Gyártástechnológiai III. Marás

A szerszám forgómozgást végez, míg a munkadarab lineárisan mozog.

A maró szerszám több éllel rendelkezik, és egy menetben több forgácsot vág le a munkadarabról.

A forgács formája nem állandó: nagyobb és kisebb szakaszok váltják egymást.

Nagy anyagleválasztási sebesség, ami magas termelékenységet eredményez.

Sík és alakos felületek előállítására alkalmas (pl. fogaskerék, hornyok).

A munka irányától függően lehet ellenirányú (hagyományos) vagy egyenirányú (újabb).

A forgástengely merőleges a megmunkált felületre, a paláston lévő élek forgácsolnak.

A forgástengely párhuzamos a megmunkált felülettel, a homlokon lévő élek forgácsolnak.

A maró forgástengelye párhuzamos a megmunkált felülettel. Jellemzően simító felületekhez használják, IT9-10 pontosságig.

A maró mozgása ellentétes a megmunkált alkatrész mozgásával. A holtjáték nem befolyásolja a marást, de nagyobb a maróél kopása.

A maró mozgása megegyezik a megmunkált alkatrész mozgásával. Nagyobb a maróél terhelése, de kisebb a kopás és nagyobb a marási sebesség.

A maró mozgása az alkatrész mozgásával egyirányú, de a holtjáték miatt az asztal megáll, majd a forgó maró húzza maga után. Nagyobb terhelés a maró fogakra. Csak holtjátékmentes berendezésekhez alkalmazható.

A palástmarás sebességét ez a képlet adja meg: Qc= a * p * b * w * vf / p, ahol a: terhelési szélesség, p: szerszám előtolása, b: szerszám vastagsága, w: vágóéle szélesség, vf: vágósebesség, p: szerszám anyag sűrűsége.

A forgács keresztmetszetének mérete, amelyet a forgács szélesség (b), a forgács vastagság (h) és a fogbemélyedés (i) határoz meg.

Alapvetően az egy fogra jutó forgácsolóerő. Egyenes arányban van a forgácsolási keresztmetszettel: Fc1 = k c b h [N]

Az egyszerre munkában lévő fogak számának egyenlője. Meghatározza, hogy mekkora a teljes forgácsolóerő a fogazatszámhoz viszonyítva.

A maró fogainak egymáshoz viszonyított elhelyezkedése. Meghatározza azt, hogy egy fordulat alatt hány fog vágja a forgácsot.

A forgácsolóerő és a forgácsolási sebesség alapján számítható ki. Megmutatja, hogy mekkora teljesítményre van szükség a forgácsoláshoz.

A forgácsolás során fellépő erőhullámzás, amelyet a fogak egymás utáni be- és kikapcsolódása okoz.

Ferde élű maró alkalmazásával, amely egyenletesebb forgácsolóerőt biztosít, ezzel csökkentve az erőhullámzást.

A marás során a szerszám élei által keltett forgács formája, ami a maró típusától és a megmunkálási feltételektől függ.

A palástmart felületre merőleges főmozgást a szerszám végzi, a munkadarabot pedig az előtolás mozgatja.

A maró forgástengelye merőleges a megmunkált felületre, amely mindig síkfelület.

A homlokmarással elérhető pontosság: IT8…IT9; Ra= 3,2…12,5 µm.

A forgács keresztszelvénye a maró tengelyének előtolás irányába a legnagyobb, míg a belépési és kilépési pontban a legkisebb.

Az f rx (sugárirányú előtolás) a forgács közepes vagy átlagos vastagságának felel meg.

A forgács keresztmetszetének területe az fz (fogankénti előtolás), a bw (vágóél szélessége) és az i (fogszám) szorzata.

A forgácsolóerő ingadozása miatt erőhullámzás lép fel, ami általában csökken a ψ (vágóél-terasz-szög) növelésével.

A forgácsolóerő (Fc) a k c (maróanyag-állandó), az a (terhelési szélesség) és az f z (fogankénti előtolás) szorzatával számítható.

A k c (maróanyag-állandó) értéke függ a maróanyag tulajdonságaitól és a forgácsolási paraméterektől.

A ψ (vágóél-terasz-szög) értéke meghatározza a forgácsolási folyamat stabilitását és a kopás mértékét.

A marószerszám élei fokozatosan lépnek be és ki a munkadarabba, így az erőhatás egyenletes marad. Ez biztosítja a sima felületet és a rezgésmentes munkavégzést.

Az optimális forgácsoló élek ferdesége biztosítja, hogy az egyik él kilépésekor a másik éppen elkezdjen munkába állni. Így a forgácsoló erő folyamatos marad.

A szerszám fogainak sűrűsége a munkadarab anyagának keménységétől függ. Keményebb anyagokhoz sűrűbb fogazatra, lágyabb anyagokhoz ritkább fogazatra van szükség.

A marószerszámok fogalakjai három fő kategóriába sorolhatóak: mart, hátraesztergált és öntött vagy zsugorított.

A maró test fel van osztva több részre, amelyek egymáshoz vannak erősítve. Ezzel biztosítják a szerszám stabilitását és a tartósságát.

A marók gyakran furatosak és ferde élűek, hogy biztosítsák a rezgésmentes munkavégzést és a kis erőhullámzást.

A hosszú élvonal kedvezőtlen hatással lehet a forgács alakjára. Ehhez a szerszám testére forgácsoló hornyokat lehet készíteni, amelyek segítenek a forgács könnyebb eltávolításában.

A marószerszámok megmunkálási felületét a marótest edzése után köszörüléssel alakítják ki. A szerszám általános elvitelű és funkciójú lehet, de alakos maróként is használható (hornyok, bordák készítéséhez).

A forgácsolás során a szerszám által felvett teljesítmény, amelyet a munkadarabon végzett munka és a forgácsolás során fellépő veszteségek összege határoz meg.

A forgácsolás során a munkadarabon végzett munka, amely a szerszám által felvett teljesítményből a veszteségek levonása után marad.

A forgácsolás sebessége, amely a szerszám vágóélén mért sebességet jelenti. A forgácsolás eredményességének és a szerszám élettartamának fontos tényezője.

A forgácsoláshoz szükséges optimális fordulatszám, amelyet a forgácsolás körülményeinek, a munkadarab anyagának és a szerszám típusának figyelembevételével határoznak meg.

A homlokmaró szerszám vágóél alakja, amely lehet szimmetrikus, aszimmetrikus vagy fazettás. A forgácsolás minőségét és eredményességét határozza meg.

A homlokmaró szerszámok főbb típusai, amelyeket a szerszám kialakítása és a forgácsolás során betöltött szerepe alapján csoportosítanak.

A homlokmarás egyik típusa, amely lehetővé teszi a sarkok és lépcsők kialakítását a munkadarabon.

A homlokmarás egyik típusa, amelyet sík felületek kialakításához használnak.