Tanácsadás és Terápia PDF

A tanácsadás fogalma, tanácsadás és terápia Definíciók Európai Tanácsadási Társaság, 2002: “A tanácsadás interaktív tanulási folyamat, amely az egymással szerződő tanácsadó és kliens közt jön létre, legyenek azok egyének, családok, csoportok vagy intézm...

A tanácsadás fogalma, tanácsadás és terápia Definíciók Európai Tanácsadási Társaság, 2002: “A tanácsadás interaktív tanulási folyamat, amely az egymással szerződő tanácsadó és kliens közt jön létre, legyenek azok egyének, családok, csoportok vagy intézmények, és amely a szociális, kulturális, gazdasági és/vagy érzelmi kérdésekben holisztikus megközelítést alkalmaz.” 2 megnevezés a nemzetközi irodalomban: irányítás (guidance) ○ fontos választásokra irányuló döntéseknél, eredetileg pályaválasztás tanácsadás (counseling/counselling) ○ a változás megvalósításának segítése Gibson és Mitchell (1990): A tanácsadás 2 személy közötti kapcsolat, képzett tanácsadó részvételével, ahol a kliens alkalmazkodási, döntéshozatali vagy fejlődési szükségleteinek néhány aspektusára koncentrál. A folyamat egy olyan kapcsolatot, illetve kommunikációs alapot biztosít, amely lehetővé teszi a kliensnek, hogy fejlessze önismeretét, felfedezhesse lehetőségeit és változást kezdeményezzen. Mindehhez a tanácsadó készségei és tudása biztosítja azt a keretet s irányt, amely maximalizálja a kliens pozitív eredményekre való potenciálját. EAC, 1995: “A tanácsadás foglalkozhat specifikus problémákkal és megoldásukkal, döntéshozatallal, krízissel, kapcsolatok javításával, fejlődési kérdésekkel, személyes tudatosság fejlesztésével, érzelmekkel, gondolatokkal, észlelésekkel, valamint belső és külső konfliktusokkal.” Ritoók Pálné: “...viszonylag rövid távú, intenzívebb eljárásokat és dinamikus módszereket alkalmaz. Fő célja a pszichológiailag alapvetően egészséges személynek segíteni a fejlődési és szituációs problémák megoldásában, azaz életszerepeinek optimalizálásához és kibontakozásához is segítséget nyújt a döntésekben, változásokban, krízisekben, a problémahelyzetekben való segítségnyújtás mellett. NEM a korrekciós tevékenységet, a hiányok elrendezését, a súlyos dezintegráció rendezését tekinti céljának, hanem a személyiség kibontakoztatását. A professzió legfőbb jellegzetessége a komplexitás, jellemzője az interdiszciplináris jelleg, a holisztikus megközelítés.” Feladatok lehetnek a tanácsadás során: informálás, megelőzés, feltárás, orientálás, vezetés, fejlesztés, tanítás, gyógyítás, ventiláció, kognitív strukturálódás segítése, döntéselőkészítés, modell a megoldáskereséshez, érzelmek tisztázása, énkép korrekció, érzelmi és kapcsolatteremtési problémák felismerése, csökkentése Tanácsadó pszichológus: normál élethelyzeti krízis/probléma, jelenorientáció, realitáshangsúlyos, strukturált, időkorlátos, célja a változás bemozdítása, életszerepek sikeresebb megvalósításának támogatása Terápia: patológiára fókuszál, a múlt, traumák feldolgozása, érzelmi-indulati élet kérdései, hosszabb folyamatban a személyiség átstrukturálása a cél Tanácsadás és terápia: azonosságok és különbségek mennyiségi, minőségi különbség, azonosítják a kettőt Wiegersma: nincs éles választóvonal Hol a hangsúly? Tanácsadás - döntés, terápia - mélyebb érzelmi probléma Ivey: ugyanazon szakmai készségek, kompetenciák, ezek működtetési arányai különböznek Zarka: a célban van a különbség Terápia: gyógyítás, a zavarok kezelése Tanácsadás: racionális döntéshozás, viselkedés optimalizálása Tanácsadás és terápia különbségei (Bagdy) Kliens és prezentált szerepe ○ tanácsadás: kliens sine morbo konfliktushelyzetbe jutó, életvezetési, párkapcsolati, döntési feszültségben élő, megoldáskereső személy ○ terápia: a beteg betegszerepben pl. traumatizáltan, krízisben A segítő személy szakmai kompetenciái ○ tanácsadás: konfliktuskezelési, döntéspszichológiai, mediációs, krízislélektani tudás, rendszerszemléleti, személyiségpatológiai ismeretek ○ terápia: klinikai patopszichológia és patodinamikai ismeretek A lélektani munka célja ○ tanácsadás: saját erőforrásokból és megoldási lehetőségekből merítő önálló egyensúlyteremtés, tudatosság növelés, személyes hatékonyság és megküzdési képesség kialakítása ○ terápia: állapotjavulás, jobb pszichés egyensúly, tünetmentesség… Cél az önismereti fókusz szempontjából ○ tanácsadás: az önismeret, szelftudatosság, cselekvési életbátorság növelésével felelőségvállaló megküzdés elérése ○ terápia: állapotok, tünetek mögött rejlő tudattalan konfliktusok és mozgatórugóik megértése, felismerése A munka tárgya, tartalma ○ tanácsadás: emocionális megértés, belátás, rálátás, szemléletváltás mozgásba hozásával a problémafókusz átdolgozása; fókusz a hozott probléma ○ terápia: a tünetekre, a rejtett oki háttérre, a konfliktusszínterekre irányul, a nukleáris konfliktus feltárása és megmunkálása A tevékenység határai ○ tanácsadás: a problémafókusz által behatárolt személyiségi és magatartási szféra  ○ terápia: a páciens pszichológiai munkaképessége és fejlődési potenciálja Hatás, eredmény ○ tanácsadás: a fókuszba helyezett probléma saját erőből történő megoldása, vállalása ○ terápia: állapotjavulás A tanácsadás története USA XIX. század közepe-vége, ipari forradalom, hátrányos helyzetbe került egyének, családok segítése iskolai irányítási mozgalom: oktatás, pályaválasztás, gyerekvizsgálat 1900-as évek eleje: pályaválasztás szükségessége, Parsons 1908: Beers, USA, mentálhigiénés mozgalom előfutára 1913: National Vocational Guidance Association, szakmai folyóirat is indul pszichometria fejlődése, használata a pályaválasztásban 1930: “Minnesota szempont” tranzakcióanalízis első elmélete 1942, Rogers: Tanácsadás és pszichoterápia könyve, tanácsadás gyakorlata, módszertana, tanácsadási eljárások II. vh. és azt követő időszak ○ 1943: 1. tanácsadási képzést szolgáló kézikönyv ○ 1952: APA keretein belül a tanácsadás pszichológiai tagozat ○ 1960-70-es évek: számos tanácsadás elmélet és módszertan, csoportos tanácsadás is megjelent ○ 1990-es évektől szinte minden országban vannak tanácsadó szolgálatok, rengeteg alkalmazási terület Főbb működési területek életvezetési tanácsadás krízis tanácsadás párkapcsolati tanácsadás családsegítő tanácsadás munka- és pályatanácsadás szervezetfejlesztési és emberi erőforrás fejlesztési tanácsadás tanácsadás alap- és középfokú oktatási intézményekben rehabilitációs tanácsadás tanácsadás a felsőoktatásban multi- és interkulturális tanácsadás Wiegersma (1976) modellje Piramisszerű, a tanácsadás egyre mélyülő tevékenységrendszerét és szakmai határait írja le. Segítő kapcsolati formákat helyezi el egy hierarchiában, és azt is hozzárendeli, melyik szinten ki illetékes. 1. szint: az információszolgáltatás a. a tanácskérő határozott, önállóan képes dönteni, tájékozódásra van szüksége, nem mi döntünk helyette, csak vázoljuk a lehetőségeket és következményeiket b. probléma lehet az érdekütközés, ellentétes hatások, a választási lehetőségekről és következményeiről kell általános és többrétű infót nyújtani c. tanár, lelkész, szociális munkás, kortárs segítők is végezhetik  d. nem szükséges a tanácsadónak személyesen jelen lenni, weboldalak is jók erre, pl. öninformációs rendszerek, számítógéppel asszisztált információszolgáltatás 2. szint: a konzultáció a. az információ adása központi, de az információ már nem személytelen, bonyolultabb döntési helyzet, nagyobb mennyiségű információhiány, ellentmondásos alternatívák b. a tanácskérő bizonytalan, segíteni kell megértenie a helyzetét, körülményeit, célokat tudjon választani, megoldást kialakítani c. konzultációt végezheti andragógus, tanár, HR-es, szociális munkás, lelkész, tréner (ők is sok információval rendelkeznek) 3. szint: a tanácsadás a. komoly belső konfliktusok, a kliens bizonytalan a jövőjében, vágyai irreálisak, inkonzisztensek; segíteni kell a feszültségcsökkentésben, reális helyzetértékelésben, megérteni a konfliktusait; segítő beszélgetés, kapcsolat kialakítása, tesztek, stb. b. pl. alacsony énhatékonyság érzés, kudarckerülés, halogatás, konfliktuskerülés, mely nem információátadással, hanem pszichológus segítségével oldható meg c. pszichológus kompetencia innentől fölfelé - tanácsadó szakpszichológusok, klinikusok, pedagógiai szakpszichológusok 4. szint: fokális tanácsadás a. problémák kiterjedt köre, személyiségműködés is érintett, kliens igényei és elvárásai nem valóságosak, a kapcsolatai éretlenek, szorongás, nagyfokú aggodalom vagy merevség, visszahúzódás lehet jellemző b. döntési és neurotikus problémák kölcsönösen hatnak egymásra, de az együttes munka során a probléma fókuszba helyezésével, az alapproblémák megoldásával összefüggésben a problémák megoldhatóak c. rövid pszichoterápiák d. tanácsadó szakpszichológusok végzik 5. szint: pszichoterápia a. nem képes cselekedeteit összehangolni, a valóság körülményeihez igazodni, erős szorongás, integrációhiány, pszichoterápiás ellátás b. orvosi beavatkozás szükséges lehet Minél lentebb megyünk a piramisban, annál nagyobb az egyén adaptív potenciálja (egészséges, jól alkalmazkodó, csak egy kis támogatásra, főként információra van szüksége) és minél feljebb megyünk, annál személyközpontúbban, egyénre szabottan lehet megtenni a tanácsadást. A legtöbb embert a piramis alján érjük el, és ott is van a legtöbb embernek szüksége tanácsadásra.  A konzultációs kapcsolat keretében végzett munka (vezetési formák kontinuuma, konfrontáció, szerződés, próba) Konzultánsi munka sikeres kimenetele a konzultáns és kliens közötti működőképes kapcsolattól függ, amelynek kiépítése egy fejlődési folyamat, megkívánja mind a kliens, mind a konzultáns részéről annak a szituációnak a vizsgálatát, amely a klienst a segítség keresésére indította. Carkhuff és Anthony ezt nevezi a segítés bekapcsolódási és vizsgálati szakaszának → megértési és cselekvési szakasz. Amikor a kliensek konzultációra jönnek, életük egyes területei nyitottak vagy érthetők, más területek rejtettek vagy elfojtottak. A Johari-ablak bemutatja, hogyan lép be a legtöbb ember a konzultánsi kapcsolatba. A konzultáció első két szakaszának célja: segíteni a kliensnek kellően relaxálni, hogy elmondja történetét információkat kapni a kliens személyének olyan területeiről, amelyeket ő nem vesz észre vagy nincs róluk tudomása Mihelyst ezeket a területeket sikerült jobban megérteni, a kliens dönt az így szerzett információk alapján, hogy hogyan tovább. A kliens megnöveli a szabad tevékenységek területének dimenzióit, míg a korlátozóbb területek dimenzióit összezsugorítja. A Johari-ablakkal bemutatott konzultánsi folyamat lineárisnak tűnhet, de nem az. A lépések átfedik egymást és a bekapcsolódási és vizsgálati szakaszban alkalmazott némely módszert a megértési és cselekvési szakaszban is használnak. Sorra épülnek be azonban a különböző új képességek, ezért a konzultáció állandó érzékenységet követel a kapcsolat helyzetét illetően bármely időpontban, valamint odafigyelést a kialakuló új igények és kívánalmak miatt. A megértési és cselekvési szakasz számos konzultációs képesség alkalmazásával jár: érzékelés megváltoztatása, vezetés, multifókuszos reakció, valódi empátia, önfeltárás, közvetlenség, konfrontáció, megállapodás és ismétlés.  Konzultánsi készségek a megértési és cselekvési szakaszban Az érzékelés megváltozása kliensek gyakran úgy fordulnak a konzultációhoz, mint utolsó lehetőséghez → érzésük szerint a helyzet súlyos, reménytelen o úgy gondolják, érzékeléseik és értelmezéseik pontosak, a valóságról alkotott nézeteiket tényként fogadják el o funkcionális állandóság (Cormier & Cormier) = a dolgokat csakis egyféle módon vagy egy nézőpontból tekintjük, vagy, hogy fixálva vagyunk ahhoz az elképzeléshez, hogy ez az adott szituáció vagy tulajdonság a tény konzultáns segíthet a téves vagy irreális célok megváltoztatásában → lehetőség a gondolataik és vágyaik feltárására egy biztonságos, elfogadó, nem ítélkező közegben o célok finomítása kognitív, behaviorista vagy kognitív-behaviorista stratégiák alkalmazása, pl. probléma újradefiniálása, magatartás megváltoztatása bizonyos szituációkban, probléma kezelhető módon való érzékelése és ennek megfelelő cselekvés érzékelések megváltoztatása → átdolgozás o kliensnek egy másik valószínű nézőpontot kínál arra vonatkozólag, hogy egy esemény miért történhetett meg o hatékony konzultánsok következetesen átdolgozzák az élettapasztalatokat o használják családi konzultációban, hogy segítsenek a családnak átterelni a figyelmet egyik családtagról az egész családra, mint probléma forrására o csökkentheti az ellenállást és mozgósíthatja a kliens energiáit, hogy a probléma érzékelését megváltoztatva valamit másképpen csináljon o segít a kliensnek, hogy jobban megismerje a viselkedéssel kapcsolatos szituációs tényezőket o kliens problematikus területekre vonatkozó magyarázatai elmozdulnak a jellemvonások primitíve és leegyszerűsített leírásától („én egy ócska alak vagyok”) a komplexebb és pontosabb nézetek felé („vannak napjaim, amikor nem mennek jól a dolgok és értéktelennek érzem magam”) ▪ fokozottabb mértékben egy fejlődési perspektívából nézik magukat és környezetüket Vezetés kliens érzékelésének megváltoztatása nagyfokú meggyőzőerőt és irányítást igényel a konzultáns részéről → vezetés o kifejezés Francis Robinsontól – bizonyos magatartásformák, amelyeket a konzultánsok a kliensek segítése végett használnak o hosszúsága változó o némelyik formája megfelelőbb a konzultáció egyik szakaszában, mint a másikban o ha a konzultáns rosszul ítéli meg a klienst, és akár túl messzire vezet (túl rábeszélő vagy direkt), akár nem elég messzire (túl kívülálló és nem direkt) → konzultánsi kapcsolat vallja kárát Patterson és Eisenberg több olyan vezetést sorol fel, amelyet a konzultánsok felhasználhatnak (legkevésbé vezetőtől a leginkább vezető reakcióig)  o hallgatás: konzultáns nem ad verbális választ, a kliens rendszerint nyomást érez, hogy folytassa, és a folytatás módját a konzultáns részéről kapott minimális input mellett fogja megválasztani o elfogadás: konzultáns egyszerűen tudomásul veszi a kliens előző kijelentését, „igen”/”aha” válasszal → kliens verbális ösztönzést kap a folytatásra, de a konzultáns elégedettségéből származó stimulus nélkül o újramondás: konzultáns újramondja a kliens verbalizációját, beleértve annak tartalmát és érzelmi töltését, csaknem azonos szavakkal → kliens indíttatva érzi magát, hogy újra megvizsgálja, mit is mondott o tisztázás: konzultáns saját szavaival fejezi ki a kliens kijelentésének értelmét, hogy ezáltal tisztázza a kliens által mondottak jelentését, néha a kliens több kijelentésének elemeit hozza össze egyetlen válaszban ▪ fontos, hogy képes legyen pontosan érzékelni és helyesen kommunikálni, a kliensnek pedig ellenőriznie kell, hogy a konzultáns vezetése mennyire passzol o jóváhagyás: konzultáns elismeri az információ helyességét vagy bátorítja a kliens erőfeszítéseit az önállóságra, a kliens ezután további feltáró nyomonkövetést végezhet, ahogy jónak látja - „Ez egy jó új információ” vagy „Úgy tűnik, egyre jobb a kontrollja” o általános: konzultáns felszólítja a klienst, hogy többet beszéljen egy bizonyos témáról, a klienstől pedig elvárjuk, hogy kövesse a konzultáns javaslatait - „Mondja el, hogy érti” vagy „Kérem, mondjon erről többet” o értelmezés: konzultáns pszichodiagnosztikus elvek alkalmazásával mutat rá a kliens stresszállapotának okaira vagy ad magyarázatot a kliens motivációjára és magatartására ▪ megállapításait hipotézisek formájában adja elő, és a kliens önmaga látásának potenciálisan új módjaival konfrontálódik o elutasítás: konzultáns megpróbálja megfordítani a kliens viselkedését vagy érzékelési módját úgy, hogy aktív módon másfajta viselkedésmódot ajánl, vagy az élet eseményeinek a kliensétől eltérő értelmezését javasolja o megnyugtatás: a konzultáns kijelenti, hogy megítélése szerint a kliens problémája nem szokatlan és hasonló problémákkal küzdő embereknek sikerült azokon túljutniuk ▪ kliens érezheti úgy, hogy ez segíti őt, de úgy is érezhet, hogy a konzultáns lebecsüli a problémát o új információ: konzultáns eltávolodik a kliens legutóbbi vagy új kijelentésétől, és arra ösztönzi, hogy új anyaggal foglalkozzon a vezetés típusa függ a konzultáns által követett elméleti megközelítési módtól és a konzultáció aktuális szakaszától minimális vezetés a kapcsolat kiépítési szakaszában, csekély kockázata miatt maximális vezetés nagyobb kihívást jelent és csak akkor használható, amikor már kialakult egy stabil kapcsolat Multifókuszos reakció tovább fokozható a konzultáns hatékonysága, ha nem felejti el, hogy az egyének különböző módon érzékelnek  o némelyik kliens a világot vizuálisan éli meg, mások auditívak vagy kinetikus módon orientáltak Ivey és Lazarus: fontos a kliens fő érzékelési és tanulási módjára ráhangolódni, hogy változást érhessünk el o sok kliens többféle módon érzékel → konzultánsoknak variálniuk kell válaszaikat és szavaikkal kifejezésre kell juttatniuk, hogy megértik a kliens világát Baruth és Huber: fontos, hogy a konzultáns a kliens saját nyelvén válaszoljon o domináns módon affektív, behaviorista és kognitív jellegű beszéd ▪ affektív válaszok: kliens érzéseire összpontosítanak ▪ behaviorista válaszok: a cselekvésekre összpontosítanak ▪ kognitív válaszok: gondolatokra összpontosítanak Valódi empátia az empátia alkalmazása a konzultáció egyik legfontosabb eleme, túllép a konzultáció különböző szakaszain elsődleges empátia (alaptípus) vs. fejlett empátia valódi empátia: a konzultáns a kliens világát annak szemszögéből látja és ezt a fajta megértését képes éreztetni is vele empátiát lehetővé teszi o annak felismerése, hogy végtelen számú érzés létezik o személyes biztonság, ami lehetővé teszi, hogy behatoljunk a másik személy érzelmi világába, miközben tudjuk, hogy visszatérhetünk a saját világunkba elsődleges valódi empátia o éreztetjük a kliens érzéseinek, az érzései mögött rejlő élményeknek és viselkedésformáknak az alapvető megértését o segít a konzultánsi kapcsolat kialakításában, adatok begyűjtésében, probléma tisztázásában fejlett valódi empátia o nem csak azt tükrözi, amit a kliens állít, hanem azt is, amit értelmileg belegondol vagy nem teljesen mond ki o pl. kliens azt mondja „és remélem, minden rendben lesz”, tekintete a semmibe réved → konzultáns válasza: „mert ha nem, nem tudja biztosan, mit fog tenni legközelebb” empátia 3 eleme o tudatosság o módszer (know how) o magabiztosság konzultánsok több szinten juttathatják kifejezésre az empátia különböző vonatkozásait → Carkhuff: Empatikus megértés interperszonális folyamatokban → 5 szint vagy hozzáad, vagy elvesz a kliens kijelentésének értelméhez és érzéstónusához o 1. szint: a segítő verbális és viselkedésbeli kifejezései vagy nem veszik figyelembe, vagy jelentősen csökkentik a segített személy verbális és viselkedésbeli kifejezéseit o 2. szint: míg a segítő válaszol a segített személy kifejezett érzéseire, ezt oly módon teszi, hogy észrevehető érzelmeket von ki a segített személytől származó közlésből o 3. szint: a segítőnek a segített személy kifejezésére válaszként adott kifejezései lényegében felcserélhetők  o 4. szint: a segítő válaszai észrevehetően hozzáadnak valamit a segített személy kifejezéseihez, oly módon, hogy az érzelmeket mélyebb szinten fejezik ki, mint amennyire a segített személy képes volt kifejezni magát o 5. szint: a segítő kifejezései jelentős mértékben hozzáadnak valamit a segített személy kifejezéseinek érzés- és jelentéstartalmához, oly módon, hogy pontosan fejeznek ki érzésszinteket az alatt, amit a segített személy ki tud fejezni az első 2 szinthez tartozó válaszokat nem tekintjük empatikusnak, meggátolják az empatikus környezet kialakulását 3. szint: csereszabatosság 4. és 5. szint: konzultáns vagy észrevehetően vagy jelentős mértékben hozzáad valamit ahhoz, amit a kliens mondott o ez a képesség, hogy mögé tudunk hatolni annak, amit a kliens mond különbözteti meg a konzultációt a beszélgetéstől vagy más kevésbé segítő viselkedési formától Means: azzal foglalkozik, hogy a 4-5. szinten a konzultánsok hogy tudnak hozzátenni a kliensek emocionális élmények, környezeti stimulus, egy viselkedési minta, önértékelés, önmagától való elvárások és önmagára vonatkozó meggyőződések terén megnyilvánuló érzékeléséhez kliensek kijelentései rendkívül sokfélék, ezért a konzultánsoknak rugalmasaknak kell lenniük reagálásukban azt, hogy a konzultáns válasza tartalmaz-e valódi empátiát, a kliens reakciója dönti el Önfeltárás önfeltárás (Sidney Jourard): megismertetjük magunkat egy másik egyénnel személyes információk feltárása útján az önfeltárás a kliens részéről szükséges ahhoz, hogy a konzultáció sikeres legyen a konzultánsok számára nem mindig szükséges a feltárulkozás – ügyelni kell arra, hogy megfeleljen a kliens igényeinek kliensek jobban megbíznak az olyan konzultánsokban, akik személyes információkkal szolgálnak, hajlamosak cserébe ők is feltárulkozni, ha a kapcsolat elég erős formális önfeltárás → első interjú során írásos tájékoztatást adnak a kliensnek a konzultánsra és a konzultánsi folyamatra vonatkozólag spontán önfeltárás az ülések során, hogy feltárjanak megfelelő személyes adatokat a kliensnek → fontos a kliens elmozdulásának elősegítésében önfeltárás 2 fő funkciója (Egan) o modellálás o új perspektíva kialakítása kliens megtanul nyitottabb lenni azáltal, hogy a konzultáns is nyitott kliens látja, hogy a konzultánsnak is vannak érzései, problémái → hallva a konzultáns életének vonatkozásairól, a kliens is megvizsgálhatja életének más vonatkozásait (pl. félelem vagy makacsság) és felismerheti, hogy bizonyos problémák vagy tapasztalatok egyetemesek és kezelhetők Egan: önfeltárásnak szelektívnek és irányítottnak kell lenni o nem szabad a kliens problémáját fokozni, nem szabad túl gyakran alkalmazni o az eljárás nem lineáris → több önfeltárás nem lesz szükségszerűen hasznosabb Kline: kliensek az önfeltárást kockázatosnak tartják és vonakodnak kockázatot vállalni  o pl. megtagadja bizonyos kérdések megbeszélését, témát vált, hallgat vagy túl sokat beszél o segíthet az önfeltárás modellálása, és ha felkérjük a klienst, hogy tegye ugyanazt o felderíthetjük a negatív érzéseket, amit a kliens az eljárással szemben érez, megállapodhatnak, hogy egy bizonyos témakörről fognak beszélgetni és konfrontálhatja a klienst egy bizonyos téma kerülésével Közvetlen kapcsolat közvetlen kapcsolat = konzultáns megérti és átadja, hogy mi megy végbe közte és a kliens között a segítő kapcsolatban, különösen a kliens érzéseit, benyomásait és elvárásait, valamint a konzultáns kívánságait két alapvető fajtája (Egan) o kapcsolati közvetlenség ▪ konzultáns azon képessége, hogy megvitassa a klienssel kapcsolatuk jellegét o itt és most közvetlenség ▪ bármely adott eset megvitatása, amint az éppen megtörténik Egan: közvetlen kapcsolat csaknem valamennyi más interperszonális kommunikációs képességnél több bátorságot és magabiztosságot követel Turock: 3 félelem, amit a konzultáns érezhet a közvetlenséggel kapcsolatban o kliens félreérti az üzenetét ▪ konzultáns megpróbálja kitalálni/értelmezni, mit érez/gondol a kliens → hibás feltételezés esetén következtében a konzultáns veszíthet hiteléből a kliens szemében o a dolog váratlan kifejlethez vezethet ▪ sok konzultánsi módszer (pl. visszatükrözés) előrelátható eredménnyel jár, itt a váratlan kifejlet miatt felbomolhat a kliens és konzultáns között már kialakult ismerős séma, kapcsolatuk megromolhat o befolyásolhatja a kliens elhatározását, miszerint befejezi a konzultánsi ülést, mivel már nem képes ellenőrizni vagy irányítani a kapcsolatot közvetlen kapcsolat legjobban alkalmazható az alábbi szituációkban o irányítás nélküli kapcsolat o bizalom kérdéséről van szó o jelentős társadalmi különbség a konzultáns és kliens között o kliens-függőség áll fenn o ellenkező függőség áll fenn o vonzódás van a konzultáns és kliens között Humor érzékenységet és időzítést követel a konzultáns részéről – tudni kell, mit és hogyan mondjunk sohasem valaki megalázására irányul, olyan klinikai eszköz, amelynek sokféle terápiás alkalmazása van humor megkerülheti a kliens ellenállását, feloldhatja a feszültséget és segíthet a kliensnek eltávolodni a pszichológiai fájdalomtól „ha-ha” élmény → „aha” felismerés → szituáció világosabb megértése Konfrontáció konfrontáció = felhívás, ami a klienst egy viselkedési vonatkozás megvizsgálására, módosítására és/vagy ellenőrzésére késztet o segít tisztábban látni, mi történik, mik a következmények, hogyan tudnak felelősséget vállalni olyan változások érdekében tett cselekedeteikért, amelyek hatékonyabb élethez és másokkal való jobb és tisztességesebb kapcsolatokhoz vezetnek o fejlődést eredményez, embert önmaga becsületes vizsgálatára ösztönzi o ártalmas lehet a kliens számára, ha a konzultáns elmulasztja a konfrontációt ▪ néma effektus = kliens magatartásával szembeni konfrontáció elkerülése → a konzultáns kevésbé lesz hatékony konfrontáció határai (Leaman) o biztosnak kell lenni abban, hogy a kliens elég erős ahhoz, hogy elbírja a konfrontációt o jól kell időzíteni a konfrontációt o hűnek kell maradni az okokhoz, amelyek a konfrontáció alkalmazásához vezettek produktívabb a kliens erősségeivel konfrontálni, mint a gyengéivel konzultánsnak a klienst olyan erőforrások használatára kell késztetni, amelyeket a kliens elmulaszt alkalmazni „Ön azt mondta/de nézze” szerkezet használata o „Ön azt mondta, többet akar társaságba járni és emberekkel találkozni” – „De hiszen most a tévét nézi minden este 4-6 órán át” Szerződés két vonatkozása o célok eléréséhez szükséges folyamatokkal kapcsolatos o végső kimenetelre koncentrál Egan: a cél kitűzésénél a konzultáns a tetteit irányító elméleti alapról kiindulva cselekszik o kliens megtanulja a gondolkodás, érzés és viselkedésmódjának megváltoztatását azért, hogy céljait elérje konzultáns és kliens szerződéses viselkedéshez köti magát → természetes esemény o minden interperszonális kapcsolat szerződésszerű ülések száma alacsony → hasznos és időkímélő, ha szerződéses rendszerben dolgozunk a célok megvalósításán → a rendszer lehetővé teszi, hogy mindkét fél részt vegyen a konzultáció irányának meghatározásában, változás kiértékelésében szerződés előnyei (Thomas és Ezell) o írásban rögzíti a célokat, amelyeket a konzultáns és a kliens közös megállapodás alapján követ, valamint az ehhez szükséges lépéseket o formális jellege és időkorlátai motiválhatják a klienst, aki hajlamos elodázni dolgokat o meghatározható egységekre van lebontva, a kliensben kialakulhat az érzés, hogy a problémák megoldhatóak  o a szerződés bármely változás felelősségét a kliensre hárítja és így motivációként működik o a konkrétan meghatározott ülésszám biztosítja, hogy a kliens rendszeresen visszatér a konzultációra javaslatok a maximális hatékonyság eléréséhez (Goodyear és Bradley): o konzultánsok jelezzék a klienseiknek, hogy a konzultáció célja a munka o a szerződés a klienssel kapcsolatos változásra, ne pedig egy nem jelenlévő személyre vonatkozzék o bizonyos szavak ne szerepeljenek benne, pl. megpróbálni o óvatosnak kell lenni a „kellene” célokkal → gyakran mások tetszésének elnyerésére irányuló vágy, hosszú távon a cél nem a kliens kedvére való o fontos konkrétan és specifikusan meghatározni, hogy a kliens mit akar elérni o ragaszkodni kell ahhoz, hogy a szerződés változásra irányuljon szerződéses rendszer hátrányai o nyitottnak kell lenniük az újratárgyalásra ▪ időigényes, személyileg megterhelő o konzultáns nem tudja a klienst megállapodáshoz kötni ▪ nincsenek külső jutalmak vagy büntetések, amelyek a klienssel betartatják a megállapodást o egyes problémák nem alkalmasak szerződéses rendszerre (pl. kliens új barátokat akar) o külső viselkedésre összpontosít → szerződés sikeres megvalósulása esetén sem biztos, hogy a kliens elérte önmaga jobb megismerését, percepciójának megváltozását o szerződés kezdeti vonzereje korlátozott, kliensek idővel megunhatják ezt a rendszert szerződés formájának meghatározásánál figyelembe kell venni a kliens hátterét, motivációs szintjét, adott problémák jellegét, milyen eszközök állnak a kliens rendelkezésére a szerződés sikeres teljesítéséhez Goodyear és Bradley: kérdezzük meg, a kliens miként tudná szabotálni a szerződést → ráébreszti a klienst az esetleges ellenállásra, amit a szerződés teljesítésével szemben érez Próba szerződés létrejötte után a konzultáns segíthet a kliensnek maximálisra növelni a megállapodás teljesítésének esélyét → a klienssel elpróbáltatja és gyakoroltatja a kiválasztott viselkedési formát próba 2 módja o nyílt: kliensnek verbalizálnia vagy eljátszania kell, mit fog csinálni o rejtett: kívánt cél elképzelése vagy végiggondolása próba időszakban a kliens közreműködést igényelhet a konzultáns részéről o konzultáns átmeneti segítséget nyújt a kliensnek, hogy eszébe juttassa, mi a legközelebbi teendő o lehet egyszerű visszajelzés arról, amit a kliens gondol vagy tesz ▪ segít a kliensnek felismerni és korrigálni a problémás területeket házi feladatot is adhatnak a klienseknek, hogy gyakoroltassák velük az üléseken tanultakat, és hogy ezeket általánosítani tudják életük valamennyi területén – előnyei o kliens figyelmét a szóbanforgó magatartásformára irányítja az ülések közötti időben is  o segít a kliensnek felmérni, milyen haladást ért el o motiválja a klienst magatartása megváltoztatására o segít a kliensnek értékelni és megváltoztatni tevékenységét o növeli a kliens felelősségérzetét önmaga kontrollja terén kognitív és behaviorista irányzathoz tartozó konzultánsok fektetik a házi feladatra a legnagyobb hangsúlyt hatékony házi feladat: specifikusan valamilyen mérhető viselkedésváltozáshoz kell kötni o házi feladatnak a kliens helyzetével is összeillőnek kell lenni, ha azt akarjuk, hogy értelmes és hasznos legyen  Indulatáttétel és viszontindulatáttétel (fogalmak és példák) A visszatérő konzultáció (ugyanazt az utat járják be újra és újra) az előzőekben tárgyalt készségek segítségével elkerülhető, ugyanakkor a konzultáció végeredményét a konzultáns és kliens közötti kapcsolat is jelentősen befolyásolja. Az indulatáttétel és viszontindulatáttétel csaknem minden konzultánsi kapcsolatban megjelenik. A konzultáns és a kliens az indulatáttétel és/vagy viszontindulatáttétel jelenségen keresztül dolgozhat, amelyek az egymás iránt érzett és kifejezésre juttatott érzelmek eredményeként jönnek létre. Indulatáttétel Indulatáttétel = múlt vagy jelen érzések, attitűdök, vágyak kivetítése a konzultánsra a kliens által pszichoanalízisből származó fogalom, eredetileg a korábbi élet-érzéseinek átvitelét hangsúlyozta, ma azonban nem korlátozódik a pszichoanalitikus terápiára, aktuális élményeken is alapulhat Indulatáttételi húzóerő: minden konzultánsnál fennáll, a személyiség és egy bizonyos elméleti megközelítési mód alkalmazása révén kialakult imázs. erre az imázsra a kliens saját személyes hátterének és jelenlegi körülményeinek megfelelően reagál a mód, ahogy a konzultáns ül, beszél, gesztikulák, reakciót válthat ki a kliensből → „pont úgy beszél, mint anyám” → kliens úgy kezd el viselkedni, mintha a konzultáns tényleg az anyja lenne = indulatáttétel Az indulatáttételi viselkedésnek 5 mintája – a kliens érzékelése szerint a konzultáns lehet: 1. ideális 2. látnoki 3. gondoskodó 4. frusztráló 5. jelentéktelen A konzultáns eleinte élvezheti az indulatáttétel megjelenését, amely őt pozitív színben tünteti fel, ez az élvezet azonban hamar elhalványul. Az indulatáttétel lehet: direkt o pl. a kliens úgy gondol a konzultánsra, mint az anyjára indirekt o a kliens olyan kijelentéseiből vagy tetteiből derül ki, amelyek nem nyilvánvalóan közvetlenül a konzultánshoz kapcsolódnak – pl. „beszélni olcsó és hatástalan” negatív o ennek kezelése kezdetben fájdalmas, de túl kell rajta jutni, ennek a konzultánsi kapcsolat minőségére gyakorolt hatása közvetlenebb pozitív  o enyhe formájában nem könnyen ismerhető fel, mivel először úgy tűnik, hozzátesz valamit a kapcsolatokhoz Az indirekt vagy a pozitív indulatáttétel enyhe formája árt a legkevésbé a konzultáns és a kliens munkájának. Cavanagh szerint a negatív és pozitív indulatáttétel is az ellenállás formája → elvonja a figyelmet a célok kitűzéséről és megvalósításáról. Az indulatáttételi problémák megoldásához közvetlen, interperszonális módon kell cselekedni: „…Másrészt viszont az Ön céljaival foglalkoztunk, térjünk vissza a célokhoz, és ha az Ön megfigyelése fontos a céljai szempontjából, meg fogjuk vizsgálni a kérdést…” Terápiás értéke van az indulatáttételen való átjutásnak, ugyanis a kapcsolat megjavul, ha a kliens feloldja a konzultánsra vonatkozó hamis percepcióit, nagyobb bizalommal lehet a konzultáns iránt. Az indulatáttétel feloldásával a kliens bepillantást nyerhet a múltba és így felszabadultabbá válik, és másképpen tud cselekedni a jelenben és jövőben. Viszontindulatáttétel Viszontindulatáttétel = a konzultánsnak a klienssel vagy annak viselkedésével szemben kivetített emocionális reakciói. Tönkreteheti a konzultáns objektivitását, káros hatással lehet a konzultánsi kapcsolatra. Viszontindulatáttétel megfogalmazásának két fő megközelítési módja (Kernberg): klasszikus: viszontindulatáttételt negatívnak veszi, a konzultáns kliensre irányuló direkt vagy indirekt tudattalan reakciójának tekinti totális: viszontindulatáttételt pozitívabbnak veszi, diagnosztikai eszköz a kliens tudattalan motivációi bizonyos vonatkozásainak megértéséhez +1 megközelítési mód (Blanck és Blanck): viszontindulatáttételnek mind pozitív, mind negatív vonatkozásait figyelembe veszi. Viszontindulatáttétel sokféle módon nyilvánulhat meg: konzultáns állandó vágya, hogy tessék a kliensnek oly nagyfokú azonosulás a kliens problémáival, hogy a konzultáns elveszti objektivitását szexuális vagy romantikus érzések kialakulása a konzultánsban a kliens iránt kényszerítő erejű konzultáció, vágy társadalmi kapcsolat kialakítására a klienssel Viszontindulatáttétel 4 formája (Watkins): 1. túlzottan óvó 2. jóindulatú 3. elutasító 4. ellenséges Az első kettő a túlzott azonosulásra példa, amikor a konzultáns nem képes emocionálisan távol maradni a klienstől. A két utóbbi forma az azonosulás hiányára példa, a konzultáns eltávolodik a klienstől, magatartásában zárkózott, nem empatikus, ellenséges, hideg vagy antagonisztikus.  Fontos, a viszontindulatáttételes érzések felismerése, a mögöttük rejlő okok megtalálása és az, hogy a konzultáns túljusson bármely negatív/improduktív viszontindulatáttételen, különben a kliens fejlődése lelassul és mindkét fél sérüléseket szerezhet a folyamat során. Szupervízió: konzultánsoknak is megvan a vakfoltja, ezért ha együtt dolgoznak szupervíziós kapcsolatban egy másik konzultánssal, az kiváló módszer a viszontindulatáttétel kezelésére az önanalízis mellett. Megfogalmazás és beavatkozás indulatáttételi mintákban Kliens attitűd/viselkedés A konzultáns élménye Intervenciós megközelítési mód konzultáns mint dicsérettel való elhalmozás büszkeség, elégedettség, erő, fókuszban a kliens elvárásai, ideál a konzultáns mindenhez értés érzése ezeknek az elvárásoknak a viselkedésének utánzása feszültség, frusztráció, hatása intrapunitív hasonló ruhák viselése szorongás, zavar, harag kifejezések, öntagadásra vágy a konzultáns irányuló trend, tendencia jelenlétére önmaga feladására általános idealizálás konzultáns mint mindent-tudást, erőt mindent-tudás érzése, fókuszban a kliens igénye a látnok tulajdonít a konzultánsnak, szakértő-tudat, Isten- tanácsra, döntéshiány, szakértőként tekint rá komplexus, alkalmatlanság önbizalomhiány, megnyílás válaszokat, tanácsokat, érzése, önbizalomhiány választásra megoldásokat kér konzultáns bőséges emóció, sírás bánat, együttérzés, késztetés fókuszban a kliens igénye a gondoskodó függőség és tehetetlenség megnyugtatásra, függőségre, függetlenség határozatlanság, tanács kényeztetésre, érintésre, érzés, vonakodás az kérése frusztráció, alkalmatlanság önmagáért való vágy fizikai érintésre, érzése, depresszió és felelősségvállalástól, átölelésre kétségbeesés, kiürülés viselkedés- és attitűd törékenység érzés alternatívák konzultáns védekező, óvatos, rossz közérzet, izgatottság, fókuszban a bizalom frusztráló tartózkodó, gyanakodó és feszültség, tojáshéjon járás kiépítése, a kapcsolat bizalmatlan érzése, reakciók fokozott erősítése, az indulatátviteli bemenet-kimenet jelenség figyelése, visszahúzódás és minta célja, a másokba konzultáns letesztelése elérhetetlenség, ellenszenv a vetett bizalom kliens iránt következményei, korábbi élmények újrafeldolgozása konzultáns témaváltások, a fókusz lesújtott, levert, fókuszban a kapcsolat jelentéktelen hiánya, bőbeszédűség megrökönyödött, kialakítása, a kliens verbális gondolati nyomás kihasználatlanság, gátja mögé kerülés, rendszertelen, céltalan, negligáltság érzése, nyugalom tükröződésének összefüggéstelen beszéd elismerés hiánya, senki hatása a kliensre, az érzés, sértettség, frusztráció, indulatáttétel hatásainak haszontalanság érzése távolítása Valódi kapcsolat Valódi kapcsolat = kétirányú élményként jelentkezik a konzultáns és kliens között már első találkozásuktól kezdve. konzultáns őszinte, megpróbál segíteni a kliensnek is őszintének lenni, megkísérli a klienst valós módon látni és megérteni a kliens megpróbál őszinte lenni, reálisan érzékelni a szituációt Valódi kapcsolat lényege (Gelso és Carter): 1. a valódi kapcsolat egy pozitív elem, amely a konzultáció első pillanatától kezdve létezik 2. a valódi kapcsolat jelentősége a konzultáns elméleti irányzatához kötődik, de elmélet nélküli a kliens számára 3. minden elméleti irányzatnak figyelmet kell fordítania a valódi kapcsolatra 4. a valódi kapcsolat erősödik és mélyül a konzultánsi folyamat során 5. konzultánsnak és kliensnek különböző elvárásai és megvalósítási elképzelései vannak a valódi kapcsolatról  A konzultációs kapcsolat befejezése Befejezés = a konzultáció abbahagyására vonatkozó egyoldalú vagy kölcsönös döntést jelenti. sok elméleti szakember és konzultáns úgy véli, hogy a befejezés természetes módon következik be, és mindkét fél elégedett és boldog az elért eredménnyel A konzultációs kapcsolat minden érintett személyre hatással van, gyakran komplex és nehéz → befejezés vegyes érzéseket kelthet mind a konzultánsban, mind a kliensben, nem megfelelő módon kezelve árthat A befejezés funkciója befejezés a veszteséggel kapcsolatos o konzultáns fejlődést hangsúlyoz, nem pedig veszteséget és véget a befejezés nem kapcsolódik közvetlenül a mikrokészségek sokaságához, amilyen pl. a gondolkodás és pontos visszajelzés, amelyek szerepet kapnak a segítő célú konzultációs kapcsolatban a befejezés valaminek a végét jelzi, lehetőséget biztosít arra, hogy egy tanulási tapasztalatot méltó módon zárjunk le több mint egy a terápia végét jelentő mozzanat, motiváló tényező is o motiválja mindkét felet a tudat, hogy a konzultációs folyamat időben korlátozott → kemény munkára sarkallja, a legtöbbet tudják az üléseken kihozni a befejezés alkalmazásával fenntartjuk a már elért változásokat és általánosítjuk a megszerzett probléma-megoldási készségeket o eredményes konzultáció jelentős változásokat eredményez a kliens gondolkodásmódjában, érzéseiben vagy tetteiben ▪ ezeket a változásokat a konzultáció keretében próbálják ki, de a valós világban kell azokat gyakorolni → erre teremt lehetőséget a befejezés ▪ befejezés = természetes fordulópont a függetlenség gyakorlásának megkezdéséhez, kliens számára tanító jellegű tapasztalat, képes új vagy megváltozott módon a jelen felé fordulni a befejezés emlékeztet arra, hogy a kliens éretté válik o befejezést követően kevésbé van elfoglalva személyes problémáival, nagyobb mértékben képes foglalkozni külső személyekkel és eseményekkel o külső szituációk kezelésében kialakuló képesség → függetlenebb kapcsolatok, amelyek kölcsönösen támogatóak → függetlenebb és kielégítőbb élet A befejezés időzítése kapcsolat túl hamar véget ér → kliensek elveszíthetik a konzultáció révén elnyert terepet és visszasüllyedhetnek korábbi magatartásformáikba kapcsolat túl későn ér véget → kliens túlságosan függővé válhat a konzultánstól, nem sikerül problémáit megoldania és személyiségében fejlődnie szempontok, amiket figyelembe vehetünk a befejezés időzítésében:  o vajon a konzultációs kapcsolat egy magatartásra vonatkozó megegyezéssel jött-e létre, amelyben mindkét félnek világos elképzelése van arról, hogy mikor érik el céljukat o vajon a kliens úgy gondolja-e, hogy elérte, amit akart, tekintet nélkül egy speciális megállapodásra o vajon a kliens és a konzultáns úgy érzik-e, hogy a köztük fennálló kapcsolat segítő hatású → ha nem, akkor ideje a befejezésnek o vajon az eredeti konzultációs felállás összefüggései megváltoztak-e → elköltözés/hosszú betegség esetén a befejezés elkerülhetetlen a befejezés idejét a szituáció egyediségével összhangban átfogó irányelvek, etikai és szakmai megfontolások alapján kell meghatározni A befejezéssel kapcsolatos kérdések Egyéni ülések befejezése kezdeti konzultációs üléseknek meg kell határozniuk az időkorlátokat – ált. 45-50 perc o 5-10 perc a klienshez és kliens problémáihoz való alkalmazkodás o túl gyorsan befejeződő konzultációs ülés éppolyan improduktív lehet, mint a túl hosszú Benjamin két fontos tényezőt ajánl az interjú zárásával kapcsolatban: o mind a kliensnek, mind a konzultánsnak tudatában kell lennie, hogy az ülés véget ér o új anyagot nem szabad felvetni vagy megvitatni a befejezés idején ▪ kliens új anyagot vet fel → ez legyen a következő ülés előre kitűzött témája ▪ ritka alkalmakkor a konzultánsnak kell új anyaggal dolgoznia szükséghelyzeti alapon többféleképpen zárhatjuk az ülést hatékony módon o röviden kijelentjük, hogy lejárt az idő – pl. „úgy tűnik, ma lejárt az idő” o ha a kliens befejezés szándéka nélkül több témáról beszél az ülés vége felé, figyelmeztethetjük, hogy 5-10 perc van hátra → fontosabb dolgokra összpontosítja figyelmét o közvetlen kijelentés alternatívája – szavak nélküli gesztusokkal jelezhetjük, hogy az ülés vége felé járunk – pl. órára nézés, felállás ▪ szóbeli jelzésekkel együtt használva a legjobbak, egyik erősíti a másikat interjú vége felé általában hasznos az ülésen történtek összegzése o mindkét fél kezdeményezheti o megfelelő összefoglalás összeköti az ülés fő témáit, rövid, célratörő és értelmezés nélküli o ha kölcsönösen történik, mindkét fél realizálja, mit nyertek az üléssel, lehetőség a félreértések tisztázására fontos a következő időpont kitűzése → legtöbb probléma idővel megoldódik, tudniuk kell, mikor találkoznak ismét, hogy folytassák a folyamatban lévő munkát A konzultációs kapcsolat befejezése konzultációs kapcsolatok időtartama és célja változó mindenki egészsége és jóléte szempontjából fontos, hogy a befejezés témája idejekorán szóba kerüljön, így maximálisan ki tudják használni az együtt töltött időt az egyénnek időre van szüksége egy értelmes kapcsolat befejezésére való felkészüléshez  o szomorúsággal járhat akkor is, ha a kapcsolat pozitív módon zárul → befejezés ezért nem szükségképpen úgy jelenik meg, mint a konzultációs élmény tetőpontja o jobb csökkenteni a befejezés jelentőségét, mint a fontosságát hangsúlyozni konzultánsnak és kliensnek meg kell egyeznie, hogy a kapcsolat befejezése mikor célszerű és hasznos o verbális üzenetek révén közlik egymással, hogy készek a befejezésre ▪ kliens: „tényleg úgy gondolom, sokat fejlődtem az elmúlt néhány hónap alatt” ▪ konzultáns: „úgy tűnik, a legjobb úton halad afelé, hogy ne legyen már szüksége a szolgálataimra” ▪ ezek a kijelentések a konzultációs kapcsolat befejezésének kezdetére utalnak, és rendszerint a fejlődés vagy egy megoldás felismerését foglalják magukba egy sor különféle magatartás is jelezheti a kapcsolat végét – pl. a konzultáns és kliens közti munka intenzitásának csökkenése, több humor vagy intellektualizálás alkalmazása, kevesebb tagadás, visszavonulás, harag, gyász vagy függőség 3 hónapnál tovább tartó kapcsolatban az utolsó 3-4 hetet a befejezés hatásának megbeszélésével kell eltölteni a konzultációs kapcsolat idejének 1/6-át kell ennek a témának szentelni speciális témakörök, mikor a konzultáció befejezéséről kell dönteni o vajon a kliens kezdeti problémái vagy szimptómái csökkentek vagy eltűntek-e o vajon a konzultációhoz vezető, stresszt okozó érzések elmúltak-e o értékeljük ki a kliens helyzetmegoldó képességét és önmaga, ill. mások megértésének fokát o vajon javult-e a kliens másokhoz való viszonya, képes-e szeretni és szeretetet elfogadni o vajon a kliens elsajátította-e a produktív tervezés és munka képességét o jobban tud-e a kliens játszani és élvezni az életet lényeges, hogy a konzultáció befejezése előtt a kliens biztos legyen benne, hogy hatékonyan tud élni enélkül a kapcsolat nélkül két mód a kapcsolat befejezésének megkönnyítésére o gyengítés = a kívánt változások elérésére kialakított természetellenes struktúrák folyamatos csökkenése ▪ minden konzultáció célja, hogy a kliens kevésbé függjön a konzultánstól és a konzultációs ülésektől, nagyobb mértékben függjön önmagától, és a természetes esetlegességek pozitív megerősödésétől ▪ elősegítése érdekében megnövelhetjük a konzultációs ülések közötti idpt vagy megrövidíthetjük az ülést o segítünk sikeresebb problémamegoldó képességeket kifejleszteni a kliensnél → kliensnek nem lesz szüksége a konzultációs kapcsolatra ▪ ez a módszer súlyt helyez az oktatásra és megelőzésre, valamint a döntéshozási képességre krízishelyzetek esetén Ellenállás a befejezéssel szemben ellenállást kiválthatja: o ha a konzultációs kapcsolat hosszú ideig állt fenn o a konzultációs kapcsolat az intimitás magas szintjére jutott el o korábbi veszteségek miatti fájdalom, magányosság, fel nem oldott gyász o szükségletek kielégítése o visszautasítástól való félelem  o félelem attól, hogy önállóvá kell válni ellenállás a kliens részéről kifejezési formái o több idő kérése az ülés végén o több alkalom kérése a cél elérése után is o újabb problémák, pl. depresszió vagy szorongás felvetése, amelyek nem képezték részét a kliens eredeti problémakörének ▪ megnehezíti a befejezést, a kliens meggyőzheti a konzultánst, hogy csakis ő tud rajta segíteni → konzultáns kötelességének érezheti, hogy tovább folytassa a munkát vele etikai és személyes okokból alkalmazott befejezési stratégiától függetlenül ezt a folyamatot célszerű fokozatosan és lassan megvalósítani o ülések idővel ritkulhatnak, kliens képességei, jártassága és ügyessége kihangsúlyozhatók o ha a kliens habozik a befejezést illetően, a konzultáns előírhat korlátozott számú további ülést és/vagy arra koncentrálhat a klienssel együtt, hogyan fogják helyrehozni a visszaesést Vickio módszert fejlesztett ki a veszteséggel és befejezéssel kapcsolatos konkrét stratégia megvalósításához o sikerhez szükséges 5 lépés ▪ határozzunk meg olyan módszereket, amelyek révén az átmenet egy fokozatos folyamat lesz ▪ tárjuk fel, hogy a különféle tevékenységeknek mi volt a jelentősége életünkben ▪ ismertessük ezt a jelentőséget másokkal ▪ lejük örömünket abban, amit elértünk és ami előttünk van ▪ határozzunk meg állandó területeket életünkben o a veszteség és távozás sikertelen kezelésével kapcsolatos öt lépés ▪ tagadjuk a veszteséget ▪ torzítsuk el élményünket és a valóságnál sokkal szebb színben tüntessük fel ▪ ócsároljuk tevékenységeinket és kapcsolatainkat ▪ térítsük el magunkat a távozásról való gondolkodástól ▪ szakadjunk el hirtelen tevékenységeinktől és kapcsolatainktól kliens ellenállása gyakran a változástól való félelemből fakad o felmerülhet benne, hogy az értékes konzultációs kapcsolat nélkül nem tudna jól működni o bizonytalan és kaotikus környezetben felnőtt kliensek is ragaszkodnak a kapcsolat stabilitásához o fontos, hogy a konzultáns felismerje ezeknek az embereknek a speciális szükségleteit és azokat a problémákat, amikkel a magányosság és intimitás feldolgozásával kapcsolatban szembenéznek ▪ támogassa a klienst önmaga megsegítésében úgy, hogy vele együtt feltárja egy másik terápiás környezetben végzett munka előnyeit (pl. segítő csoport) o az ilyen kliensek potenciálisan a konzultáció rabjává válhatnak, és ha egészséges módon akarnak működni, alternatív segítséget kell találniuk ellenállás a konzultáns részéről  speciális vagy szokatlan igénnyel jelentkező, nagyon produktív kliensektől nehéz lehet elválni 8 feltétel, amelyek mellet különösen nehéz a befejezés a konzultáns számára o amikor a befejezés egy jelentős kapcsolat végét jelenti o mikor a befejezés aggodalmat kelt a konzultánsban, hogy vajon kliense mennyiben képes függetlenül boldogulni o mikor a befejezés bűntudatot ébreszt a konzultánsban, amiért nem ért el nagyobb sikert a kliensnél o amikor a konzultáns szakmai önérzetét sérti, hogy a kliens hirtelen és haraggal távozik o amikor a befejezés egy tanulási élmény végét jelenti a konzultáns számára o amikor a befejezés egy különösen izgalmas tapasztalat végét jelenti, amelyben a konzultáns a kliens kalandjain keresztül él át dolgokat o amikor a befejezés mintegy a konzultáns életében előfordult más búcsúzások szimbólumává válik o amikor a befejezés konfliktust kelt a konzultánsban saját egyéniségét illetően a konzultáns kollégáitól kérhet konzultációt, hogy hogyan kezelje az esetet, elmehet konzultációra a probléma megoldása végett o utóbbi különösen értékes, ha a konzultánsnak saját, személyes múltjában a leválás, elszigeteltség és az intimitástól való túlzott félelem problémát jelentett Idő előtti befejezés az idő előtti befejezés attól függ, mennyire sikerült elérnie a kliensnek az induláskor kitűzött célokat és hogy általában mennyire jól funkcionál vannak kliensek, akik kevés/semmi elkötelezettséget és motivációt nem mutatnak a körülményeik megváltoztatására, már a legelső ülés után a befejezést kérik más kliensek akkor kérik a befejezést, amikor rájönnek, mennyi munkát igényel a változás indirekt módon fejezik ki a befejezés iránti vágyat azok, akik elmaradnak vagy késnek az ülésekről idő előtti befejezés témáját nyíltan vitassa meg egymással a konzultáns és a kliens, ha a kliens befejezést kíván még mielőtt a kitűzött célokat elérték volna, vagy ha a konzultánsban felmerül, hogy idő előtti befejezésre kerülhet sor kliens egyszerűen nem tud megjelenni az időponton, és nem kér új időpontot → konzultáns megpróbál kapcsolatba lépni vele, és ammenyiben úgy találja, hogy a kliens távozni kívánkozik, végső interjút kell vele összehozni végső interjú lehetséges előnyei o segíthet a kliensnek a magából a konzultációs élményből fakadó negatív érzéseit feloldani o felhívja a klienst a konzultáció folytatására, amennyiben a kliens is úgy kívánja o szóba kerülhet a kezelés valamilyen más formája vagy esetleg másik konzultáns, ha a kliensnek ez a kívánsága o növeli az esélyt arra, hogy amikor a kliensnek legközelebb segítségre van szüksége, a konzultánshoz fog fordulni idő előtti befejezés esetén elkövethető hibák o konzultáns vagy a kliens hibáztatása ▪ produktívabb a szituációt úgy tekinteni, hogy az nem valakinek a hibájából következett be o konzultáns részéről a szituációban való fölényes viselkedés – „kár, hogy nem folytatjuk, de nekem vannak mások is”  idő előtti befejezés lehetséges indítékai o meggyőződni arról, hogy a konzultáns tényleg törődik-e vele o megpróbálni pozitív érzéseket kicsalni a konzultánsból o megbüntetni vagy megpróbálni megsérteni a konzultánst o megszüntetni a szorongást o megmutatni a konzultánsnak, hogy a kliens valahol máshol talált gyógyulást o kifejezni a konzultánsnak, hogy a kliens úgy érzi, nem értik meg őt függetlenül attól, hogy a konzultáns mit csinál, némelyik kliens mindenképp idő előtt fejezi be a konzultációt o nem kell tökéletesnek lenni és megengedhetik maguknak, hogy hitelesebbek legyenek a terápiás kapcsolatban o lehetnek bármilyen tehetségesek és ügyesek, némely kliens esetleg mást talál a maga számára hasznosnak nem minden kliens képes egyformán egy ilyen kapcsolatban dolgozni, készségük szintje változhat a kapcsolat folyamán, előfordulhat, hogy indokolt az idő előtti befejezés, nem a konzultáns hozzáértését vitatja a konzultánsok csak korlátozott számú tényezőt tudnak irányítani a konzultációs kapcsolatban a befejezés anatómiája A konzultáns által kezdeményezett befejezés a konzultáns által kezdeményezett befejezés az idő előtti befejezés ellentéte jó oka lehet: o betegség o viszontindulatáttétel kialakulása a munka során o áthelyezés egy másik területre o hosszabb utazás o annak realizálása, hogy a kliens igényeit másvalaki jobban ki tudja elégíteni rossz okai lehetnek: konzultáns harag, unalom vagy szorongás érzése o a kliens úgy érezheti, elutasították és még rosszabb állapotba kerül, mint induláskor volt o konzultáns táplálhat negatív érzéseket egy kliens iránt, mégis lehetséges, hogy tudomásul veszi ezeket és tovább dolgozik szélsőséges és ártalmas viselkedés nélkül London és Seligman bemutat modelleket, amelyek a klienst segítik a konzultáns időleges távolléte esetén  o a kliensnek és a konzultánsnak amilyen korán csak lehet, fel kell készülnie az ideiglenes befejezésre úgy, hogy nyíltan megbeszélik a küszöbön álló eseményt és feldolgozzák az elválás okozta erős érzéseket kliens profitálhat a konzultáns által kezdeményezett befejezésből → a konzultáns is emberi lény és pótolható, az ember választhat, hogy miképpen kezeli az interperszonális kapcsolatokat, megvizsgálhatja korábbi érzéseit és élete során hozott fontosabb döntéseket, és világosabban rájöhet, hogy új viselkedési formák átvezetnek másfajta élettapasztalatokba o új hangsúlyok is jelentkezhetnek a befejezés folyamán → kliens világosabban látja, mely problémákkal kell foglalkoznia minden ilyen fajta szituációban fontos, hogy a kliensnek meglegyen legalább 2 konzultáns neve és telefonszáma, hogy a konzultáns távollétében fellépő szükséghelyzetben ezekhez fordulhasson Befejezés pozitív hangnemben befejezés folyamatában ellenőrző pontok, amelyekkel ki tudják értékelni a haladást és meg tudják állapítani, mennyire készek továbblépni egy következő szakaszba fontos, hogy a befejezésben kölcsönösen állapodjanak meg, úgy, hogy mindkét fél a legproduktívabbnak tartott úton tudjon továbbhaladni 8 irányelv egy intenzív konzultációs kapcsolat pozitív módon történő befejezéséhez: o ismerjük világosan a kliens igényeit és kívánságait o ismerjük saját igényeinket és kívánságainkat o ismerjük az elválással kapcsolatos korábbi élményeinket és belső reakciónkat ezekre az élményekre o szólítsuk fel a klienst, ossza meg velünk a befejezéssel kapcsolatos érzéseit o osszuk meg őszintén a klienssel, hogyan érzünk mi a konzultációval kapcsolatban o tekintsük át a konzultációs folyamat fontosabb eseményeit és végezzük el ezt a jelen pillanatig o támogató módon ismerjük el a kliens által elért változásokat o szólítsuk fel a klienst, hogy naprakészen tájékoztasson, mi történik életében Befejezéssel kapcsolatos kérdések Nyomonkövetés nyomonkövetés = valamikor a konzultáció befejezése után ellenőrizzük, akit segítettünk, hogyan él, különös tekintettel arra, ami a problémája volt o pozitív megfigyelési módszer lényeges lépés, mert megerősíti mindazt, amit a kliens a konzultáció alatt elért és segít mind a konzultánsnak és a kliensnek újraértékelni az élményt hangsúlyozza az őszinte érdeklődést és törődést, amit a konzultáns a kliens iránt érez történhet rövid- vagy hosszútávú alapon o rövidtávú: konzultációs kapcsolat befejezése után 3-6 hónappal végzik o hosszútávú: 6 hónappal a befejezés után történik nyomonkövetés 4 fő változata o behívjuk a klienst egy ülésre, hogy megbeszéljük vele a haladást, amit tovább folytatott kívánt céljai elérése érdekében  o telefonon hívjuk fel a klienst – kizárólag verbális interakció o konzultáns levelet ír a kliensnek, hogy számoljon be jelenlegi helyzetéről o konzultáns kérdőívet küld a kliensnek, melyből jelenlegi funkcionálási szintjéről kap tájékoztatást ▪ több közintézmény használja ezt a nyomonkövetést, mint a számontartási kötelezettség igazolását legjobb a személyes nyomonkövetés →segít megnyugtatni a klienst, hogy törődnek vele néha hasznos a kliens fejlődésének felmérése grafikonok és táblázatok segítségével → kliens objektívebben tud tájékoztatni, konkrét bizonyíték a fejlődést illetően és mélyebb betekintést ad szükségleteibe Átirányítás és újrafeldolgozás improduktív szituáció → véget vessünk a kapcsolatnak, vagy küldjük máshoz? átirányítás = másfajta segítség biztosítása a kliens számára, amikor az eredeti megoldás nem segít, vagy nem tud segíteni átirányítás okai lehetnek: o a kliensnek olyan problémája van, amit a konzultáns nem tud kezelni o a konzultáns tapasztalatlan egy bizonyos területen, és nincs meg a megfelelő képessége, hogy segítsen a kliensnek o a konzultáns ismer a közelben olyan szakembert, aki nagyobb segítséget tudna nyújtani o a konzultáns és kliens személyisége nem fér meg egymással o a konzultáns és kliens közötti kapcsolat elakad a konzultáció egy kezdeti szakaszában hogyan és mikor o hogyan: tudni kell, hogy forduljunk egy segítségforráshoz és hogy kezeljük a klienst, hogy maximális esélyt biztosítsunk arra, hogy végigcsinálja az átirányítási folyamatot ▪ kliens ellenáll, ha úgy érzi, a konzultáns elutasítja ▪ a konzultáns legalább egy ülést szánjon az átirányítás előkészítésére o mikor: minél hosszabb ideig dolgozik a kliens egy bizonyos konzultánssal, annál inkább vonakodik máshoz fordulni ▪ zsákutcát sejtünk egy kliensnél → lehető leghamarabb máshoz kell küldeni ▪ ha már egy ideje a klienssel dolgozunk elegendő időt kell neki engedni a mással való munka megszokásához újrafeldolgozás = egy alternatíva, amikor a konzultáns úgy gondolja, hogy a konzultációs folyamat nem ért el hatást, de még elérhet o terápiás folyamat minden egyes fázisának újravizsgálása o lehetséges, hogy a célok nem voltak helyesen meghatározva, vagy nem megfelelő stratégiát választottak o konzultáns és kliens el tudja dönteni, hogy módosítsa-e és fektessen-e további munkát a konzultációs folyamatba, és ha igen, hogyan o a konzultáció sem mindig sikeres első nekifutásra – második esély a konzultáns és kliens számára, hogy elérjék a pozitív változást  Pszichodinamikai irányzatok a tanácsadásban fonyó 25-40, előzetes ismeretek, fogalmak Pszichodinamikus tanácsadás 1. id-ego-szuperego viszonyok 2. pszichoszexuális fejlődés 3. elhárítások fajtái és konfliktusok (primitív, neurotikus, érett) 4. elutasított tartalom 5. áttétel-viszontáttétel mintázatai 6. értelmezés 7. szimbólumok, álmok 8. ellenállás kezelése 9. self-határok 10. a múlt ismétlődése a jelenben 11. énerő, éngyengeség 12. önértékelés, self-kohézió 13. családi kapcsolatok 14. kötődés 15. mentalizációs képesség A konzultációs folyamat interperszonális kapcsolatokat foglal magában. Gyakran egyéni szinten folyik, ahol bizalmas légkör alakul kik a konzultáns és a kliens között. Ez lehetővé teszi a kommunikációt, a feltárást, a változást és a fejlődést. A konzultációban a kliens azonnali visszajelzést kap a viselkedését, az érzéseit és terveit tekintve. Bármely konzultációnál végbemenő fejlődés és változás mértékét 4 tényező határozza meg: 1. a konzultáns → a hatékony konzultáns jellemzője önmaga és mások jó megértése, a konzultációs elmélet fontosságának elismerése és egy szilárd képzettségi háttér 2. a kliens → a kliens és a konzultáns céljai, valamint személyiségük erősen hatnak egymásra és a konzultációs munkára 3. a keret → amelyben a konzultáció folyik kritikus jelentőségű, mert a konzultánsok másként reagálnak a kliens igényeire különböző környezetekben, pl. iskolában, rehabilitációs intézményben, mentálhigiénés központban 4. elméleti irányzat → konzultánsok elméleti orientációja és módszerei, az egyéni konzultációban több mint 200 féle megközelítési mód használatok A legtöbb megközelítési mód 4 tág kategóriába tartozik: 1. pszichoanalízis 2. kognitív 3. affektív 4. behaviorista Fontos különbség ezekben, hogy az emberi természetről mit gondolnak, milyen szerepe van a konzultánsnak, milyen alapvető célokat határoznak meg, és milyen módszereket alkalmaznak ennek elérésére. Mindegyik elméletnek vannak erősségei és korlátai. A pszichodinamikai/pszichoanalitikus elméletek hatása a konzultációra: akire közvetlenül hatottak Freud koncepciói: Adler, Ellis, May, Perls módosították a freudi koncepciókat saját elméleteik kifejlesztése során: Jung, Anna Freud, Erikson, Sullivan, Horney, Kohut Freud gondolatainak kifejezett ellentéteként fejlesztették ki elméleteiket: Rogers, Skinner Klasszikus pszichoanalízis – Freud → ez az uralkodó sok konzultációs megközelítésnél: Kezdetben főként hisztériás betegekkel foglalkozott, fő kezelési módszere a hipnózis volt. A homlok érintésével meggyőzte betegeit, hogy ezáltal képesek visszaemlékezni régen elfelejtett fontos eseményekre, gondolatokra. Ezt a módszert szabad asszociációnak nevezte. A módszert betegei tudattalanjának feltárására használta, az így feltárt anyag képezte az értelmezés és az analízis tárgyát. Fontosságot tulajdonított a szexualitásnak, az agressziónak és a tudattalannak. 1939-ben Londonban halt meg. Az emberi természet freudi felfogása dinamikus (hitt az energia átalakításában és cseréjében a személyiségen belül) és determinisztikus (ha valakinek traumatikus gyermekkora van és annak valamelyik szakaszát nem sikerül megoldania, az illetőnek élete egy későbbi szakaszában kell túljutnia ezen a megoldatlan problémán). Tudatos és tudattalan erők konfliktusát hangsúlyozza. Sok mindent metaforikus értelemben használt, de reménykedett abban, hogy elméletei tapasztalati úton beigazolódnak. Topografikus nézőpont: az emberi természet a tudatos, tudatelőttes és a tudattalan fogalmakkal magyarázható. o tudatos: jelen eseményeire van hangolva, a külső világot tudatosítja o tudatelőttes: a tudatos és tudattalan közötti terület, mindkettő jellegzetességeit magán viseli, itt vannak azok a rejtett emlékek és elfelejtett tapasztalatok, amelyekre vissza tudunk emlékezni a megfelelő kulcsszó birtokában, ha elegendő emlékeztető impulzust kapunk o tudattalan: a személyiség legerősebb és legkevésbé értett része Strukturális nézőpont: a személyiség 3 része: id, ego, szuperego. Az id és a szuperego a tudattalanba van zárva, az ego elsősorban a tudatosban működik, de a tudatelőttesben és a tudattalanban is szerepel. o id: születéstől fogva jelen van, a személyiség alapvető öröklött adottságait foglalja magába. Amorális, impulzív, irracionális. Az örömelv alapján működik, hajtóerőkön, ösztönökön és képzeteken (pl. álom, hallucináció, fantázia) keresztül (az után fut, amit kíván, mivel nem képes eltűrni a feszültséget) → elsődleges (primer) gondolati folyamatok, szabadjára engedve valószínűleg tönkretenné az embert (a benne rejtőző primitív, agresszív és szexuális hajtóerők alapján végrehajtott cselekedeteivel, mert nem méri fel tettei következményeit). Az időleges megkönnyebülés nem elégít ki, ezért az id energiát ad át az ego-nak, hogy megszerezze, amire vágyik. Az idnek alapvető életereje van, ez az érosz, és halálösztöne a thanatosz (mindenkiben megtalálható a  halálvágy → I. VH. hatása, ill. az a felfogás, hogy mivel az ember szervetlen anyagokból épül fel, vágyik visszatérni a létnek ugyanebbe a formájába → szerinte minden agresszív, őrülten veszélyes magatartás, felesleges kockázatvállalás a thanatosz megnyilvánulása). Kezdetben Freud az éroszt a szexualitással kapcsolta össze, később minden életfenntartó ösztönt éroszként említett, az ezzel együtt járó pszichikus erőt pedig libidónak nevezte el. o ego: az „elme végrehajtója”, az idből alakul, amikor teljesen kifejlődik, működésével ellenőrzés alatt tartja, mérsékli az id és szuperego kívánságait, vágyait, féken tartja az id-t, segíti a személy interakcióit a külső világgal, a realitás elv alapján működik (a realitás az, ami létezik), működését másodlagos (szekunder) folyamatok vezérlik, racionális gondolkodás a kialakuló szituációkban. Az ego módot talál arra, hogy elérje a megfelelő célokat, és tevékenységéhez energiát szerezzen az id-től (mert minden energia forrása az id), az egyént harmóniában tartsa a környezetével. Az egészséges funkcionáláshoz erős egóra van szükség. o szuperego: az elme erkölcsi ága, az ideálisnak megfelelően működik → a szülőktől kapott erkölcsi nevelés hatására alakul ki. A tökéletességre törekszik, a morálelv alapján működik → azokat jutalmazza, akik követik a szülői és társadalmi parancsokat és azt teszik, amit az ehó(én)-ideál mechanizmuson keresztül megtanítottak neki. Ha a tanítottakkal ellentétes dolgot művel az ember, akkor a szuperego lelkiismeret része bünteti a személyt (a bűnösség érzetét kelti). Ha szabad kezet kap, meglehetősen merev mintába zárja a személyt, mert a célja a tökéletesség. Amikor egy dilemmával kerül szembe néha korlátozott cselekvésre, vagy a cselekvés tagadására készteti az embert. Pszichoszexuális fejlődési szakaszok: a gyönyör-zónához kapcsolódik, amely domináns az adott időszakban, ha valami zavar történik, akkor a korábbi szakasz kielégülési formája őrződik meg o 1. orális szakasz: fő gyönyörzóna a száj (szopás, harapás), 0-1 éves ▪ fixációk: adás-kapás konfliktusok, függés-függetlenség konfliktusok (optimizmus, pesszimizmus tekintetében szélsőségesség, pl. cigaretta, szónoklása) o 2. anális szakasz: széklet visszatartása vagy kiengedés, 1-2 év (az első komoly konfliktus a gyermek belső ösztönei és külső elvárások között →szobatisztaságra nevelés) ▪ fixációk: visszatartás-elengedés konfliktusok, makacsság, fösvénység, rendszeretet, a pazarlás gyűlölete (kényszeres jegyek) o 3. fallikus szakasz: 3-5 év, a nemi szervek felfedezése, Ödipusz és Elektra komplexus/konfliktus (megkísérlik megfejteni szexuális identitásukat, szexuális vágyaikon keresztül), végül azonos nemű szülővel történő azonosulásban oldódik a konfliktus →A kívánságok és vágyak rejtett módon nyilvánulnak meg, álmok, fantáziák, játék formájában. De a vágyak valósak, és ha nem oldódnak fel, később intraperszonális és interperszonális problémákat eredményeznek. Freud szerint a felnőtt személyiség összetevői a fallikus szakasz végére alakulnak ki. ▪ fixáció: párválasztási nehézségek, pl. csábítás kapcsolat nélkül, függőség az ellenkező nemű szülőtől, nagy korkülönbségű párkapcsolatok o 4. latencia szakasz: 6-12 év, a figyelem az intellektuális fejlődésre irányul, tanulás és fizikai készségek o 5. genitális szakasz: ha a fejlődés eddig problémamentesen alakul, akkor mindkét nemnél fokozódik az érdeklődés a másik nem iránt, és megjelennek a normál heteroszexuális interakciós minták. Ha a pre-genitális szakaszok bármelyikében megoldatlan problémák voltak, akkor nehézségek lehetnek a felnőtt felelősséghez való  alkalmazkodással. Két probléma fordulhat elő a pre-genitális szakaszokban: túlzott frusztráció és túlzott kényeztetés. Ilyenkor a fejlődésnek azon a szintjén fixálódhat az egyén, és túlságosan függővé válhat a védekező mechanizmusok használatában. Énvédő mechanizmusok: a szorongástól védi az embert (a szituációhoz való alkalmazkodás, vagy az események eltorzítása, tagadása útján), normális jelenség, a tudattalan szintjén fejti ki hatását. Anna Freud és ego-pszichológusok tovább munkálták. o Elfojtás (regresszió): minden nem kívánt, fájdalmas gondolatot, érzést, emléket, impulzust az ego akaratlanul kizárja a tudatból, ez a legalapvetőbb védekező mechanizmus, erre épül rá a többi. Az egonak energiára van szüksége ahhoz, hogy bizonyos területeket a tudattól távol tartson, ezért az elfojtott gondolatok néha kicsúsznak az álomban, vagy verbális megnyilvánulásokban. Az elfojtás a PA sarokköve, alapköve. o Kivetítés (projekció): az ember másnak tulajdonít egy nem kívánt érzelmet, vagy jellegzetességet, tagadni igyekszik, hogy az érzelem az övé lenne: a főnököm dühös rám, nem én a főnökömre. o Reakcióképzés: a szorongást keltő gondolatok, érzések, impulzusok elnyomásra kerülnek és helyettük azok ellentéte kerül kifejezésre, pl. a háziasszony az utált vendéget figyelmességgel halmozza el. o Eltolás: az energiát egy tárgyról egy alternatív (biztonságos) célpontra irányítjuk át, pl. nehéz nap után hazamegy és belerúg a kutyába. o Szublimáció: az áttolás pozitív formája, a mozgatóerő, amit nem tudunk közvetlenül kifejezni, egy konstruktív tevékenységben jelentkezik, pl. nem tudja magát szexuálisan megvalósítani, ezért helyette gyermekeket gondoz. Freud szerint a civilizáció fontos eszköze. Valós módon képes segíteni az embernek a problémái megoldásában. o Regresszió: amikor az ember visszatér a fejlődés egy korábbi szakaszába, pl. a gyerek stressz hatására ágybavizel. Mindenkinél előfordul, ha bizonyos mértékű nyomás alá kerül. o Racionalizáció: az ember ésszerű magyarázatot talál ésszerűtlen, vagy elfogadhatatlan magatartásformákra, hogy azokat logikusnak és elfogadhatónak tekinthesse, pl. mindenki más is ezt csinálja. o Tagadás: egy kellemetlen, traumatikus eseményt, szituációt tudatosan nem veszünk tudomásul, pl. házassági probléma, úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. Ez megvédi attól, hogy egy fájdalmas tapasztalattal szembe kelljen néznie. Kezdetben segíthet egyes szituációk kezelésében, pl. háború, de ha folyamatos megoldási stratégia lesz, az pusztítóvá válik. o Azonosulás (identifikáció): az ember felveszi másnak a tulajdonságait. Célja, hogy megszüntesse a másik iránt érzett félelmet, és általa egy új magatartási formára legyünk képesek, pl. a gyermek azonosul a bántalmazó szülővel, akitől fél. Valós módon képes segíteni az embernek a problémái megoldásában. Konzultáns szerepe: szakértői szerep. Arra bíztatja a klienst, hogy beszéljen mindenről, ami eszébe jut, főleg gyermekkori élményeiről. Olyan atmoszféra teremtése, amelyben a kliens felszabadul és problémás gondolatait is kimondja. Az analitikusnak az a szerepe, hogy hagyja a klienst önmagába nézni, és élje újra a megoldatlan múltbeli élményeket, amelyek előtérbe kerülnek az ülés folyamán. Az indulatáttétel segít abban, hogy a kliens realisztikusabban élhesse meg a tudattalan anyagot. A konzultáns értelmezi a dolgokat a kliens számára. Aktív és passzív módszereket is alkalmaz, projektív teszteket és egyéb pszichológiai felmérő eszközöket. Célok: A személyes beilleszkedés segítése, a belső erők újjászervezése. Fokozottabban ismerje meg személyiségének tudattalan vonatkozásait. A tudattalanban elfojtott emlékek, vágyak, gondolatok túlságosan fájdalmasak, vagy fenyegetők voltak ahhoz, hogy azok megjelenésekor foglalkozni tudott volna velük, de az elfojtás nem gátolja meg azt, hogy hatást gyakoroljanak rá, csak az azonosításukat, tudatos jelenlétüket nehezíti meg. 1. A pszichoanalitikus fő törekvése az, hogy a kliens képes legyen önmagába nézni. 2. Segítse, hogy túljusson egy korábban meg nem oldott fejlődési szakaszon, mert akkor felszabadul és produktívabb lesz. Ehhez a személyiség nagyobb mértékű rekonstrukciójára van szükség. Ez gyakran hosszú, intenzív és költséges folyamat. 3. Segítse a klienst megfelelni a társadalmi igényeknek. A boldogtalan emberek nincsenek összhangban magukkal és a társadalommal. A környezetbe való beilleszkedés, a munka és intim kapcsolatok, és főként az ego megerősítése. Az érzékelések, a tervek realisztikusabban orientáltak legyenek. Módszerek: 1. Szabad asszociáció: a tudattalanban elfojtott anyag mindig szabadulni igyekszik: álmok, elszólások, szexuális vagy agresszív tréfák, freudi elszólások (nyelvbotlások) formájában fejeződik ki a mindennapokban. A PA-ben a klienst arra bíztatjuk, hogy engedje el magát és szabadon idézze fel koragyermekkori emlékeit, érzelmi élményeit. A szabad asszociáció során a kliens elengedi a gondolatok tudatos elfojtással történő cenzúrázását, és bármit kimond, ami az eszébe jut, még ha ezek őrültnek, irracionálisnak, kétértelműnek tűnnek, vagy fájdalmasak. Ebben a módszerben az id jut szóhoz, az ego marad csendben, és a tudattalan anyag bejut a tudatos gondolkodásba és ezeket a konzultáns értelmező módon kezeli. A kliens időnként ellenáll a szabad asszociációnak, blokkolja a gondolatait, vagy tagadja azok fontosságát, vagy mindkettő együtt. Az ellenállás leküzdéséhez általában elegendő, ha bátorítjuk a klienst, hogy a látszólag közönséges gondolatok is fontosak lehetnek. Az ellenállás gyakran szignifikáns kapcsolatban van egy korábbi megoldatlan problémával. 2. Álom-analízis: a tudattalanhoz vezető királyi út. Az álom a gyermekkori vágyak beteljesülésére, vagy be nem vallott szexuális vágyak kifejezésére irányuló kísérlet. Az álom-analízisben a klienseket arra ösztönözzük, hogy emlékezzenek az álmaikra, és ezeket részekre bontjuk, a lehető legrészletesebb módon megvizsgáljuk. A manifeszt (nyilvánvaló, látható jelentés), és látens (rejtett, de igazi jelentés) álomtartalom értelmezése. Az álomban megjelenő szimbólumok értelmezése nem mindig nyilvánvaló. 3. Indulatáttétel analízis: a kliens reakciója a konzultánsra, mintha a szülője lenne, az analitikus ösztönzi az ilyenfajta indulatáttételt, és értelmezi a kliens számára a kifejezésre jutó pozitív és negatív érzéseket. Az érzelmek szabad kifejezése terápiás hatású, érzelmi katarzis, de valódi értéke az, hogy a kliens önmagát ismeri meg az elemzés alapján. Ha megértik és átélik, ami történt, akkor szabadon tudnak átlépni egy másik fejlődési szakaszba. Az indulatáttételen való átjutás állandó folyamat, amelynek része az ismétlés, a megmunkálás és a felnagyítás. A megértés és a belátás az indulatáttételi élmény minden egyes analízisével nő. 4. Ellenállás analízis: a kliens eleinte haladást mutat, de később lelassul, vagy megáll. A terápiával szembeni ellenállás többféle módon megjelenhet, pl. a megbeszélt időpontok elmulasztása, késés, díj nemfizetés, makacs ragaszkodás az indulatáttételhez, gondolatok leblokkolása, szabad asszociációk, álmok. korai emlékek felidézésének megtagadása. Bármilyen formában  jelentkezik az ellenállás, ezzel azonban foglalkozni kell, mert különben megakad a terápiás folyamat. Az ellenállás elemzése segítheti a klienst abban, hogy megértse az ellenállása okát, és magatartásának egyéb vonatkozásait. 5. Értelmezés: a másik 4 módszer része, kiegészítése. A konzultáns segít a kliensnek megérteni a múlt és jelen személyes eseményeinek jelentését. A kliens gondolatainak, érzéseinek, tetteinek magyarázata, analízise. Ezt gondosan kell időzíteni, mert ha túl hamar következik be, elriaszthatja a klienst. Ha nem, vagy csak ritkán alkalmazzuk, akkor esetleg nem alakul ki a belátás a kliensnél. Csak akkor tud jelentős befolyással lenni a kliens növekedésére, fejlődésére, ha már megérett rá. Értékelés: Erőssége o 1. A szexualitás és a tudattalan fontosságát az emberi magatartásban ezt megelőzően tagadták, főként a gyermekek esetében o 2. Alkalmas empirikus vizsgálatokra, rengeteg kutatást (elméletet alátámasztó és támadó kutatást) eredményezett, bonyolult vizsgálati módszerek kidolgozása az összehasonlíthatóság érdekében o 3. Egy sor diagnosztikai módszer, teszt alapjául szolgál (TAT, Rorschach). Sok teszt részben ebből az elméletből nő ki, vagy annak reakciójaként alakult ki. o 4. Igen komplex elmélet, ami az emberi természet komplexitását tükrözi. Az emberi fejlődés és ezek problémáinak megértéséhez hozzásegít. o 5. A PA folyamatosan fejlődik, és módosított formáival is sokan foglalkoznak, pl. ego- pszichológia, tárgykapcsolatok. o 6. Hatékonynak tűnik a legkülönfélébb problémákkal küzdő személyeknél is, pl. hisztéria, nárcizmus, kényszeres reakciók, személyiségzavarok, szorongás, fóbiák, szexuális problémák o 7. Hangsúlyozza a fejlődési szakaszok fontosságát, ami jelentős mennyiségű vizsgálatra kihatott, különösen Erikson és Levinson munkájára Hátránya o 1. Időigényes és költséges (3-5 alkalom hetente, 1 éven keresztül), és PA rövidített formáinak hatékonysága vitatható o 2. Idősebb kliensek számára nem látszik alkalmasnak (50 felett) o 3. A módszert csaknem kizárólag a pszichiátria vallja magáénak. Orvosi végzettség nélkül szinte lehetetlen alapos PA képzéshez jutni. o 4. Az elmélet sok nem könnyen megérthető, megismerhető fogalomra épül. Alapvető szabály viszont a kliensekkel végzett munkában, hogy kevés szakkifejezést és módszert használjunk. A konzultáció elsősorban az egészségre irányul, a PA hagyománya, terminológiája főként a patológiából indul ki. o 5. A módszer determinisztikus, és Freud korlátokat tulajdonított a nemek mentén, a PA alkalmazhatósága nők esetében kérdéses. o 6. A legtöbb ember nem felel meg olyan egyének igényeinek, akik szakmai konzultációt kívánnak. Inkább azokhoz passzol, akiknek komolyabb beilleszkedési problémáik vannak, sok kliensnél nem áll fenn bomlasztó fejlődési zavar, ott nem kell a tudattalant feltárni. Pszichoanalízis: - Sok gyakorló szakember a klasszikus PA-t minden modern elmélet eredetének tekinti. - Freud elképzelései vitathatók, de az emberi természetre és a segítő eljárásra vonatkozó gondolatai átfogó érvényűek. - A PA továbbfejlesztett, finomított változata ma is egy széles körben alkalmazott megközelítési mód. - Biológiai alapból indul ki és a kauzalitást, a pszichoszexuális fejlődést, az értelem dinamikáját és az ösztönöket hangsúlyozza. A pszichoanalízist nem sok szakember alkalmazza, mert költséges, időigényes, kevés konzultáns részesül az elsajátításához szükséges képzésben. - Nem alkalmazható sok olyan kliens, populáció esetében, akikkel dolgozniuk kellene a szakembereknek. Heinz Kohut – tárgykapcsolatok elmélete (Freud szerint tárgy minden, ami kielégít egy szükségletet, lehet személy és dolog is) Itt a „más” egy olyan fontos személy, akihez az egyén kötődik. Másokat a kisgyerek nem önálló személyiséggel rendelkező egyénnek tekint, hanem inkább egy olyan tárgynak, amely bizonyos igényeit kielégíti. A gyermekkori fejlődés egy sokkal kevésbé szexuális alapú nézetét képviselte. A gyerekek befogadják a jót, amit másoktól látnak és elutasítják, elvetik a rosszat, így azonosulnak másokkal részben valós, részben képzelt interakciókon keresztül. Az érett egyén független, de képes kötődni másokhoz, képesek önmaguk minden vonását egységbe foglalni, és elkerülni a hasítást (ami egy védekező mechanizmus az egymással ütköző érzések különválasztására). Erikson pszichoszociális elmélete Életen át tartó fejlődés, 8 szakasszal, krízisekkel 1. Bizalom kontra bizalmatlanság a. születéstől 1 éves korig b. hangsúly: az alapvető fizikai és érzelmi szükségletek kielégítése c. énerő: remény 2. Autonómia vs. szégyen, kétely a. 1-3 éves kor b. hangsúly: exploráció és önbizalom kifejlesztése c. énerő: akarat 3. Kezdeményezés vs. bűntudat a. 3-6 éves kor b. hangsúly: kompetenciaérzés és kezdeményezés kialakítása c. énerő: szándék, célállítás 4. Teljesítmény vs. csökkentértékűség a. 6-12 év b. hangsúly: személyes célok kitűzése és megvalósítása c. énerő: kompetencia 5. Identitástudat vs. szerepkonfúzió a. 12-18 év b. hangsúly: a korlátok próbálgat?