Lemeztektonika és lemezmozgások

A lemeztektonika a Föld kőzetburkának mozgásait és az ebből eredő geológiai jelenségeket vizsgálja. A kőzetburok nem összefüggő gömbhéja a Földnek, hanem kisebb-nagyobb kőzetlemezekből áll, amelyek az asztenoszférán 'úsznak'.

A kőzetlemezeket a földköpenyben lévő konvekciós áramlatok mozgatják. A hőkiegyenlítődés miatt a forró, könnyebb kőzet felfelé áramlik, a hidegebb, nehezebb pedig lefelé süllyed, ezzel húzza magával a kőzetlemezeket.

Három fő típusú lemezmozgást ismerünk: 1. Egymáshoz közeledő lemezek (konvergens), 2. Távolodó lemezek (divergens), 3. Egymás mellett elcsúszó lemezek (transzform).

Amikor két kőzetlemez ütközik (konvergens mozgás), a sűrűbb lemez a másik alá bukik (szubdukció). Ez hegységképződést, vulkáni tevékenységet, mélytengeri árkok kialakulását eredményezheti.

A sűrűbb óceáni lemez a kontinentális lemez alá bukik, és ez a mélyben beolvad a köpeny anyagába. Az olvadt anyag a felszínre tör, és vulkáni hegyláncot hoz létre. Példa erre az Andok hegység.

Az idősebb, nagyobb sűrűségű óceáni lemez bukik a fiatalabb alá, és vulkáni szigetíveket emel a magasba. A két lemez találkozásánál mélytengeri árkok húzódnak. Így keletkeztek a Japán-szigetek.

A két lemez ütközik, és a közöttuk lévő óceánbezáródik. Az óceán fenekén felgyülemlett üledék felgyűrődik, és hegységképződés indul be. Így keletkezett a Himalája.

Ha a kőzetlemezek távolodnak egymástól, akkor az asztenoszférából megolvadt kőzetanyag a törésvonalakon át a felszínre jut, és bazaltos lávát hoz létre. Ez az óceánközepi hátságok kialakulását eredményezi, ami a lemezek növekedéséhez, az óceáni medencék terjeszkedéséhez és a kontinensek távolodásához vezet.