Nyelvtan alapjai: Hangtan

• A nyelvtan a nyelv rendszerét leíró tudomány.
• A nyelvtan vizsgálja a nyelv hangjait, szavait, mondatait és azok jelentését.
• A nyelvtan a nyelvi rendszer szabályait írja le, amelyek alapján a nyelv helyes használata megvalósul.
• A hagyományos nyelvtan fő területei: hangtan, szótan (morfológia), mondattan (szintaxis), jelentéstan (szemantika).
• A nyelvészet a nyelvvel foglalkozó tudomány, a nyelvtan pedig a nyelvészet egyik ága.

Hangtan (fonológia)

• A hangtan a nyelv hangjaival foglalkozik.
• A hangtan vizsgálja a hangok képzését (artikuláció), akusztikai tulajdonságait és funkcióját a nyelvben.
• A fonéma a nyelv legkisebb jelentésmegkülönböztető egysége.
• Az allofón a fonéma változata, amely nem változtatja meg a szó jelentését.
• A magyar nyelvben a magánhangzók lehetnek rövidek vagy hosszúak, magasak vagy mélyek, ajakkerekítésesek vagy ajakkerekítés nélküliek.
• A magyar nyelvben a mássalhangzók lehetnek zöngések vagy zöngétlenek, képzés helye és módja szerint különbözőek.

Alaktan (morfológia)

• Az alaktan a szavak szerkezetével és formáival foglalkozik.
• A morféma a nyelv legkisebb jelentéssel bíró egysége.
• A szabad morféma önállóan is szó lehet (pl. ház).
• A kötött morféma csak más morfémákkal együtt fordul elő (pl. -ban, -ben).
• A tő a szó alapvető jelentését hordozó része.
• A toldalékok (képző, jel, rag) a szó jelentését vagy grammatikai funkcióját módosítják.
• A képzők új szavakat hoznak létre (pl. ír - író).
• A jelek a szó grammatikai kategóriáját jelölik (pl. többes szám jele: -k).
• A ragok a szavak mondatbeli szerepét jelölik (pl. birtokos személyrag).

Mondattan (szintaxis)

• A mondattan a mondatok szerkezetével és a szavak mondatbeli kapcsolataival foglalkozik.
• A mondat szavakból álló, grammatikailag helyes szerkezet, amely teljes gondolatot fejez ki.
• A mondat alkotórészei: alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző.
• Az alany a cselekvőt, hordozót vagy a mondatban megnevezett dolgot jelöli.
• Az állítmány a mondat központi eleme, az alanyról állít valamit.
• A tárgy az állítmány cselekvésének vagy hatásának elszenvedője.
• A határozó a cselekvés, történés vagy állapot körülményeit fejezi ki (pl. hely, idő, mód, ok).
• A jelző a főnevet minősíti vagy pontosítja.
• A szórend a szavak sorrendje a mondatban. A magyar nyelvben a szórend viszonylag szabad, de vannak kötöttségek és preferenciák.
• A mondatok lehetnek egyszerűek, összetettek vagy többszörösen összetettek.
• Az egyszerű mondat egyetlen állítmányt tartalmaz.
• Az összetett mondat legalább két tagmondatból áll, melyeket kötőszó kapcsol össze.

Jelentéstan (szemantika)

• A jelentéstan a szavak, mondatok és szövegek jelentésével foglalkozik.
• A szó jelentése az a fogalom vagy képzet, amelyet a szó a beszélők fejében kivált.
• A denotáció a szó tárgyi jelentése, az a dolog vagy fogalom, amire a szó utal.
• A konnotáció a szóhoz kapcsolódó érzelmi, értékelő vagy asszociatív jelentés.
• A szinonimák hasonló jelentésű szavak.
• Az antonimák ellentétes jelentésű szavak.
• A homonimák azonos alakú, de különböző jelentésű szavak.
• A poliszémia egy szó több, egymással összefüggő jelentése.
• A metafora a szavak átvitt, képszerű jelentése.
• A metonímia a szavak jelentésének áthelyezése valamilyen érintkezés vagy kapcsolat alapján.
• A pragmatika a nyelvhasználat kontextusát vizsgálja, azt, hogy a beszélők hogyan értelmezik a nyelvi kifejezéseket a kommunikációs helyzetben.

A magyar nyelv szófajai

• A szófajok a szavak nyelvtani tulajdonságok szerinti csoportjai.
• A magyar nyelv szófajai: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, határozószó, igekötő, névutó, kötőszó, indulatszó.
• A főnév élőlényeket, tárgyakat, fogalmakat nevez meg.
• A melléknév főnevek tulajdonságait fejezi ki.
• A számnév mennyiséget, sorrendet fejez ki.
• A névmás főneveket, mellékneveket vagy számneveket helyettesít.
• Az ige cselekvést, történést, létezést vagy állapotot fejez ki.
• A határozószó igék, melléknevek vagy más határozószók tulajdonságait fejezi ki.
• Az igekötő az ige jelentését módosítja.
• A névutó a főnevek vonzataként fejezi ki a viszonyt.
• A kötőszó szavakat, mondatrészeket vagy mondatokat kapcsol össze.
• Az indulatszó érzelmeket, hangulatokat fejez ki.

Mondatrészek

• A mondatrészek a mondat szerkezeti és jelentésbeli egységei.
• A fő mondatrészek: alany és állítmány.
• A bővítmények: tárgy, határozók, jelzők.
• Az alany a mondat cselekvője, hordozója.
• Az állítmány az alanyról állít valamit, kifejezi a cselekvést, történést.
• A tárgy az állítmány cselekvésének elszenvedője vagy célpontja.
• A határozók a cselekvés helyét, idejét, módját, okát, célját stb. fejezik ki.
• A jelzők a főnevek tulajdonságait fejezik ki.
• A minőségjelző a főnév minőségét fejezi ki (pl. szép ház).
• A mennyiségjelző a főnév mennyiségét fejezi ki (pl. sok könyv).
• A birtokos jelző a főnév birtokosát fejezi ki (pl. Péter autója).
• A mutató jelző a főnévre mutat rá (pl. ez a könyv).

Mondattípusok

• A mondattípusokat a kommunikációs cél és a szerkezet határozza meg.
• A közlőmondat tényt közöl (pl. Ma süt a nap.).
• A kérdőmondat kérdést tesz fel (pl. Milyen nap van ma?).
• A felkiáltó mondat érzelmet fejez ki (pl. Milyen szép nap!).
• A felszólító mondat felszólítást, kérést fejez ki (pl. Gyere ide!).
• A óhajtó mondat kívánságot fejez ki (pl. Bárcsak sütne a nap!).
• A feltételes mondat feltételt fejez ki (pl. Ha sütne a nap, elmennénk sétálni.).

Szövegtan

• A szövegtan a szövegek szerkezetével, kohéziójával és jelentésével foglalkozik.
• A szöveg összefüggő mondatokból álló, teljes gondolatot kifejező nyelvi egység.
• A szövegkohézió a szöveg elemeinek összetartozása, melyet nyelvi eszközök biztosítanak (pl. kötőszók, névmások, ismétlések).
• A szövegkontextus a szöveg környezete, mely befolyásolja a szöveg értelmezését.
• A szövegtípusok a szövegek célja és szerkezete szerint csoportosíthatók (pl. elbeszélés, leírás, érvelés, magyarázat).
• A narráció (elbeszélés) történetet mond el.
• A deskripció (leírás) tárgyakat, személyeket, helyeket mutat be.
• Az argumentáció (érvelés) állításokat támaszt alá bizonyítékokkal.
• Az expozíció (magyarázat) folyamatokat, összefüggéseket mutat be.

A nyelvtan a nyelv rendszerét leíró tudomány. A lecke a hagyományos nyelvtan fő területeivel foglalkozik: hangtan, szótan, mondattan, jelentéstan. A hangtan a nyelv hangjaival foglalkozik, beleértve a hangok képzését és funkcióját.