UN Security Council Role in International Peace and Security PDF
Document Details
Uploaded by AudibleNovaculite
Tags
Summary
This document examines the role of the UN Security Council in maintaining international peace and security. It details the council's powers and responsibilities, including peacekeeping operations, conflict prevention, and arms control.
Full Transcript
6. tétel AZ ENSZ BT JOGKÖRE, SZEREPE A NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉBEN Biztonsági Tanács: • A nemzetközi béke és biztonság fenntartásában a fő felelősséget a tagállamok a BT-re ruházzák • Hatásköre: o Békéltetés és vizsgálódás, de határozatai itt csak ajánlás jellegűek o Béke veszélyezt...
6. tétel AZ ENSZ BT JOGKÖRE, SZEREPE A NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉBEN Biztonsági Tanács: • A nemzetközi béke és biztonság fenntartásában a fő felelősséget a tagállamok a BT-re ruházzák • Hatásköre: o Békéltetés és vizsgálódás, de határozatai itt csak ajánlás jellegűek o Béke veszélyeztetése, megszegése, támadó cselekmények esetén cselekvés 3 módja: ▪ Ideiglenes rendszabályok alkalmazásának elrendelése ▪ Kényszerítő rendszabályok foganatosítása ▪ Fegyveres erők felhasználásával műveletek elrendelése o Egyéb területek, pl. ajánlás ENSZ-tagok felvételére, javaslat a főtitkár személyére, tervek kidolgozása a fegyverkezés szabályozására o A Biztonsági Tanács számos lépést foganatosíthat, ideértve az ENSZ békefenntartó műveletek megalakítását bármelyik régióban, ahol a békét veszély fenyegeti. Hatáskörei: • VI. fejezet szerinti hatáskörök – minden olyan helyzetet vagy viszályt megvizsgálhat, amely a nemzetek közt konfliktushoz vezethet, az összes érintett fél kérésére ajánlást hozhat • VII. fejezet (béke megszegése, veszélyeztetése, támadó cselekmények) o minősíti a helyzetet: megállapítja a béke megszegését vagy veszélyeztetését o felhívja a feleket, hogy ne súlyosítsák a helyzetet és üljenek tárgyalóasztalhoz o nem fegyveres szankciókat alkalmazhat: embargó, tagság felfüggesztése o fegyveres szankciókat alkalmazhat, illetve azokat a tagállamokra bízhatja – felhatalmazás ultima ratio jelleggel Az ENSZ béke érdekében tett különböző erőfeszítéseinek eszközei a konfliktus eltérő pontjain játszanak szerepet. Ennek ellenére a konfliktus-megelőzés, a béketeremtés, a békefenntartás, a békeépítés és a békekikényszerítés közötti határok egyre jobban elmosódtak. A békeműveletek ritkán korlátozódnak kizárólag egyfajta tevékenységre. Konfliktus-megelőzés és béketeremtés: • Az Egyesült Nemzetek a megelőző diplomácia és mediáció politikai eszközeit használva segíti a nemzeteket abban, hogy megelőzzék és békésen oldják meg a válságokat. • A civil politikai missziókat a nemzetek közötti és azokon belüli párbeszéd és együttműködés érdekében alkalmazzák a terepen, valamint annak érdekében, hogy • elősegítsék a megbékélést és a demokratikus kormányzást a háborúk utáni társadalmakban. Az ENSZ munkája közvetlenül hozzájárul a béke és konfliktus-megelőzés elősegítéséért tett erőfeszítéséhez a világon. Békefenntartás: • Az ENSZ békefenntartó műveleteit régen államok közötti tűzszünetek és béke megállapodások esetén vetették be, mint az első 1945-ben felállított békefenntartó missziót, az Izrael és arab szomszédjai közötti fegyverszüneti egyezmény felügyeletére létrehozott ENSZ Fegyverszünet Ellenőrző Szervezetét (UNTSO). • Manapság a békefenntartóktól gyakori elvárás, hogy aktív szerepet játszanak államokon belüli béketeremtő erőfeszítésekben és a békeépítő tevékenységekben (komplex többrétű békefenntartás ideértve a katonai, rendőri és civil elemeket, mint például az ENSZ dél-szudáni missiója, a UNMISS esetében). • A mai többrétű békefenntartó műveletek megkönnyítik a politikai folyamatokat, a civilek védelmét, segítenek a korábbi harcoló csapatok leszerelésében, lefegyverzésében és reintegrációjában. • Segédkeznek a választások megszervezésében, az emberi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a jogbiztonság helyreállításában. Az ENSZ-békefenntartás három alapelv mentén zajlik: 1. A felek egyetértése; 2. A pártatlanság; 3. A fegyveres erő használatától való tartózkodás, amely kizárólag önvédelemből és a mandátum védelme érdekében történhet. Az ENSZ békefenntartó műveletek használhatnak fegyveres erőt önmaguk, a mandátum és civilek védelmére, különösen olyan helyzetekben, ahol az állam nem képes a biztonság garantálására és a közrend fenntartására. Békeépítés: • Olyan erőfeszítésekre van szükség, amelyek erősítik egy ország konfliktusok menedzselésére irányuló nemzeti erőforrásait és a fenntartható béke és fejlődés megalapozására irányuló erőfeszítéseit a konfliktus kirobbanása kockázatainak csökkentése érdekében. • Háború szaggatta társadalmakban a tartós béke építése a globális béke és biztonság legnehezebb kihívásai közé tartozik. Az ENSZ 2005-ben létrehozta a Békeépítő Bizottságot a békeépítés kihívásainak jobb feltérképezése és megoldása érdekében. Leszerelés: • Az ENSZ a létrejötte óta a nemzetközi béke és biztonság fenntartása központi elemének tekinti a multilaterális leszerelésre és fegyverkorlátozásra irányuló célokat. • • Ezek a célok magukban foglalják a nukleáris fegyverek csökkentését és leszerelését, a vegyi és biológiai fegyverek megsemmisítését és tilalmát, valamint a taposóaknák és kézi-, valamint könnyűfegyverek terjedésének megállítását. E célokat számos ENSZ egyezmény szolgálja. A vonatkozó multilaterális egyezmények közül a legáltalánosabb a Nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló ENSZ egyezmény, amely 1970-ben lépett hatályba. Nők, béke és biztonság: • A Biztonsági Tanács elismerte a nők, béke és biztonság kérdéséről szóló 1325. számú határozatával, hogy a nők szempontjainak figyelembe vétele a vonatkozó döntéshozatal során erősíti a fenntartható béke kialakítását. • A határozat részletesen kitér a nők helyzetére a fegyveres konfliktusok során és felhív a nők részvételére a konfliktus-megoldásra irányuló döntéshozatal és békeépítés minden szintjén. Terrorizmus elleni küzdelem: • A terrorizmus elleni harc minden ország érdeke és évtizedek óta folyamatosan az ENSZ napirendjén szerepel. • A terrorizmus elleni küzdelem globális stratégiája 2006 szeptemberében született meg, először elérve azt, hogy az összes tagállam egyetértett egy közös stratégiai és műveleti keretrendszerben a terrorizmus elleni fellépés érdekében. • A stratégia egy akcióterv alapját képezi, amely a terrorizmus elterjedését segítő körülmények elleni, a megelőző jellegű, a nemzeti erőforrásokat és az ENSZ szerepét erősítő, valamint az emberi jogok figyelembevételét elősegítő lépéseket tartalmaz. Szervezett bűnözés: • A nemzetközi szervezett bűnözés sokféle formában jelenik meg, beleértve a kábítószer, fegyver- és emberkereskedelmet, valamint a pénzmosást és korrupciót. • Manapság a szervezett bűnözés sokoldalúvá, globálissá és óriási mértékűvé vált, amely fenyegetést jelent a békére és biztonságra nézve. NYUGAT-EURÓPA AZ 1950-ES ÉS 1960-AS ÉVEKBEN, A BÉCSI SZERZŐDÉS Nyugat-Európa gazdasági teljesítménye: • óriási gazdasági eredmények • 5%-os évi növekedés • gyors életszínvonal növekedés • Marshall-segély a kezdő lökés, NY-EU érdeme a lendület megtartása: műszaki modernizáció, képzett humán tőke • külkereskedelem fontossága • európai jóléti állam modelljének születése: jelentős állami beavatkozás, szociális háló • többnyire stabil kormányzatok, konszolidált belpolitika viszonyok – kivéve Olaszország és Franciaország • kérdés: Montánunió szerepe ebben mekkora? Nehéz eldönteni Biztonságpolitikai integráció kísérlete: • koreai háború hatása – egy kettéosztott ország két féle között zajlott – Németország! • felmerül NSZK újrafegyverkezésének a kérdése o csak 5 éve győzték le a náci Németországot o de luxus kihagyni NY-EU védelméből Európa legnagyobb ipari potenciálját o NY-EU fegyverkezik, de nem bírják • ET-terv (francia javaslat) o közös európai hadügyminisztérium alatt álló hadsereg azonnali megteremtése + USA, Canada részvétele – vezetője: Churchill o kérdés: részt vegyenek-e a németek? o Churchill javaslatára: igen, betagolva az európai hadseregbe • 1950. szept.: hivatalos USA javaslat az NSZK felfegyverkezésére – a NATO keretében 10 német hadosztály felállítása USA parancsnokság alatt – britek támogatják, Fro., nem • Fro észlelte: angolszászok eldöntötték a német felfegyverkezést – közben a vietnámi háborúba bonyolódva még inkább féltek, hogy NY-EU-i kontinentális vezető szerepük is oda lesz – válaszuk újra az előremenekülés Pleven-terv: • René Pleven fr. miniszterelnök előterjesztése o közös európai hadsereg felállítása közös parancsnoksággal, költségvetéssel, közös európai hadügyminiszter irányításával o a közös csapatok vegyes nemzetiségű egységek lennének o megmaradnak a saját hadseregek is, kivéve németek – ők csak a közös haderőbe adnának katonának o tárgyalások a Montánunió létrehozása után rögtön kezdődjenek el • angolszász reakciók o brit vélemény: szupranacionális gyengítené a NATO-t, Anglia ezért nem vesz részt, pedig az európai hadsereggel elvben támogató Churchill ismét a kormányfő o USA: megosztott, Eisenhower támogatja (USA európai erőinek főparancsnoka, későbbi elnök), külügyminiszter nem (NATO, USA jelentősége csökkenne NYEU védelmében) Európai Védelmi Közösség: • 1952. május 26.: bonni ún. Németország szerződés aláírása (Fro, USA, NB), NSZK megszállása megszűnik, szuverenitás helyreáll • Nyugat csak az NSZK-t ismeri el Németországnak nem ismerik el az NDK-t, az 1950es NDK-lengyel határszerződést az Odera-Neisse határról (SZK sem: Hallsteindoktrína) • Bonni szerződés életbe lépése EVK-szerződés ratifikációja után Másnap, május 27.: EVK-szerződés aláírása 6 tagállam: NSZK, Fro., Olaszo., Benelux, EVK szervezete: ESZAK a minta • Közös Védelmi Bizottság – főparancsnokság • Miniszterek Tanácsa • Közgyűlés – tanácsadó • Bíróság Európai Politikai Közösség terve: De: a katonai együttműködés politikai irányítást, egyeztetést igényel • Adenauer: egységes európai külpolitika nélkül nincs értelme európai hadseregnek • hatás: 1952. szeptember.: de Gasperi (olasz ker. dem. pol) terve: Európai Politikai Közösség • Montánunió intézményeinek felváltása o kétkamrás parlament (közvetlenül választott alsóház, közvetetten választott szenátus) o végrehajtó tanács o tagállami miniszterekből álló tanács o bíróság • elképzelés: EVK-val együtt lépjen életbe • de: aláírásig sem jutott el, mert az EVK ratifikációja elakadt o csak 3 ratifikáció jött össze gond nélkül (Benelux) o NSZK csak óriási belpolitikai árán ratifikálta Biztonságpolitika Ny-Európában: Európai védelmi közösség és az EPK kudarca: • 4 ratifikáció megvolt, kezdeményező Fro.-n múlt EVK létrejötte (Olo. kivárt) • Fro.: elhúzódó ratifikációs vita o hiába ösztönzik a többiek és az USA o belpolitikai válság: Dreyfus-ügy leghevesebb politikai hiba • • • ellenzők érvei: o Fro elvesztené hadserege fölötti irányítását, csorbulna a nemzeti szuverenitás o szó sem lehet a németek újra fegyverkezéséről o hidegháborús enyhülés miatt fölösleges o EVK amerikai hegemónia eszköz lenne o szélsőséges érvek: EVK-val a francia hadsereg, sőt Fro is megsemmisülne nemzetgyűlési szavazás: 264:319 arányában ellene o Adenauer: ez „Európa fekete napja” következmény: o EVK nem lépett hatályba, megbukott o Bonni Szerződés sem lépett életbe, NSZK védelmének kérdése nyitott maradt o Európai Politikai Közösség terve is ad acta került Az NSZK bevonása a NATO-ba: • ny-európai biztonságpolitikai összefogás akarata megmarad, + a német kérdés is megoldható, ezért gyorsan új megoldást kerestek • brit javaslat o NSZK-t vegyék fel a NATO-ba o legyen valamilyen eu-i regionális védelem is az észak-atlanti mellett: brüsszeli szerződéshez csatlakozzon Olo és No. • NATO és EGK-tagok párizsi szerződése – 22 megállapodás 4 témában: 1. Saar-vidék ügyének rendezése: francia-német kétoldalú megegyezés • népszavazás lesz a térség statusáról • ’55. okt. 23-án helyi népszavazás: 96%-os többség NSZK-hoz tartozás mellett (speciális európai status – önállóság vagy Fro helyett) • ’56. okt. 27.: francia-német egyezmény a Saar-vidék rendezéséről • ’57. január 1-jén az NSZK 11. tartománya lett – „kis-újraegyesítés” megvalósult az NSZK integritása 2. Deutschland Vertrag: négyhatalmi megállapodás az NSZK státusáról • békeszerződés-pótló (lényegében a bonni keretszerődés életbe lépése • megszállás vége, NSZK egyenjogúsága, vissza/megkapja szuverenitását • NSZK fegyverkezhet, 12 hadosztálya lesz + 75 ezres légierő, 25 ezres haditengerészet 3. Brüsszeli szerződés kibővítése – NY-Európai Unió (WEU (West European Union) • kikerül a német agresszió említése a szövegből • Tag NSZK és Olo is • laza kormányközi együttműködés marad • székhely: London • • fő szerv a Miniszterek Tanácsa: külügyminiszterekből minden katonai kérdésben a NATO árnyékában, német NATO-tagság után lényegében feleslegessé vált 4. NSZK csatlakozzon a NATO-hoz • Bundewehr: nem lehet atomfegyvere, teljesen a NATO irányítása alá kerül • amerikai és brit NATO-csapatok maradnak az ország területén • NSZK biztonságpolitikai integrációja megvalósult – de ellenőrizhető maradt! • általános hadkötelezettség, hamarosan NY-EU legerősebb hadserege o ezzel lezárult a nyugatnémet kérdés, és NY-EU politikai/katonai konszolidációja • NSZK rehabilitálásának része: 3.5 md DM jóvátétel Izraelnek a náci bűnökért Varsói szerződés megalakítása: • Moszkva gátolni próbálja NSZK nyugati integrációját • szocialista tábor nyilatkozata, ellenlépések, ha a párizsi szerződéseket NY ratifikálja • SZU bejelenti No-val a hadiállapot megszűntetése- mosolydiplomácia? • jönnek a retorziók o SZU felmondja a 42-es angol-szovjet, 44-es francia-szovjet szövetségi szerződéseke o VSZ megkötése • VSZ: csereeszköznek szánták, feloszlatnák a NATO-ért cserébe o multilat. integrált katonai-védelmi szervezet, 20 évre o tagok: SZU, és Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Leo., Mo., Rom., (NDK) o NATO-hoz hasonló kollektív védelmi klauzula külső támadás esetén o szovjetetek eszköze a szocialista tömbből kiválás ellen – o politikai fő szerve: Politikai Tanácskozó Testület o katonai fő szerve: egyesít fegyveres erők parancsnoksága, élén szovjet tábornok ▪ békeidőben neki alárendelve az NDK hadserege és a tagoknál állomásozó szovjet haderők (NDK, Mo., Rom., Lo., Csehszlovákia) o új jogi alap a szovjet csapatok Mo-n és Romániában maradásához o csapatállomásozási egyezmények o teljes szovjet dominancia, VSZ politika, katonai stratégia = SZU politika, katona politika • Az enyhülés, a détente csúcséve: 1955 Ny-EU-i integráció: Római szerződések: • hidegháború, a kontinens megosztottsága még nem kellő kényszer a politikai integráció • Spaak-memorandum, Béyen-terv gazdasági integrációra kell törekedni – legyen vámunió és atomenergiában együttműködés • 6 küm. messinai konferenciája dönt a gazdasági integráció tovább fejlesztéséről • Spaak-jelentés, majd kormányközi konferencia (Angliát nem érdekli) • • katalizálja: szuezi-válság (főleg Fro-t), magyar válság ünnepélyes aláírás: 1957. márc. 25. Róma, Capitolium, ÉSZAK 6 állama vesz részt o 2 szerződés: EGK (Európai Gazdasági Közösség), EURATOM (Európai Atomenergia Közösség) A második berlini válság: • Két EU között a politikai, társadalmi, gazdasági különbség legélesebben Berlinben érezhető • 50-es évek közepétől kb. 200 ezer keletnémet disszidált keresztül, már napi 2 ezer fő NY –Berlin léte NDK-t és a SZU-t is zavarta • SZU-t zavarja még: NSZK NATO-tagsága, nyugati integrációja • Hruscsov ultimátuma o legyen vége Berlin négyhatalmi statusának, legyen szabadváros, NY-BerlinNSZK kapcsolata szűnjön meg, különben a Berlin fölötti ellenőrzés jogát átadja NDK-nak kínos lenne NY-nak: NY-Berlini nyugati tisztviselőknek NDK-val kellene együttműködnie, ez NDK közvetett elismerése lenne (de Hallstein-doktrína!) o 6 hónapos határidőt ad • Hruscsov egyszer az USA fájós pontjának nevezte NY-Berlint, ahol a SZU bármikor kellemetlen válságot provokálhat ki • Hruscsov német békeszerződés-javaslata: Berlin demilitarizált, szabad város, két külön békeszerződés a két német állammal, a kettő együtt fegyvermentes övezet legyen A válság csillapulni látszik: • Ny álláspontja kezdetbe nem egységes, bizonytalanok o Eisenhower: az USA ultimátummal nem kényszeríthető tárgyalásokra o Anglia: nagyhatalmi csúcstalálkozót javasol o NSZK: cél a német egység, nem szabad emiatt engedményeket tenni o végül közös állápont: békeszerződés csak az egységes német állammal lehetséges, ott megtartott szabadválasztások után, de tárgyalásokat javasolnak a SZU-nak • amerikai-szovjet és négyhatalmi tárgyalássorozat is elkezdődik: o Mikojan min.elnök-helyettes Amerikában/Nixon alelnök viszonozta o Genfben négyhatalmi külügyminiszteri találkozó o eredmény csak egy van: SZU eltekint az ultimátumtól, elfelejtődik • Hruscsov két hétig az USA-ban, mosolydiplomácia, csúcstalálkozó Eisenhowerrel (Ő volt az első szovjet vezető az USA-ban) o Eisenhower: az USA nem akar örökre NY-Berlinben maradni, belemegy, hogy 1960 májusában Berlinről legyen négyhatalmi csúcstalálkozó • Hruscsov de Gaulle-nál, aki ekkor már konfliktusban áll az USA-val A berlini fal: • Kennedy-Hruscsov csúcstalálkozó Bécsben a berlini kérdésről • • • • o nincs gyakorlati eredmény, feszült légkör o Hruscsov fenyegetőzik, próbálja megijeszteni a fiatal kezdő elnököt o USA nem enged: ny-i hatalmaknak joguk van NY-Berlinben lenni, az NDK és SZU sem változtathatja meg egyoldalúan Berlin statusát és nem teheti KBerlint az NDK fővárosának Kennedy júliusi rádióbeszéde: NY-Berlin elleni szovjet akciók háborúhoz fognak vezetni 61. aug. 13.: éjszaka szögesdrót a két Berlin közti határra, majd megépül a 3-4 m magas fal, a városon belül 46 km, összesen 150 km fő és hivatalosan be nem vallott ok a menekültáradat megakadályozása NY reakciók: o nyugaton tudomásul veszik, nem akadályozzák a fal építését, inaktívak o hivatalos indok: a Fal K-Berlin területén épül, s az NDK-nak joga van bármit építeni a saját területén o sok NY-i eddig sem értette, miért nem szünteti meg vhogy a kivándorlást az NDK o USA némileg meg is könnyebbült – egy válsággóccal, háborús okkal kevesebb o Kennedy: „egy fal nem valami kellemes megoldás, de mégis jobb, int egy háború” Berlini válság következményei: • EU és no megosztottságának szimbóluma lesz a fal • világos lett, hogy a szocializmus politikailag, gazdaságilag nem versenyképes csak a fegyverkezésben • sajátos kompromisszum o a keleti blokknak jobb lett volna Berlin egyesítése, Ny-Berlinbeolvasztása, a nyi jelenlét ottani felszámolása. Ez azonban háború nélkül nem ment volna o NY, USA a fal miatt nem vállalt háborús kockázatot, elfogadta ezt a furcsa megoldást o Kennedy NY-berlini beszéde: Ich bin ein Berliner o NY-Berlin a szabadság szimbóluma, K-Berlin a szolgaságé A 60-as évek NY-EU-i politikájának meghatározója: De Guelle: • Fro: 50-es évek: politikai válságok, kormánybukások – gyarmati krízisek, Vietnám, Szuez, Algéria • 58. ősz: új alkotmány, V. köztársaság, félelnöki rendszer, stabilizálódó belpolitika, kormányzás • államfő: Charles De Guelle o célja: a francia nemzet dicsőségének a „grandeur”, „la grand nation” visszaállítása o önálló és erős Fro-t akar, visszaszerezni az elveszetett meghatározó nagyhatalmi pozíciót • felszámolja a gyarmatbirodalmat (kénytelen) o 60-ban bő tucat gyarmata lesz független o 62, eviani szerződés: Algéria szuverén állam A brit EGK-csatlakozás és De Guelle: • 61. júl.: Felvételt kérnek az EGK-ba. Mi a fordulat oka? • Gazdasági fordulat: szerény brit gazdasági teljesítmény • EGK-tényezői: EGK-gazdasági sikereket ér el, jól működik o De Guelle kormányközi hozzászólása közelíti a Közösséget az angol elképzeléshez • külpolitikai fordulat: Anglia világpolitikai befolyása, szerepe csökken o nemzetközösség szétesőben – Dlé-Afrika kilép o Kennedy támogatja-sürgeti a brit csatlakozás gondolatát • Anglia: belátja, hogy már nem világhatalom, NY-EU-ra utalt • brit belső viták a csatlakozásról: o angol politikában nincs egyetértés, nagy viták – féltik a szuverenitást o Macmillan: kizárólag azdasági, kereskedelmi ügy a csatlakozás. Szükséges rossz lépés, ami a brit hatalom fennmaradásához kell o kormányzó toryk egy része is ellenzi, ellenzéki Munkáspárt nem akarja o lakosság jelentős része is euroszkeptikus • angol gazdasághoz, politikához kötődő 3 másik állam is csatlakozna (Írország, Dánia, Norvégia) NY-EU gazdasági fejlődése: • példátlan nagy ütemű, hosszú ideig tartó egyenlete növekedés o gazdasági növekedés rátái a II. vh után „történelmi” csúcson o átlagos NY-EU-i GDP növekedés 5,5%, egy főre eső 4,4% o 70-ben az egy főre jutó GDP 2,5x akkora, mint 50-ben o EU világgazdasági pozíciója erősödik, századforduló óta először Világ összipari termeléséből 39%-ról 48%-ra (több, mint USA) o 1 főre eső jövedelem 25 év alatt annyival nőtt, mint előtte 150 év alatt • további néhány érdekesebb adat országos bontásban o NSZK háromszor is évi 1% fölötti növekedési ráta o mezőny leggyengébbje, Anglia 2,5% jobb, mint 1850-ben bármikor o 50-es évek 1. helyezettje: NSZK (Wirtschaftswunder, de Japán jobb) o 60-as évek: legjobb Olaszo. és Fro. • magyarázatok a fejlődésre: o nincs vám, egymással kereskednek (fejlettek egymás közti kereskedelme legelőnyösebb) o radikálisan csökkentek a fegyverkezési kiadások o pszichológiai: elszántság az újjáépítésre o régi struktúrák összeomlása ösztönzi az innovációt, infrastruktúra megújítását o szaktudás, humán tőke erős – modern ipari szektorok, húzóágazatok fejlődnek elsősorban o Montánunió, majd EGK létrejöttének pozitív hatásai ▪ hatok közötti kereskedelem 4x-re nőtt, GDP-jük 63%-kal ▪ 60-as évek világ legerősebb kereskedelmi nagyhatalma, exportőre Gazdaságpolitika, jóléti államiság: • vegyes gazdasági modell – keynesiánus gazdaságpolitika o állam, magángazdaság, szakszervezetek hármas kapcsolata – neokorporatizmus • jóléti állam o fokozott állami beavatkozás, redisztribúció, szociális juttatások, jóléti politikát egész rendszere, a gazdaság fokozott szabályozása o kiterjedt segítségnyújtási kötelesség polgárai iránt o 50-es, 60-as évek világgazdasági konjunktúrája szilárd alapot biztosít • alapelvei 1. szabadság, egyenlőség egyformán hangsúlyos, a kettő együtt is megvalósítható 2. szociális jogok egyenrangúak a politikai jogokkal. De hogyan érvényesíthető? 3. dekommodifikáció: szolgáltatások nem piaci úton, fizetés nélkül kapni (oktatás, e.ügy) 4. A juttatások megszerzésének módja univerzális és nem szelektív • már az 50-es évek végén NY-EU 4x többet költ a szociális bizottságra, mint a 30-as években: o svédek 6x, franciák 7x, olaszok 14x A nyugatnémet Ostpolitik: • 1966-ban bomlik a CDU/CSU-FDP koalíció, helyette ideiglenesen nagykoalíció (CDU/CSU-SPD) kancellár Kiesinger (CDU) külügyminiszter Willy Brandt (SPD) • Külpolitikában csekély változás, egy fejlemény: diplomáciai kapcsolatok Romániával (Ceasusescu különutasan külpolitizál) ami a Hallstein-doktrína megszegése, de kivétel • Igazi változás 1969-től szociáldemokrata kormány (FDP-vel) Brandt a kancellár • Fordulat: új keleti politika az NDK, a SZU és a többi európai szocialista ország felé o Nyitás, tárgyalások, engedmények, egyezmények o reálpolitika – lényegében a status quo elfogadását jelenti, legálisnak (de nem legitimnek) tekinti a szocialista ország kormányait • Ostpolitik szerződéseinek 3 csúcspontja o szerződések a SZU-val és a többi kelet-európai szocialista országgal o Szerződések az NDK-val o Berlinre vonatkozó szerződések 1969. évi Bécsi egyezmény a szerződések jogáról: ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága: 1969. évi Bécsi egyezmény a szerződések jogáról - csak az államok által írásban kötött szerződésekre hatályos • Nem terjed ki: o Háború idején a szerződések sorsára o A szóbeli szerződésekre o Más jogalanyok szerződéseire o Az államutódlási kérdésekre o Szankciók kérdése, szerződésszegés csak szűk körben A nemzetközi szerződés fogalma: „a) a „szerződés” államok között írásban kötött és a nemzetközi jog által szabályozott megállapodást jelent, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen, kettő vagy több, egymással kapcsolatos okmányba foglalták- e azt és függetlenül a megállapodás sajátos megnevezésétől;” A szerződések előkészítése: • A legtöbb szerződés kétoldalú • Mindkét fél szabad beleegyezésével születhet • Többoldalú szerződések szövege o Nemzetközi Jogi Bizottság szövegtervezete o vagy a felek maguk készítik elő • gyakrabban nemzetközi testület vagy szervezet alakítja ki o részesek konferenciája Meghatalmazás és jogosultság a képviseletre: • Előzetes tárgyalás o meghatalmazottak ülnek az asztalhoz o van-e szerződéskötési szándék • Az 1969. évi bécsi egyezmény 7. cikke: o az államfő, a kormányfő és a külügyminiszter: meghatalmazás felmutatása nélkül fogalmazhat meg szerződést és ismerheti el azt az államra nézve kötelezőnek o a diplomáciai képviseletek vezetői, a nemzetközi szervezetekhez akkreditált vagy konferenciára küldött képviselők: jogkörük korlátozottabb: a szöveg megfogalmazásában, elfogadásában vehetnek részt, DE jogi kötelezettséget formális meghatalmazás nélkül NEM vállalhatnak, megbízólevéllel o mindenki más meghatalmazással kell bírjon (írásban, mire terjed ki) A kötelezőként elismerés módjai: • Amellyel az állam a szerződés kötelező erejét magára vállalja • A szerződés hatálybalépésének feltétele • Gyakori: aláírás, jóváhagyás vagy ratifikáció (megerősítés) formájában vagy a bécsi egyezmény szerinti okiratcsere • A tárgyalásokban részt nem vevő állam csatlakozásával fejezi ki • Aláírás, ha a szerződés nem kívánja a megerősítő aktust • Jóváhagyás alacsonyabb szintű döntés a korábban aláírt • szerződés hatályáról • Ratifikáció a legmagasabb szintű megerősítés A TÁRGYALÁSOK ÉS TÁRGYALÓK TÍPUSAI, TÁRGYALÁSI STRATÉGIÁK Tárgyalás fogalma: Minden olyan két vagy ennél több résztvevő között létrejövő kommunikációt tárgyalásnak nevezünk, amelynek célja: • a másik fél meggyőzése • befolyásolása • valamilyen állítás bizonyítása • vagy éppen a partner állításainak megcáfolása • a saját vélemény megvédése • egy adott témában történő megállapodás létrehozása. A tárgyalás során az egyik fél általában fölsorakoztatja javaslatait, kívánságait, ezt a másik fél rendszerint értékeli, mérlegeli, majd elmondja ellenérveit, ellenáll vagy engedményeket tesz. A jó tárgyalás során a felek között mindannyiuk számára elfogadható megállapodás születik. A tárgyalások típusai: 1. Közös megegyezésen alapuló (win-win) tárgyalás: • a felek olyan megoldásra szeretnének jutni, amely mindkettejük számára kedvező • addig tesznek egymásnak javaslatokat míg egy olyan nem születik, amelyben mindketten hajlandóak megegyezni • mindkét fél a későbbi újabb üzleti együttműködésben reménykedik 2. Egyéni sikeren alapuló tárgyalás: • ebben az esetben nem a közös előny cél, hanem az egyik fél számára hozható legjobb döntés • mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, a termék eladása a cél • ebben az esetben a későbbi újabb együttműködés nem fő szempont 3. Win-lose tárgyalás: • szerződésből fakadó jogviták esetén gyakori • a felek ellenfélként tekintenek egymásra • mindkét félnek a vita megnyerése a célja A tárgyalók típusai: 1. Kreatív tárgyaló: • közös megegyezés a cél • elfogadja az ajánlatokat • könnyű vele tárgyalni 2. Független tárgyaló: • közös nyereség a cél (win-win) • olyan közös megegyezésre próbálnak jutni a felek, amely mindkettejük számára kedvező • fegyelmezett 3. Harcos: • win-lose a cél • úgy tárgyal, hogy ő jöjjön ki belőle nyertesként • nehéz vele tárgyalni Tárgyalási stratégiák: • fontos ismerni a másik fél érdekeit és hogy melyik mennyire fontos neki • készítsünk jegyzeteket arról, amit a másik fél mond • próbáljuk meg az érdekeket nem egyenként, hanem csomagban értelmezni és az ajánlatot is így vizsgálni • az üzletelés során fontos, hogy felkészültek legyünk, egészben lássuk a dolgokat és konstruktívan o jó, ha készítünk egy listát az alapvető feltételekről és az engedményekről, amiket hajlandóak vagyunk megadni a másik félnek • próbáljunk meg fairek és kooperatívak lenni a másik féllel szemben • így sokkal könnyebben juthatunk közös nevezőre, mintha mindkét fél csak a saját érdekeit nézné Ha nagy különbségek vannak a felek közt 3 lehetőség van: 1. elfogadni 2. elutasítani 3. új ajánlatot tenni Ha a folytatás mellett döntünk: • tehetünk új ajánlatot • várhatunk új ajánlatra a másik féltől • alkudozni kezdetünk • megváltoztathatjuk az üzletet (pl.: harmadik fél bevonásával) 1. A problémamegoldó stratégia: • lényege a két fél törekvéseinek összeegyeztetése. Alkalmazható megoldások: • Megnövelni az elosztandó „tortát’, a tárgyalás lehetséges elınyeit, s ezzel találni módot az eddig korlátozottan rendelkezésre álló erıforrások egyenlıbb elosztására. • Költségek csökkentése úgy, hogy az egyik fél megkapja követelését, a másiknak viszont az elvártnál olcsóbb megoldással lehet ezt az igényt kielégítenie. • • Kölcsönös engedmények kisebb jelentıségő kérdésekben. Teljesen új megoldást dolgoznak ki a megegyezésre. 2. Konfliktusteremtő tárgyalási stratégia: • a résztvevők úgy kívánják megoldani a tárgyalási konfliktust, hogy a másik felet a saját érdekét szolgáló alternatíva elfogadásáról próbálják meggyőzni. • Ebben a stratégiában a rábeszélésnek kiemelt szerepe van. • Része a nyomásgyakorlás az ún. pozíciós alku, mely a reméltnél lényegesen magasabb követelésre, elkötelezettségre épül, s azt szeretné a másikkal elhitetni, hogy a vázolt megoldás az ő legjobb érdeke. • Ilyenkor alkalmazzák a fenyegetést, a tárgyalás megszakítását, a kompromisszumra való képtelenséget. • Veszélyes ez a megközelítés, mert az egyik fél kemény reakcióira a másik hasonló módon és eszközökkel válaszolhat, de az is lehet, hogy megtörik, s enged. • Az is előfordulhat, hogy ésszerő megállapodásokkal záruló tárgyalások egy kezdeti szakaszában konfliktusteremtı fázison mennek át, amelyet azután problémamegoldó stratégia követ, akár azért is, mert a felek belátják nyitó álláspontjuk tarthatatlanságát. 3. Az elsőbbségadó stratégia: • Alkalmazásánál a tárgyaló enged a tárgyalást meghatározó értékekbıl és célokból azért, hogy így kerülje el a másik fél túlzó követeléseit. • E stratégia gyakran jelenik meg csökkentett aspiráció (törekvés) formájában. • Ez a stratégia kiszámítható mővelet, mely a tárgyaló számára akkor előnyös, ha a tárgyalásnak nem volt túlságosan nagy a tétje, viszont a megállapodás sürgetı. • Kisebb fokú előnynyújtás elısegítheti a problémamegoldó stratégiára való áttérést is, mivel gesztusunkkal kifejezzük készségünket az egymáshoz közelálló lehetséges megoldás körvonalazására. • Veszélye e stratégiának, hogy engedményünket a másik fél egyáltalán nem értékeli, viszonozza, s így ő nyer többet, vagy a lehetségesnél rosszabb kompromisszum születik. • A helyes magatartás ennél a stratégiánál, ha az engedménnyel óvatosan közelítik azt a pontot, ahol már az egyezkedés megindul, sajnos azonban azt csak a gyakorlat dönti el, hogy mikor és hol van ez a pont. 4. A tétlenség, mint stratégia: • időpazarló, s akár a tárgyalások megszakításához is vezethet, ezért nem ajánlatos alkalmazni (feltéve, ha éppen nem ez volt a célunk).