Forradalmak Oroszországban PDF

Forradalmak Oroszországban A sztálini Szovjetunió  A februári forradalom előzményei I. Oroszországban cári önkényuralom jellemző ( a cár a pravoszláv egyház feje is). II. MIKLÓS (1894–1917) A politika nem érdekli – magánéletben keres boldogságot (tenisz). Felesége Alekszandrovna Fjodoro...

Forradalmak Oroszországban A sztálini Szovjetunió  A februári forradalom előzményei I. Oroszországban cári önkényuralom jellemző ( a cár a pravoszláv egyház feje is). II. MIKLÓS (1894–1917) A politika nem érdekli – magánéletben keres boldogságot (tenisz). Felesége Alekszandrovna Fjodorovna (Viktória királynő unokája). Egymással angolul beszéltek. A cár tekintélyét rombolja, hogy nagy szerep jut a kalandoroknak a politikai életben. Ilyen személy volt Grigorij Raszputyin ( a „szerzetescsuhába bújt ördög”). II. Az 1905-ös forradalom nem hozott politikai változást. Lassú fejlődés ugyan kezdődött a külföldi tőke beáramlása miatt, főként a nagyvárosokban. De az ország lakosságának zöme mezőgazdaságból élő paraszt volt. (150 millió lakos, ebből 90% muzsik, 1861-ben jobbágyfelszabadítást rendeltek el, mely elhúzódik, mert a megváltást a parasztok fizetik.). III. A háború miatt, 1916-ra a teljes kimerülés jelei figyelhetők meg. Élelmiszer- és nyersanyaghiány, éhínség és járványok pusztítása figyelhető meg. A hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett. (Kb. 4 millió halott és sebesült, 2 millió hadifogoly.) Grigorij Raszputyin a Tobolszki kormányzóság Pokrovszkoje nevű falujában látta meg a napvilágot 1869. január 10-én. Szülei, Jefim és Anna jómódú parasztok voltak, akiknek két fiúgyermekük született – elsőként Mihail, majd két évvel később Grigorij. A két fiú nem járt iskolába, sem írni, sem olvasni nem tudtak. Raszputyin papi végzettséget nem szerzett, de csodás megtérése után sokat utazott és előbb Szent Simeon követője lett, majd csatlakozott egy hírhedt szektához, a hlisztekhez. A hlisztek a lelküket a Szentlélek befogadására készítették fel, szigorú aszkézist hirdettek, de a ragyenyija nevű szertartás (ekkor száll beléjük a Szentlélek) utáni őrjöngés tömeges paráznasággal párosult (így akartak számos „krisztust” és „istenanyát” nemzeni). Később a cárnő gyóntatója és az ifjú cárevics (hemofíliában szenved) gyógyítója lett.  A cárnő által írt levélrészlet „Szeretett és feledhetetlen tanítóm, megmentőm és nevelőm. Mennyire gyötrődöm nélküled… Csak akkor nyugodt a lelkem, akkor pihenek, amikor te, tanítóm, mellettem ülsz, és én a kezedet csókolom, fejemet áldott válladra hajtom. Ó, mily könnyű nekem olyankor. Olyankor csak egyet kívánok: elaludni, örökre elaludni a válladon, ölelő karodban. Ó, milyen nagy boldogság, ha csak azt érzem, hogy mellettem vagy. Hol vagy? (…) Nemsokára ismét mellettem leszel? Várlak, gyötör a hiányod. A téged örökké szerető: A”  Raszputyin levele Miklós cárhoz: „ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!” 1916. december 16-án a Feliksz Juszupov vezette összeesküvők sikeresen végeztek a „csodatevő sztareccel”. A Mojka utca 94. szám alatti Juszupov palotába csalták, ahol először mérgezett süteménnyel és borral kínálták, azonban ez nem hatott. Raszputyin vígan énekelt, bár igaz, kissé habzott a szája, de szemmel láthatólag semmi baja nem volt. Ezután Juszupov lelőtte, ám a „szent ördög” még ekkor sem halt meg, hanem kifutott az udvarra. Ezt követően Puriskevics újabb két golyót lőtt belé, Raszputyin összeesett, s ezután még jól meg is verték, majd összekötözve a Névába dobták. Három nappal később találták meg a holttestét, s megállapították, hogy a vízbe dobásakor a többszörösen meglőtt szent ember még mindig életben volt, küzdött az életéért, ám végül belefulladt a jeges folyóba.  Forradalmak https://www.youtube.com/watch?v=u-i87Fyle-Y&ab_channel=EuropeanNetworkRemembranceandSolidarity 1917. február 23-án (a Gergely-naptár szerint március 8-án), Péterváron általános sztrájk vette kezdetét. A katonaság is a tüntetők oldalára állt. Az események hatására a cár lemondott (márc.2) és Lvov herceg vezetésével Ideiglenes Kormány alakult. Az Ideiglenes Kormány kikiáltotta a köztársaságot, bevezette a polgári demokratikus szabadságjogokat, célként tűzte ki az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítását. Legnagyobb hibája azonban az volt, hogy a háború folytatása mellett szállt síkra és nem tervezett földosztást. Az Ideiglenes Kormány mellett (még február folyamán) megalakultak a szovjetek (lakókörzetek, fegyveres testületek, gyárak által alapított tanácsok), melyek a közigazgatást és a fegyveres erőket irányították. A tényleges hatalom az ő kezükben volt. A szovjetek tevékenységét a pétervári szovjet irányította (élén 1917 őszétől: Lev Davidovics Bronstein, azaz Trockij). A kettős hatalomidőszakáról beszélhetünk tehát (ideiglenes kormány - szovjetek).  A politikai élet főbb szereplői a háború előtt Oroszországban Monarchisták: A cári rendszer hívei. Oktobristák: alkotmányos monarchisták (Gucskov a vezető). Kadetek: alkotmányos demokraták (Miljukov vezeti). Eszerek: szociálforradalmárok (parasztpártiak). Mensevikek („kisebbség”): Az 1898-ban megalakult Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárton belül kialakult mérsékeltebb, szociáldemokrata irányvonal. (Vezetők: Martov, Csheidze) Bolsevikok („többség”): Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárton belül a marxista irányvonal képviselői. Vezetőjük: Vlagyimir Uljanov (Lenin), aki 1917 áprilisában tért vissza Svájcból (német segítséggel). Ekkor jelentette meg az Áprilisi téziseket, melyben kifejtette a permanens forradalom lépéseit, illetve jelszavává tette, hogy: „ Semmiféle támogatást az Ideiglenes kormánynak…” A háború azonnali befejezését ígérte és földosztást hirdetett. Anarchiasták Pártviszonyok 1917-ben 1917 júliusában az Ideiglenes Kormány élére Kerenszkij került (miniszterelnök és hadügyminiszter), aki 1917. július elsején megindította a róla elnevezett offenzívát a keleti fronton. Az offenzíva hamar kifulladt és az elégedetlenség tovább nőtt. A bolsevikok ekkor (júliusban) megkísérelték a hatalomátvételt - sikertelenül. „Minden hatalmat a szovjeteknek!” –volt a jelszó. A kormány a felkelés leverése után a bolsevik pártot betiltotta, főbb vezetőit száműzte (Lenin ekkor Finnországba ment). Augusztus végén (szeptember elején) jobboldali (monarchista) puccsra került sor Kornyilov tábornok vezetésével. A kormány csak úgy tudott úrrá lenni a helyzeten, hogy létrehozta a Vörös Gárdát és felfegyverezte a munkásságot. (A Vörös Gárda hamar a bolsevikok irányítása alá került és Kornyilov leverése után sem tette le a fegyvert.) A helyzetet rontotta, hogy a háború tovább folytatódott, így a lakosság elégedetlensége is egyre fokozódott (radikalizálódás). A szovjetekben a vezető szerep fokozatosan a bolsevikok kezébe került (az eszerek és mensevikek háttérbe szorultak). A titokban hazatérő Lenin, október 24-én a bolsevik hatalomátvétel mellett döntött. A bolsevikok jól szervezettek, egységesek voltak. Ígéreteik (társadalmi egyenlőség, béke, földreform) reményt adtak a tömegeknek. 1917. Október 25 –én (november 7. – Nagy Októberi Szocialista Forradalom) a Vörös Gárda és a forradalmi katonai alakulatok a kidolgozott terv szerint megszállták a város fontos középületeit, hídjait, üzemeit, lezárták a Petrográd felé vezető utakat. Az Auróra nevű cirkáló jeladására megkezdődött a Téli Palota (az Ideiglenes Kormány székhelye) ostroma. A kormány tagjai elmenekültek (Kerenszkij Finnországba, majd Londonba, végül New Yorkba ment), vagy letartóztatták őket. A bolsevikok átvették a hatalmat. Még folyt a Téli Palota „ostroma”, amikor a Szmolnij Intézetben megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. Összoroszországi Kongresszusa.  A Kongresszus fontosabb intézkedései Új kormány alakult, a Népbiztosok Tanácsa, melynek élén Lenin állt. (A külügyi népbiztos Trockij, a nemzetiségügyi népbiztos Sztálin volt. Kamenyev, Zinovjev, Buharin szerepe is jelentős.) Dekrétum a békéről című nyilatkozat kiadására került sor, melyben elítélték a háborút, az annexiót, a titkos diplomáciát és kimondták a népek egyenjogúságát, a nemzetek önrendelkezési jogát (wilsoni pontok). Azonnali békekötésről döntöttek. 1917. december 5-én fegyverszünet aláírására, majd 1918. március 3-án, Breszt-Litovszkban különbékét kötöttek Németországgal (Oroszország 800 ezer km² területet veszített.) Kiadták a földről szóló dekrétumot is, amelyben rögzítették, hogy a földesúri, cári, egyházi földbirtokokat állami tulajdonba veszik, de „örök használatra” szétosztják a parasztok között.  Szovjet-Oroszország államberendezkedése  További intézkedések Az 1918 elején összehívott alkotmányozó nemzetgyűlést feloszlatták és diktatúrát valósítottak meg. ( A nemzetgyűlési választásokok ugyanis az eszerek kapták a legtöbb szavazatot – 40%-, míg a bolsevikok csak 24%-ot szereztek) Oroszország nevét Szovjet- Oroszországra változtatták Ez az elnevezés maradt érvényben 1922. december 30-ig (ekkor alakult meg hivatalosan a Szovjetunió, azaz a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Tagjai – Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán - elvileg élhettek a kiválás lehetőségével, de gyakorlatilag ez nem volt lehetséges.) A Bolsevik párt nevét Oroszországi Kommunista Pártra (majd Szovjet Kommunista Pártra) változtatták. Bevezették a nyolcórás munkanapot, a fizetett szabadságot, a nők egyenjogúságát, az ingyenes orvosi ellátást, illetve megkezdték az államosításokat (iskolák, gyárak, bányák, bankok…)  Megszervezték a VCSK-t az ellenforradalmárok ellen (Oroszországi Különleges Bizottság), melynek utódai: CSEKA, GPU, OGPU, NKVD, KGB. A VCSK a terror szerveként működött. Széleskörű besúgóhálózattal rendelkezett. Központja Moszkvában a Ljubljanka épületében volt (=Andrássy u. 60.) Főbb vezetői: Dzserzsinszkij, Menzsinszkij, Jagoda, Jezsov, Berija. Megszervezték a Vörös Hadsereget, Vörös Flottát, Vörös Őrséget (rendőrség) 1918. július 16-án kivégezték a cári családot (Jekatyerinburg).  1918 nyarán bevezették a hadikommunizmus rendszerét. Megszűnt a magánkereskedelem, a piac és a pénz. Állami ellenőrzés alá került a gazdaság egésze. Bevezették a kötelező beszolgáltatási rendszert, ami rekvirálásokkal párosult. Jegyrendszert vezettek be. A hadikommunizmus bevezetésének következménye: a gazdaság teljesítőképessége az 1913-as szint 12, 8%-ára csökkent. Éhínségek alakultak ki (gyakran emberevésre került sor.) Általános hadkötelezettség bevezetése (komisszár: a kommunista párt által a katonai parancsnok mellé állított politikai biztos) Általános munkakötelezettség bevezetése: bárkit, bárhol, bármennyi időre munkára kötelezhettek. Forradalmi törvényszékek felállítására került sor (rögtön ítélő bíróságok). A bolsevikok intézkedéseinek hatására 1918 nyarán polgárháború bontakozott ki Oroszországban. A szembenálló felek a vörösök (Trockij irányít. páncélvonatok bevetése) és a fehérek voltak. A fehérek oldalán (Kolcsak és Gyenyikin próbál irányítani) az antant is beavatkozott (angol, francia, japán, amerikai intervenciós seregek érkeztek, sőt bevetésre került a cseh és szlovák hadifoglyokból alakult Csehszlovák Légió is) de 1919-re kivonták seregeiket a területről. A polgárháború Oroszország európai felén 1920-ra, ázsiai felén pedig 1922-re zárult le a vörösök győzelmével. Polgárháború és intervenció „Lenin elvtárs megtisztítja a szeméttől a világot”  A szovjet-lengyel háború (1920-1921) 1919-ben, a sikeresen megvívott lengyel-ukrán háború után, már a lengyel hadsereg ellenőrizte Nyugat-Ukrajna nagy részét. Szovjet-Oroszországban a bolsevik vezetés pedig nyugat felé szeretett volna terjeszkedni (kihasználva a polgárháborús helyzetet). A lengyel Jozef Piłsudski serege 1920 áprilisában betört Ukrajnába és elfoglalta Kijevet. Tuhacsevszkij marsall ellentámadásba lendült és Varsóig nyomult előre, de a fővárost nem tudta bevenni. (varsói csata – „visztulai csoda”) 1921. március 18-án a felek aláírták Rigában a békeszerződést, amely kijelölte a lengyel– szovjet határt (piros vonal jelzi) és megszabta a kapcsolatokat a két állam között. A lengyel határ kissé keletebbre került, mint a második felosztáskor (1793 – sárga vonal jelzi) az oroszok által elvett területek határa. 1920 novemberében a Vörös Hadsereg legyőzte az Ukrán Népköztársaság (UNR) hadseregét, a lengyelek szövetségesét a szovjetellenes háborúban. Az UNR helyett a kommunisták létrehozták az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot, amelynek a képviselői is aláírták a rigai békeszerződést. Lengyelország elismerte az USZSZK-t, ami azt jelentette, hogy többé nem támogatta az UNR-t. A rendszer és a terror kapcsolata  A NEP (Új Gazdaságpolitika)bevezetése és következményei Előzmények: A hadikommunizmus bevezetése miatt az orosz gazdaság az összeomlás határára került. Parasztlázadások sora kezdődött 1921 tavaszán. Lenin ellen merényletet kísérelt meg egy eszer nő (Dora Kaplan). Kronstadtaban matrózlázadás bontakozott ki (Tuhacsevszkij vérbe fojtotta – 15 000 matrózból 150 maradt életben). A Volga mentén hatalmas éhínség pusztított 1921-22 –ben (Holodomor, azaz éhhalál) Az éhínség oka, hogy a termés nagy részét Oroszországba szállították vagy exportálták. Az ukrán falvak fellázadnak a bolsevikok ellen, erre a válasz: a kiéheztetés, a parasztok élelmiszertartalékainak elkobzása. „Éppen most, és csakis most, amikor az éhínség sújtotta vidékeken embert esznek és az utakon temetetlen hullák százai – ha nem ezrei – hevernek, vagyunk képesek (és kötelességünk is) az egyházi javak legelszántabb és legkegyetlenebb módon történő összegyűjtésére, méghozzá úgy, hogy nem torpanunk meg semmilyen ellenállás megtörése előtt sem.” (Lenin, 1922. március 19., az OK(b)P KB-nak. 1921–22-ben közel 1,5 millió ember pusztult éhen.) 1921-ben, a Bolsevik Párt X. Kongresszusán Lenin elrendelte a NEP bevezetését. (1929-re teljesen felszámolták.) Lényege: A fontosabb iparágak állami ellenőrzés alatt maradnak (hadiipar, nehézipar, infrastruktúra). A magánkereskedelmet ismét engedélyezték, megszüntették a kötelező beszolgáltatási rendszert (helyette terményadót vetettek ki). Engedélyezték a külföldi tőke beáramlását. (Az agrárolló kinyílt. Az iparcikkekkel kereskedő spekulánsokat nepmaneknek nevezték.) A NEP bevezetését követően 1925/26-ra a gazdaság teljesítőképessége a háború előtti szinten helyreállt. Létrejött egy szűk módosparaszti réteg (később őket nevezték kulákoknak).  Sztálin hatalomra kerülése és a személyi kultusz rendszerének kiépítése, jellemzői „Sztálin pártunk legkiemelkedőbb középszere.” – Trockij 1922-ben Lenin megbetegedett és már ekkor megindult a hatalmi harc. Sztálin az SZKP főtitkáraként egyre nagyobb hatalmat összpontosított a kezében. Lenin halála után (1924) fokozatosan megszerezte a hatalmat. Lenin testét bebalzsamozták (agyvelejét kivették és vizsgálták) és a Lenin Mauzóleumban helyezték el. Lenin végrendeletét nem hozták nyilvánosságra (ebben ugyanis Sztálin eltávolítását szorgalmazta). Sztálin leszámolt ellenfeleivel. Először Trockijjal (Lev Davidovics Bronstein), majd Zinovjevvel, Kamenyevvel és Buharinnal is. Az 1927/28-as gabonaválság (alacsonyak voltak a gabonaárak, ezért a parasztság nem adta el a gabonáját, ami veszélyeztette a városok és a hadsereg ellátását) következtében meghirdette a „sztálini nagy fordulatot” (1929), amely a „szocializmus egy országban” megvalósítását tűzte ki célul. Az ekkor bevezetett reformok hatására épült ki a személyi kultusz rendszere és a pártállami diktatúra (totális diktatúra). Lenin végrendelete  Sztálin https://www.youtube.com/watch?v=OJT5_HiEpr0&ab_channel=Sz%C3%B3rakoz%C3%A1sMagyarul Sztálin, Joszif Visszarionovics: eredeti nevén Dzsugasvili (1879-1953). 1894-99 között a tifliszi (tbiliszi) papi szeminárium hallgatója, ahonnan szocialista tevékenysége miatt kizárták. A Koba ("fékezhetetlen") álnevet felvett forradalmárt 1903-ban száműzték Szibériába. Ezután még három ízben száműzték őt illegális kommunista tevékenysége miatt. 1912-ben vette fel a Sztálin ("acélos") nevet. Az 1917. novemberi kommunista (bolsevik) hatalomátvétel után a nemzetiségi ügyek (1917-23) és az állami ellenőrzés (1917-22) népbiztosa (minisztere). 1919-ben az orosz kommunista párt Politikai Bizottságának tagjává választották. 1922-ben a Központi Bizottság főtitkára lett, de ez csak Lenin halála után (1924) vált a legmagasabb pártfunkcióvá. 1924-től az egyeduralom megszerzése érdekében sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel. 1928-ban meghirdette az első ötéves gazdasági tervet, a földek állami tulajdonba vételét (szövetkezetesítés), s a Szovjetunió ipari nagyhatalommá válása érdekében a nehézipar erőszakolt fejlesztését. Az 1930-as évek elején kezdett kialakulni körülötte a bizánci stílusú személyi kultusz. 1935-től nyílt terroruralmat épített ki. Nagy koncepciós kirakatperekben számolt le fő politikai ellenfeleivel, parancsára vagy annak szellemében százezreket végeztek ki, és milliókat hurcoltak kényszermunkatáborba. A tömegterror elméleti megalapozásául felállította az "osztályharc éleződése" tételét. 1939-ben szövetséget kötött a náci Németországgal (Molotov-Ribbentrop-paktum), ennek alapján a SZU bekebelezte Lengyelország keleti felét, a balti államokat és Besszarábiát (ez utóbbit Romániától). 1941 májusától pártvezetői funkciója mellett a Népbiztosok Tanácsának elnöke (miniszterelnök). 1941-ben Németország lerohanta addigi szövetségesét, Sztálin erre kényszerűen a nyugati hatalmakkal lépett szövetségre, és így a SZU győztes nagyhatalom lett, miután a szovjet Vörös Hadsereg elfoglalta Berlint és szétzúzta a náci Németországot. A második világháborút követően túlnyomórészt kommunista csatlós államokká tette azokat az országokat, amelyek területére a Vörös Hadsereg a németek elleni hadműveletek idején bevonult (többek között Magyarországot is). 1947-től kezdve Sztálin elkerülhetetlennek látta a harmadik világháború kitörését, és erőltetett fegyverkezésbe kezdett, erre kényszerítve csatlós államait is. Élete utolsó éveiben üldözési mániája teljesen eluralkodott rajta, mindenütt ellene irányuló összeesküvést sejtett, és ismét beindult a koncepciós perek gépezete. De még mielőtt ezekre sor került volna, 1953 márciusában Sztálin elhunyt, és a vádlottakat szabadon engedték. Halála után bebalzsamozott holttestét Lenin földi maradványai mellé helyezték. Személyét és politikáját utóda, Ny. Sz. Hruscsov 1956-ban az SZKP XX., majd 1961-ben a XXII. kongresszuson élesen bírálta. A XXII. kongresszus után földi maradványait eltávolították a Lenin-mauzóleumból. Sztálin  Sztálin első felesége Sztálin első felesége Jekatyerina Szvanyidze volt, akit Sztálin 1904-ben, 26 évesen - az illegalitás éveiben titokban vett feleségül. Jekatyerina nem volt sem művelt, sem forradalmár. A hagyományos neveltetésű grúz asszonynak a házasság és a család jelentette az élet értelmét. Házasságukból 1907 márciusában Jakov nevű fiúk született. Az asszony azonban nem sokkal később megbetegedett, majd 22 évesen, 3 évnyi házasság után meghalt. Jakovot Jekatyerina családja nevelte fel, Sztálin alig törődött vele. Semmilyen kiváltságot nem élvezett, még Sztálin nevét sem vehette fel. A háború alatt tartalékos tüzértisztként szolgált, azonban 1941 júliusában német fogságba esett. Sztálin kiválthatta volna a fiát, azonban árulónak tartotta, s nem válaszolt a németek ajánlatára. Jakov német fogolytáborban halt meg, egyesek szerint két évvel fogságba esése után, mások szerint nem sokkal a háború vége előtt.  Sztálin második felesége Sztálin 1919-ben újra nősült. Nagyezsda Allilujeva még gimnazista volt, amikor Sztálinnal, a nála 22 évvel idősebb férfival megismerkedett. Házasságuk nem volt felhőtlen, hiszen mindketten erős személyiségek voltak. Házasságukból 1920- ban Vaszilij, 1926-ban pedig egy kislány, Szvetlána született. 1932. november 9-én az asszonyt holtan találták szobájában (öngyilkos lett.)  A sztálini rendszer jellemzői 1. Teljes körű államosítás valósult meg. 2. Bevezették a tervutasításos gazdálkodást. Meghirdették az első és a második ötéves tervet, mellyel a fő cél az erőteljes iparosítás megvalósítása volt (el kell érni, majd meg kell haladni a nyugati államok gazdasági fejlettségét, hogy egy újabb háborút sikeresen megvívhasson a SZU). A második világháború előestéjére a világ második legjelentősebb ipari nagyhatalmává vált a SZU, de féloldalas nagyhatalom volt, ugyanis a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztése elmaradt. Az ipar fejlesztését extenzív (külterjes) formában képzelték el. (Nem modernizációval, hanem újabb és újabb beruházásokkal , valamint egyre nagyobb munkaerő bevonásával.) A tervutasításos rendszerben a termelést nem a kereslet-kínálat (azaz a piac) szabályai határozták meg, hanem az állam által, központilag előírt tervszámok. A tervszámok kialakításánál nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat (nyersanyag, energiahordozó, éghajlat), rendkívüli eseményeket. A tervszámok gyakran irreális mértékűek voltak. A gyárak vezetői gyakran meghamisították az elért eredményeket (hogy elkerüljék a felelősségre vonást). A mennyiség számított, a minőség nem. Sok volt a selejt, a pazarlás és a környezetszennyezés. Meghirdették a sztahanovista mozgalmat, amellyel fokozták a munkásság kizsákmányolását. (A sztahanovista mozgalom nevét Alekszej Grigorjevics Sztahanovról, a Donyec-medence irminói tárnájának vájáráról kapta, aki 1935. augusztus 30-ról 31-re virradó éjszakai műszakban 5 óra 45 perc alatt 102 tonna szenet termelt ki, a norma által előírt 7 tonna helyett.) Szakemberhiány alakult ki (a szakemberek ugyanis gyanúsnak számítottak. Gyakran bebörtönözték, kitelepítették, gulágra küldték őket. (1928 – Sahti-per) 3. A mezőgazdaságban teljes körű kollektivizálásra került sor. Kolhozokat (termelőszövetkezeteket) és szovhozokat (állami gazdaságokat) hoztak létre, ahová a parasztoknak be kellett lépniük. Földjüket, eszközeiket, állataikat közös tulajdonba kellett adniuk. A módos parasztokat (kulálok) üldözték. A beszolgáltatási rendszert visszaállították és újra megkezdődtek a rekvirálások. Mindez hatalmas ellenállást szült, amit csak terrorral lehetett elfojtani, 4. A terror szerve az NKVD volt, melynek élén kezdetben Jagoda, majd Jezsov és végül Berija állt. A rendszer jelszavai az „éberség és az ellenségkeresés” voltak. Széleskörű besúgóhálózat működött, de mindenki mindenkit megfigyelt. (Az ellenség ugyanis közöttünk van: „szabotőrok, kémek, trockista elhajlók”.) A rendszer vélt, vagy valós ellenfeleit letartóztatták és sok esetben koncepciós perben, koholt vádak alapján elítélték. A fekete autó általában éjjel érkezett. A rendszer „ellenségét” kihallgatták (brutális erőszakot alkalmazva), majd Szibériába internálták, kitelepítették, gulágra vitték vagy éppen kivégezték. 1934 és 1938 között a terror elérte a párt legfelsőbb köreit és a hadsereg vezetőit is. (1934-ben, a XVII. Pártkongresszuson lezajló, titkos vezetőválasztás után gyilkosságok sora történt. Kirovot, Sztálin vetélytársát is lelőtték). Kihallgatás Gulag (Glavnovje Upravlenyije Lagerej – Táborok Főigazgatósága Az ideológia áthatja a tudatot  Horváth Ágoston római katolikus ungvári plébános visszaemlékezéseiből „Jöttek az orosz ávósok és letartóztattak, bevittek az ávós központba. Akkor, az a kapitány — ma is tudom a nevét — összerugdosott. Nem tudom miért, nem mondott semmit, csak rúgott. Aztán levetkőztettek, bedobtak egy kamrába, két hónapig tartottak ott, aztán a bíróságon meghozták az ítéletet: 58—as paragrafus, szovjetellenes agitáció. Nekik akkor munkás kellett, ezek a nagy ipari központok igényelték a munkást. Kijevbe vittek, a központi börtönbe, aztán az egyes üzemekből jöttek a beszerzők, vitték a rabokat. Szibéria felé. Engem délre vittek, a kínai határnál lévő sztyeppére. Nyáron rettenetes forróság, télen Szibériából lezúdul a negyven fokos hideg. Egyik héten keletre fújta a homokot a szél, a másik héten nyugatra a havat... A hit tartotta bennünk a lelket. (…)Tíz évig voltam oda...Lágerban. A kínai határ mentén, egy nagy sivatagban, rézbányákban dolgoztunk, kellett a munkáskéz (…) A láger területén volt vécé is, körülkerítve kerítéssel, egy gödör... Amikor az egyik tiszt elvégezte a dolgát és a rab meglátta, hogy az ürülékben borsószemek vannak, hát kiszedte és megette. Saját szememmel láttam. A borsószemeket megette a tisztnek az ürülékével, annyira éhes volt. Sok mindenen átmentem, de segített az eszme, amiben élek, soha nem csalódtam benne... Mikor Sztálin meghalt, gondoltuk, na, talán hazamehetünk. Adenauer is hazavitette a németeket, a magyar hadifoglyok is hazakerültek. Akkor egy sztrájkhullám vonult végig egész Oroszországon. Nálunk is negyvenkét napig tartott, kitűzték a fekete lobogót és nem mentünk ki dolgozni. De letiporták. Szent Péter és Pál éjszakáján, éjjel kettőkor megnyíltak a lágerkapuk, jöttek a tankok, lőttek és az egész lágert összetaposták... Vagy ötszáz halott volt, az egyik katolikus papunk is ekkor halt meg. Ötvennégyben. A generálisok fölállították az asztalt, nagy pompában, mi meg az asztal másik felén. Megmondták, na, akkor letöltitek a többi időt is. Így csak ötvenhatban szabadultam.” Az 1934-es pártkongresszus 1966 küldöttéből 1108-at, az itt választott Központi Bizottság 139 tagjából 110-et kivégeztek néhány év leforgása alatt. 5. A hivatalos véleménytől (Sztálin véleménye) eltérni tilos volt. (Taps!!!) Működött a cenzúra. Az emberek mindennapjai átpolitizálttá váltak. A történelmet átírták, meghamisították. („Aki a múltat uralja, a jelent is, aki a jelent uralja, az a jövőt is.” – Orwell) 6. Egyház-és vallásellenesség, nyílt ateizmus jellemzi a rendszert. (Az ideológia valláspótlékként működik.) Sztálin személye az állami kultusz része lett (versek, dalok, könyvek, szobrok, ünnepségek… dicsőitették). 7. A sztálini röghöz kötés valósult meg, azaz csak állami engedéllyel lehetett elhagyni a lakóhelyet és tiltották a külföldre utazást is. A párt működésének alapja ugyanis az emberek tudatlanságának fenntartása volt. („A tudatlanság erő.” - Orwell) 8. Növelték a népiskolák számát. Visszaszorították az analfabétizmust. 9. A társadalomban egalitarista törekvések érvényesültek, de a pártelit (káderek) kiemelkedő színvonalon élt (hasonlóan, mint az általuk kritizált burzsoázia).  Új típusú társadalom „A régi család romjain fog megszületni a férfi és a nő közötti kapcsolatok új formája…., ami a kommunista társadalom két egyenrangú tagjának az együttélése lesz.” „ A gyermek nem a szülőké, hanem a társadalom tulajdona, amelyben született! „ Új lakóházakat kell építeni, de nem a burzsoázia bezárkózott magánházainak mintájára, hanem olyan házakat, amelyek megfelelnek az új társadalmi kapcsolatoknak; nincsenek külön konyhák, nincsen visszahúzódás, szükség van viszont közös termekkel és szalonokkal, lakóházi klubokkal, közös konyhákkal és mosodákkal felszerelt lakóházakra…” (Az élet tehát első sorban a közösségi terekben folyik, a magánszféra a lehető legszűkebb. Mindenki egyenlő – egalitarista törekvések, Ld.: Falanszter, 1984….)  Morozovok Pavel Trofimovics Morozov (oroszul: Павел Трофимович Морозов; 1918. november 14. – 1932. szeptember 3.), ismert becenevén Pavlik Morozov, a szovjet propaganda által példaképül állított gyermek mártír. Tizenhárom éves kisfiúként állítólag feljelentette édesapját a hatóságoknál, és ezért családja megölte őt. Az akkori szovjet értékrend szerint azonban az államhoz való hűség nagyobb érték, mint a családi szeretet, és a történet ezért egyfajta erkölcsi példázat szerepét kapta. Története kötelező olvasmány lett a szovjet iskolákban, valamint dalok, versek, színházi és opera előadások, és hat életrajzi könyv alapjául szolgáltak. A Morozov-kultusz gyermekek generációinak erkölcsi normáit befolyásolta. Történelemhamisít ás (retusálás)  Ukrajna (1932-33) „Láttam az 1932–1933-as éhínség pusztítását Ukrajnában: a rongyokba burkolt családok hordáit a vasútállomásokon, az asszonyokat, amint a fülke ablakához emelik éhező porontyaikat, akik pici lábaikkal, nagy sápadt fejükkel, felpuffadt hasukkal úgy néztek ki, mint spirituszos üvegből kiemelt embriók; az öregeket rongyos papucsokból kikandikáló, elfagyott lábujjakkal. Azt mondták, hogy ezek mind kulákok, akik ellenálltak a kollektivizálásnak.˝ Arthur Koestler „Éhínség söpört végig az országon. A falvakban egy levél sem maradt a bokrokon, mind megették az emberek. És nem maradt egyetlen kutya sem. Mindet megették.” „A szekér pedig haladt tovább az utcákon és gyűjtötte a hullákat. (...) Az unokatestvérem három gyermekét megették a szomszédok. Megették.” A sztálini diktatúra tudatosan kidolgozott terve szerint elkobozták az ukrán parasztok gabonáját és eladták külföldre valutáért. 1932. augusztus 7-én kiadták „a szocialista tulajdon védelméről” szóló törvényt, amely elrendelte, hogy a beszolgáltatási kvóták teljesítésénél nem lehetnek tekintettel semmire. Egy kalász letöréséért is halálbüntetést szabhattak ki, korra és nemre való tekintet nélkül. Az elégedetlenkedőket száműzték, az éhen halt milliók helyébe orosz és fehérorosz telepeseket hoztak. Megváltoztatták Ukrajna etnikai összetételét. Meg akarták törni az ukrán nemzet életerejét.  Ukrajna 1946–1947 A háború utáni években aszály és újabb elviselhetetlen terhet jelentő beszolgáltatási kötelezettségek nyomorították Ukrajna lakosságát. Ukrajnában újra éhínség tizedelte a falvak lakosait. „Először a beszolgáltatási kötelezettségeknek kellett eleget tenni, csak azután gondolhattunk magunkra. A beszolgáltatási kereteket nem annak alapján számították ki, mennyit vagyunk képesek megtermelni, hanem annak alapján, mennyit akarnak belőlünk kiverni. A keretszámok a kizsigerelést célozták. Tudtam, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen lesz. Levelek özöne érkezett hozzám. Egy szövetkezet vezetője például azt írta nekem: »Hruscsov elvtárs. Beszolgáltattuk, amit az állam előírt. Mindenünket odaadtuk. Nem maradt semmink. Biztosak vagyunk benne, hogy az állam és a párt nem fog megfeledkezni rólunk. Segíteni fog.«” Ahogy előre láttam, éhínség tört ki. Jelentéseket kaptam arról, hogy emberek halnak éhen. Aztán kannibalizmus kezdődött. Jelentették, hogy emberfejet és lábdarabokat találtak a Vasziliko hídnál Kijev mellett. A testet már megették. Sok hasonló eset volt. Kiricsenko Odessza megyei titkár számolt be arról, egy szövetkezetet ellenőrzött, hogy megállapítsa, hogyan képesek átvészelni a telet. »Szörnyű látvány fogadott. Láttam, amint az asszony az asztalon feldarabolja saját gyermeke tetemét.« »Manyecskát már megettük. Most lesózzuk Vanecskát. Egy darabig elég lesz.« El lehet ezt képzelni? Az az asszony megőrült az éhségtől, és lemészárolta a saját gyermekeit.” (Nyikita Szergejevics Hruscsov emlékirataiból) Eközben a Szovjetunió gabonát exportált Bulgáriába, Romániába, Csehszlovákiába és Lengyelországba. 1946-ben 282 ezer ember, 1947-ben 520 ezer ember halt éhen.  Külpolitika Az orosz (cári) birodalmi politikát követték. (A SZU-nak nagyhatalmi tényezővé kell válnia.) Ennek magvalósítására szolgált a III. Kommunista Internacionálé (Komintern), melynek központja Moszkva volt. Erőteljes (szovjet)nacionalizmus érvényesült. A nemzeti kisebbségekkel szemben felléptek. 1921- Rigai béke 1922-ben Németországgal egyeztek meg Rapallóban. Helyreállt a két ország közötti diplomáciai és gazdasági kapcsolat. Kitörtek a külpolitikai elszigeteltségből és kölcsönösen lemondtak az egymásnak fizetendő jóvátételről. 1934-ben a SZU a Népszövetség tagja lett. Kortársak véleménye