Szláv Betelepülés és Története

A szláv törzsek a népvándorlás korában, i.sz. 5. század végén kezdtek betelepülni a mai Szlovákia területére.

A szláv törzsek több hullámban, északról, a Kárpátok hágóin át érkeztek a Kárpát-medencébe.

A szlávok földműveléssel, pásztorkodással és kézművességgel foglalkoztak.

A szlávok törzsi és nagycsaládi szervezetben éltek.

Samo, a szláv vezér, 623-tól 658-ig egyesítette a szláv törzseket az avarok ellen.

Nagy Károly frank király a 8. század végén szorította vissza az avarokat a Kárpát-medencéből.

A Nyitrai Hercegség a 9. század 20-as éveiben alakult meg a mai Délnyugat-Szlovákiában.

A Salzburgi évkönyv egy latin nyelvű évkönyv, amely a 9. században rögzítette a Kárpát-medencei szlávok betelepülését és a kortárs politikai eseményeket.

András, a Hontpázmány nemzetiségbeliek vezetője, a nagyhatalmú Csák Máté terjeszkedése miatt elvesztette Gímes várát és a családja két tagját is.

Károly Róbert király 1321-ben osztotta fel Csák Máté hatalmas birtokait, és az egész Felvidéket uralma alá vonta.

A 15. század közepén, 1465-ben Pozsonyban alapították meg az Academia Istropolitana nevű egyetemet, Hunyadi Mátyás király vezetésével.

A 16-17. században, a török hódoltság idején, a mai Szlovákia területe nagy jelentőségre tett szert, mivel a három részre szakadt Magyarország központjává vált.

A Zsolnai Szlovák Polgárok Privilégiuma 1381-ben adományozott különleges jogokat a Zsolna polgárainak, elősegítve a város fejlődését és gazdasági prosperitását.

A privilégium lehetővé tette a szabad kereskedelmet Zsolnán, ami a város gazdasági fejlődését szolgálta.

A Zsolnai Polgárok Privilégiuma adómentességet biztosított a város lakóinak, csökkentve terheiket és a gazdaság fejlődését elősegítve.

A privilégium lehetővé tette Zsolna polgárainak egy bizonyos fokú politikai és jogi autonómiát, amivel saját belügyeikben nagyobb szabadsággal rendelkeztek.

A királyi hatóságok a Zsolna védelmét is biztosították, garantálva a lakosok biztonságát és stabilitását.

A Zsolnai könyv a szlovákiai magyarnak készült, szlovák-magyar kifejezéseket tartalmazva, megkönnyítve a kétnyelvű kommunikációt.

A Thuróczy-krónika a 14-15. század magyar történelmét dolgozza fel, 1488-ban jelent meg.

A Thuróczy-krónika forrásai oklevelek, régi krónikák és szóhagyományok.

A Thuróczy-krónika kiemelten foglalkozik a huszita mozgalommal és annak hatásával a Magyar Királyságra.

Husz János cseh vallási vezető reformációja az egyház gyakorlatait célozta meg, és a huszita háborúkat eredményezte.

Bár Magyarország nem vett közvetlenül részt a huszita háborúkban, Husz János tanainak hatása eljutott a magyar területekre, vallási feszültségeket keltve.

Mojmír a nagymorva fejedelem volt, aki a Nyitrai Hercegséget saját birodalmához csatolta, így jött létre a Nagymorva Birodalom.

Pribina a Nyitra hercege volt, akit Mojmír elűzött, és menekülésre kényszerítette a frankokhoz. Később a Balaton környékén alapított saját országot.

Rastislav a Nagymorva Birodalom vezetője volt, aki saját egyházi struktúrát akart létrehozni, azonban a pápa nem engedélyezte. Ezért Bizáncba fordult segítségért.

A bizánci hittérítők, Konstantin és Metód szláv nyelven mutatták be a liturgiát, ezzel indítva el a szláv írásbeliség fejlődését.

A frankok által kezdeményezett hittérítés hatása meggyengült, miután a morvák fellázadtak a frankok ellen.

Svätopluk a Nagymorva Birodalom erős vezetője volt, aki Rastislavot elűzte, és a birodalmat kiterjesztette a Duna túloldalára, a Tisza felső vidékére, a cseh területekre és Sziléziáig.

A Nagymorva Birodalom a római egyház oltalma alá került, és a pápa Nyitrán püspökséget rendezett be.

A Nagymorva Birodalomban a bizánci liturgia csak Metód haláláig volt érvényben, mert az egyházfő elűzte a Metód híveit.

Lajos keleti frank király hadsereggel támadt Rastislavra, és megostromolta Dovina várát.

Svatopluk elárulta nagybátyját, Rastiszlávot, miután Karlmann frank serege többször is támadta a morvákat.

Svatopluk megtagadta a frankok engedelmességét, erre Arnulf szövetségre lépett a magyarokkal.

A magyarok legyőzték a morva fejedelmet, és a frank sereg megkezdte a Nagymorva Birodalom szisztematikus lerohanását.

907-ben a magyarok legyőzték a bajorokat a pozsonyi csatában, amit többen a Nagymorva Birodalom végének tekintik.

A Nagymorva Birodalom kisebb részekre bomlott szét, és a területek a magyarok érdeklődési körébe kerültek. A szlávok által lakott területek fokozatosan tagozódtak be a magyar államba.

Az evangélikus egyház teológiai egységének megalapozása, a gyülekezetek, esperességek és püspökségek működési kereteinek meghatározása.

A Felső-Magyarország területének egyik legbefolyásosabb evangélikus főura, aki anyagi és politikai támogatást nyújtott a zsinathoz.

A szláv népeket jelölő kifejezés, amely a középkorban terjedt el a magyar nyelvben. Valószínűleg a német "Teut" vagy "Deutsch" szóból származik.

A mai Szlovákia területének nem hivatalos elnevezése.

A szlovénoknak két letelepedési típusa volt: önkéntes és szervezett betelepülés.

Osztrák származású magyar nagybirtokos, aki szlovák és német telepesek betelepítésével fellendítette az ipart és a kereskedelmet.

Kiemelkedő személyiség, aki birtokaihoz szlovák parasztokat telepített a Felvidékről, főleg Pest megye és környékén.

A szlovák telepesek mezőgazdasági ismereteikkel és munkájukkal hozzájárultak az elhagyott földek megműveléséhez és a gazdaság újjáélesztéséhez.

A szlovák és közép-európai legendás alakja, akit a népi emlékezetben a "szlovák Robin Hoodként" ismernek.

Jánošík a gazdagoktól rabolt, hogy segítsen a szegényeken. A néphagyomány szerint mágikus fegyverrel rendelkezett.

A 19. századi szlovák nemzeti ébredés során Jánošík a szlovák identitás és függetlenségi vágy szimbóluma lett.

A 18. századi magyar történelem, irodalom és tudomány kiemelkedő alakja, polihisztor, aki történetíróként, földrajztudósként, pedagógusként és lelkészként is ismert.

Bél Mátyás 1684-ben született Ocsován, tanulmányait Besztercebányán, Lőcsén és Halléban végezte.

Visszatérve Magyarországra, 1708-tól Pozsonyban működött evangélikus lelkészként és tanárként.

A szlovák nemzeti öntudat a 18. század végén és a 19. század első felében kezdett kialakulni, amikor a szlovák értelmiség felismerte saját kulturális, nyelvi és történelmi identitását a Habsburg Birodalomban.

Johann Gottfried Herder német filozófus, aki a nyelv és kultúra kapcsolatát hangsúlyozta: a nyelv egy nép kulturális lényegének és történelmi emlékezetének hordozója.

Herder elvei ösztönzéssel szolgáltak arra, hogy a szlovákok a latin és magyar nyelv dominanciája helyett a szlovák nyelv megőrzésére és fejlesztésére összpontosítsanak.

Bernolák az első kodifikált szlovák nyelvet, a bernolákovčinát alkotta meg a közép-szlovákiai nyelvjárás alapján. Célja volt, hogy a szlovák nyelv irodalmi és vallási szinten is használható legyen.

Fándly katolikus pap volt, aki a szlovák parasztság művelését és vallási oktatását célozta meg írásaival. Népszerűsítette a szlovák nyelvű írást és a paraszti élet problémáira reflektáló irodalmat.

Bajza írta az első szlovák nyelvű regényt, az 'Az ifjú René kalandozásai' című művet, amely elősegítette a szlovák nyelv irodalmi felhasználását és elismertségét.

Josef Dobrovský cseh pap, történész, nyelvész és filológus volt, aki a cseh nyelv és irodalom megújításának úttörője volt, de munkássága a szlovák nyelvre és kultúrára is hatással volt.

Kollár evangélikus lelkész és költő volt, aki a pánszlávizmus egyik alapvető teoretikusa volt. Műveiben hangsúlyozta a szláv népek kulturális egységét és közös örökségét.

Štúr az evangélikus lelkész és nyelvész, aki 1843-ban kodifikálta a modern szlovák irodalmi nyelvet. Štúr nyelvújítása a közép-szlovákiai nyelvjárásra épült, megalapozta a szlovák nyelv egységét.

Šafárik evangélikus tudós volt, aki a szláv népek történelmével és kultúrájával foglalkozott. Munkássága hozzájárult a szlovák nemzeti mozgalom tudományos alapjainak megteremtéséhez.

Hamuliak evangélikus pap volt, aki támogatta a szlovák nemzeti mozgalom kulturális és politikai célkitűzéseit. Hangsúlyozta a szlovák nyelv fontosságát a hitéletben és az oktatásban.

A Cseh-szlovák Társaság 1829-ben alakult, és 1834-től Ľudovít Štúr lett az egyik vezetője. A Társaság tevékenységét 1837-től betiltották, így azt áthelyezték a Szláv Könyvtárba.

A Štúr-iskola három legjelentősebb alakja, Ľ.Štúr, J.M.Hurban és Michal Miloslav Hodža, az evangélikus ifjúszlovákok 1843 júliusában megállapodtak a szlovák irodalmi nyelv kodifikálásában.

A szlovák nemzeti mozgalom fontos állomása volt, hogy a Štúr-iskola tagjai elfogadták a katolikusok által hirdetett nemzeti alapelvet, miszerint a szlovákok önálló szláv törzs, amelynek fontos attribútuma az önálló nyelv.

Az új irodalmi nyelv 1852-ben nyerte el végleges formáját. Az önálló szlovák nyelv kodifikálását a cseh nyelv szlovák hívei, köztük J.Kollár folyamatosan támadták.

A szlovák nemzeti mozgalom fontos állomásaként jött létre a Slovenskje národňje novini (Szlovák Nemzeti Újság), amelynek kiadója és főszerkesztője Ľ.Štúr volt.

Ferenc József császár által bevezetett rendszer a szabadságharc leverését követően, mely a központosítást és az osztrák kormányzati hatalom erősítését célozta.

A szlovák nyelv hivatalos használatának bevezetése alacsonyabb szintű hivatalokban, a magyarosítás tilalma.

A szlovák nemzeti mozgalom fő sajtóorgánuma, amely 1861-ben jelent meg Pesten.

Ján Francisci, az 1848/49-es szabadságharc idején a magyarok ellen harcoló önkéntes szlovák csapatok nemzeti jelképe, a Pesťbudínske vedomosti kiadója és szerkesztője.

A szlovákok alapvető államjogi és politikai programja 1861-től 1918-ig, mely a történelmi Magyarország föderalizálását és a szlovákok által lakott területek önállóságát követelte.

A szlovákok által lakott terület, ami a Memorandum részeként szerepelt.

Ján Hattala által 1852-ben megalkot, a szlovák írott nyelv egyesítésének alapját jelentő kézikönyv.

Štúr fonetikus helyesírásának reformja, mely történelmi és etimológiai, szláv nyelvi alapúvá vált.

A szlovák nemzeti kulturális intézmény, amelyet 1863-ban hoztak létre Túrócszentmártonban.

A Matica slovenská létrehozásának oka, a szlovák nép ezeréves megkeresztelkedésének és a szláv írásbeliség megalkotásának emléke.

A Matica slovenská célja, a szlovák nyelv, irodalom és történelmi tudat támogatása.

A magyar kormányzat 1875-ben betiltotta a Matica slovenská működését a magyarosítási politika miatt.

A Memorandummal összefüggésben kialakult szlovák nemzeti mozgalom konzervatív csoportja, amely a hagyományos értékek és az egyházi intézmények szerepét hangsúlyozta.

A szlovák tudatú társadalom megosztottsága az 1863-as oroszellenes lengyel felkelés kapcsán: a Hurban köré csoportosulók ruszofil állásfoglalása.

A memorandista nemzeti mozgalomban kialakult ellenzék, amely a Memorandummal szembeni kritikát fogalmazott meg.

A locsolkodás hagyománya a húsvéti hétfőn, amikor a fiúk vízzel vagy parfümmel locsolják meg a lányokat, hogy biztosítsák a termékenységet.

A pásztorok, virágok és tojások fontos szimbólumok a húsvéti ünnep során.

A májusfaállítás egy szlovák hagyomány, amelyet május első napján ünnepelnek. A fiatalok táncot járnak körülötte, és díszítik a fát. Ez a tavasz, a szerelem és az újjászületés szimbóluma.

Szent István napját (augusztus 20.) a szlovákok fontos vallási ünnepként ünneplik. Ez a szlovák katolikus kultúra egyik legfontosabb napja.

A szlovák népművészet gazdag hímzés, fazekasság, faragás és textilmunka hagyományokkal rendelkezik.

A szlovák hímzés kiemelkedő hagyományokkal rendelkezik, minden tájegységnek saját egyedi mintái vannak. A kézi hímzés a családi örökséget képviseli.

A szlovák fazekasság híres, az agyag formázása és festése a hagyományos mesterségek közé tartozik. Modrán készül a híres kékfestett kerámia.

A szlovák népművészetben megtalálhatóak a faragott fa tárgyak, mint szobrok, keresztek és bútorok.

A szlovák nemzeti mozgalom egyik fő ága volt, amely a magyar politikai vezetésben bízott, és a szláv nemzetek egyenjogúságát szorgalmazta, ellentétben a despotikus orosz cári rendszerrel.

A szlovák nemzeti mozgalom egy csoportja, amely konzervatív, vallásos értékeket képviselt, és a Habsburg Birodalomhoz való lojalitásra helyezte a hangsúlyt.

A Szlovák Nemzeti Párt 1871-ben alakult a Régi Iskola csoportja által. Konzervatív értékeket képviselt és az orosz cári rendszerre alapozta a szlovák nemzeti felszabadulást.

A dualizmus kori magyar politika hivatalos álláspontja, amely a magyar nemzetet egységes politikai egységként tekintette, a nemzetiségeknek pedig csak egyéni jogokat biztosított, kollektív jogokat megtagadva.

A 19. század második felében a szlovákok többsége eltávolodott a magyar államtól, és magyarellenes, védekező álláspontokat vett fel, a magyar politikai rendszer képtelensége miatt a szlovák nemzeti érdekeket képviselni.

A szlovák függetlenségért küzdő mozgalmak a magyarországon belüli más nemzetiségekkel (szerbek, horvátok, románok, ruszinok) keresték a szövetségeket, mivel a magyar politikai vezetés megtagadta a szlovák nemzeti jogokat.

A Deák–Eötvös-féle 1868-as nemzetiségi törvény a magyar politikai nemzet egységes elvéből indult ki, nem ismerve el a nemzetiségek kollektív jogait. A szlovákok csak nemzetiségként szerepeltek, nem nemzetként, ezért nem volt joguk az önálló nemzeti életre.

A szlovákok alapvetően elutasították a nemzetiségi törvényt, mivel az csak egyéni jogokat biztosított és nem volt eléggé kiterjedt a nemzeti öntudat és a kollektív jogok biztosításához.

A szlovákok konzervatív vezetője, aki a nemzetiségi törvény elleni legélesebb kritikát fogalmazta meg, ezáltal büntetéseket vonva magára.

A szlovák nemzeti mozgalom egyik fontos eseménye, amikor az Új Iskola saját pártját (Kiegyezés Pártja) alapítja.

A Kiegyezés Pártja képviselői nem tudtak megegyezni a magyar országgyűlés baloldali pártjaival, és végül a Deák-féle kormánypárti jobboldallal kötöttek egyezséget. Ez a lépés a magyar politikai rendszerhez való közeledést jelezte, és a Régi Iskola tagjait a szlovák nemzeti érdekek árulásával vádolta.

Az Új Iskola fokozatosan elveszítette társadalmi támogatását, és végül 1875-ben megszűnt, miután a szlovák nemzeti érdekeket árulóként bélyegezték.

A cseh és szlovák nemzetek közeledését szorgalmazó szervezet, amely a csehországi diákoknak ösztöndíjakat biztosított a szlovákoknak.

Zólyom megyei alispán, aki 1873-tól 1885-ig magyarosító politikát folytatott, a Svornosť (Összetartás) című lapot felhasználva.

Az új szlovák irodalmi nyelv terjedése az 1830-as években felgyorsult, főleg az alsóbb néprétegek körében. Az új nyelv nemzeti egységet és a jobbágyság felszámolását szorgalmazta, valamint a modernizációt és az industrializációt támogatta.

Ľudovít Štúr, a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, 1836-ban híveit egy dévényi találkozón arra szólította fel, hogy lépjenek fel a szlovák nemzetért és népért.

Az 1843-ban meghatározott új szlovák irodalmi nyelv a középszlovák nyelvjárás alapjain nyugodott. Ez a döntés fontos lépés volt a nemzeti egység megteremtése felé.

Ľudovít Štúrt 1844-ben eltávolították tisztségéből az evangélikus líceumból nemzeti irányultságú tevékenységei miatt. 18 diákja vele távozott, ami a nemzeti mozgalom iránti elkötelezettségüket bizonyította.

A Tatrín Egyesület, amely 1844-ben alakult Liptószentmiklóson, a szlovák nemzeti mozgalom központi intézményévé vált, és később a Matica slovenská elődjévé vált.

A szlovák vezetők nem támogatták a magyar forradalmat 1848-ban, mert úgy vélték, hogy a magyar politika nem veszi figyelembe a szlovák autonómiaigényeket.

A Liptói követelések, amiket 1848. március 28-án ismertettek, a szlovákok által lakott területeken teljes körű nyelvi jogokat és a szlovákok nemzetként való elismerését sürgették.

1848. május 11-én a Liptói követelésekből egy 14 pontból álló egységes lista formálódott, amely a magyar állam föderatív átalakítását és nemzeti parlamentek kialakítását javasolta.

A szlovák vezetők a Habsburg Birodalom segítségét kérték a magyar forradalom leverésében, hogy így elérjék autonómiaigényeiket. 1848. június 2-12. között tartott prágai szláv kongresszuson is részt vettek.

A Szlovák Légió 1848. augusztusában alakult, és a Habsburg Birodalom oldalán harcolt a magyar szabadságharc ellen. Ján Francisci-Rimavsky vezette az egységet.

A Szlovák Nemzeti Tanács megalakulása 1848. szeptember 16-án fontos lépés volt a szlovák politikai szervezettség felé. Hurban, Hodža és Štúr álltak a tanács élére.

A szlovák vezetők 1849. március 20-án memorandumot nyújtottak be a Habsburg Birodalomhoz, amelyben autonómiát követeltek, a szlovák nyelv hivatalos elismerését és a szlovák kultúra fejlesztéséhez szükséges támogatást kérték.

Az Olmützi alkotmány, amelyet 1849. március 4-én adtak ki, megerősítette a Habsburg Birodalom centralizált kormányzását, és nem biztosított autonómiát a birodalom egyetlen nemzetiségének sem, így a szlovákoknak sem.

A szlovák csapatokat 1849. novemberében leszerelték a világosi fegyverletétel során. A szabadságharc bukása után a szlovákok nem kapták meg az ígért autonómiát.

A Branyiszkói áttörés 1849. február 5-én történt, és fontos katonai siker volt a magyar szabadságharcban. Az áttörés lehetővé tette a magyar honvédség számára, hogy átkeljen a Kárpátokon, és összekapcsolódjon a többi magyar erővel.

A magyar kormány az iskolarendszerben látta a magyarosítás fő eszközét, amelynek csúcsát az 1907-es Apponyi-féle oktatási törvények jelentették.

Az erős szlovák nemzeti öntudattal rendelkező fiatalok prágai, bécsi és más egyetemeken tanultak, ahol különféle szlovák és szláv társaságokat, egyesületeket alakítottak.

Az 1870-es években nemcsak Bécsbe és Prágába, hanem az Egyesült Államokba (Cleveland, Pittsburgh), valamint Kanadába is megindult a tömeges kivándorlási hullám.

A legtöbben a keleti szlovák területekről vándoroltak ki, és sokan később vissza is tértek hazájukba.

Az 1890-es évektől a szlovák nemzeti élet intézményei is kialakultak. Szlovák tannyelvű egyházi iskolákat működtettek, szlovák nyelvű újságokban tájékoztatták a kivándoroltakat.

Az első világháború kitörése 1914-ben, de még inkább annak lezárása 1918-ban jelentős fordulatot hozott a szlovák nemzeti emancipáció ügyének a fejlődésében.

Wilson 14 pontja (1918): Az amerikai elnök, Woodrow Wilson, a nemzetek önrendelkezési jogát hangsúlyozta.

Ez ösztönző erőként hatott a cseh és szlovák politikai vezetőkre.

Az emigrációban élő cseh és szlovák politikusok - különösen Tomáš Garrigue Masaryk, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik - kulcsszerepet játszottak a nemzetközi támogatás megszerzésében.

1915-ben, Párizsban létrehozták a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot (Československá národná rada), amely a háború idején a cseh–szlovák külföldi ellenállás központi szervévé vált.

A csehek és a szlovákok 1918-ban közös állam alapításában állapodtak meg. A pittsburgi egyezmény (1918. május 31.) rögzítette a két nép együttműködését és a szlovákok autonómiájának elvi támogatását.

A csehszlovák nemzeti bizottság Prágában kikiáltotta a független Csehszlovák Köztársaságot.

Az államalapítás egyik legfontosabb aktusa az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásához kapcsolódott, mivel az addigi birodalmi központok elvesztették irányító szerepüket.

Szlovákiában a közigazgatást és a társadalmi rendszert radikális reformoknak vetették alá, ami kezdetben nehézségeket okozott.

Bár a szlovákok autonómiát vártak, ez az új államban nem valósult meg teljesen, ami a szlovák politikai vezetők körében elégedetlenséget szült.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti, a világháború utáni hidegháború idején kialakult szembenállás, mely a világ két fő ideológiai tömbjét, a szocializmust és a kapitalizmust állította egymás szembe.

Csehszlovákia kommunista uralma alatt a szovjet befolyás alá került, és a szocializmus elveit követte.

A szlovákok továbbra is másodlagos szerepet töltöttek be a kommunista rendszerben, bár az 1960-as években az autonómia iránti igények újra felszínre kerültek.

Alexander Dubček vezette a szocializmus emberi arculatát célzó reformmozgalmat Csehszlovákiában. A reformok a szocializmust próbálták demokratikusabbá tenni, miközben elutasították a szovjet totalitarizmust.

A szovjet invázió Csehszlovákiába 1968 augusztusában. A szovjetek és a Varsói Szerződés tagállamai elnyomták a reformokat, és visszaállították a kommunista diktatúrát.

A prágai tavasz után Csehszlovákiában megkezdődött a kommunista rendszer megerősítésének időszaka, a reformok visszavonásával és a szovjet modell teljes helyreállításával.

A szlovák népzene és táncok a szlovák kultúra szerves részét képezik, mely a hegyvidéki és falu központú közösségekben volt jelentős. A hegedű, cimbalom és furulya a leggyakoribb hangszerek.

A karácsonyi ünneplés rendkívül fontos a szlovák családok számára. A szenteste szigorú vallásos szertartás a karácsonyi vacsora körül.

A húsvéti ünnepek fontosak a szlovák kultúrában.

A szlovák nemzeti identitás és függetlenségi vágy szimbóluma a 19. századi szlovák nemzeti ébredésben. A gazdagoktól rabolt, hogy segítsen a szegényeken.

Szláv népeket jelölő kifejezés, amely a középkorban terjedt el a magyar nyelvben.

A mai Szlovákia területének nem hivatalos elnevezése.

A szlovák telepesek betelepítésével jelentősen befolyásolták a magyar gazdaságot. Mezőgazdasági ismereteikkel és munkájukkal fellendítették az elhagyott földek megművelését és átalakították a gazdasági struktúrát.

A 18. századi magyar történelem, irodalom és tudomány kiemelkedő alakja, polihisztor. Történetíróként, földrajztudósként, pedagógusként és lelkészként is ismert.

A szlovák népzene és táncok a szlovák kultúra szerves részét képezik, mely a hegyvidéki és falu központú közösségekben volt jelentős. A hegedű, cimbalom és furulya a leggyakoribb hangszerek.