Filozófia 1. - Görög filozófia fejezetek

A görög filozófia történeti korszakainak megnevezése, Kr. e. 6. századig visszanyúlóan.

A Szókratész előtti időszak filozófiai gondolkodói, akik a természet alapvető alkotóelveit (arche) kutatták. Ilyenek voltak Thalész, Püthagorasz, Hérakleitosz, Parmenidész, Zénón, Empedoklész, Anaxagorasz és az atomisták (Leukipposz és Démokritosz).

A Kr. e. 5. század közepétől Kr. e. 322-ig tartó időszak, mely Szókratész, Platón és Arisztotelész munkásságát foglalja magában.

A Kr. e. 322-től Kr. u. 1. századig tartó időszak, mely a sztoicizmus, epikureizmus és szkepticizmus filozófiai irányzatait fedi le.

A Kr. u. 2-től 5. századig tartó időszak filozófiai irányzata, mely Platón tanításainak újrafogalmazására törekedett. Kiváló képviselői Plótinosz és Proklosz voltak.

Platón eredeti neve, ami előkelő athéni családjára utal.

Platón által alapított athéni iskola, mely kivételes tartósságát (Kr. e. 387-től Kr. u. 529-ig állt fenn) annak köszönhette, hogy a filozófia mellett tudományos kutatásokkal is foglalkozott.

Platón filozófiai munkáinak formája, melyek általában párbeszéd formában íródtak, melyekben Szókratész (egy kivételével) a főszereplő.

Platón egyik legismertebb dialógusa, mely Szókratész védőbeszédét mutatja be a halálra ítélése előtt.

Platón híres dialógusa, amely a szerelem természetét és jelentőségét vizsgálja.

Platón dialógusa, mely Szókratész halálát és a lélek halhatatlanságát tárgyalja.

Platón legismertebb és egyik legnagyobb hatású dialógusa, melyben az igazságos állami berendezkedésről és az erényekről értekezik.

Platón dialógusa melyben a beszéd és a lélek kapcsolatát vizsgálja.

Platón dialógusa, melyben a törvények szerepét és az igazságos életmód kérdését vizsgálja.

Platón tanítása az emberi lélekről, mely szerint az ember két részből áll: a testből és a léleksből.

Platón tanítása az emberi lélekről, mely szerint a lélek halhatatlan és a testi élet előtt és után is létezik.

Platón tanítása az emberi lélekről, mely szerint a lélek a testi születés előtt is létezett, és az ideákat szemlélte.

Platón tanítása, mely szerint a lélek halála után új életre kel egy új testben, és a lélek fokozatosan fejlődik reinkarnációk során.

A lélek képességének összehasonlítása a látással, mely szerint a megismerés nem más, mint a lélek született tudásának felidézése (anamnészisz).

A léleknek a testben való kötöttsége - Platón szerint gátolja a lélek megismerő képességét.

Platón szerint a megismerés lényege, hogy emlékezzünk rá azokra az ideákra, amelyeket a lélek a testben való megszületése előtt már szemlélt.

Platón filozófiájának központi fogalma, melyek testetlen, örökkévaló valóságok és az anyagi világ ideáinak „ősmintái”.

Platón tanítása az emberi lélekről, mely szerint a lélek nem egységes, hanem különböző részekre bontható, melyek mindegyike más-más funkciót lát el.

A léleknek az a része, amely a megismerésért és a mérlegelésért felelős. A gondolkodó lélekrész feladata az irányítás és a bölcsesség.

A léleknek az a része, amely az érzelmekért felelős. Az indulatos lélekrész feladata a motiváció és a bátorság.

A léleknek az a része, amely a testi szükségletek kielégítéséért felelős. A vágyakozó lélekrész feladata az életben maradás biztosítása, de ha uralkodóvá válik, zavarodottá teszi az emberi lelket, és elzárja azt az erénytől.

A lélek részeinek helyes viszonya egymáshoz, mely a harmóniai állapotban a gondolkodó lélekrész uralma az indulatos és vágyakozó alatti.

Platón szerint az erény a lélek egészsége, mely a harmónia és a helyes hierarchia megvalósulásában nyilvánul meg.

Platón által azonosított fő erények az Állam dialógusban: a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság. Mindegyik erény a lélek egy részét szabályozza.

Szókratész filozófiai módszere, mely rávezető beszélgetés formájában valósul meg, a célja az igazság felfedezése a kérdések és válaszok segítségével.

Szókratész filozófiai módszere, melynek célja a tanítvány gondolatainak szülésének segítése, mint egy bábának.

Szókratész tanítása, mely szerint az ember nem tud semmit, de tudja, hogy nem tud semmit. Ez a bölcsességhez vezető út kezdete.

Az emberi lélek legjobb életmódja Szókratész szerint, mely a mértékletességben és a külső körülményekkel szembeni közömbösségben nyilvánul meg.

A személyes tapasztalaton alapuló megismerés, mely ellentétben áll a Platón által hirdetett anamnésziszel.