Róma a királyság és a köztársaság korában

Study Notes

Róma a királyság és a köztársaság korában

Róma Itália területén alakult ki, az Appennini-félszigeten és szigetvilágban (Szicília, Szardínia, Korzika).
Itáliában különböző népek éltek (ligurok, etruszkok, italikusok, görögök, punok).
A hagyomány szerint Róma Kr.e. 753-ban Romulus alapította.
Kr.e. VIII. századtól Kr.e. VI. századig 7 király uralkodott Rómában.
A társadalom patríciusokból (alapító leszármazottai) és plebejusokból (betelepült idegenek) állt.
A patríciusok a Szenátusban képviseltették magukat, tanácsadói a királynak.
A plebejusok kezdetben nem rendelkeztek politikai jogokkal.
Kr.e. 510-ben elűzték a királyt, és köztársaságot alapítottak.
A köztársaságban két konzul vezette a köztársaságot, akiknek minden évben meg kellett győzniük a Szenátust, hogy alkalmasak-e a feladatra.
Háborús időben a konzulok voltak a hadsereg vezetői.
Békeidőben a köztársaság irányítását végezték.
A Szenátus volt a legnagyobb hatalom a köztársaságban.
Súlyos veszély esetén diktátort választottak, akinek teljhatalma volt fél évre, maximum.
A plebejusok Kr.e. V. században harcoltak a patríciusokért az egyenlő jogokért, ami sikerült Kr. e. 287-ben.
A szecesszió (kivonulás) a plebejusok fegyvere volt a társadalmi egyenlőségért.
Róma háborúkat vívott szomszédos népekkel (etruszkok, gallok, szamniszok, dél-itáliai görögök).
Róma Kr. e. III. századra Itália ura lett.
A Kr. e. II. és I. században meghódította Makedóniát, Kis-Ázsiát, Hispániát, Szíriát, Galliát és Egyiptomot