2. A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosulttal A Ptk. az elővásárlási jog jogosultját megillető előjog érvényesülését úgy biztosítja, hogy a harmadik személytől származó vételi ajánlat közlésének kötelezettségét írja elő a tulajdonos számára. Addig, amíg a jogosult joggyakorlására nyitva álló idő el nem telik, nem engedi meg a harmadik személy és a tulajdonos közötti szerződéskötést. Ha a felek a gyakorlatban formálisan szerződést kötnek is egymással, az jogi érte- lemben csak a felek szerződéses nyilatkozatainak tekinthető, amelyek még nem hoznak létre szerződést, a szerződés ugyanis csak az elővásárlási jog gyakorlásától függően jöhet létre. Az ajánlatot teljes terjedelmében, annak minden lényeges elemére kiterjedő módon közölni kell, mert így kerülhet a jogosult abba a helyzetbe, hogy megítélhesse, érdekében áll-e az elővásárlási jog gyakorlása. A Ptk. számol azzal, hogy bizonyos esetekben akadálya lehet annak, hogy a tulajdonos eleget tegyen értesítési kötelezettségének. Annak érdekében, hogy az elővásárlási jogból eredő teljesíthetetlen követelmények ne akadályozhassák meg a dolog elidegenítését, a törvény felmenti a tulajdonost a közlési kötelezettség alól abban az esetben, ha a közlés a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számot- tevő késedelemmel járna. A tulajdonos nem minden ajánlatot köteles közölni az elővásárlási jog jogosultjával, csak azt, amelyet elfogadhatónak tart, és ezért annak tartalma szerint hajlandó a szerződés megkötésére. Ennek alapján mondja ki a Ptk., hogy az ajánlat közlésével olyan helyzet áll elő, mintha a tulajdonos eladási ajánlatot tett volna a harmadik személytől származó ajánlatnak megfelelő tartalommal (ajánlati kötöttség is van a tulaj- donos részéről). Az eladónak az ajánlati kötöttség időtartamának meghatározására vonatkozó jogának korlátozását úgy éri el a Ptk., hogy az ajánlat közlésének körülményeitől függetlenül a távollévők között megtett ajánlatra vo- natkozó ajánlati kötöttségi szabályokat rendeli alkalmazni. A törvény ugyanakkor nem fosztja meg teljesen az eladót az ajánlati kötöttség időtartama meghatározásának lehetőségétől, de csak a törvényből követke- zőnél hosszabb idő kikötését tekinti jogszerűnek. Ha az elővásárlási jog jogosultja az ajánlati kötöttség időtartamán belül nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos az általános szabályok szerint megkötheti az adásvételi szerződést az ajánlatot tevő harmadik személlyel. 2.2.3. Az elővásárlási jog gyakorlása A Ptk. rendezi, hogy mi történik abban az esetben, ha több jogosult is élni kíván elővásárlási jogával. Az elővásárlási jogok állhatnak alá- és fölérendeltségi viszonyba, illetve azonos rangsorban. Ha alá- és 4 fölérendeltségi viszonyban állnak, akkor a jogszabályon alapuló elővásárlási jog megelőzi a szerződésen alapulót, a szerződésen alapuló elővásárlási jogok közül pedig a korábbi keletkezésű megelőzi a későbbit. Ha azonban azonos rangsorban álló elővásárlási jogok ütköznek egymással, akkor a Ptk. abból indul ki, hogy a jogosultak érdekeit úgy lehet leginkább figyelembe venni, ha mindegyikük számára lehetővé van téve jogosultságuk érvényesülése, mégpedig érdekeltségük egymás közötti arányában. Ha nincs a jogosul- tak között összemérhető érdekeltség, vagy ennek mértéke nem állapítható meg, akkor a jogosultságokat azonosnak kell tekinteni. Az elővásárlási jog arányos gyakorlása esetén a jogosultak között közös tulajdon jön létre, azonban a Ptk. biztosítja a lehetőséget, hogy a jogosultak visszavonják az elfogadó nyilatkozatokat arra tekintettel, hogy nem kívánnak közös tulajdont, amelynek határideje a tulajdonos tájékoztatásának ha- tályossá válásától számított 8 nap. 2.2.4. Az elővásárlási jog megsértésének jogkövetkezményei Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés esetén relatív hatálytalanság áll fenn, vagyis a szer- ződés hatálytalan lesz az elővásárlási jog jogosultjával szemben (1/2014. PJE.). Az elővásárlási jog meg- sértéséből eredő igénynek csak akkor lehet helyt adni, ha a jogosult bizonyítja, hogy őt valódi jogsérelem érte, vagyis ha lehetősége lett volna elővásárlási jogának gyakorlására, akkor élt volna ezzel a lehetőséggel. Ezt a jogosult úgy tudja egyértelművé tenni, hogy a hatálytalanságból eredő igényei előterjesztésével egy- idejűleg elfogadó nyilatkozatot is tesz, vagyis már a szerződés közte és a tulajdonos közötti létrejöttét is megalapozza. Erre a jogosultnak a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül van lehetősége. Mivel az elővásárlási jog megsértésére való hivatkozás a kialakult és teljesedésbe is ment szerződéses, illetve tulajdonjogi viszonyokat teszi kétségessé visszamenőleg, a Ptk. (az általános elévülési időtől elté- rően) meghatároz egy speciális, hároméves igényérvényesítési határidőt. 2.3. A visszavásárlási jog (6:224. §) A visszavásárlási jog az adásvételi szerződés létrejöttének speciális esete, amely alapján a jogosult egy- oldalú nyilatkozatával akkor is megveheti a visszavásárlási joggal érintett dolgot, ha a tulajdonos azt nem akarja eladni. Visszavásárlási jog kikötésére rendszerint akkor kerül sor, ha a tulajdonos szándéka ellenére rákényszerül arra, hogy eladja a dolgát, de fenn kívánja tartani a lehetőségét annak, hogy ha később lehe- tősége lesz rá, visszaszerezhesse a korábban tulajdonában volt dolgot. A visszavásárlási jog jogosultja csak olyan személy lehet, aki korábban a dolog tulajdonosa volt, de a dolgot eladta, és az eladással egyidejűleg írásban kikötötte, hogy később egyoldalú nyilatkozattal megvá- sárolhatja azt. A visszavásárlási jogot a Ptk. nem szorítja időbeli korlátok közé, mivel csak a felek tudják megítélni, hogy mennyi időre indokolt a visszavásárlás jogának kikötése, harmadik személy jogait és érde- keit pedig nem érinti. A Ptk. elsősorban a felekre bízza a visszavásárlási ár meghatározását, sőt nem is tekinti a visszavásárlási jog érvényes kikötése feltételének az ár meghatározását. Ha a felek nem rendelkeznek a visszavásárlási árról, akkor a törvény szerint a dolognak a visszavásárláskori forgalmi értéke képezi a visszavásárlási árat. 2.4. Vételi és eladási jog – opció (6:225. §) A vételi (eladási) jog olyan hatalmasság, amely alapján a vételi (eladási) jog jogosultja egyoldalú akarat- elhatározásával akkor is megveheti (eladhatja) a dolgot, ha a tulajdonos (kötelezett) azt nem akarja eladni (megvenni). Mind a vételi, mind az eladási jog a kötelezettek rendelkezési jogának nagyfokú korlátozásával jár, és emellett a felek között hosszabb távra szóló jogviszonyt létesít, ezért a Ptk. előírja az írásbeli formát. Ezen felül garanciális elem az is, hogy ezen jogok létesítéséhez a törvény megköveteli a vételár meghatá- rozását is. Nem szükséges a vételárat pontos pénzösszegben meghatározni, bármilyen olyan módszer elfo- gadható, amellyel a teljesítés időpontjában a fizetendő vételár meghatározható. 5 2.3. A részletvétel, a megtekintésre vétel, a próbára vétel és a minta szerinti vétel 2.3.1. A részletvétel (6:227. §) Ebben az esetben arról van szó, hogy a vevő részletekben, meghatározott időpontokban fizeti meg a vé- telárat. Abban az esetben, ha a vevő esedékességkor nem fizeti meg a részletet, a vevő két jogot gyakorol- hat: elállás joga (ex tunc) részletfizetési kedvezmény megvonásának joga Ha a vevő első ízben mulasztotta el a részletfizetést, az eladó ezen jogával akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Elállás esetén a vevőnek a birtokában lévő dolog után használati díjat kell fizetnie, és meg kell térítenie azt a kár, amely meghaladja a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést. 2.3.2. A megtekintésre vétel (6:228. §) A megtekintésre vétel azt a sajátos helyzetet szabályozza, amikor a vevő úgy köt szerződést, hogy a vétel tárgyát nincs módja szerződéskötés előtt megtekinteni, és ezért marad bizonytalanság a tekintetben, hogy valóban megfelel-e a vevő számára az eladó által kívánt dolog. Az eladó a szerződéskötés után köteles lehetővé tenni, hogy a vevő megtekintse az árut, és a megtekintés eredményeként nyilatkozzon arról, hogy kívánja-e a szerződés hatályba lépését. Megtekintésre vétel esetén ugyanis komplett adásvételi szerződés jön létre, amelyből addig nem származnak jogok és kötelezettségek, amíg a vevő a dolog megtekintése után nem nyilatkozik a szerződés hatályáról. A megtekintésre vétel esetén a vevő egyoldalúan dönthet arról, hogy kívánja-e a szerződés hatályosságát. A felek a szerződésben kiköthetnek egy határidőt, amelyen belül a vevő köteles a nyilatkozatát megtenni, vagy ha a szerződésben még nem rendelkeztek ilyen határidőről, akkor az eladó a dolog megtekintésének lehetővé tétele után egyoldalúan szabhatja meg a nyilatkozattételre nyitva álló határidőt, amelynek azonban elegendőnek kell lennie a megtekintés eredményének, a megtekintéssel nyert adatok értékelésére. Arra az esetre, ha a vevő a nyilatkozattételre nyitva álló határidőt elmulasztja, a törvény oldja meg a függő helyzetet – kimondva, hogy az adásvételi szerződés nem lép hatályba. Az általános szerződési szabályok kizárják a hibás teljesítésből erdő igények érvényesítését, ha a vevő a szerződéskötéskor ismerte a szolgál- tatás hibáját, vagy azt ismernie kellett. A megtekintésre vételnél a dolog megtekintése nyilvánvalóan lehe- tőséget ad a dolog hibáinak felismerésére. 2.3.3. A próbára vétel (6:229. §) Próbára vétel esetén a vevő nemcsak hogy megtekintheti a vétel tárgyát, hanem azt próbára át is veheti, használat során vizsgálhatja meg, hogy céljainak megfelel-e, és a tapasztalatok alapján nyilatkozhat arról, hogy kívánja-e az adásvételi szerződés hatályát. Ha a felek próbára vételben állapodnak meg, a vevő egy- oldalú nyilatkozatával határozhatja meg a szerződés sorsát. Ha elutasítja a szerződést, akkor az nem lesz hatályos, és a dolgot köteles visszaszolgáltatni az eladónak. A Ptk. szerint a dolog kipróbálására általában szükséges időt vagy az eladó által egyoldalúan megszabott, de a kipróbálásra elegendő határidőt kell nyilatkozattételi határidőnek tekinteni. A határidő elmulasztása esetén a megtekintésre vételtől eltérően a Ptk. a szerződést hatályosnak tekinti, mivel a dolog a vevő birto- kában és használatában van (a hallgatás a dolog elfogadását jelenti). A vevő a próba során felismerheti az adásvétel tárgyának hibáit, és módja van arra, hogy ha ezekkel a hibákkal nem tart igényt a dologra, akkor nyilatkozzon a szerződés elutasításáról, megakadályozva ezzel a szerződés hatályosulását. Ha ezt elmulasztja, akkor úgy kell őt tekinteni, mint aki már a szerződéskötéskor 6 is tudott a hibáról, és ennek tudatában kötötte meg a szerződést. Ugyanez áll az adott helyzetben általában elvárható gondosság tanúsítása mellett felismerhető hibákra is. 2.3.4. A minta szerinti vétel (6:230. §) A minta a szerződés tárgyát képező fajlagos szolgáltatásnak megfelelő olyan egyed, ami a fajta jellem- zőinek, tulajdonságainak, minőségének megjelenítésére és ellenőrzésére alkalmas. A minta funkciója az, hogy kétség esetén összevetve azt a szolgáltatott dolgokkal, meg lehessen állapítani, hogy a szolgáltatás megfelelt-e a mintában fellelhető tulajdonságokkal. Az eladó akkor teljesíti szerződésszerűen a minta szerinti adásvételi szerződést, ha a szolgáltatott dolog minősége megfelel a mintának. Az azonban nem lenne kiegyensúlyozott megoldás, ha az a körülmény, hogy már a minta is hibás volt, legitimálná a teljesítés hibáját csak azért, mert a teljesítés ugyanolyan hibás, mint a minta, ezért a Ptk. szerint a dolog fel nem ismerhető hibáiért való helytállási kötelezettség alól nem mentesít az, hogy a hiba a mintában is megvolt. Ha azonban a hiba a mintából megállapítható volt, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett felismerhető lett volna, akkor a vevő nem érvénye- sítheti a hibás teljesítésből eredő igényeit. A Ptk. azt rögzíti, hogy kinek a kockázata a minta meg nem léte. Ezt a kockázatot azért telepíti a vevőre, mert a vevő érdeke az, hogy a mintát megőrizze, biztosítsa azt, hogy a minta azonosságához, sértetlensé- géhez, változatlanságához ne férhessen kétség, és így lehetővé tegye minőségi kifogások bizonyítását. Önmagában az a körülmény, hogy a vevő nem tudja felmutatni a mintát, még nem zárja el őt attól, hogy hibás teljesítésből eredő igényeket érvényesítsen, de ilyenkor tisztázni kell, hogy milyen minőségi követel- ményeket tükrözött a minta. Ebben a körben a bizonyítás a vevőt terheli. 3. Az adásvételi szerződés altípusai 3.1. Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele (6:231. §) Létrejöhet úgy is adásvétel (GK 13.), hogy a felek bizonyos eltérést engednek meg a szerződésben kikötött mennyiségtől. Mivel a szerződésben a mennyiségi eltérés (tolerancia) mértékét meg kell határozni, a szer- ződés szerinti szolgáltatást olyan mértékben meghatározottnak kell tekinteni, amilyen mértékben ez a köt- elem keletkezéséhez szükséges lehet. Az eladó szerződésszerűen teljesít, ha a mennyiségi eltérés által biz- tosított alsó és felső határ között teljesít. A Ptk. a kiegyensúlyozott és gazdasági okokkal alátámasztható vagyonmozgások védelme érdekében az arányos fizetési kötelezettség mellett foglal állást, ez azonban nem zárja ki, hogy a felek a megengedett mennyiségi eltérés határain belül a ténylegesen szolgáltatott mennyi- ségtől függetlenül a szerződés szerinti ellenérték megfizetésén állapodjanak meg. A mennyiségi tolerancia csak a megengedett határok közötti teljesítést teszi szerződésszerűvé. A bírói gyakorlat szerint a mennyiségi toleranciára csak az az eladó hivatkozhat, aki legalább a minimális mennyi- séget teljesítette. Ha a teljesítés nem éri el ezt a mennyiséget, akkor szerződésszegés következik be. A szerződésszegés mértékét azonban nem a mennyiségi tolerancia alsó határához kell mérni, mert a szerződés csak a tolerancia alsó határáig kötelezné az eladót. Ennek az elkerülése érdekében mondja ki a Ptk., hogy ilyen esetben a szerződésszegés megállapításához a szerződés szerinti mennyiséget kell viszonyítási pont- ként használni. Mivel a fajlagos szolgáltatás halasztott teljesítésére kötött adásvételi szerződés esetén a teljesítésig bekö- vetkező időszakban megszűnhet az a szükséglet, aminek kielégítésére a szerződés szolgált volna, a Ptk. megadja a vevőnek azt a jogot, hogy elálljon a szerződéstől. Ez az általános elállási jog nem igényel indo- kolást, nincs is feltételhez kötve, hiszen a megrendelő tudja megítélni azt, hogy a szolgáltatásra szükség van-e vagy sem. 7 Ha a szolgáltatás egy része már teljesítésre került, a már teljesített részek tekintetében indokolatlan lenne lehetővé tenni azt, hogy a vevő elálljon a szerződéstől, és ezzel megkötésének időpontjára visszamenő ha- tállyal megszüntesse azt. A törvény időben korlátozza az elállást, és azt csak akkor engedi meg, ha a teljesítés még nem történt meg. Ha a teljesítés megtörtént, vagy olyan stádiumba jutott, hogy az eladó teljes mértékben felkészült a teljesítésre, és azt fel is ajánlotta a vevőnek, a felajánlott szolgáltatásra vonatkozóan már nem lehet egyol- dalúan megszüntetni a szerződést. Ilyenkor már csak a jövőre nézve, a még nem teljesített és teljesítésre fel nem ajánlott szolgáltatások vonatkozásában lehet megengedni a szerződés egyoldalú megszüntetését, ami- nek a felmondási jog biztosítása felel meg. Az indokolás nélküli elállást vagy felmondási jog biztosításával a Ptk. elkerülhetővé teszi a feleslegessé vált szolgáltatások teljesítésnek kikényszerítését, ugyanakkor az ebből származó vevői előnnyel szemben az elmaradt teljesítés miatt eladói hátrány áll, amit a Ptk. a kártalanítási kötelezettség előírásával igyekszik kompenzálni. Az eladónál keletkezett kárt azért nem kártérítésként kell rendezni, mert az általános elállási, illetve felmondási jog biztosítása mellett az elállási vagy felmondási jog gyakorlása jogszerű magatartás, amiért kártérítési felelősség nem állhat fenn. 3.2. Mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés 3.2.1. Saját termelésű mezőgazdasági áru (6:232. §) A Ptk. nem szabályozza önálló szerződéstípusként a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, mert ezeknek a szerződéseknek a lényege ugyanúgy dolog tulajdonjogának átruházása, mint bármely más adás- vételi szerződésé. A mezőgazdasági termelés sajátosságaiból adódik az, hogy a termelés eredményeként létrejövő áru mennyisége többnyire nem határozható meg előre teljes biztonsággal. Erre tekintettel a Ptk. megengedi azt, hogy az eladó, ha saját termelésű árunak későbbi időpontban történő átruházására kötötték a szerződést, tíz százalékkal kevesebbet teljesítsen, vagyis az ilyen mérvű eltérés nem minősül szerződés- szegésnek. A mezőgazdasági termelés bizonytalanságával magyarázható, hogy a termék elkészültének időpontja nem határozható meg pontosan a szerződéskötéskor. Mivel a mezőgazdasági termény vevője adott esetben ren- delkezhet az áru raktározásához szükséges kapacitással, a Ptk. megengedi, hogy a szerződésben kikötött idő előtt megtörténjen a teljesítés, mert a vevő (megfelelő felkészülési idő után) készen állhat az áru átvé- telére, míg az árunak az átvételig történő tárolása a termelőnek aránytalan terhet jelentene. 3.2.2. A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru (6:233. §) Speciális szabályozást igényel az az eset, amikor a szerződő felek nemcsak a tulajdonszerzési mozzanat- ban kapcsolódnak össze, hanem már az átruházandó dolog előállítása, megtermelése is a közöttük létrejövő jogviszony tárgya. Ennek a tulajdonátruházást megelőző együttműködésnek tipikus esete az, amikor az eladó nem általában mezőgazdasági termék vagy jószág tulajdonának átruházására vállal kötelezettséget, hanem maga termelte termény vagy termék, illetve maga nevelte vagy hizlalta állat a szerződés tárgya, és a felek a szerződés tárgyának előállítása körében is együtt kívánnak működni, mégpedig a szerződés által szabályozott módon. Ez a szerződés abban tér el a mezőgazdasági vállalkozási szerződéstől, hogy itt az eladó a saját tulajdo- nában álló mezőgazdasági terméket állít elő, és azt ruházza át a vevőre, míg a vállalkozási szerződés esetén a vállalkozó más tulajdonában álló területen termel, vagy más tulajdonában álló állatot nevel, szolgáltatása tehát kizárólag a tevékenységre terjed ki. Ha a teljesítést elősegítő szolgáltatásokat ellenérték fejében vál- lalta a vevő, akkor az ellenértéket az eladó attól függetlenül köteles teljesíteni, hogy az általa megtermelt mezőgazdasági áru fedezetet nyújt-e a szolgáltatásokra. Hasonlóképpen, ha a vevő termelési előleget fo- lyósított, azt az eladó köteles visszafizetni, illetve az eladott termék árába beszámítani. A visszafizetési 8 kötelezettség ez esetben sem múlhat azon, hogy az előleg felhasználásával folytatott termelés fedezetet nyújt-e az előleg visszatérítésére. Az ajándékozási szerződés 1. Az ajándékozási szerződés általában (6:235. §) Az ajándékozási szerződés olyan ingyenes szerződés, amely a két fél akarategységével jön létre és az ajándékozó vagyonának térítés nélkül meghatározott ingó- vagy ingatlan dolgot, jogot vagy követelést juttat a megajándékozottnak. A szerződés legfontosabb tartalmi ismérve, hogy az ajándékozó saját vagyona rovására nyújtson a másik- nak ellenszolgáltatás nélkül vagyoni előnyt a tulajdonában álló dolog átruházásával. Az ingyenességből következik, hogy ha az átadott dologért bármiféle ellenszolgáltatást kötnek ki a szerződésben, nem (tisztán) ajándékozási szerződés jön létre. Adásvételi szerződéssel vegyes ajándékozási szerződésről van szó, ha a kötelezettet az ajándékozás szándéka vezette, de bizonyos ellenértéket mégis kapott a szolgáltatásért. Ön- magában a szolgáltatás-ellenszolgálgatás közötti nagy értékkülönbség nem jelent ajándékozást. A Ptk. az adásvétel szabályait veszi át az ajándékozás tárgya körében, és arra vonatkozóan is, hogy ingat- lan dolgok átruházása esetén a tulajdonátruházáson kívül a birtok átruházását is az ajándékozó kötelezett- ségeként írja elő. Ingatlan tulajdonjogának ajándékozás útján való megszerzéséhez is szükséges az erre irányuló jogcímen felül a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése, valamint az ajándéko- zási szerződés írásba foglalása. A szerződés elfogadásával a megajándékozottnak kötelmi igénye keletkezik arra, hogy az ajándékozó az ajándék tárgyát kiszolgáltassa. Az elfogadás szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is kifejeződhet. A Ptk. azzal, hogy a megajándékozott főkötelezettségét előírja, egyértelművé teszi, hogy miután a megaján- dékozott a dolgot elfogadta, nemcsak joga az ajándékozás tárgyának átvétele, hanem kötelezettsége is. 2. A clausula rebus sic stantibus megjelenése az ajándékozási szerződésben A clausula rebus sic stantibus azért kap nagyobb szerepet ajándékozásnál, mert az ajándékozó ellenszol- gáltatás nélkül ruház át tulajdonjogot, tehát vele szemben nem támasztható ugyanolyan szigorú kötelezett- ség a teljesítés vonatkozásában, mint a visszterhes szerződéseknél. A Ptk. abból indul ki, hogy az ajándékozó meggondolhatja magát. Ennek két formája a teljesítés előtti elállás (megtagadás) és a visszakövetelés. Mind a teljesítés megtagadása esetén, mind az ajándék visszakö- vetelésekor az ajándékozónak kell bizonyítania a vonatkozó feltételek fennállását. 2.1. A teljesítés megtagadása (6:236. §) A Ptk. lehetőséget biztosít az ajándékozó részéről az ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadá- sára. Az ajándékozó csak több feltétel együttes teljesülése esetén követelheti vissza az ajándékot: az ajándékozó még nem teljesítette a szerződést a szerződés megkötése után a körülményekben lényeges változás következett be a lényeges változás a saját körülményeit vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyát érintik e körülmények megváltozására tekintettel nem várható el tőle a szerződés teljesítése 2.2. Az ajándék visszakövetelése (6:237. §) A szerződés ingyenes jellegére tekintettel a Ptk. lehetőséget biztosít az ajándék visszakövetelésére érvé- nyes szerződés esetén is. Ez a rendelkezés összhangban áll a teljesítés megtagadására vonatkozó 9 szabályozással. Az ajándék átadása után is bekövetkezhetnek mindkét fél oldalán olyan események, ame- lyekre tekintettel méltánytalan volna az ajándék meghagyása a megajándékozottnál. Az ajándékozó akkor követelheti vissza a még meglévő ajándékot, ha arra létfenntartása érdekében szük- sége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. Az PK. 77. arról rendelkezett, hogy akkor is lehet erre a visszakövetelésre hivatkozni, ha a tartására kötelezettnek felkeresé- sére még nem került sor. Csak az ajándék visszakövetelésekor még meglévő része követelhető így vissza, az ajándékozott egyéb vagyonával nem felel, a visszakövetelést követő magatartásáért azonban már az ál- talános szabályok szerint felel. A Ptk. egy további lehetőséget ad arra, hogy a megajándékozott a meglévő ajándékot megtartsa, tekintve, hogy az ajándék elfogadásakor bízott annak véglegességében, és a visszaszolgáltatásra nem az ő hibájából kellene, hogy sor kerüljön. Felajánlhatja az ajándékozónak, hogy kötelezettséget vállal az ajándék vissza- adása helyett az ajándékozó természetbeni vagy járadék formájában való tartására. Az ajándékozási szerződés szívességi jellegével függ össze, hogy a megajándékozott hálával tartozik az ingyenesen kapott dologért, és ennek a hálának meg kell nyilvánulnia az ajándékozóval kapcsolatos általá- nos magatartásán. Ahhoz, hogy a kötelezett az átadott dolgot vagy a helyébe lépett értéket visszakövetel- hesse, a súlyos jogsértést a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására kell elkövesse. Súlyos jogsértésnek minősül a bűncselekménynek minősülő maga- tartás vagy valamilyen jogi kötelezettség megszegése. A tárgybeli visszakövetelés konjunktív feltételei: az ajándékozót az ajándékozásra alapos feltevés vezette a feltevés utóbb véglegesen meghiúsult, és a feltevés nélkül nem került volna sor egyébként az ajándékozásra Az ajándék vagy a helyébe lépett érték visszakövetelése útján az ajándékozó nem juthat ahhoz a vagyoni előnyhöz, hogy a vagyonállományából az ajándékozás folytán már kiesett értéket visszaszerezze, ha a jog- ügylet alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását saját felróható magatartása okozta. Ez abból következik, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Nem követelhető vissza: a szokásos mértékű ajándék az az ajándék vagy a helyébe lépett érték, amely a jogsértés időpontjában már nincs meg ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta Megbocsátásnak, illetve a visszakövetelésről való lemondásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb idő nélkül nem követeli vissza. A megbocsátás többféleképpen történhet, akár kifejezett nyilatkozattal, akár ráutaló magatartással vagy egyszerűen hallgatólagosan. A Ptk. lehetővé teszi, hogy a visszakövetelési jog az általános elévülési időn belül is elenyésszen, azonban a „hosszabb idő” fogalmát nem definiálja, annak meghatározását a gyakorlatra bízza. A szokásos mérték megítélését a bírói gyakorlatra hagyja. A vállalkozási szerződés 1. A vállalkozási szerződés általános szabályai 1.1. A vállalkozási szerződés általában (6:238. §) A vállalkozás a tevékenységi kötelmek közé tartozik, vagyis a szerződés fogalmi eleme, hogy a vállalkozó a megrendelő részére valamilyen tevékenységet fejt ki. A tevékenység rendszerint egyedi, egyéni igénye- ket kifejező eredmény érdekében kifejtett magatartást jelent, de lehet folyamatos, rendszeres, visszatérő is. A tulajdonátruházási típusú szerződésektől a vállalkozási szerződést alapvetően az különbözteti meg, hogy 10 a vállalkozó nemcsak az elkészült mű átadását, hanem a szerződés lényegi elemeként, szolgáltatása része- ként a dolog előállítását, a tevékenység kifejtését vállalja fel. Adásvétel esetén közömbös, hogy a dolgot az eladó maga állította elő vagy mástól szerezte be, tevékenységet a vevő felé nem vállal. A vállalkozó szerződéses szolgáltatásként vállalja az eredmény megvalósításának, meg nem valósításának kockázatát (obligation de résultat). A Ptk. kifejezésre juttatja, hogy a vállalkozási szerződés lényegét nem a tevékenység természete vagy a dolog adja, hanem absztrakt szinten az, hogy a vállalkozó a kifejtett tevé- kenységével összefüggésben eredmény (mű) megvalósítására vállal kötelezettséget. A vállalkozó szolgál- tatásának két meghatározó tulajdonsága van: tevékenység kifejtése és ezzel összefüggésben eredmény megvalósítása 1.2. A tevékenységgel elérhető eredmény előállítása (vállalkozói főkötelezettség) Az eredménykötelmi vonás a vállalkozási szerződésnek a lényegi eleme. A vállalkozói díj akkor és csak akkor jár, ha a vállalkozó a szerződésben vállalt eredményt ténylegesen teljesíti. 1.2.1. A mű tárgya és tartalma, a többletmunka elvégzésének kötelezettsége [6:244. § (1) bek.] A többletmunka a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figye- lembe nem vett munka, és az olyan munka, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas meg- valósítása nem történhet meg. Többletmunka esetén a vállalkozó a megrendelő részére többletszolgáltatást nem nyújt, vagyis az erede- tileg célul tűzött eredmény nem változik meg, hanem az előzetesen becsülthöz képest csak többlet munka- végzéssel, illetve többlet költségvonzattal valósítható meg. 1.2.2. A szerződés tárgyának egyoldalú megrendelői módosítása – pótmunka [6:244. § (2) bek.] A pótmunka az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munka. Pótmunka esetében a megrendelő az eredetileg célul tűzött eredményt módosítja, megváltoztatja, többletigényeket fogalmaz meg, vagyis a többlet munkavégzés, illetve a többletköltségek nem az eredetileg vállalt, hanem a részben módosított eredmény megvalósításához szükségesek. A megrendelő utasítási jogának korlátjaként fogalmazza meg a Ptk., hogy a pótmunka elrendelése nem teheti a vállalkozó feladatát aránytalanul terhe- sebbé. 1.3. A mű átvétele és a vállalkozói díj megfizetése (megrendelői főkötelezettség) 1.3.1. Az átadás-átvételi eljárás (6:247. §) A vállalkozói szerződés teljesítésének második fázisa a tevékenység folytán előállított eredmény egyszeri jogi aktussal történő átadás-átvétele. A Ptk. utal arra, hogy az átadás-átvétel mindig az adott szakmában, üzletágban szokásos eljárás keretei között bonyolítható le. A törvény azt is rögzíti, hogy az átadás-átvételi eljárás kezdő időpontja az irányadó a határidőn belüli teljesítés esetében. Ezen eljárás lefolytatásának idő- tartama 30 nap. Átadás-átvételi eljárás hiányában a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be. Elképzelhető, hogy a mű hibában szenved, és a hiba jellege döntő jelentőségű az átvétel megtagadása szempontjából. A megrendelő ugyanis csak akkor tagadhatja meg az átvételt, ha a mű olyan hibában szen- ved, amelynek kijavítása vagy pótlása akadályozza a rendeltetésszerű használatot. A Ptk. azt tartalmazza, hogy ha a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására köteles, a dolog tulajdonjoga a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével száll át a megrendelőre, vagyis a tulajdonjog sajátos tulajdonfenntartás mellett, a díj kifizetésével száll át. 11 1.3.2. A vállalkozói díj (6:245-246. §§) A vállalkozási szerződés eredménykötelem természete meghatározóan a vállalkozói díj esedékességében mutatkozik meg. A vállalkozónak a készültségi foktól függetlenül a tevékenysége költségeit előlegeznie kell, vállalkozói díjra főszabály szerint csak akkor jogosult, ha a mű elkészült, és azt átadta a megrendelő- nek. A készültségi fokhoz igazodó részarányos díjra a vállalkozónak nincs joga. A vállalkozói díj megha- tározása a vállalkozási szerződés lényeges tartalmi eleme (vállalkozási díj nélkül nincs vállalkozási szerző- dés). A vállalkozói díj mértékének meghatározását úgy kell megtenni, hogy kétséget kizáróan megállapítható legyen. Az egyik mód, hogy pontosan meghatározzák a vállalkozói díjat, azonban úgy is meg lehet hatá- rozni, hogy napi díjtételekhez kötik (olyan szerződési kikötést tartalmaz, amelyből megállapíthat teljesítés- kor a díj). A XXXII. PED meghatározza, hogy a kikötött vállalkozási díjért mindazokat a szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, illetve a megrendelt mű rendeltetésszerű használatá- hoz szükséges. A Ptk. szerint a vállalkozói díjnak két meghatározó fajtája van: átalánydíj Átalánydíj esetén a felek egy összegben állapodnak meg. A megállapított átalánydíj fix, attól eltérés nem lehetséges az átadás után, a vállalkozó utólag csak a tételesen igazolt pótmunkák ellenértékére tarthat igényt. Az átalánydíj jellegzetessége, hogy a vállalkozó a többletmunkák kockázatát magára vállalja, azok ellenértékére főszabály szerint nem tarthat igényt. Jogosult azonban a többletmunká- val kapcsolatban felmerült olyan költségének megtérítésére, amely a szerződés megkötésének idő- pontjában nem volt előrelátható. utólagos tételes elszámolás Utólagos tételes elszámolás esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult. A vállal- kozónak a ténylegesen elvégzett, teljes munka mennyiségét és a beépített anyagot tételesen igazol- nia kell. A felek ilyenkor is meghatározhatják a költségvetésre utalással egy összegben a vállalkozói díjat, azonban a megjelölt összeget csak tájékoztató díjnak lehet tekinteni. A Ptk. biztosítja a vállalkozó törvényes zálogjogát a díj biztosítása érdekében mindazokon a vagyontár- gyakra, amelyek a megrendelő tulajdonában állnak, de a vállalkozási szerződéssel összefüggésben a vállal- kozó birtokába kerültek. A törvényes zálogjog azonban nem jogosítja fel a vállalkozót a mű (már elkészült részeinek) lebontására és elvitelére. A Ptk. a vállalkozási szerződés szabályai között egyértelművé teszi, hogy arra a szerződésre is a vállalko- zás szabályait kell alkalmazni, amelyben a megrendelő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles. Ezekre az esetekre azonban rendelkezik a Ptk. a felmerült költségek megtérítésének kötelezettségéről, az ingyenesség tehát (eltérő megállapodás hiányában) csupán a díjfizetés vagy más ellenszolgáltatás kötelezettsége alól mentesíti a megrendelőt. 1.4. A vállalkozó egyéb jogai és kötelezettségei 1.4.1. A tevékenység megszervezése, az anyagok beszerzése (6:239. §) A vállalkozó szolgáltatásának első fázisa, a tevékenység kifejtése azt a folyamatot jelenti, amely a vállalt mű előállításához vezet. A tevékenység tárgyi és személyi feltételeit a vállalkozó köteles megteremteni úgy, hogy az biztosítsa a munka szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését. A tárgyi és sze- mélyi feltételek biztosítása azt is jelenti, hogy mindezek fedezetét a vállalkozónak kell megteremtenie, a munkát a vállalkozó saját költségén végzi. 12 1.4.2. Figyelmeztetési kötelezettség [6:240. § (2) bek.] A vállalkozót a szakszerűtlen vagy célszerűtlen utasítás esetében figyelmeztetési kötelezettség terheli. A megrendelő a figyelmeztetés hatására dönthet úgy, hogy fenntartja az utasítást. A vállalkozónak ebben az esetben két lehetősége van: eláll a szerződéstől ellátja a feladatot a megrendelő utasítása szerint annak kockázatára A vállalkozó azonban köteles megtagadni a teljesítést, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát. 1.5. A megrendelő egyéb jogai és kötelezettségei 1.5.1. Az utasítás joga [6:240. § (1) bek.] A tevékenység feltételeit a vállalkozó köteles megteremteni és megszervezni, továbbá ő dönti el, hogy a munkát hol, hogyan, milyen időbeosztással végzi el, amiből következik az is, hogy a megrendelő nem kö- teles, de nem is jogosult a tevékenység megszervezésére. A megrendelő utasítási joga nem terjedhet ki a tevékenység kifejtésére, hanem a megrendelt mű tulajdonságaira nézve illeti meg. A megrendelő azzal kap- csolatban adhat utasítást, hogy milyen elvárásai vannak az eredményt illetően. További korlátozás, hogy az utasítás nem teheti a teljesítést terhesebbé. 1.5.2. Az ellenőrzés joga (6:242. §) A megrendelő utasítási jogához kapcsolódik az ellenőrzési jogosultság. A megrendelő ugyanis azt ellen- őrzi, hogy a vállalkozó a szerződés tartalmának, az utasításoknak megfelelően teljesíti-e kötelezettségeit. Abban a körben, amelyben a megrendelőt utasítási jog nem illeti meg, az ellenőrzésre sem jogosult. A vállalkozót a megrendelő ellenőrzési jogának gyakorlásától (tehát akkor is, ha nem vagy nem megfelelően gyakorolja) függetlenül terheli az a kötelezettség, hogy a vállalkozás eredményességéről vagy az azt veszé- lyeztető körülményekről a megrendelőt értesítse. Az ellenőrzési jogának elmulasztása nem módosítja a kártérítést, és nem lesz kármegosztás. 1.5.3. A tevékenység végzésének helye alkalmas állapotban való rendelkezésre bocsátása (6:241. §) Főszabályként a vállalkozó a tevékenységet saját telephelyén az általa meghatározott időben végzi. A megrendelő azonban kijelölheti a munkavégzés helyét, ebben az esetben azonban köteles a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a munkaterületet a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Ennek elmulasztása közbenső szerződésszegésnek minősül (a vállalkozó elállhat és kártérítést követelhet). A vállalkozó csak addig és olyan mértékben tagadhatja meg a tevékenység megkezdését, ameddig és amilyen mértékben va- lóban megakadályozza a munkaterület nem megfelelősége a munka megkezdésében és folyamatos végzé- sében. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy egy, a munkavégzésre alkalmatlan helyet a vállalkozó tesz a munka végzésére alkalmassá. Ebben az esetben ennek költségeit a megrendelő viseli. 1.5.4. A munkavégzés összehangolása több vállalkozó esetén (6:243. §) Ha a munkaterületen több vállalkozó dolgozik egyszerre, átfedésben vagy egymást követően, és közöttük nincsen semmilyen szerződéses viszony, hanem valamennyien csak a megrendelővel kötöttek szerződést, akkor az egyes vállalkozók nincsenek abban a helyzetben, hogy a tevékenység végzését összehangolják. Ehhez jogi eszközök sem állnak rendelkezésükre. Ebben a konstrukcióban csak a megrendelő látja át az összes feladatot és szerződéses viszonyt, ezért a munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének fel- tételeit a megrendelő köteles megteremteni. 13 1.6. Szerződésszegés vállalkozási szerződés esetén 1.6.1. A hibás teljesítés (6:177. §) Ha a szerződés egyben dolog előállítására és tulajdonának átruházásra is irányul, a kellékszavatosság ál- talános szabályai érvényesülnek. Ha azonban az előállított dologgal szemben a kifejtendő tevékenység válik a meghatározó szolgáltatássá a szerződésben, akkora különös szabályok kerülnek előtérbe. A kicserélés alatt tehát nem a szerződésnek az új egyeddel való teljesítését, hanem a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell érteni, ezáltal a kicserélés és a kijavítás egy- mással többnyire azonos kötelezettségként jelentkezik. Mivel nem az előállított dolog, hanem a dolog vagy eredmény megvalósulása érdekében kifejtett tevé- kenység és annak mikéntje a releváns, ezért a Ptk. kifejezetten rögzíti, hogy a szerződésben kitűzött cél, eredmény az eredetitől eltérő módon, megoldással is megvalósulhat. Ennek a többletköltsége a kötelezettet terheli. 1.6.2. Lehetetlenülés a vállalkozási szerződés szabályai szerint (6:248. §) A szerződési jog általános szabályai szerint, ha a szerződés olyan okból marad el, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik, és az addig nyújtott szolgáltatás visszatérítéséről vagy ellenértékének meg- fizetéséről kell gondoskodni. Az eredmény teljesítésének ilyen elmaradása esetén a vállalkozó két esetben jogosult a vállalkozói díjra: ha a lehetetlenné válás oka egyedül a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a teljes díj megilleti (azonban kárenyhítési kötelezettség terheli, vagyis a megrendelő levonhatja azt az ösz- szeget, amelyet költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna) ha a lehetetlenülés oka kölcsönösen a megrendelő és a vállalkozó érdekkörében merült fel, vagy mindkét fél érdekkörén kívül, a vállalkozó az addig elvégzett munka és felmerült költségek fejében a díjnak a készültségi fokhoz igazodó arányos részére tarthat igényt (de csak olyan mértékben, ami- lyen mértékben a megrendelő a meghiúsulásban közrehatott) Olyan mértékben, amilyen mértékben a vállalkozó közrehatása állapítható meg, az elvégzett munka díjára sem tarthat igényt. Amikor a megrendelőt díjfizetési kötelezettség terheli, ennek fejében a részleges mun- kaeredmény eleve őt illeti. Az egyéb esetekben, ha a vállalkozó díjra nem jogosult, díjfizetés hiányában a megrendelő a rész-munkaeredményre sem tarthat igényt, az át nem adott mű a vállalkozót illeti. A Ptk. a megrendelőt azonban feljogosítja arra, választhatja azt is, ha mégis igényt formál a megkezdett, de be nem fejezett eredményre, akkor a vállalkozó részére a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak megfelelően a díj arányos részét megtéríti, és ennek fejében követelheti a be nem fejezett mű átadását. 1.7. A vállalkozási szerződés megszűnése Különbség van objektív és szankcíós jellegű elállás között. Előbbi esetén a jogosult anélkül állhat el a szerződéstől, hogy döntését indokolnia kellene. Az indokolás nélküli elállási jogot a Ptk. kártalanítás meg- fizetéséhez köti. A szankciós elállási jog a kötelezett valamely szerződésszegéséhez kapcsolódik. 1.7.1. A megrendelő objektív elállási (felmondási) joga (6:249. §) A Ptk. úgy fogalmaz, hogy a megrendelő a szerződést egyoldalú nyilatkozatával csak a teljesítésig szün- tetheti meg, a teljesítés folytán megszűnt szerződéstől elállni vagy azt felmondani már nem lehet. A GK 16. szerint a szolgáltatás átadás-átvételéig állhat el a megrendelő jogszerűen a szerződéstől. A törvény dif- ferenciál aszerint is, hogy a megrendelő jognyilatkozata megtételekor a vállalkozó a tevékenységet 14 megkezdte-e vagy sem. Az elállás ugyanis a szerződést ex tunc bontja fel, és ezért az in integrum restitu- tiónak természetben kell megtörténnie. Ha azonban a vállalkozó a munkát már megkezdte, a szolgáltatása rendszerint irreverzibilis, az eredeti állapot nem állítható helyre, vagyis a munka megkezdése után elállás nem lehetséges, csak felmondás (azonnali hatállyal a jövőre szólóan). A megrendelő ilyen magatartása jogellenes szerződésszegést nem jelenthet, az elállás jogszerű. Ebből következik, hogy a megrendelő kártérítési felelősséggel nem tartozhat, hanem a vállalkozó felmerült kárát kártalanítás címén köteles megtéríteni. A kártalanítási összeg rendszerint a jognyilatkozat megtételének időpontjához igazodik, vagyis ha a vállalkozó a munkát még nem kezdte meg, akkor csak a tényleges ká- rára, az addig felmerült költségeinek a megtérítésére jogosult. Ha viszont a munkát már megkezdte, a készültségi fokhoz igazodóan a vállalkozói díja arányos részére tarthat igényt. Ha pedig a megrendelő a felmondási jogát akkor gyakorolja, amikor lényegében a munka- eredmény már csaknem teljesen elkészült, a vállalkozó kártalanítási igénye megközelítheti, elérheti a teljes munka ellenértékét. Ez a vállalkozó kártalanítási igényének felső határa is, vagyis a vállalkozói díjat a kártalanítás összege nem haladhatja meg. 1.7.2. A vállalkozó speciális, szankciós jellegű elállási joga A Ptk. a vállalkozási szerződés szabályai között két speciális, szankciós jellegű elállási jogot biztosít a vállalkozó számára: célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítás esetén való elállás joga [6:240. § (2) bek.] munkaterület alkalmatlansága esetén való elállás joga [6:241. § (2) bek.] 2. A vállalkozási szerződés speciális formái 2.1. A tervezési szerződés (6:251. §) A Ptk.-ban rendszertani szempontból először a tervezési szerződés szerepel, csak ezt követi a kivitelezési szerződés, ugyanis bármely létesítményt mindenekelőtt meg kell tervezni. A kivitelezési szerződésben a vállalkozó nem valamilyen általános értelemben vett létesítmény, hanem jellemzően előre megtervezett építmény elkészítését vállalja. A felek a kivitelező szolgáltatását tervre utalással határozzák meg. A terv az egyes munkanemek díjvonzata, az anyag és egyéb költségek tételei alapján arról is tájékoztatást nyújt, hogy hozzávetőlegesen milyen összegű költségvonzattal jár a kivitelezés. A Ptk. a tervezési szerződés fogalmi körülírásában nem csupán a tervezői munka elvégzését, hanem annak eredményeként a tervdokumentáció átadását is rögzíti, mivel a tervezési szerződés sem csupán tevékenységi, hanem egyúttal eredménykötelem. A tervdokumentációnak kivitelezhetőnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a terv betartásával elkészült létesítmény a rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen. A tervdokumentációnak ki kell elégítenie az adott építményre megfogalmazott konkrét szakmai elvárást, meg kell felelnie a hatósági előírásoknak, en- gedélyeknek. A gazdaságos és célszerű megoldás szempontjából a kivitelezés költségvonzatát, illetve az átadás után a működtetés, használat költségeit egyaránt mérlegelni kell. A tervdokumentációnak a megren- delő által megjelölt igényeknek is meg kell felelnie. A tervszolgáltatással szembeni minőségi elvárások megsértése a tervezési szerződés megszegését, hibás teljesítését eredményezi. A tervezési szerződés hibás teljesítése annyiban sajátos, hogy közvetlen érdeksé- relmet akkor okoz, ha a hibás terv alapján készül el a létesítmény. A tervhiba miatti érdeksérelem az elké- szült létesítmény hibájában nyilvánul meg. Ez indokolja, hogy a tervezővel szemben a hibás teljesítése miatt mindaddig gyakorolhatók a szerződésszegésből eredő jogok, ameddig a terv alapján kivitelezett szol- gáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt a kivitelezővel szemben érvényesíthetők a hibás tel- jesítésből eredő jogosultságok. 15 A tervezési szerződés sajátossága, hogy a tervező által előállított tervdokumentáció egyben szellemi al- kotás, ezért irányadóak mindazok a jogi szabályok, amelyek a szellemi alkotásokkal kapcsolatosak. A ter- vező jogszavatossággal tartozik azért, hogy nincs harmadik személynek olyan joga, amely a szellemi alko- tásnak minősülő terv kivitelezését megakadályozná vagy korlátozná. 2.2. A kivitelezési szerződés (6:252. §) Az építési jellegű vállalkozási szerződések között a tervezési szerződést a kivitelezési szerződés követi. A szerződés jellemző vonása, hogy a vállalkozó rendszerint megtervezett építmény előállítását vállalja, a szolgáltatása a tervdokumentáció kivitelezésében áll. A kivitelezési szerződésre meghatározóan a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet tartalmaz részletes rendelkezéseket. A kivitelezési szerződéshez kap- csolódóan a munka elvégzéséhez szükséges tervdokumentáció elkészítése és a hatósági engedélyek beszer- zése a megrendelő kötelezettsége. Ha a megrendelő a vállalkozónak a tevékenységgel elérhető eredmény előállításához célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad (a tervdokumentációban), a vállalkozó köteles a megrendelőt (ha a rendellenes- ségek felismerhetők) a megfelelő módon és részletességgel erre figyelmeztetni. Akkor is késedelem nélkül kell értesíteni a megrendelőt, ha a hiba a kivitelezés folyamatában válik felismerhetővé. 2.3. A kutatási szerződés (6:253. §) A kutatói szerződés az egyetlen szerződés, amely a science to business kapcsolatra épül. Kutató lehet természetes vagy jogi személy egyaránt. A kutató vállalhatja kutatási eredmény elérését, mint szolgáltatást, de lehetséges az is, hogy kutatási eredmény elérésére nem vállalkozik. Egy tekintetben mindenképpen ered- ménykötelem a kutatási szerződés. A kutató köteles szellemi alkotó tevékenysége eredményét jogi oltalom- ban részesíthető szellemi alkotásba önteni, de a kutatás jellegéhez illő bármely, jogi oltalomban részesülő szellemi alkotás is lehet ilyen értelemben kutatási eredmény akkor is, ha a szerződés megkötésekor meg- célzott eredményt a kutatással nem lehet elérni. Mivel a kutatás személyhez kötött szolgáltatás, a közremű- ködő igénybevétele főszabályként a megrendelő hozzájárulásához van kötve, kivéve, ha a kutatási ered- ményt a kutatás jellege miatt csak közreműködő útján lehet elérni. A kutatómunka intellektuális alkotótevékenység. Ha intellektuális alkotótevékenység, akkor szellemi al- kotás jön létre. Kétféle szellemi alkotás jöhet létre – egyrészt lehet olyan, ami iparjogvédelmi oltalom alá esik (pl. találmány, az úgynevezett használati minta), másrészt lehet olyan, ami szerzői jogi védelem (szer- zői mű) alá esik. A szellemi alkotások sorsára nézve a Ptk. egy modellt alkalmaz. A főszabály szerint az iparjogvédelmi oltalomban részesíthető kutatási eredményhez fűződő vagyoni jo- got a kutatási szerződés alapján a kutató átruházza a megrendelőre (az átadással átszáll). Ha azonban olyan szerzői művet hoz létre a kutató, amelyre nézve a szerzői jogi törvény tiltja a vagyoni jogok átruházását (pl. szakirodalmi mű), a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére köte- les. Létrejöhet a kutatómunka eredményeként know-how (védett ismeret) is. A know-how az üzleti titok egyik altípusa, és a megrendelőt illeti. A kutatói szférában publikációs kényszer van. A science oldalon akkor lesz valaki elismert, ha a kutatómunkájának eredményét publikálja. A business oldalon viszont az az érdek, hogy ne kerüljön az eredmény nyilvánosságra, hiszen az know-how addig know-how, amíg nem kerül nyilvánosságra. A publikáláshoz, a nyilvánosságra hozatalhoz szükséges a megrendelő (business) hozzájá- rulása. A kutató érvényesen nem zárhatja ki a jogszavatosságot, amely a megrendelőnek a kutatás alapján elké- szített, szerzői jogi, iparjogvédelmi oltalmi tárgyra vonatkozó vagyoni jogok akadálytalan és korlátozás- mentes gyakorolhatóságáért áll fenn. A kutató nem teljesít szerződésszerűen, ha kutatási eredményként más személy javára fennálló oltalom alá tartozó vagy ilyen oltalom korlátozott oltalmi tárgyat határoz meg. A kutatási szerződés alapvetően a vállalkozási típusba tartozik, ezért ha a kutató vállalja a kutatási ered- mény elérését, a kutatási tevékenységgel összefüggő jogok és kötelezettségek meghatározásának háttere a 16 vállalkozási szerződés (kutatási vállalkozás). Ha a kutató csak gondos kutatást vállal (a kutatási eredmény elérése bizonytalan), és a megrendelő ebben az esetben is vállalja a díj megfizetését, a szerződés típust is vált, és ebben az esetben a megbízási szabályait kell alkalmazni (kutatási megbízás). 2.4. Az utazási szerződés (6:254. §) Speciális főkötelezettségként a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való tartózkodás megszerve- zésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására köteles. A Ptk. lehetővé teszi az utazási szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek megrendelő általi átruházását harmadik személyre. Csak olyan személyre lehet a szerződési pozíciót átruházni, aki maga is megfelel az utazási szerződésben foglalt feltételnek. Mivel a vállalkozó nem tudja ellenőrizni, hogy a szerződés-átruházás eredményeként kivel kerül jogvi- szonyba, a Ptk. kimondja a megrendelő és a harmadik személy egyetemleges helytállási kötelezettségét az átruházást megelőző költségekért. Ez a szabály az átruházással okozott esetleges többletköltségekre meg- felelően alkalmazni kell. A díjengedmény, illetve a kártérítési igény elévülése szempontjából a fogyasztó- nak nem minősülő megrendelőt is fogyasztónak kell tekinteni. 2.5. A mezőgazdasági vállalkozási szerződés (6:255. §) A mezőgazdasági vállalkozási szerződés lényegi eleme, hogy a földterület, amelyen a termelő a szerző- désben meghatározott tevékenység kifejtését vállalja, a megrendelő tulajdonában áll, így a termék esetében tulajdonátruházás nem következik be, nem kerül az előállítás folyamatában sem a termelő tulajdonába. A szerződés sajátossága, hogy a termelő azt vállalja, hogy különböző mezőgazdasági természetű tevékenysé- get végez, és az így előállított mezőgazdasági természetű eredményt a megrendelőnek átadja. A termelőnek csak akkor jár a díj, ha a szerződésben meghatározott mezőgazdasági tevékenységet elvégzi, és a szerződésben vállalt eredményt előállítja. A szerződés teljesítését, az eredmény előállítását azonban nagymértékben befolyásolják a növényzet, állatállomány tulajdonságai. A mezőgazdasági sajátosságok a vállalkozásra jellemző szigorú eredménykötelmi vonásához képest a veszélyviselést illetően méltányosabb kockázatfelosztást indokolnak. A Ptk. a mezőgazdasági természetű eredmény meghiúsulásának jogkövetkezményeit, az ebből adódó kár- veszély viselését speciálisan szabályozza. Mivel az idegen tulajdonú dolog a termelő birtokába és őrzésébe került, kimentése érdekében bizonyítania kell, hogy a megbetegedés az ellenőrzési körén kívüli elhárítha- tatlan okra volt visszavezethető. Ha ezt bizonyítja, akkor a kárt a tulajdonos viseli. A törvény külön előírja, hogy a vállalkozó az arányos díjra ilyenkor is igényt tarthat. A termelő elszámolási kötelezettsége objektív, vagyis a szolgáltatások visszafizetését nem tagadhatja meg akkor sem, ha azok a termelés eredményéből (tőle független okok miatt) nem fedezhetők. 2.6. A közszolgáltatási szerződés (6:256. §) A Ptk. a közüzemi szolgáltatások igénybevételére létrejött szerződést a vállalkozási szerződés altípusának tekinti. A szerződési cél ugyanis valójában nem energiahordozók tulajdonjogának megszerzése, hanem sokkal inkább a tág értelemben vett közüzemi szolgáltatások biztonságos és folyamatos biztosítása, ame- lyért a szolgáltatás megrendelője a tartós, folyamatos jogviszony alatt a szerződési feltételek szerinti idő- közönként visszatérően fizeti a díjat (havonta, utólag). A díj csak a szolgáltatás tényleges nyújtása esetén jár (eredménykötelem). A közszolgáltatási szerződésnek a Ptk.-ban való megjelenítése azt a fontos elvi közelítést fejezi ki, hogy a közüzemi szolgáltatások nyújtása nem közhatalmi, hanem polgári jogi termé- szetű. A közüzemi szolgáltatások jellegéből fakadóan a szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli (6:71. §). 17 A fuvarozási szerződés Ptk.-beli szabályai A fuvarozási szerződés (6:257. §) azon szerződés, amelyben a fuvarozó valamely küldemény továbbítá- sát és a címzettnek való kiszolgáltatását vállalja (a feladó és a fuvarozó közötti kétoldalú jogviszony). 1. A fuvarlevél (6:258. §) A Ptk. alapján a fuvarozót fuvarlevél kiállításának vagy a küldemény átvételéről elismervény adásának a kötelezettsége csak a feladó utasítása alapján terheli. A feladónak ugyanakkor biztosítja a Ptk. azt a jogot, hogy a küldemény átvételének az igazolását kérje. Ilyen kérelem esetén a fuvarozót választási jog illeti meg, hogy fuvarlevelet vagy az átvételről egyszerű elismervényt állít-e ki. A törvény egyértelművé teszi, hogy milyen minimális formai és tartalmi követelményeknek kell a fuvar- levélnek eleget tennie ahhoz, hogy ahhoz a Ptk.-ban meghatározott joghatások fűződjenek. Formai feltétel, hogy a fuvarlevelet írásba kell foglalni, és azt mindkét félnek alá kell írnia. Tartalmi feltétel, hogy a fuva- rozás egyes lényeges elemeit a fuvarlevél meghatározza: a küldemény átvételének helyét és időpontját a felek (feladó, címzett és fuvarozó) nevét és címét a kiszolgáltatás helyét a küldemény megnevezését, csomagolási módját, veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését, darabszámát, jelét, számát, tömegét vagy más módon kifejezett mennyiségét A fuvarlevél bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, a küldemény átvételét, a küldemény és a cso- magolás külsőleg jó állapotát, és (fenntartás hiányában) a küldemény mennyiségi megfelelőségét. A fuvar- levelet a Ptk. nem minősíti értékpapírrá, azonban nincs akadálya annak, hogy a fuvarozó a fuvarlevelet értékpapírrá minősítse, ha a fuvarlevél a követelményeknek megfelel. 2. A küldemény továbbítása (főszolgáltatás) A küldemény továbbítása kapcsán három szakaszt indokolt elkülöníteni: a fuvarozás megkezdése az az időszak, amikor a küldemény mozgásban van a küldemény kiszolgáltatása 2.1. A fuvarozás megkezdése 2.1.1. A csomagolás (6:259. §) A megfelelő csomagolás a fuvarozás során kiemelten fontos, mivel az nem csupán magát a küldeményt óvja meg a károsodástól, hanem a küldeménnyel érintkező személyeket, a fuvareszközt és a többi külde- ményt egyaránt. A Ptk. előírja a megfelelő csomagolás kötelezettségét. A csomagolás akkor megfelelő, ha az mások személyét és vagyontárgyakat nem veszélyeztet. A feladó továbbá köteles a küldemény kezelé- séhez és továbbításához szükséges információkat a csomagoláson feltüntetni. Végül a törvény megköveteli, hogy a feladó a küldemény továbbításához és kezeléséhez szükséges okiratokat a fuvarozónak átadja. Ha a küldemény a meghatározott követelményeknek nem felel meg, akkor a fuvarozó a küldemény átvé- telét megtagadhatja. Ha a hibát a feladó nem orvosolja, a fuvarozót elállási jog illeti meg. Az elállási jog azonban csupán arra az esetre nyújt megoldást a fuvarozó számára, ha a szerződés teljesítését még nem kezdte meg. A szerződés teljesítése során a fuvarozó köteles az átadott okmányokat megfelelően 18 felhasználni. Ezen rendelkezés szankcióját a Ptk. külön is megfogalmazza – szerződésszegésnek minősül, így azért a fuvarozót kártérítési kötelezettség terheli. 2.1.2. A fuvareszköz kiállítása (6:261. §) A fuvareszköz kiállításával kapcsolatban a fuvarozó kötelezettségei: a szerződésben meghatározott helyen és időben fuvarozásra alkalmas állapotban kell a fuvareszközt kiállítani A fuvarozónak a fuvarozást késedelem nélkül meg kell kezdenie. A küldemény berakása a feladó kötele- zettsége. Ha a címzett nem rakja ki, a fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti. A Ptk. a be- és kirakodás körében utasítási jogot biztosít a fuvarozónak. Ebben a körben a fuvarozó jogosult például annak meghatározására, hogy a feladó a küldeményt a fuvareszközön hol jogosult elhelyezni. Az utasítási jog azonban kizárólag az elhelyezés tekintetében illeti meg a fuvarozót. 2.2. A fuvarozás időbeli teljesítésére vonatkozó szabályok (6:263. §) Fuvarozási akadály esetén a Ptk. tájékoztatási kötelezettséget ír elő, illetve a fuvarozó utasítást kérhet a feladótól. A törvény a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés követelményrendszerét támasztja a fuvarozó díjigényének feltételeként. Ennek alapján a fuvarozó arányos díjra akkor jogosult, ha bizonyítja, hogy az akadályt ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Abban az esetben is jogo- sult a fuvarozó arányos fuvardíjra, ha a feladó gazdagodna annak meg nem fizetésével. 2.3. A küldemény megérkezése (6:265. §) A küldeménnyel kapcsolatos körülményekről a fuvarozás során mindaddig a feladót köteles értesíteni, amíg a küldemény meg nem érkezik. A küldemény megérkezéséről a fuvarozó azonban már nem kizárólag a feladót, hanem a címzettet is értesíti, hiszen a címzett veszi át a küldeményt. A Ptk. a címzett rendelkezési jogát biztosítja az értesítést követően, és rögzíti utasításadás jogát. A címzett bármilyen utasítást adhat, az azonban a feladó utasításával nem lehet ellentétes. A címzett utasítása többletköltségeket okozhat. Erre tekintettel a törvény kimondja, hogy a fuvarozó az utasítás teljesítését biztosíték adásához kötheti, biztosí- ték hiányában pedig a fuvarozó az utasítást megtagadhatja. 3. A fuvardíj (6:266-267. §§) A Ptk. megdönthető vélelmet állít fel arra az esetre, ha a fuvardíjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani. Ebben az esetben ugyanis az ellenkező bizonyításáig pontosnak és megfelelőnek kell tekinteni a fuvarlevélbe bejegyzett adatot abban az esetben is, ha olyan fenntartással élt a fuvarozó a fuvar- levélen, hogy az adatok ellenőrzésére nem volt módja. A Ptk. a küldemény részleges vagy teljes elvesztése és megsemmisülése esetén nem ismeri el a fuvarozó díjigényét. Ugyanakkor a fuvarozó díjigényét abban az esetben elismeri, ha a fuvarozó külső vis maiorra hivatkozva kimenti magát. A rendelkezés indoka, hogy a fuvarozás időtartama alatt a küldemény a fuvarozó uralma alatt áll, azt kizárólag a fuvarozó képes megóvni, továbbá a fuvarozás során bekövetkező események a fuvarozó érdekkörébe tartoznak. Indokolt ezért, hogy a bekövetkező károsodás esetén a fuvarozót fuvardíj ne illesse meg. Fuvarozás esetén az általános gyakorlat a halasztott díjfizetés, ezért a biztosítékok jelentősek a gyakorlat- ban a fuvarozó díjkövetelésének biztosítékául. A Ptk. fenntartja és hatékonyabbá teszi a fuvarozó törvényi zálogjogát. A Ptk. kiterjeszti a fuvarozónak a feladóval a szemben fennálló, más fuvarozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követeléseire is. Ha tehát a feladót a fuvarozóval szemben korábbi fuvarozási 19 szerződés alapján is nem vitatott tartozás terheli, a fuvarozó a küldeményen fennálló törvényes kézizálog- jogából ezen követelés tekintetében is jogosult kielégítést keresni. 4. A veszélyes áru fuvarozása (6:260. §) A veszélyes áruk fuvarozását a Ptk. nem képes szabályozni, hiszen a szabályozás során egyrészt az egyes fuvarozási ágazatok specialitására, másrészt pedig a rendkívül sokféle veszélyes áru fuvarozásával felme- rülő eltérő szabályozási igényekre kellene tekintettel lenni. A Ptk. ezért a veszélyek áruk fuvarozásának csupán egyetlen, tisztán polgári jogi aspektusát, a feladót általában terhelő tájékoztatási kötelezettséget meghaladó tájékoztatási kötelezettséget szabályozza. A tájékoztatási kötelezettség célja, hogy a fuvarozó a veszélyesség típusával (úgynevezett veszélyesárukód) tisztában legyen, és a veszély elkerüléséhez szüksé- ges információkat megkapja. 5. A feladó további jogai 5.1. Az elállási jog (6:262. §) Fuvarozás esetén az elállás csak addig lehetséges, amíg a fuvarozó a fuvarozást még nem kezdte meg. Ezt követően az elállási vagy felmondási jog gyakorlása nehezen kezelhető helyzeteket eredményezne (pl. ab- ban az esetben, ha a fuvarozó több feladó küldeményét fuvarozza). 5.2. A rendelkezési jog (6:264. §) A feladót főszabályként egészen a küldemény kiszolgáltatásáig megilleti a rendelkezési jog, azonban ezen jogának gyakorlását a fuvarozó biztosíték adásához kötheti, ha az a fuvarozás teljesítését terhesebbé tenné. Ha a feladó ilyen biztosítékot nem nyújt, a fuvarozó jogosult a küldeménnyel rendelkezni. A fuvarozó rendelkezési jogát a kereskedelmi észszerűség követelménye korlátozza, és figyelembe kell vennie a feladó és a címzett érdekeit is. A kereskedelmi észszerűség keretein belül a fuvarozó akár értékesítheti is a küldeményt, azonban erről a feladót értesítenie kell. A Ptk. megdönthető vélelmet állít fel arra, hogy a fuvarozó a kereskedelmi észsze- rűség követelménye alapján jár el, ha az értékesítésre: tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron, vagy a küldemény kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon került sor 6. Felelősségi szabályok a fuvarozási szerződésben 6.1. A fuvarozó felelőssége (6:268. §) A Ptk. a szándékosság mellett a súlyos gondatlanság esetén is indokoltnak tartja a fuvarozó felelősségét kizáró vagy korlátozó kikötés semmisségét. A Ptk. rendezi, hogy mikor lehet elveszettnek tekinteni a kül- deményt. A fuvarozónak, a címzettnek és a feladónak egyaránt problémát okoz az a bizonytalan helyzet, amíg a küldemény ismeretlen helyen van. A Ptk. ezért kimondja, hogy a fuvarozási határidő lejártától szá- mított 30 nap után a küldemény elveszettnek minősül. A törvény rendelkezik arról az esetről is, amikor a küldemény a 30 napos határidő elteltével megkerül. Mivel a kártérítés megfizetése a tulajdonjogi viszonyokon nem változtat, azaz a fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni az elveszett küldemény megkerüléséről, és a feladó ezt követően jogosult a küldeménnyel rendelkezni. Az elveszett küldeményért fizetett kártérí- téssel a feladó köteles elszámolni, azt azonban jogosult a fuvarozóval a késedelem és az okozott károk miatt fennálló követelésébe beszámítani. 20 A Ptk. biztosítja, hogy a feladó ne legyen jogosult nagyobb kártérítésre, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg. A szabály alapján elsőként meg kell állapítani a Ptk. sza- bályai alapján, hogy milyen összegű kártérítés illeti meg a feladót, majd meg kell vizsgálni, hogy ez maga- sabb-e, mint amire a személyes joga alapján jogosult lenne. Ha a személyes joga nem tartalmaz felelősség- korlátozást vagy a személyes joga alapján magasabb összegű kártérítésre lenne jogosult, akkor a károsult a Ptk. alapján megállapított kártérítési összegre jogosult. Ha a feladó személyes joga alapján a Ptk.-nál ala- csonyabb kártérítésre lenne jogosult, akkor a kártérítés összege a feladó személyes jogában megállapított maximumával azonos. Ettől a felek szabadon eltérhetnek. 6.2. A feladó felelőssége (6:269. §) A fuvarozó az áruval összefüggő veszélyeket illetően nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, ezért szükséges a feladó felelősségének szabályozása. A feladó viseli a kárt, ha annak oka: a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolás a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok hiánya, hiányossága vagy pontat- lansága 7. A fuvarozási szerződés alapján támasztott igények elévülése (6:270. §) A speciális felelősségi szabályok mellett eltér a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények elévü- lésének a határideje is az általános szabályoktól. Az ötéves általános elévülési határidővel szemben fuva- rozás esetén az igények egy év alatt évülnek el. A szándékos és a súlyos gondatlansággal okozott károk esetén a fuvarozót nem részesíti a rövidebb elévülési idő előnyében. A Ptk. úgy határozza meg az elévülési idő kezdő időpontját, hogy az az egymást követő végrehajtási szakaszok esetére is megfelelő megoldást nyújtson. Az elévülés kezdő időpontjának ugyanis nem egysze- rűen a szolgáltatás időpontját jelöli meg, hiszen multimodális fuvarozás (amikor a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja) esetén a következő fuvarozónak történő átadása minő- sülne ennek, hanem a címzettnek történő kiszolgáltatás időpontját. Ez multimodális fuvarozás esetén azt jelenti, hogy a követelés elévülése szempontjából közömbös, hogy az egyik fuvarozó mikor adja át a kül- deményt a másik fuvarozónak, az elévülés akkor kezdődik meg, amikor a címzett a fuvarozás legvégén megkapja a küldeményt. A megbízási szerződés 1. A megbízási szerződés általános jellemzői A megbízási szerződés (6:272. §) a tevékenységkifejtő, azon belül pedig a gondossági kötelmek közé tartozik. Az ilyen jogviszonyok sokfélék, hiszen a megbízottra rábízott feladat is tág kört foglal magában. A megbízási szerződés főszabály szerint visszterhes, de a Ptk. szabályozza az ingyenes megbízási szerző- dést is. Az ingyenes szerződések gyakrabban fordulnak elő a gondossági kötelmek között, mint más szer- ződéstípusok között. A Ptk. nem ír elő kötelező alakszerűségi követelményeket a megbízási szerződésnél, vagyis írásban, szóban és ráutaló magatartással is megköthető. 2. A megbízott főkötelezettsége: a rábízott feladat ellátása (6:274. §) A Ptk. szerint a szerződés főszolgáltatása a megbízottra rábízott feladat ellátása, amely magában foglalja a megbízó utasítása szerinti és érdekének megfelelően eljárást. A megbízottnak a megbízó érdekében kell eljárnia, hiszen a megbízó utasításától való eltérés egyik feltétele, hogy az eltérést a megbízó érdeke 21 feltétlenül követelje meg. A megbízó a megbízottól elsősorban azt várhatja el, hogy a feladatot, az ügyet kellő gondossággal lássa el. A Ptk. praktikus okokból rendelkezik úgy, hogy ha a megbízás teljesítéséhez jognyilatkozat tétele szük- séges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy olyan esetekben is külön meghatalmazást kelljen készíteni, ahol már a szerződés alapján kívülállók számára is egyértelmű, hogy a szerződés teljesítéséhez jognyilatkozat tétele szükséges, azaz a felek akarata szükségképpen kiter- jedt a megbízott meghatalmazására. Ebben a tekintetben tehát a Ptk. választási jogot biztosít a feleknek, vagyis: a megahatalmazott a megbízási szerződéssel is legitimálhatja magát, de ha a felek a megbízási szerződés tartalmát nem kívánják harmadik személy számára megismerhe- tővé tenni, akkor készíthetnek külön meghatalmazást is 3. A megbízó főkötelezettsége: a megbízási díj megfizetése 3.1. A megbízási díj esedékessége és meghatározásának módjai (6:276. §) A megbízási díj a szerződés teljesítésekor esedékes. Akkor lesz teljesített a szerződés, ha a megbízott a rábízott feladatot ellátta, vagyis a díj a megbízott eljárásáért jár, nem pedig az eredményességért. A Ptk. ezért mondja ki, hogy akkor is jogosult a megbízott megbízási díjra, ha eljárása nem vezetett eredményre. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a törvényi szabályozással ellentétben a felek az eredmény bekö- vetkeztétől függő díjazást alkalmaznak (sikerdíj). Sikerdíj alkalmazása esetén a megbízási szerződés nem válik eredménykötelemmé, mert az eredmény elmaradása nem eredményez szerződésszegést, csak azt, hogy a megbízott elesik a sikerdíjtól. Ha az eredmény azonban részben vagy egészben a megbízott felróható magatartása miatt maradt el, a megbízási díj csak részben vagy egyáltalán nem jár. A díjnak tevékenységé- vel arányos részét követelheti a megbízott, ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg. 3.2. A megbízási díj és a költségek A megbízottnak előlegeznie kell a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségeket. A szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vál- lalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és indokolt költségeit megtéríteni. A szerződés teljesítése során a megbízott számtalan kötelezettséget vállal, amelyek során a megbízási szerződés meg- szűnése a jogviszonyok struktúrájából adódóan azzal a következménnyel járna, hogy a megbízott a harma- dik személlyel szemben kötelezett maradna. Ezen helyzeteket kezeli a Ptk. azáltal, hogy előírja a megbízott mentesítésének és a költségek megtérítésének kötelezettségét. 3.3. A megbízási díj biztosítéka: a megbízott törvényes zálogjoga (6:277. §) A Ptk. zálogjogot biztosít azokon a vagyontárgyakon, amelyek a megbízás következtében kerültek a meg- bízott birtokába. Ezen zálogjog kézizálogjog, így annak tárgya kizárólag ingó dolog lehet. 4. A megbízott további kötelezettségei 4.1. Az utasítással kapcsolatos kötelezettségek (6:273. §) A megbízó széleskörű utasítási joggal rendelkezik. Jogilag releváns probléma két esetben merül fel: ha indokolt az utasítástól eltérni, de a megbízó előzetes értesítése és új utasítás kérése lehetetlen A megbízó hozzájárulása nélkül a megbízott az utasítástól két feltétel fennállása esetén térhet el: o a megbízó érdeke az eltérést indokolja, és 22 o a megbízó megkeresésére és új utasítás kérésére a körülmények következtében nincs lehető- ség A megbízó érdekeit védi a szabály, hiszen olyan esetben teszi lehetővé az utasítástól való eltérést, amikor annak a teljesítése nem állna a megbízó érdekében, azaz a szabály alkalmas lehet a megbízó károsodásának elkerülésére. A megbízó érdekeit szolgálja továbbá, hogy a Ptk. a megbízottat köte- lezi, hogy a megbízót a változásról késedelem nélkül értesítse. ha az utasítások szakmai értelemben rosszak (célszerűtlenek vagy szakszerűtlenek) A megbízottat a szakszerűtlen vagy célszerűtlen utasítás esetében figyelmeztetési kötelezettség ter- heli. A megbízó a figyelmeztetés hatására dönthet úgy, hogy fenntartja az utasítást. A vállalkozónak ebben az esetben két lehetősége van: o eláll a szerződéstől vagy felmondhatja azt o ellátja a feladatot a megrendelő utasítása szerint annak kockázatára A megbízó azonban köteles megtagadni a teljesítést, ha annak végrehajtása jogszabály vagy ható- sági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát. Az utasítási jog gyakorlása a megbízott helyzetét jelentősen terhesebbé teheti. A Ptk. ezért kimondja, hogy a megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket. A megbízott az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti. Ha a megbízó nem ad meg- felelő biztosítékot, az utasítást nem köteles a megbízott teljesíteni. 4.2. A megbízott tájékoztatási kötelezettsége (6:275. §) A megbízó a megbízással kapcsolatban bármilyen körülményről kérhet tájékoztatást, amelyet ilyenkor a megbízottnak teljesítenie kell. A Ptk. azonban egy példálózó felsorolással előír különös tájékoztatási köte- lezettséget, amelyet a megbízottnak teljesítenie kell: a megbízó kívánságára, szükség esetén anélkül is, bármikor az ügy állásáról és a saját tevékenysé- géről ha közreműködő igénybevétele szükséges ha a megbízó által nem ismert új körülmények miatt az utasítás módosítása indokolt ha a megbízott az utasítástól eltért ha a megbízást teljesítette 5. A szerződés megszűnése 5.1. A felmondás (6:278. §) A Ptk. mindkét fél számára lehetővé teszi, hogy a szerződést bármikor azonnali hatállyal, indokolási kö- telezettség nélkül megszüntethesse. Ez egy rendes felmondási jog, amely a megbízás bizalmi jellegű ka- rakteréből következik. A megbízás irreverzibilis jellegéből következik, hogy az egyoldalú megszüntetés eszköze alapvetően a felmondás, azonban ha a megbízott még nem kezdte el a teljesítést, akkor elállásra is van lehetőség. A Ptk. a megbízó felmondása esetére, ha arra nem a megbízott szerződésszegése miatt kerül sor, a meg- bízott kárainak megtérítését rendeli. A megbízottat akarata ellenére ugyanis nem lehet rákényszeríteni a kellően gondos eljárásra, de az alkalmatlan időben gyakorolt felmondáshoz kapcsolt kompenzációs kötele- zettség előírása alkalmas lehet arra, hogy a megbízott a felmondási jogának gyakorlásakor felmérje annak lehetséges jogkövetkezményét. A Ptk. kimondja a felmondás joga korlátozásának és kizárásának a semmisségét. Tartós jogviszonyok esetén ugyanakkor a korlátozás mellett a rendes felmondás jogának kizárásában is megállapodhatnak a 23 felek. Ennek a megállapodásnak a feltétele, hogy a szerződés meghatározza azt az időt, amelyre a felek a rendes felmondási jogáról lemondanak. A határidő mértékét a Ptk. nem határozza meg, azonban az észsze- rűtlenül hosszú időre szóló kizárás, amely érdemét tekintve a Ptk.-ban megfogalmazott korlát megkerülé- sére irányul, nem minősül érvényesnek. 5.2. Elszámolás a szerződés megszűnése esetén (6:279. §) Az elszámolási kötelezettség alapján köteles a megbízott kiadni mindazt, amelyhez a szerződés teljesítése során jutott. Ezen szabály alól kivétel az az eset, amikor a megbízottnak nem kell kiadni azt, amit a megbí- zás folytán jogosan felhasznált. A bizományi szerződés 1. A bizományi szerződés jellemzői (6:281. §) A bizományi szerződés alanyai a bizományos és a megbízó. A bizományos eladóként, illetve vevőként is megkötheti az adásvételi szerződést, így a szerződésnek két fajátja van. Az egyik az eladási bizomány, amikor a megbízó el akarja adni az ingó dolgát, a másik pedig a vételi bizomány. A bizományos által a megbízó javára kötött szerződésnek ingó dologra vonatkozó adásvételi szerződésnek kell lennie. A törvény a 6:281-287. §§ alatt az adásvételi bizományt szabályozza, a felek azonban köthetnek olyan szerződést, amely alapján a bizományost adásvételtől eltérő szerződés megkötésének a kötelezettsége terheli. Van azonban néhány kivétel, amely nem lehet bizományi szerződés tárgya: az ingatlan tulajdonjogának a megszerzésére vonatkozó bizományi szerződés semmis, mivel az az ingatlannak a bizományon alapuló megszerzése sérti az ingatlan-nyilvántartási szabályokat az ingatlan eladására vagy más jogcímen való átruházására vonatkozó bizományi szerződés formá- lisan nem semmis, de ennek az képezi az akadályát, hogy eladási bizománynál a bizományos csak ingó dolog tulajdonjogának átruházására jogosult, ezért az ingatlan-nyilvántartási szabályok miatt nem tudná megkötni a szerződést a küldemény továbbításával összefüggő szerződések sem lehetnek bizomány tárgyai, mert az már szállítmányozás 2. A bizományos főkötelezettsége: ingó dolog adásvételére vonatkozó szerződés megkötése Bizományi szerződés esetén a bizományos főkötelezettsége a harmadik személlyel a saját nevében, de a megbízó javára adásvételi szerződést kötni. A bizomány-jogviszony kettős jellegű, amely a jogviszony közvetítői jellegéből fakad. A bizományos két irányban szerződik – megbízójával megköti a bizományi szerződést és annak teljesítéseként egy harmadik személlyel az adásvételi vagy egyéb csatlakozó szerző- dést. A két szerződés által három személy válik érintetté, a megbízó, a bizományos és a harmadik személy eladó vagy vevő. A két szerződést a bizományos személye kapcsolja össze. A bizományos nem követ el szerződésszegést, ha a gondos eljárása ellenére nem tudja megkötni a szer- ződést, mivel a bizományi szerződés gondossági kötelem. Ha viszont létrejön a harmadik személlyel a szerződés, a bizományos főkötelezettsége kapcsán két lényeges pont van: 1. ingó adásvétele esetén hogyan száll át a tulajdon 2. a bizományos mennyiben áll helyt a megkötött szerződés alapján követelhető teljesítésért a megbízó felé 24 2.1. Tulajdonátszállás (6:283. §) Megbízásnál a tulajdonátszállás nem okoz problémát közvetlen képviseletnél, ugyanis ott a képviselő a képviselt személy nevében tesz nyilatkozatot. Bizománynál azonban a bizományos a saját nevében köt szerződést, ezért a tulajdonátszállás kérdését rendezni kell. Ebből a szempontból különbség van vételi és eladási bizomány között, mivel vételi bizomány esetén nem létezik olyan megoldás, amely lehetővé tenné, hogy a bizományos tulajdonszerzése nélkül szálljon át az eladóról a tulajdonjog a megbízóra. Eladási bizomány esetén a bizományos az értékesítésre átvett dolgon nem szerez tulajdonjogot. A Ptk. feljogosítja a bizományost a megbízó tulajdonában álló dolog értékesítésére. Ez azt jelenti, hogy a bizomá- nyos nem szerzi meg előzetesen az ingó dolog tulajdonjogát a megbízótól, hanem az a megbízóról közvet- lenül száll át a vevőre. Vételi bizomány esetén eltérő megoldást választ a törvény, ilyen esetben ugyanis a bizományos a szer- ződés teljesítése során időlegesen megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, amelyet az elszámolás során ruház át a megbízóra. 2.2. A bizományos helytállási kötelezettsége [6:282. § (1)-(2) bek.] A bizományos főkötelezettsége csak addig tart, hogy megkösse a szerződést a megbízó javára. Azért azonban már nem kell helytállnia, hogy a megkötött szerződést szerződésszerűen teljesítik is. A bizomá- nyos csak külön megállapodás esetén köteles azon kötelezettségek teljesítéséért helytállni, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik. Ez az ún. del credere hel