Pénzügytan I. előadás PDF

PÉNZÜGYTAN A közgazdaság-tudomány része, és a pénzügyi rendszer működését, a pénzügyi rendszer gazdaságra gyakorolt hatását vizsgálja. Többféle résztudományt ölel fel:  a pénzelmélet a pénz természetével, fejlődésével foglalkozik;  a monetáris makroökonómia a pénz kínálatát befoly...

PÉNZÜGYTAN A közgazdaság-tudomány része, és a pénzügyi rendszer működését, a pénzügyi rendszer gazdaságra gyakorolt hatását vizsgálja. Többféle résztudományt ölel fel:  a pénzelmélet a pénz természetével, fejlődésével foglalkozik;  a monetáris makroökonómia a pénz kínálatát befolyásoló tényezőket, a pénzmennyiség szabályozásának eszközeit vizsgálja;  a közpénzügyek elmélete az állami költségvetést magában foglaló fiskális rendszer működését írja le.  a banktan, biztosítás-gazdaságtan a pénzügyi szolgáltatások piacának és intézményeinek tevékenységének a tudománya;  a befektetés-elmélet és befektetés-értékelés elsősorban az értékpapír-piacokra illetve az értékpapírok árazására fókuszál;  a vállalati pénzügyek a vállalkozások pénzügyi döntéseinek mozgatórugóit elemzi. -átfogóbban: a pénzügyek tárgya az, hogy a gazdaság szereplői hogyan osztják el szűkös erőforrásaikat az időben, azaz a pénzügytan az intertemporális döntések tudománya A pénzügyi rendszer rendszertani szempontból:  környezet: a makrogazdaság, technikai-technológiai környezet, politikai rendszer, jogi környezet stb.  elemek: o szereplők (pl. beruházók, megtakarítók stb.): piaci és nem piaci o a pénz és a pénzügyi instrumentumok o pénzügyi információk: ezek alapján születnek a döntések (pl. számviteli, statisztikai)  folyamatok: az állapotok közti átmenetek (pl. egyensúlyi állapot) o áramlások (pl. pénzáramlás, információ áramlás) o tranzakciók o szabályozási és ellenőrzési folyamatok  struktúra: a kapcsolódások módjai, mechanizmusok, szervezetek (hard) és szokások, konvenciók, önként vállalt normák és viselkedési szabályok (soft) A pénzügyi rendszer funkciói: 1. A gazdaság pénzellátásának, likviditásának biztosítása: a modern pénzt a bankrendszer teremti, így a monetáris rendszer egyik alapvető funkciója a gazdaság pénzigényének a kielégítése. 2. A gazdaság fizetési rendszerének fenntartása, szabályozása és működtetése: A pénzügyi rendszer eszközöket nyújt a fizetési és elszámolási műveletek lebonyolításához, amivel megkönnyíti az áruk, szolgáltatások és vagyoneszközök cseréjét, azaz biztosítja a gazdaság „vérkeringését”, a pénzáramlást az ehhez szükséges intézmény-, szabály- és eljárásrendszer létrehozásán és működtetésén keresztül. A fizetési rendszer megakadása, a vele szembeni bizalom megingása súlyos, a gazdaság egészére kiterjedő válsághoz vezethet. 3. A megtakarításoknak a beruházókhoz történő allokálása: A pénzügyi rendszer feladata, hogy a gazdaságban keletkező megtakarításokat hatékonyan juttassa el a tartós finanszírozást igénylő beruházásokhoz. 4. A jövedelmek különböző gazdasági szereplők közötti térbeni, és időbeni átcsoportosítása és elosztása. 5. A bizonytalanságok és a kockázatok kezelése: A pénzügyi rendszer számos olyan eszközt kínál, amelyek lehetővé teszik a kockázatok áthelyezését akár a források áthelyezésével együtt, akár anélkül. A pénzügyi rendszer azonban maga is teremt kockázatot, emiatt fontos a pénzügyi rendszer ellenőrzése is 6. Információk szolgáltatása: A pénzügyi rendszer információkat szolgáltat, elsősorban az árakra vonatkozóan, és ezzel előmozdítja a gazdasági szereplők döntéshozatalát a különböző szektorokban. 7. Gazdaságpolitikai funkciók betöltése: A kormányzat gazdaságpolitikai feladatait a pénzügyi rendszeren keresztül valósítja meg, mivel az általános célok elérésének közbenső cél- és eszközrendszere pénzügyi jellegű. Mi a pénz:  pénz a rendelkezésre álló vagyonnak az a része, amelyet azonnal fel lehet használni fizetésre vagy adósságok rendezésére. A kulcsszó itt a likviditás: vásárolni és azonnal fizetni lehet vele, mégpedig konverziós költség nélkül és a nagyon kis tranzakciós költséggel o törvényes fizetőeszköz: a törvény erejénél fogva el kell fogadni adósság kiegyenlítésére, ez egyfajta biztosíték arra, hogy a pénzt azonnal és általánosan elfogadják (anélkül, hogy megvizsgálnák a másik jogcímét az adott vagyontárgyra vagy ellenőriznék a hitelképességét). o Elfogadás fontossága o A pénzzel az adósságot egyenlítjük ki, és egy adósságot ki lehet egyenlíteni egy másik adóssággal is  a pénz és adósság/hitel összekapcsolódik Mi volt a pénz:  Az önellátás időszaka: nem volt szükség pénzre, hiszen nem cserélték a javakat a közösségek tagjai, hanem valamilyen hagyományos skála alapján részesedtek belőlük  A tulajdonok elkülönülésével, a termékek körének bővülésével és a munkamegosztás, specializáció létrejöttével már nem lehetett kizárólag az önellátásra hagyatkozni, kibontakozott a cserekereskedelem. Az árucsere lebonyolítása kezdetben a pénz bevonása nélkül zajlott közvetlen formában (árut áruért, más néven barter).  Hátrányai: o „éhes szabó – meztelen farmer” találkozásának problémája: a megfelelő termékek megszerzése sok utánajárást igényel o a páronkénti cserearányok meghatározása is fárasztó (ezért hamar valamilyen „közös nevezőt” kezdtek használni, pl. marhában fejezték ki az arányokat)  Az árutermelés és a cserekapcsolatok bővülésével az egyszerű árucsere egyre nehezebbé válik, és ez kikényszerítette egy olyan általános csereeszköz létrejöttét, amit sokat elfogadtak. Mivel ekkor árucsere folyt, a csereeszköz is valamilyen áru kellett, hogy legyen. A pénz kialakulása: Az első feljegyzések az ókori Mezopotámiából, kb. 4500 évvel ezelőttről származnak. Ősi ékírásos feliratok tanúskodnak arról, hogy a sumérok a fizetéseket meghatározott súlyú ezüsttel bonyolították le. Hivatalos súlyokat készítettek, hogy hiteles pontossággal lehessen mérni. Milyen áruk töltötték be a pénz szerepét:  A pénzek történelmi koronként, földrajzi helyenként más és más formát öltöttek: o kauri csiga (Belső-Afrika, Dél-kelet-Ázsia, Kína) o hatalmas kövek (Yap-sziget) o sással körbekötözött sórudak o létezett ún. ásópénz és baltapénz (Afrika) o különböző fémek (vas, réz, ezüst, arany)  Követelmények a pénzáruval szemben: o - felismerhetőség o - tartósság: ne legyen romlékony o - pontos és könnyű oszthatóság o - homogenitás: bármely darabja egynemű legyen a többivel o - fajlagosan nagy értéket képvisel (ezért könnyen szállítható és megőrizhető) o - sem a termelésben, sem a fogyasztásban nem játszanak jelentősebb szerepet (nem használják el, így a csere lebonyolítása a fő funkciója) o - ritka és kívánatos, ezért általánosan elfogadják  E követelményeknek legjobban a nemesfémek feleltek meg (elsősorban az ezüst és az arany), ezért lassanként mindenütt ezeket fogadták el pénznek.  Probléma: a súly és a tisztaság kérdése. Erre született meg megoldásként a lepecsételt szabványsúlyú nemesfém, azaz a pénzérme. Az érme többet ér a pecsét nélküli ezüstdaraboknál, és jó üzlet lett ezen érmék előállítása: a pénz értéke nagyobb volt az előállítási költségnél (ez a pénzkibocsátási haszon) Az első pénzérmék:  Az érmék megjelölt fémdarabok, mintázatuk már első pillantásra jelzi pénz voltukat.  A legelső ismert fémpénzeket a kis-ázsiai Lüdiában használták a Kr. e. VII. századtól. A lídek pénzként meghatározott súlyú elektrum (ez az ezüst és az arany egy ötvözete) darabokat használtak. A darabokba bélyeget ütöttek, ezzel tanúsítva súlyukat. A bélyegzés folyamatát „pénzverésnek” nevezik. Az érmékbe ütött bélyeg személyes pecsét vagy „jelvény” volt, amely azonosította azt a személyt, aki szavatolta az érme súlyát és tisztaságát Pénzelméletek: A pénz nem csupán gazdasági kérdés, hanem olyan összetett probléma, ami más tudományágak (filozófia, szociológia, pszichológia) érdeklődésére is méltán tarthat igényt A.) Kvalitatív, statikus pénzelmélet A pénz lényegét akarja tisztázni és nem a pénz értékének változásaival foglalkozik  Megegyezési elmélet  Áruelmélet  Jelképelmélet  Utalványelmélet  Romantikus elmélet  Állami pénzelmélet  Historikus pénzelmélet  Funkcionális elmélet A/1. Megegyezési elmélet (a pénz értékét az emberek közötti megegyezés adja, mindenki elfogadja fizetség gyanánt) Hogyan vált pénzzé a nemesfém?  Hallgatólagos egyezség: azért fogadom el a pénzt, mert tudom, hogy mások is szívesen elfogadják majd tőlem (általános keresettség és bizalom)  Az uralkodó ajándékozta meg alattvalóit pénzzel: a pénz nem spontán alakult ki, hanem az állami akaratra és a szabályozás lehetőségére mutat rá A/2. Áruelmélet ( a pénznek belső értéke van, azaz értéke attól függ, hogy mennyi nemesfémet tartalmaz) Az áruvilág gazdasági törvényei a pénzre is érvényesek! Voltak olyan elképzelések is, amelyek túlhangsúlyozták az áruértéket: a metallizmus elmélete szerint pénz csak nemesfém lehet, mert annak áruértéke megvédi az elértéktelenedéstől A/3. Jelképelmélet ( a pénz csak egy közös nevező, melyben az áruk értéke kifejeződhet) Bármilyen tárgy, vagy akár a papírpénz is be tudja tölteni a pénz szerepét. A forgalomban lévő pénz csak érme, és nincs saját értéke. Csak mértékrendszer, jelképrendszer, mely visszatükrözi a többi áru értékét. Az áruk értékének méréséhez szükség van egy skálára, mértékrendszerre, ennek a szerepét tölti be a pénz. A/4. Utalványelmélet (pénz = árukra szóló utalvány) A pénznek önmagában nincs értéke, csak az árukra való váltása teszi értékessé, azaz a pénzért megszerezhető javakat teszi elsődlegessé. A pénz csak egy „bón”, amely az elvégzett munka mennyiségét igazolja, és egyben a piacon lévő áruk egy részének megszerzésére jogosítja fel tulajdonosát Az utalványelmélet sajátos változatának tekinthető a romantikus elmélet, mely a pénzre mint sajátos társadalmi intézményre tekint. A/5. Állami vagy chartalis pénzelmélet (a pénz az állam alkotása, törvényes intézmény, értékét az állam nyilvánítja ki) Knapp: az állam hatalma az, ami a pénzt forgalomképessé teszi, mivel kötelezővé teszi a pénz, mint fizetési eszköz elfogadását, ezzel a javak értékének közös nevezőre hozását teszi lehetővé (arra nem ad magyarázatot, hogy a szabad cserében miképpen válthatja fel az önértékkel bíró árupénzt az értékkel nem bíró jegypénz) A/6. Historikus pénzelmélet (a pénz történelmi produktum) A pénz forgásának megindításához igenis volt valamikor önértékkel bíró árupénzre és ennek legfejlettebb formájában: aranypénzre szükség. De mihelyt ez a forgást elegendő lendületbe hozta, akkor szépen, módjával ki lehet emelni a forgalomból az aranyat és azt papírossal helyettesíteni, mert az értékek kifejezésénél csak genetikus, nem pedig forgalmi szerepe van a pénz árutermészetének. De: nem magyarázza, hogy milyen gazdasági erők tartják az önmagában értéktelen papírpénzt forgásban. A/7. Funkcionális pénzelmélet (a pénz lényege a pénz által betöltött szerep, azaz a pénz funkcióinak összessége) B.) Kvantitatív, dinamikus pénzelmélet Azt vizsgálja, hogy a pénz mennyiségének változása hogyan befolyásolja a pénz értékét (pl. a pénz termelési költség elmélete, mennyiségi elmélet, a pénz neutrális elmélete stb.) Mennyiségi pénzelmélet (a pénz értékmérő funkciója válik fontossá) Az összes forgalomban lévő pénzmennyiség szembekerül az összes árumennyiséggel  meghatározható a javak értéke hatással van az árszínvonalra A pénz funkciói: A pénz elszámolási egység (értékmérő): a pénz az árak mértékegysége, ezen keresztül hasonlítjuk össze vagy aggregáljuk az áruk értékét. Ebben az értelemben a pénz eszmei pénzként funkcionál, nem kell jelen lennie ahhoz, hogy kifejezze az áruk értékét. A nemesfémből való érmeverés a mértékrendszer egységesítését, a „mérőrúd” hitelesítését célozza. (Pénzláb: a pénzegység nemesfémtartalma). A pénz forgalmi eszköz (csereeszköz, tranzakciós eszköz): a pénz közvetíti az áruk cseréjét, a tranzakciók a pénz segítségével és nem közvetlen árucsere formájában bonyolódnak. A csere kettészakad eladásra és vételre, és természetesen a pénznek jelen kell lennie. Csereeszközként a pénz állandóan forgalomban van, egyik cserét a másik után bonyolítja le, kézről kézre kerül. Mivel nem akarják megtartani, ezért ebben a funkciójában értéktelen jeleivel is helyettesíthető. A pénz fizetési eszköz funkciója abból ered az árutermelés fejlődésével a csere három mozzanata (megállapodás, eladás illetve vétel) időben is szétvált. A megállapodás adósságot hoz létre, amit pénzzel lehet kiegyenlíteni. A fizetési eszköz funkció tehát azt jelenti, hogy a pénzmozgás árumozgás nélkül is megtörténhet és a pénz így alkalmas halasztott fizetésre, adósságok kiegyenlítésére vagy például adófizetésre. A pénz felhalmozási eszköz (tartalékolási eszköz): azaz a megtakarítások egy lehetséges eszköze, vagyonunk egy részét célszerűnek tartjuk pénzben tartani. Nem is annyira az értékőrzés miatt, hanem az előny egyéb funkcióiból fakad: vásárolni lehet vele, azonnal fizethetünk vele, mégpedig konverziós költség nélkül és az elképzelhető legkisebb tranzakciós költséggel. Ezt a tulajdonságot likviditásnak nevezzük. A vagyontartás eszközei a likviditásuk szerint sorba rendezhetők, ebben az értelemben a likviditása készpénzre való átválthatóság fokát, könnyedségét vagy nehézkességét (illetve költséges voltát) jelöli. A nemzetközi pénz (világpénz) funkciót akkor tölti be egy valuta, ha képes a nemzetközi áruforgalomban betölteni az előző funkciókat. A pénztörténet első korszaka: a fémpénzrendszerek:  Valuta: egy adott ország törvényes pénze, az az anyag, amelyből a korlátlan fizetési erővel bíró érmék készülnek  Egy ország fémpénzrendszere két dolgot foglalt magában: o valutaügy (törvényes fizetőeszköz anyagának + külföldi valutákkal szembeni cserearányának meghatározása) o érmeügy (pénzláb és érmerendszer törvényi szabályozása) Változatok valutaügyre: Bimetallizmus: arany és ezüst is törvényes fizetőeszköz  párhuzamos (parallel) valuta: a törvény nem állapít meg rögzített értékarányt, az értékarány a piaci viszonyoknak megfelelően ingadozik  alternatív valuta: ha a piaci értékarány eltér a törvény által megállapítottól (pl. sumerek a Nap és a Hold keringési idejének hányadosa az értékarány 1:13,3), akkor csak az egyiket használják.  Bimetallizmus esetén érvényesül az ún. Gresham-törvény: o a rosszabb pénz mindig kiszorítja a forgalomból a jó pénzt.  A gazdaság szereplői ugyanis igyekeznek a lehető legtöbb tranzakciót, főként az állammal szembeni kötelezettségeket a rossz pénzben teljesíteni, és a jó pénzt tartalékolni. Monometallizmus: vagy az arany, vagy az ezüst a törvényes fizetőeszköz Érmeügy: Az érmeügy az alkalmazott érmerendszert jelenti.  Az érme: o meghatározott névvel rendelkező, o pénzként szolgáló, o állam által súlyra és tartalomra nézve pecséttel garantált fémdarab  Az érme készítése: o öntéssel, vagy o veréssel A pénzverés joga: az uralkodóé volt, azaz pénzkibocsátási monopóliummal rendelkezett, bár azt néha átengedte az egyháznak, városoknak, esetleg egyes személyeknek. Pénzkibocsátás : jövedelemforrás, de csak új érmék kibocsátásakor  Pénzrontás (a régi érme érvénytelenítésével és új érme kibocsátásával, ami kisebb súlyú vagy értékű ötvözetből állt)  árszínvonal emelkedése, import akadályozása, Érmetörvény: Egy állam pénzrendszerét az érmetörvény szabályozta  Érmesúly (súlyrendszer, pl. kg)  Súlyegység  Pénzegység (pénzdarab, melyet egységnek tekintenek, pl. dollár)  Főpénzdarab (veretendő érmék főtípusa)  Pénzláb (súlyegység és pénzegység közötti viszony)  Nyerssúly (érme teljes súlya) Az első papírpénz: Először a kínaiak fedezték fel, hogy a pénzt könnyebb nyomtatott papír formájában kezelni. A X. században a kínai kormányzat csekély értékű, de súlyos vaspénzeket bocsátott ki. Az emberek a kereskedőknél hagyták ezeket az érméket, és inkább azokat a kézzel írott elismervényeket használták, amelyeket az érmék helyett kaptak. A XI. század elején a nyomtatott nyugtákat hivatalosan is pénznek nyilvánították és rögzített értékkel ruházták fel. A papírpénz forgalmát a császár uralkodói rendelettel kényszerítette ki: a papírpénzt az uralkodó finanszírozási igénye hívta életre. A császári udvar költekezését a császár kézjegyével ellátott papírdarabokkal fizette ki, melyek értékét meghatározott súlyú nemesfémmel fejezték ki.. Ez a hatalmi kényszer tettre ezt a pénzhelyettest forgalomképessé (kínai modell). Az így született pénzhelyettest szokás papírpénznek hívni. A nemesfémpénz helyettesítése: A csere lebonyolítása során a pénz helyett elegendő a pénz jelének jelen lenni. A pénzhelyettesek megjelenése egyfelől célszerű, másfelől – majd látni fogjuk – szükségszerű is volt. Két probléma is fellépett a nemesfém pénz használatával összefüggésben:  Az aranyérme forgás közben kopott (vagy „körülvágták”): emiatt tényleges értéke elvált a névértékétől, azaz fokozatosan „saját maga részleges jelévé vált”. Mivel a tapasztalatok szerint a kisebb névértékű érme gyorsabban forgott, ezért az ún. váltópénzeknél a helyettesítés korábban és általánosabban jelent meg. A váltópénz elfogadásának mértékét törvényben határozták meg.  A nemesfém pénz tartása és használata nem biztonságos: előfordulhat, hogy elveszítjük a pénzt vagy ellopják, esetleg kirabolnak. Ez elsősorban azok számára jelentett problémát, akiknek sok vesztenivalójuk volt: ékszerészek, ezüst- és aranyművesek és a nagykereskedők. Tulajdonuk megvédelmezésére közülük sokan gondoskodtak – anyagi áldozatot hozva – biztonságos őrzési lehetőségekről. Így aztán jövedelmező dolog volt díjazás ellenében vállalniuk mások pénzének megőrzését is. Ezt a szolgáltatást letéti banktevékenységnek nevezzük. A letéteket vagy egy nyilvántartásban rögzítették (bizalmat feltételez, viszont biztonságosabb) és/vagy elismervényt, azaz aranyra/ezüstre szóló jegyet adtak az elhelyezett nemesfémről. Utóbbi garantálta a letét mindenkori felvételét, így ez az arany-/ezüstpénz felhalmozását, és ami fontosabb: az ellenérték kifizetését (elsősorban a nagybani és távolsági kereskedelemnél) biztonságosabbá és könnyebbé teszi. Pénzhelyettesek a fizetési forgalomban:  A pénzérmékkel való fizetés kényelmetlenné válik, ha nagyobb összegekkel kell fizetni, különösen nagy földrajzi távolságok esetén. o A letéti intézménnyel kötött megállapodás alapján úgy is fizethetünk az árucikkekért, hogy magát a pénzhelyettest, az aranyra/ezüstre szóló jegyet ruházzuk rá az eladóra (pl. a hátoldalán feltüntetjük az új kedvezményezett nevét). Ő elviheti a letéti intézményhez és nemesfém pénzt kaphat érte vagy egy saját nevére szóló elismervényt. o A letéti nyilvántartást vezető bankoknál pedig lehetőségünk van egy írásbeli megbízást küldeni arról, hogy a saját arany-/ezüstletétünkből egy bizonyos összeget helyezzenek át az utalványos számlájára (az ilyen feljegyzést csekknek nevezzük)   A különböző letéti intézmények díjazás ellenében magukra vállalták, hogy az egymás közötti fizetések forgalmát lebonyolítják, amelynek módszere a klíring elszámolás (a kifizetések teljesítésekor a tartozások és követelések kölcsönös beszámítása) volt.  A klíring alkalmazása következtében a nemesfém mozgás még kisebb lett, különösen akkor, ha kölcsönösen letéteket helyeztek el egymásnál vagy egy kiválasztott letéti intézménynél. A pénzrendszer fejlődése:  Az ókor fejlett piacgazdasága után a középkor naturálgazdasága háttérbe szorította a kereskedelmet és vele együtt a pénzforgalmat is. Csak a XII. századtól indult fejlődésnek a pénzgazdaság, de ez még ún. monetárrendszer volt, azaz a készpénzforgalom dominált.  A XVI-XVII. század már a hitelrendszer kialakulásának időszaka. Az áruforgalom állandó növekedése növelte a szükséges pénzmennyiséget. Azonban a nemesfémek mennyisége nem növelhető korlátlanul, és ismétlődően relatív pénzhiány alakult ki. Emiatt aztán az áruforgalom lebonyolítása korlátokba ütközött, elkerülhetetlenné vált a hitelben történő értékesítés. Ez a hitelviszony a pénz fizetési eszköz funkciójának megerősödését jelenti.  A kereskedelem és a hitelrendszer fejlődése új intézményeket is létrehozott, mégpedig nemcsak a bankokat, hanem új pénzhelyettesítőket is (lombard modell). A váltó kialakulása:  A váltó kezdetleges formáját a középkori olasz campsorok (=pénzváltó és fizetésközvetítő bankárok) teremtették meg, amikor fizetési ígéretet tettek váltó kiállításával.  A váltó tehát fizetési kötelezettségvállalást jelent (az angolszász országokban IOU a neve=„I owe you”, azaz „tartozom neked”)  A kereskedelmi forgalomban alkalmazott váltó (az ún. kereskedelmi váltó) később alakult ki a középkori vásárokon, a váltó szabályait alkotó szokásjoggal együtt.  A váltó kialakulása az ún. forgatmánnyal vált teljessé, amely biztosította a forgalomképességet. Az első forgatmány Nápolyból maradt fenn 1600-ból, mai alakja Franciaországban keletkezett: a franciák írták a forgatmányt a váltó hátlapjára Csekk kialakulása: A mai értelemben vett csekk Hollandiában alakult ki a XVI. században. Az első csekk ún. nyugtacsekk volt: a fizetés helyett nyugtát adtak az eladónak, amelynek összegét az a bankárnál felvehette. A letétkezeléssel hamarosan iparszerűen kezdtek el foglalkozni az ún. Kassier-ek. A csekk csak később, a XVIII. században terjedt el Angliában (a többi állam innen vette át), ahol a csekk bankra intézvényezett látra szóló váltó volt. Váltó a hitelügyletek alapjává: A pénzhelyettesek csak akkor oldják meg a relatív pénzhiány problémáját, ha a gazdasági szereplők elfogadják őket, hiszen egy adósságot egy másik adóssággal helyettesít csupán a forgalomban. A váltók esetében a bizalom az adós jövőbeli fizetési készségén és a fizetőképességén alapulhat. A fizetési készség problémájára az állami kikényszeríthetőség intézményi gyakorlata jelenthet megoldást: a XVIII. század közepétől jutott a váltó olyan óriási jelentőséghez, hogy az angol bírói gyakorlat (Mansfield bíró) ebből a papírból nagy súlyú jogintézményt alkotott, és feltétlen kötelezettség jelleget adott neki:  o absztrakt ügylet lett a váltóügylet (a mögöttes adásvételi ügylettől függetlenné vált) és elszakadt mind az eredeti hitelező, mind az eredeti adós személyétől o aki váltót állít ki vagy váltóval fizet, a váltó lejáratakor mindenféle fellebbezés, ellentmondás nélkül fizetni tartozik (ugyanez vonatkozik arra, aki egy más személy által kiállított váltót forgatott, tehát elvállalta, hogy az abban megtestesült követelést kifizeti és annak jogi következményeit vállalja) o A váltóért lejáratkor (kész)pénzt kell adni; ha nem fizeti ki a váltót lejáratkor a kiállító, akkor óvatolják és megindul az eljárás: minden aláíró a kifizetésért egyetemlegesen felel (minél többször forgatták, minél több aláírás van rajta, annál értékesebb a váltó) A váltó a jog erejével kérlelhetetlen szigorral és gyors eljárással biztosítja a benne foglalt adósság megfizetését. Klasszikus bankjegy megjelenése: A váltóadós jövőbeli fizetőképességének megítéléséhez viszont információkra van szükség. A szükséges információkkal a sok gazdasági szereplővel kapcsolatban álló kialakuló bankok rendelkeztek, akik díjazásért hajlandók voltak szerepet is vállalni a váltóügyletben (aláíróként vagy elfogadóként=leszámítolás). Egy idő után azonban a bankok már magukra szóló követeléseket, lejárat nélküli, bemutatóra szóló kerek címletben előre nyomtatott ún. bankárváltókat (ún. klasszikus bankjegyeket) bocsátottak ki, amelyben a bank azt ígérte, hogy bemutatójának kívánságára a feltüntetett összegnek megfelelő törvényes fizetőeszközt ad. Ezt a jegyet már jóval szélesebb körben fogadták el, mint a kereskedő váltóját. Ekkor még igen sokféle bankjegy volt forgalomban: minden bank forgalomba hozta a saját fizetőeszközét. E pénzhelyettesek hitelnyújtás révén kerültek a gazdaságba, és emiatt a pénz mennyiségének növekedése nem jelentette azt, hogy az örökké a forgalomban marad, mivel a hitel visszafizetésével automatikusan megsemmisül. Így jutunk el a modern pénz alapjához: a hitelpénzhez. A bankjegy az eladott, de még ki nem fizetett áruk értékét képviseli. Nem kerülhetett túl sok a forgalomba, kettős biztosítéka volt az infláció ellen: o hitelmechanizmus (amikor a hitel lejár, vissza kell fizetni) o aranyra való átválthatóság Állam: Az állami kincstárak számára az állami kiadások fedezetére mindig is lehetőségük volt papíranyagú pénzt kibocsátani melyek elfogadását hatalmuknál fogva kötelezően előírták. Ezt hívjuk klasszikus papírpénznek, amelyek tehát hatalmi szóval létrehozott, kényszerárfolyammal ellátott pénzhelyettesek voltak, amelyek rendszerint nem voltak beválthatók fémpénzre. Ha tehát az államháztartás nagymértékű hiányát tartósan papírpénz kibocsátásával teremtik elő, akkor a papírpénz elértéktelenedik, inflálódik. Drámai infláció is kialakulhat, ami a papír alapú pénzek teljes elértéktelenedésével, a nemesfémek forgalomból való eltűnésével, pénzügyi válságokkal jár együtt és a pénzfunkciók fokozatos megszűnéséhez, közvetlen árucseréhez, esetleg jegyrendszeren keresztüli elosztáshoz vezet. A klasszikus papírpénz elértéktelenedése ellen az egyetlen biztosíték az állam önkorlátozása lehetett. Jegybankok megjelenése: Az államnak fontos szerepe volt abban, hogy az egyes országokon belül a jó néhány pénzhelyettest felváltsa egy adott hivatalos, törvényes fizetési eszköz. Először Svédországban született meg a király fejében az a gondolat, hogy a kereskedelmi bankok egyikének, a Stockholmi Banknak kellene királyi kiváltságként bankjegykibocsátási monopóliumot adni, ami feljogosítja arra, hogy törvényes fizetési eszközként elfogadandó, hivatalos, államilag ellenőrzött bankjegyet bocsássanak ki (1661). A jegykibocsátás monopóliuma azt is jelentette, hogy a jegybanknak kell gondoskodni a bankjegyek beválthatóságáról. Ez egyrészt a kibocsátás mennyiségi korlátozását jelentette, másrészt megfelelő tartalék képzését aranyból és törvényes fizetési eszközből. A többi banknak váltóleszámítoláskor a központi bank jegyeit kellett használniuk. Ehhez úgy jutottak hozzá, hogy a váltókat viszontleszámítoltatták a jegybanknál. Milyen hitelt nyújthat egy bank: A hitelkereslet bővülésével jó üzletet jelenthetett a letéti bankok számára is a hitelnyújtás. Alapja az a megfigyelés, hogy a pénzhelyettesek élénk forgalmával párhuzamosan alig változik a letétbe elhelyezett nemesfém összmennyisége. Két módon kapcsolódhat be a letéti intézmény a jól jövedelmező hitelezésbe: a letétként elhelyezett nemesfém egy részéből hitelt nyújt másoknak (cserébe lemond a megőrzésért felszámított díjról), de továbbra is „garantálja” , hogy a betétesek felvehetik a nemesfémet egyszerűen több bankjegyet nyomtatnak és kölcsönöznek ki (ezek nem a beáramlott nemesfémre váltóként hagyják el a bankot) Mindkét esetben az egyes bankokban található nemesfém mennyisége kevesebb, mint az a mennyiség, amelynek beváltására a bankok kötelezettséget vállaltak. Ezt résztartalékon alapuló banki tevékenységnek nevezzük. Előnyei: a páncéltermekben elfekvő nagy pénzösszegek most hitelezhetővé válnak a bankjegyek könnyebben, olcsóbban előállíthatók, mind az a többlet nemesfém kitermelésével lehetséges lenne olcsóbbá válik a hitel Veszélyek: nyakló nélküli kibocsátás, infláció ---- ennek gátat szab a konvertibilitás, azaz a nemesfémre való beválthatóság, hiszen a túl nagy mértékű hitelezés a tartalékok csökkenéséhez vezet (elszivárgás) bankpánik, bankostrom