Eukarióta sejtek - 2. előadás PDF
Document Details
Uploaded by NiftyCornet
UMF "Iuliu Hațieganu"
Tags
Summary
Ez a dokumentum egy előadás anyaga, amely az eukarióta sejtek felépítését és működését tárgyalja. Kiemelt témakör a sejtmembrán, melynek szerkezetét, modelljeit és típusait mutatja be. Alapvető biológiai ismereteket nyújt a témában.
Full Transcript
A eukarióta sejt valódi sejtmaggal, gazdag belső membránstruktúrával (sejtorganellumokkal) és belső vázzal rendelkezik Az eukarióta sejt (növényi, állati, gomba) Kialakulás, általánosságok Sejtmembrán (I) Az eukarióta sejt kialakulása az eukarióta sejt ma Az eu...
A eukarióta sejt valódi sejtmaggal, gazdag belső membránstruktúrával (sejtorganellumokkal) és belső vázzal rendelkezik Az eukarióta sejt (növényi, állati, gomba) Kialakulás, általánosságok Sejtmembrán (I) Az eukarióta sejt kialakulása az eukarióta sejt ma Az eukarióta sejt kialakulása archezoa hipotézis: az eukarióta sejt őse egy DNS genommal Sejtmembrán rendelkező archeobaktérium lehetett az ős- prokarióta – DNS 3 milliárd évvel ezelőtt Citoplazma Az eukarióta sejt kialakulása a sejtmembrán betüremkedése Sejtmembrán a sejtmembrán betüremkedése DNS Citoplazma Az eukarióta sejt kialakulása a sejtmag kialakulása a maghártyát a citoplazma- Magmembrán Sejtmembrán membránján befűződése eredményezte a lefűződött membrán magában foglalta a DNS-t, Sejtmag DNS mely így elkülönült a sejt többi részétől Citoplazma Az eukarióta sejt kialakulása az endoplazmás retikulum (ER) és a Golgi készülék kialakulása Magmembrán Sejtmembrán (hasonlóan a sejtmaghoz) a citoplazma membrán Sejtmag DNS befűződésével Citoplazma Az eukarióta sejt kialakulása a mitokondrium kialakulása aerob aerob Prokarióta Prokarióta endoszimbiózis elmélete egy ősi eukarióta sejt bekebelezett egy aerob baktériumot, ez szimbiózisban maradt a sejttel átvette a sejtben az energiaszolgáltató funkciót = mitokondrium a DNS-ének nagy részét elveszítette Mitokondrium A mitokondrium saját prokarióta-szerű riboszómákkal rendelkezik, DNS-ének szerkezete is a prokariótákéhoz hasonlít (szabályozó régiók felépítése, nincsenek intronok*, stb). kettős membránnal rendelkezik: a belső baktériumszerű, a külső eukarióta eredetű Az eukarióta sejt általános jellemzői kívülről a sejtmembrán borítja sejtmagja (nukleusz) van, melyet egy kétrétegű magmembrán választ el a citoplazmától genetikai anyaga igen komplex módon csomagolt a kromatin = a lineáris DNS és az ahhoz kötődő fehérjékből (hisztonok) álló komplexum a sejtmagvacska (nukleólusz)(egy vagy több)- a riboszómális RNS-ek szintézisének helye membránokkal határolt sejtorganellumokkal rendelkezik = kompartimentalizáció belső váza (citoszkeletonja) van, ami a sejtnek alakot biztosít, a mozgás képességet adja, az organellumok elhelyezkedését és mozgatását biztosítja a transzkripció színtere a sejtmag, míg a fehérje szintézisre a citoplazmában kerül sor A sejtmembrán Szerkezete Feladatai Az eukarióta sejt membránjai 1. a plazmamembrán 2. a magmembrán (külső és belső) 3. az ER és Golgi-apparátus (+ vezikulumok) membránjai 4. a mitokondrium membránja (külső és belső) 5. a peroxiszómák és lizószómák membránja Az eukarióta sejt membránjai a plazmamembrán és a sejtalkotók membránrendszerének alapfelépítése és műkődési alapelve azonos = biológiai membránok egér májsejtek egy részlete a piros nyilak mutatják két szomszédos sejt egymásnak simuló plazmamembránját, jobbra és balra az endoplazmatikus retikulum ciszternái láthatók Membrán-modellek A folyékony mozaik membrán modell a sejtmembrán kettős foszfolipid rétegből és az abba beékelődő proteinekből áll a membrán nem merev képződmény, hanem többirányú mozgás figyelhető meg a lemez síkjában (folyékony) a fehérje molekulák megszakítják a lipid réteg „egyhangúságát” (mozaikos) A sejtmembrán szerkezete alapszerkezetét egy lipid molekulákból álló kettős réteg (lipid bilayer) alkotja, amelyben különféle fehérje természetű molekulák helyezkednek el ezekhez esetenként oligoszacharid (szénhidrát) molekulák kapcsolódnak (glikolipid, glikoprotein) A sejtmembrán szerkezetének vizsgálata: a folyékony nitrogénnel lehűtött preparátumot eltörik. FAGYASZTVA TŐRÉS A sejtmembrán szerkezete: építőkövek minden biológiai membrán alapvetően 3 komponensből áll: lipidekből (foszfolipid, koleszterin, glikolipid) fehérjékből (perifériás/integrált) szénhidrátokból (glikoproteinek, glikolipidek) átlagosan: 40-60% lipid, 40-50% fehérje, 2-3% szénhidrát a lipidek és fehérjék részaránya a sejtorganellumok, sejttípusok membránjában változó Egyes biológiai membránok összetétele a lipidek és fehérjék részaránya a sejtorganellumok, sejttípusok membránjában változó Mitokondrium belső membránja Membránlipidek foszfolipidek (foszfogliceridek, szfingolipidek) glikolipidek (cerebrozidok, gangliozidok) szteroidok (koleszterin) koleszterin nem található a prokarioták, mitokondrium, színtest belső membránjában !! az egyes lipidek részaránya a sejtorganellumok, sejttípusok membránjaiban igen széles skálán változó Egyes biológiai membránok lipid összetétele ~ 50%-a foszfolipid, ~ 25%-a koleszterin, kisebb része glikolipid és más lipidek foszfolipidek Foszfolipidek (foszfatidok) pálca alakú, amfipatikus molekulák – hidrofil kettős oldhatóságu részekkel rendelkeznek feji rész poláros (hidrofil) „feji” rész apoláros (hidrofób), hosszú láncú hidrofób „farki” rész farki rész Foszfolipidek poláros (hidrofil) „feji” rész glicerin-foszfát váz + poláros bázis (pl. kolin, szerin, etanolamin) vagy szénhidrát (inozitol, N-acetilezett cukor) apoláros (hidrofób)„farki” rész két alifás zsírsavlánc: rendszerint az egyik telitett (palmitinsav, sztearinsav) a másik telítetlen (oljsav, linolénlav) pl. foszfatidil-kolin a leggyakoribb foszfolipid Foszfolipidek vizes közegben hajlamosak spontán kettős rétegbe (bilayer) rendeződni a hidrofil feji rész a vizes fázis felé a hidrofób farki részek a kettős réteg belseje (egymás felé) néznek lipid bilayer computer-szimuláció a szabad végek nem stabilak, a kettős réteg gömbszerű képződménnyé zárul össze: liposzóma ez a szerkezet megakadályozza a vízben oldódó molekulák átjutását a membránon liposzóma liposzóma – EM kép A membrán kettős foszfolipid rétege poláros, apoláros, hidrofób poláros, hidrofil farki részek hidrofil feji rész feji rész vizes közeg vizes közeg 3-5 nm 8-10 nm az állati sejtek plazmamembránja 8-10 nm Koleszterin apoláros felépítésű, szteránvázas vegyület nem alkot kettős réteget, beékelődik a foszfolipid molekulák közé szteránváza a zsírsavláncokkal hidrofób kapcsolatot alakít ki - hidrogén kötések a szomszéd foszfolipidek oxigén atomjaival- hatása: normális hőmérsékleten némileg merevíti (stabilizálja) a membránt mennyisége elérheti a foszfolipidekét (50%) származékai: szteroidhormonok, epesav, D vitamin A membrán jellemzői aszimmetria fluiditás A membrán aszimmetriája a lipidek döntő hányada egyenlőtlen arányban oszlik meg a két lipid-monolayerben - mennyiségi és minőségi eltérések a membránok biogenézise során alakul ki a kialakult aszimmetria termodinamikai okoból gátolja a lipidek cseréjét a két felszín között Külső layer: felismerési folyamatok és jeltovábbítás (pl. glikolipidek) Belső layer: a sejt belső terébe történő jeltovábbításban fontosak (pl. foszfatidiletanolamin, foszfatidilinozitol, foszfatidilszerin) A membrán aszimmetriája: Pl. az egyes foszfolipid komponensek különböző arányban oszlanak meg a membrán bilayer belső és külső lemezében (monolayer-ében) mennyiségi és minőségi eltérések foszfatidil-szerin külső monolayerben való megjelenése apoptózist vált ki !!! A membrán fluidítása, folyékonysága A membrán megfelelően csak „fluid” állapotában működik A membrán fluidítása, folyékonysága Lipidek mozgása a membránban rotáció laterális diffúzió “flip-flop”, vagy transzverz diffúzió a flip-flop mozgás ritka, az ú.n. foszfolipid transzlokátorok vagy flippázok segítik elő A lipidek mozgásának (fluiditás) vizsgálata Laterális diffúzió pl.: egy 800 D m.s.-jú lipid néhány µm-t tud elmozdulni 1 mp alatt! A proteinek nagy méretük miatt lassabban mozognak. Vizsgálati eljárás: fluorescence recovery after photobleaching (FRAP) technika A membrán fluidítása függ: a hőmérséklettől a membrán zsírsavösszetételétől a koleszterin részarányától hő Gél állapot Folyékony állapot alacsony hőmérsékleten a lipidek alig mozognak (befagynak): a lipid kettős réteg gél szerű állapotban van (zselészerű állapot) a hőmérséklet emelkedése gél állapotból folyékony állapotba való átmenetet eredményez A membrán folyékonysága, fluidítása Telített és telítetlen zsírsavak hatása telített zsÍrsavak: elősegítik a gél állapotba való rendeződést telítetlen zsírsavak: töréshez vezetnek a (acyl)láncban, megnehezítik a gél állapot kialakulását minél nagyobb egy lipid kettős réteg telített- zsírsav részaránya, annál magasabb a hőmérséklet, amelyen a membrán gélből - folyékony állapotba megy át A membrán fluiditása A koleszterin (szteroidok) hatása paradox: magas hőmérsékleten csökkenti a membrán fluiditást (a rigid gyűrűk hatása) alacsony hőmérsékleten növeli a fluiditást (a szomszédos szénhidrogén láncok természetes elrendeződését gátolva) ezáltal fenntartja a membránfunkciókat és véd a fagyás ellen AZONBAN, csökkentik a lipid bilayer permeabilitását – a foszfolipidek közötti teret kitöltve Lipid raft-ok (lipid tutajok) speciális fehérjék koleszterinben és szfingolipidekben (+ glikolipidek) Kimutatás: AFM (atom force microscope) gazdag mikrodomének hosszabb zsírsavláncú lipidek koncentrálódnak, más nevei a szakirodalomban: ezért ezen a területen a membrán vastagsága megnő ! - detergent-insoluble glycolipid-enriched complexes (GEM vagy DIG) a lipid raftokhoz specifikus fehérjék is csatlakoznak - detergent resistant membranes (DRMs) jelentőségük: membránhoz kötött transzport folyamatok egyes jelfolyamatok komponenseinek összegyűjtése Membránfehérjék a membrán fehérjetartalma széles határok között változik, átlagosan 40-50% körüli a velőhüvelyes idegrostok mielinhüvelyének plazmamembránjában alig 25%, a mitokondrium belső membránjában elérheti a 70–80%-ot is a fehérje és lipid aránya a membránban a molekulasúly alapján 50-50% körüli, de mivel a fehérjék jóval nagyobbak a molekulák száma alapján 1 fehérjére kb. 50-100 lipid molekula jut Membránfehérjék A membránhoz való kapcsolódásuk alapján 1. integráns membránfehérjék többé-kevésbé bemerülnek a membránba 1a. transzmembránfehérjék- teljesen átérik a membránt, vagy 1b. integráns monotop membránhehérjék 2. lipidek által kihorgonyzott membránfehérjék - kovalensen kötődnek valamelyik membránkomponenshez (lipidhorgony) csak a lipid kettősréteg megbontásával (pl. detergenskezeléssel)távolíthatók el 3. perifériás membránfehérjék a membrán külső vagy belső felszínén lokalizálódnak, gyengén kötődnek valamelyik membránkomponenshez a membrán szétbontása nélkül leválaszthatók Membránfehérjék A membránhoz való kapcsolatuk alapján: Transzmembrán membránfehérjék bilayerbe való beágyazódása az a-helikális szerkezet igen gyakori - a hidrofób aminosavak felszínre kerülésével a proteinek jól rögzülnek a membrán hidrofób rétegében - az a-helikális szerkezetek hidrofil komponensei a pórusképzésben fontosak Funkció: gyakran transzporterek Transzmembrán fehérjék Gyakran csatornák, transzporterek Pl. aquaporinok (vízcsatornák) - 6 traszmembrán (alfa-hélix) régióval rendelkező membrán fehérjék tetramérekké állnak össze tetramérek a vízmolekulák gyors áthaladását szolgáló csatornák 5x108 vízmolekula / sec a víz folyamatosan áramlik a kanálison keresztül az ozmotikus gradiensnek megfelelően Vvt-ek: 2x105 csatorna/ sejt Perifériás membránfehérjék külső vagy belső membrán asszociált fehérjék kapcsolat az integráns proteinek hidrofil részeivel vagy a membrán lipidek poláros feji részeivel. A belső membrán felszínhez kötődő perifériás fehérjék rendszerint a jelátviteli folyamatokban vesznek részt, a sejtfelszíni receptoroktól érkező jeleket közvetítik a citoplazmába Perifériás membránfehérjék Lehetnek adapter fehérjék Pl. ankirin, spektrin a vvt membránjában a sejtmembrán szerkezetének stabilizálása és alak meghatározása pl. vvt bikonkáv alakja Membránfehérjék funkciói (összefoglalás) TRANSZPORTER KIHORGONYZÁS RECEPTOROK ENZiMEK A sejtmembrán szénhidrát komponensei Glikoproteinek (gyakori) Glikolipidek (ritka) oligoszacharid oldalláncaikkal a külvilág felé néznek Proteoglikánok fehérjékhez kovalens kötéssel kapcsolódó poliszacharid láncok Gyakori szénhidrátok: galaktóz, mannóz, N-acetilglukózamin és sziálsav A sejtmembrán szénhidrát komponensei a sejtmembrán külső felszínén a glikokálix (external coat) alkotásában vesznek részt. a sejtmembrán belső oldalán szénhidrátok nincsenek Funkciók: Felszíni védelem Felismerés Sejtadhézió A sejtmembrán feladatai 3 fő feladat: 1. anyagfelvétel és – leadás (transzport) 2. a sejten kívülről származó ingerek felfogása, feldolgozása és továbbítása (jelátvitel) 3. sejt-sejt, ill. sejt-sejtközötti állomány közötti kapcsolatok létrehozása 1. Transzport Anyagmozgás a sejtmembránon keresztül (I) 1a. Kis molekulák és ionok transzportja 1b. „Makromolekulák” transzportja: Endocitózis, Exocitózis Az egyes ionok koncentrációja a sejten belül és kívül lényegesen különbözik egymástól A pozitív és negatív töltésű részecskéknek egyensúlyban kell lenniük mind a sejten belül, mind a sejten kívül Na+ – a leggyakoribb kation a sejten kívül (Cl- egyenlíti ki) K+ – a leggyakoribb kation a sejten belül (kb. sejten belüli anionok egyenlítik ki) A különböző ionmegoszlást a sejten belül és kívül részben a kettős lipidréteg áteresztőképessége részben pedig a membrán transzportfehérjék biztosítják fehérjementes lipid kettős réteg a legtöbb a sejtmembrán viszont átjárható ! vízben oldódó molekula számára specializált membránfehérjék felelősek a kis átjárhatatlan vízben oldódó molekulák sejtmembránon való átjuttatásáért A sejtmembrán áteresztő képessége (permeabilitása) a különböző anyagokra nézve különböző = szemipermeábilis (féligáteresztő) Könnyen átereszt kicsi, apoláros hidrofób molekulákat, O2-t, CO2-t kicsi, töltéssel nem rendelkező poláros molekulákat (víz, alkohol (etanol), glicerin) Nehezen vagy nem enged át: ionokat és nagyobb poláros molekulákat (aminosavak, glukóz, nukleozidok, stb.) Az átjutás mértéke függ az anyag méretétől, töltésétől, polaritásától Az anyagok átjutása a sejtmembránon: mechanizmus Egyszerű diffúzió: egyes kicsi, töltéssel nem rendelkező molekulák a koncentrációgradiensnek megfelelően Transzport: (integráns) membránfehérje segítségével: a legtöbb oldott anyag A transzportot végző membránfehérjéknek 2 csoportja van: Transzporterek Csatornák reverzibilisen kötik a molekulát nem alakít ki kötést a molekulával egy sor konformációváltozáson megy át, hidrofil pórust képez a membránban hogy a kis hidrofil molekulákat átjuttassa nyitott és zárt konformációval rendelkezik a membránon a két konformáció közötti átmenetet (nyitást- csukást) külső v. belső ingerek szabályozzák Transzportfolyamatok osztályozása energiaigény szerint passzív transzport energiát nem igényel a koncentrációgradiensnek megfelelően zajlik (a konc. különbség kiegyenlítődik) közvetítő: minden csatorna és sok transzporter (carrier) aktív transzport energiát igényel a koncentrációgradiens ellenében zajlik (koncentráció különbséget hoz létre) közvetítő: egyes transzporterek (pumpák) Az anyagok átjutása a sejtmembránon összefoglalás Egyszerű diffúzió (lipidfázison át zajló diffúzió) egyes kismolekulájú töltéssel nem rendelkező részecskék oldódnak a membrán lipidfázisában, s így jutnak be a citoplazmába v. ki a sejtek közötti térbe a részecskék egyenletes eloszlására törekszik az áramlás mindig a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé történik nem igényli fehérje molekulák közreműködését Pl. O2, CO2, szteroid hormonok, alkohol stb. Ozmózis (vízmolekula diffúziója a sejtmembránon keresztül) ha egy oldott anyag koncentrációja (ozmotikus nyomás) a sejten belül magasabb mint a sejten kívül, akkor a víz ozmózis útján a sejtbe hatol, a sejt duzzad ha egy sejt magas sókoncentrációjú oldatba kerül, akkor víz lép ki belőle, a sejt zsugorodik ált. az extra- és intracelluláris oldat azonos ozmotikus nyomású: izotóniás oldat pl. vörösvértest fiziológiás sóoldatban (0,9 % NaCl) pl. vörösvértest hipotóniás sóoldatban (< 0,9 % NaCl) pl. vörösvértest hipertóniás sóoldatban (> 0,9 % NaCl) Gyakorlati vonatkozás: sportitalok (rehidratálás), agyi ödéma kezelése (pl. 20% -os mannitol) Csatornán át történő transzport (passzív transzport) (= facilitált diffúzió I) a lipidtartalmú membránon át vizes csatornák, ún. pórusok húzódnak a csatornákat integráns membránfehérjék alkotják, amelyek konformáció változása a csatornákat nyitja vagy csukja az átjutás szabályozott és szelektív nyitott állapotban anyagáramlás a kémiai vagy elektrokémiai (kémiai+elektromos) gradiens irányába történik energiát nem igényel, tehát passzív így jutnak át ionok (Na+, K+, Ca2+, Cl- stb. csatornák), kisebb poláros molekulák, pl víz (vízcsatornák) Csatornák (csatorna-fehérjék) osztályozása a nyitás/zárás szabályozása szerint feszültségfüggő - a membrán 2 oldala közötti feszültségkülönbség szabályozza pl. idegsejtek, izomsejtek membránjában ligandfüggő - a receptorhoz kötődő kémiai ligandum szabályozza; a ligandumok származhatnak a sejten kívülről v. ritkábban a sejtek belsejéből pl. hormonok mechanoszenzitív vagy stresszfüggő – mechanikai hatásra (nyújtás, nyomás) nyílnak meg (pl. belső fül szőrsejtjein) Csatorna fehérjék - Példák Ioncsatornák szervetlen ionok transzportját végzik: Na+, K+, Cl-, Ca2+ ionszelektívek (függ a csatorna alakjától és átmérőjétől, valamint az őket bélelő aminosavaktól: „szelektivitási szűrő”) szabályozottak (rendsz. feszültségfüggő) nyitott és zárt konformáció között váltanak Az ioncsatornák szerkezeti és funkcionális kutatásáért Nobel díj (Roderick MacKinnon, 2003) Jelentőség: a membránpotenciál változásai, az elektromos szignál átvitele a hirtelen szívhalált és veleszületett szívritmuszavarokat különféle - elsősorban a K+ - csatorna gének mutációja okozza Vízcsatornák (aquaporinok) specializált csatornák, amelyek lehetővé teszik a töltés nélküli vízmolekulák gyors és szelektív átáramlását a membránon (ionok nem jutnak át) a víz átjutása 1000x gyorsabb mint diffúzióval pl egyetlen aquaporin-1 csatorna mp-ként egy alegység: 6 transzmembrán 3 milliárd víz molekulát képes átengedni szegmens egy csatorna: 4 egyforma alegység a víz transzportja kétirányú (bidirekcionális), (homotetramer) az irányt az ozmotikus viszonyok határozzák meg A vízcsatornák felfedezését Jelentőség: 2003-ban Nobel díj pl. az agy vízháztartás egyensúlyának fenntartásában, (Peter Agre) a bőrön keresztül történő izzadtság kiválasztásában az aquaporin 2 hiánya a vese gyújtőcsatornáiban - „renalis diabetes insipidus” (csökkent vízreszorbció, polyuria) Nyomás-függő ioncsatornák teszik számunkra lehetővé a hallást Corti szervecske (a hallás érzékszerve) - keresztmetszete (belső fül) szőrsejtek (hair cells) – a hallás receptorsejtjei a szőrsejtek apikális felszínén helyezkednek el a sztereociliumok, nagyság szerint ezek megdöntése (endolimfa mozgása) nyomás-függő ioncsatornák megnyílását és a környező folyadékból a sejtbe irányuló pozitív ion (K+) beáramlást eredményez ez aktiválja a sejtet és az alatta levő idegvégződéseket Transzporterek- mind passzív mind aktív transzportfolymatokat közvetíthetnek Osztályozás az anyagtranszport irányítottsága szerint 1. uniporterek egyetlen molekulát szállítanak, rendszerint facilitált diffúzióval (passzív) felgyorsítják a termodinamikailag megengedett transzport folyamatokat pl. glukóz transzporter 2. kotranszporterek két- vagy többféle molekula mozgatását végzik két típus: 2a. szimporterek-ugyanabba az irányba szállítják a molekulákat pl. glukóz- és aminosav felvétele Na+ influxhoz kapcsoltan (Na-glukóz szimporter, Na-aminosav szimporter); Na+-Cl- kotranszporter 2b. antiporterek- egy molekulaféleséget a sejtbe, a másikat a sejtből az extracelluláris térbe szállítják pl. Na+-Ca2+ antiporter az egyik molekulát rendszerint facilitált diffúzióval (passzív), míg a másikat ún. másodlagos aktív transzporttal szállítják Transzporterek és passzív transzport = facilitált diffúzió II (facilitált = segített) a membránon átnyúló szállító (transzporter) fehérjék végzik: carrier-ek reverzibilis konformációváltozás révén (nincs nyitott pórus-szerkezet) ATP felhasználás nélkül, tehát passzív átjutás a koncentráció- vagy elektrokémiai- gradiens irányába történik a transzporter két konformációs állapotban : A- a kötőhely a sejt külseje felé néz B- ugyanaz a kötőhely a sejt belseje felé néz ilyen módon juthatnak át - metabolitok, tápanyagok, ionok, makromolekulák; így veszik fel a szöveti sejtek a glukózt ! facilitált- a szállított anyag így gyorsabban jut át, mint a molekula méretéből, lipidoldékonyságából, koncentráció gradienséből következne Példa: Glukóz- transzporter (GLUT) passzív transzportot közvetítő transzporter (facilitált diffúzió) emlősök májsejtjeinek plazmamembránjában és sok más egyéb sejttípusban egy polipeptidlánc, amely legalább 12x áthalad a membránon legalább két kb. konformáció felvételére képes, az egyikben a transzporter glukózkötőhelye a sejt külső, a másikban a sejt belső fele felé néz a glukóz átfolyása mindkét irányban végbemehet, a konc-gradiensnek megfelelően pl. étkezés után befele, éhezés esetén (glikogén lebontás a sejtben)- kifele Transzporterek és aktív transzport szállítás a koncentrációgradiens ellenében fontos a sejt belső ionösszetételének a fenntartásához és a sejten kívül alacsonyabb koncentrációban jelen levő oldott anyagok sejtbe való szállításához energiát igényel: pumpa ATP-ázok az energiafelhasználás módja szerint: (enzimek) a. elsődleges aktív transzport: közvetlen energiafelhasználás az ATP bontásából pl. Na+-K+ ATPáz (Na+K+-pumpa) , Ca2+-ATPáz (Ca2+ pumpa), ABC transzporterek b. másodlagos aktív transzport: közvetett energiafelhasználás a transzportot egy másik molekula által létrehozott iongradiens (elektrokémiai gradiens) tartja fen pl. Na+- glukóz kotranszporter; amonisav-Na+ -kotranszporter (szimporterek); Na+-Ca2+ exchanger = cserélő (antiporter); Példák: Elsődleges aktív transzport H-ionok aktív transzportja H+-ATP-áz, Proton pumpa minden élő sejtben megtalálható Igen fontos: vesecsatornák hámsejtjeiben, gyomornyálkahártya egyes sejtjeiben, mitokondrium, lizoszóma membránjában Elsődleges aktív transzport Na+ K+ -ATP-áz (Na-pumpa) az ATP hidrolíziséből származó energiát használja arra, hogy a Na+ -t a sejtből ki, a K+ -t pedig a sejtbe be pumpálja, mindkettőt az elektrokémiai gradiens ellenében (bár a K+ elektrokémiai gradiense 0 körül van) központi szerepet játszik a sejt energiaháztartásában, a sejt össz-ATP mennyiségének 30%-át elhasználja fenntartja a 10-30x kisebb Na+- és10-30x magasabb K+- konc.-t a citoszólban az extracelluláris térhez viszonyítva Az pumpát az e.c. térben a K+ ion, i.c. térben a Na+ ion aktiválja, működéséhez mindkét ion együttes hatása szükséges Na+ K+ -ATP-áz mükődése Ciklikusan működik: A pumpát egy foszfátcsoport átmeneti kötődése hajtja a pumpa 3 Na+-kötő és 2 K+-kötő hellyel rendelkezik egy ciklus eredménye: 3 Na+ sejten kívülre és 2 K+sejtbe való szállítása egy kör mintegy 10 msec-t tart Na+ K+ -ATP-áz jelentősége Fiziológiás a sejtek plazmamembrán-potenciáljának (60-90 mV) fenntartása ozmotikus nyomás csökkentése ( sejt térfogatának és alakjának fenntartása) sejten belüli enzimműködések számára fontos magas K+ koncentráció biztosítása energia másodlagos aktív transzporthoz Gyakorlati Na+-K+ ATP-áz specifikus gátlói a szív-glikozidok - kiterjedten alkalmaznak a szívműködés fokozására. Quabain Glikozidok: ouabain (sztrofantin), az e.c. oldalon gátolják a (g-Strophantin) K+ kötödését, emelkedik az i.c. Na+ koncentráció a Na+- Ca2+ cseretranszport (exchanger) révén Ca2+ lép be a sejtekbe a szívizom-kontrakció fokozódik Elsődleges aktív transzport Ca2+- pumpa Ca2+ mozgása a membránon keresztül igen fontos, mivel a Ca2+ a sejt más molekuláihoz való kötődése révén, azok aktivitását befolyásolja, a sejtbe való beáramlása a Ca2+ csatornákon keresztül rendszerint i.c. folyamatokat indít el, mint. pl. jelátvitelhez szükséges molekulák szekréciója és az izomsejtek kontrakciója. kiáramlása a Ca2+ pumpán keresztül: Ca2+- pumpa biztosítja a sejten belüli alacsony Ca2+ koncentrációt i.c. Ca2+ konc. igen alacsony 10-4 mM. e.c. Ca2+ konc jóval magasabb: 1-2 mM. a koncentrációkülönbségért a Ca2+-pumpa felelős (Ca2+ -t pumpál ki a citoszólból) előfordul: a plazmamembránban és az ER-membránjában főleg izomsejtekben, idegsejtekben, csontsejtekben !! az ellazuláshoz a Ca2+ -t a Ca2+ -pumpa szállítja vissza a SR-ba !! Elsődleges aktív transzport ABC transzporterek (ABC- ATP-binding casette ; ATP-kötő kazetta) eltérő szerkezetű fehérjék, közös szerkezeti vonásuk, hogy felépítésükben hat transzmembrán domén vesz részt, melyek citoplazmatikus ATP- kötő doménekkel egészülnek ki fontos szerepet játszanak ionok, aminosavak, fehérjék, szteroidok, epesavak, toxinok, foszfolipidek, antibiotikumok, tumorellenes szerek, citosztikumok stb., aktív transzporttal történő kipumpálásában (exporterek) megközelítőleg 50 különböző ABC transzporter ismert az emberi sejtekben, melyek a szervezet különböző fiziológiás folyamataiban vesznek részt. ABC transzporter kristályos szerkezete Legfontosabb ABC transzporterek: P-glikoprotein (multidrog transzporter, MDR1) egyik legrégebben ismert ABC transzporter fehérje, májban, vesében, mellékvesében, bélhámsejtekben, hasnyálmirigy sejtjeibenben és a vér-agy gátban fejeződik ki ATP függő pumpa, mely számos toxikus anyag eltávolítását végzi a szervezetből túlzott sejtfelszíni expressziója multidrog rezisztenciát eredményez - pl. daganatsejtek rezisztenssé válnak a citosztatikumokra CFTR (Cystic fibrosis transmembrane conductance regulator; cisztás fibrózis transzmembrán konduktancia regulátor) nem aktív transzporter hanem Cl-ion csatorna hámsejteken fejeződik ki a csatornát kódoló gén mutációja a cisztás fibrózis nevű betegséget okozza (nyák besűrűsödése a légutakban és emésztő készülékben; fertőzésveszély) Összefoglalás: A transzportfolyamatokban résztvevő membránfehérjék osztályozása 1. Transzport Anyagmozgás a sejtmembránon keresztül (II) 1a. Kis molekulák és ionok transzportja 1b. „Makromolekulák” transzportja:Endocitózis és Exocitózis Membránátrendeződéssel járó transzport Endocitózis és Exocitózis olyan anyagok sejtbe való bejutása – endocitózis -, ill. sejtből való kijutása – exocitózis, - amelyek pl. méretüknél fogva a membrán síkján nem képesek áthatolni (makromolekulák, baktériumok stb.). a szállított anyagok membránnal körülvett hólyagocskákba csomagolva jutnak át a sejthatáron a folyamatok során a membránok átrendeződnek, ezért energiaigényesek (ATP) (aktív transzport) csak állati sejtekre jellemzőek két folyamat azonos módon valósul meg, de ellentétes anyagmozgást jelent Endocitózis a külvilág felől a sejt belsejébe vezető, membránbefűződéssel és – leválással járó, vezikulák által közvetített anyagfelvételi utak összessége az anyag vezikuláris transzporttal eljut a lizoszómáig, ahol lebontásra kerül, és komponensei a citoszolba jutnak hasznosítás céljából Az endocitózis típusai pinocitózis (sejtívás) - a környező testfolyadék és abban oldott anyagok felvétele - konstitutív folyamat (folyamatos folyadékfelvétel) mikropinocitózis - kis, nagyjából egyforma méretű (~100nm-es) vezikulák főleg klatrin-burok kialakulásával makropinocitózis - nagyobb, akár 0,5-5μm átmérőjű vezikulák fagocitózis (sejtfalás) - nagyméretű (>0,2 µm) részecskék bekebelezése pinocitózis - aszerint is, hogy milyen típusú burok játszik közre a vezikula képződésében klatrin-burkos vezikulák lefűződésével járó kaveolákkal járó , ill. más, klatrin-kaveola független pinocitózis a mindennapi nyelvjárásban: endocitózis = pinocitózis Klatrin burkos vezikulákkal járó endocitózis első szakasza Klatrin burkos vezikulákkal járó endocitózis első szakasza (TEM) Endocitózis : kiváltó tényező alapján: Receptor független endocitózis Receptor mediált (közvetített) endocitózis a receptor és liganduma közötti kapcsolat létrejötte indítja be a felvételt a sejt specifikusan és nagy hatékonysággal tud felvenni anyagot az extracelluláris térből kisméretű vezikulák lefűződésével jár, amelyet legtöbbször klatrin burkol Pl. koleszterin (LDL-LDL-receptor), transzferrin (vas-kötő protein), LDL-receptor genetikai defektusa- sok hormon (pl. inzulin) és familiáris hiperkoleszterolémia (autoszom. dom.)- korai érelmeszesedés ! bizonyos glikoproteinek felvétele Klatrin-független endocitózis Transzport kaveolák segítségével klatrin-burok nélküli mikrodomének, pl. az ún. kaveolák speciális esetekben dinamin közreműködésével leválhatnak a citoszolba, és a korai endoszómával egyesülhetnek Kaveolák: minden sejt plazmamembránjában fő fehérjéi a kaveolinok, jelen vannak különös integrális membránfehérjék, amelyek igen EM: (palack alakú) befűződések a nagy mennyiségben képesek koleszterint kötni sejtmembránban a kaveolák membránjában gyakran lipidraftok alakulnak ki Klatrin-független endocitózis Kaveolák: Endotélsejt Szerep: jelátvitel transzport kaveolák segítségével – endocitózis (ritka) az apikális és a bazális felszín kaveolái egybenyílnak, csatornát képezve pl. a kapillárisok endothélsejtjeiben (ahol nagyon nagy arányban vannak jelen, tehát a kapilláris permeabilitásának biztosítása Klatrin- és kaveola-független endocitózis nem vezikulák, hanem megnyúlt tubuláris képletek fűződnek le, és nem mindig dinamin segítségével. lipidraftok, a GPI- (glikozil-foszfatidil-inozitol-) horgonnyal rendelkező fehérjék többsége így internalizálódik Transzcitózis elsősorban polarizált sejtekre jellemző bazolaterális membránba szekretált fehérjéket a sejt endocitózissal felveszi és az apikális membránba továbbítja vagy fordítiva , pl. emlősökben az anya IgG ellenanyagai a placentán transzcitózissal jutnak át a magzat keringésébe az anyatejből származó anyai antitestek (IgG) az újszülött bélhámsejtein keresztül (apikális-bazalis irány) jutnak a vérkeringésbe Fagocitózis részecskék, nem oldott anyag felvétele elsősorban specializált sejtek (makrofágok, neutrofil granulociták) funkciója csak speciális ingerek hatására beinduló folyamat pl. antitestek a baktériumok felszínén, módosult oligoszacharidcsoportokat hordozó glikoproteinek öregedő sejteken a bekebelezett anyag a nagyméretű, fagoszómába kerül, amely lizoszómákkal olvad össze, és tartalmát a lizoszomális enzimek megemésztik a sejt saját anyagainak felvétele és megemésztése Fagocitózis Szerepe: egysejtűekben ez a táplálékszerzés egyik módja soksejtűekben elsősorban az elpusztult, elöregedett sejtek „eltakarítása” és a védekezés bizonyos baktériumok, (Salmonella és Shigella fajok) ún. triggerelt fagocitózissal jutnak be a gazdasejtekbe a baktériumokból olyan anyagok távoznak, melyek intenzív álláb képződésre serkentik a gazdasejteket, az állábak körbefogják a baktériumot (a folyamat a makropinocitózisra emlékeztet) Exocitózis nagy molekulák kiürítése: Biológiai jelentősége: mirigysejtek váladék ürítésében (emésztőenzimek, hormonok), idegsejtek ingerületátvivő anyagának (neurotranszmitterek)ürítésében egysejtűekben salakanyag leadásában inzulin felszabadulása intracelluláris vezikulák révén a pankreász beta-sejtjeiből