Észak-Korea és Dél-Korea Története

Észak-Korea gazdasági válsága az 1990-es években az élelmiszerhiány okozta nehézségek miatt alakult ki, melyet súlyos esőzések és a mezőgazdaság károsodása tovább súlyosbított.

A "nehéz menetelés" (고난의 행군) Észak-Korea által indított kampány volt a 1990-es évekbeli gazdasági válság kezelésére.

Az ázsiai gazdasági válság 1997-ben, Thaiföldön indult el, ahol a külföldi valuta hiánya a thai pénz leértékelődéséhez vezetett.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) segélyt nyújtott Dél-Koreának 1997-ben a gazdasági válság megoldása érdekében. Ez volt a legnagyobb hitel a segélyek között.

A dél-koreai gazdasági válság következtében a munkanélküliség 2,6%-ról 5,7%-ra emelkedett egyetlen negyedév alatt.

Dél-Korea magas rövid lejáratú külföldi adósságállománnyal küzdött a válság idején, ami komoly kockázatot jelentett.

Az IMF 57 milliárd dollár segélyt nyújtott Dél-Koreának, de szigorú gazdasági reformok végrehajtását követelte.

Kim De Dzsung 40,3%-os eredménnyel nyerte meg a 1997-es dél-koreai elnökválasztást, miután az országban gazdasági válság tört ki.

A phenjani atomerőmű építésére indult program, melynek célja két reaktor megépítése volt, de csak néhány százalékos elkészültséget ért el és 2006-ban leállt.

Kim Ir Szen halála után fia, Kim Dzsong Il által bevezetett politika, amely a hadsereg érdekeit minden más előtt helyezte.

Észak-Korea gazdasági helyzete az 1960-as évektől rendkívül megváltozott. A kezdeti gyors fejlődés után, a gazdaság, a hitelek visszafizetésének képtelensége és a pazarló propaganda miatt stagnált.

A KGST országok megszűnésével Észak-Korea gazdasági helyzete tovább romlott, mivel a kedvezményes barterüzletek nem működtek tovább.

Észak-Korea gazdaságának súlyos válsága az 1990-es években, amelyet a hitelproblémák, a KGBST megszűnése és a pazarló propaganda okozott.

Kim Ir Szen halála után hároméves gyászidőszakot tartottak Észak-Koreában, amely erőteljesen érintette az országot.

A Phenjani Diadalív a párizsi Diadalív mintájára épült építmény.

Dél-Korea 1997-es gazdasági válságából való kilábalásában kulcsszerepet játszott az arany ékszerek gyűjtéséből származó 2 milliárd dollár értékű arany. 3,5 millió dél-koreai vett részt ebben az összefogásban.

A Presztízsberuházásokat leállították Dél-Koreában a gazdasági válság idején. Ez azt jelenti, hogy nem folytattak költséges projekteket, amelyeknek nem volt gazdasági haszna.

Az 1997-es gazdasági válság viszonylag kis hatással volt Észak-Koreára, mivel elzárt volt a világtól. A válság nem gyakorolt rá közvetlen hatást.

Észak-Korea több természeti katasztrófát élt át, mint például áradásokat és szárazságot, amelyek éhínséget okoztak. Dél-Korea több mint egy millió dollár értékben küldött élelmiszersegélyt Észak-Koreának.

Az észak-koreai menekülteknek nehéz helyzetben voltak. Délre menekülni veszélyes volt, ezért inkább Kína felé próbáltak menekülni.

A koreai háború után Méray Tibor magyar újságíró és Sövény Aladár Korea-kutató jelentős szerepet játszottak a koreai kép formálásában Magyarországon.

Magyarország első koreai nagykövetsége 1954-56 között működött Phenjanban.

Méray Tibor és Sövény Aladár fontos szerepet játszottak a koreai-magyar szótárak és nyelvkönyvek publikálásában.

A magyar-koreai kapcsolatok kezdetén Dél-Korea a magyar kormánynak 1 milliárd dollár értékű gazdasági segélycsomagot ajánlott fel annak cserébe, hogy működő tőkét hozzon be az országba.

1986-ban a Neoton Família titkos utazást tett Dél-Koreába a szöuli dalfesztiválon való részvétel céljából, megkerülve a kommunista rezsim korlátozásait.

A diplomáciai kapcsolatfelvételt követően Magyarország és Dél-Korea számos egyezményt írt alá különböző területeken, mint például a kettős adóztatás elkerülése, a légi közlekedés, az állategészségügy és a turizmus.

1988. augusztus 26-án Magyarország és Dél-Korea diplomáciai és gazdasági megállapodást kötött, melynek keretében Magyarország 625 millió dollár értékű hitelt kapott.

A 80-as évek végén megkezdődött a diplomáciai kapcsolatfelvétel Dél-Koreával, mivel Magyarországot tartották a legesélyesebbnek a kapcsolatokra, miután Románia inkább Észak-Koreához húzott.

Horn Gyula a 80-as években törekedett arra, hogy a magyar pártvezetés nyisson a Koreai Köztársaság felé, és 1987-ben tárgyalások kezdődtek a kamarai képviseletek felállításáról.

A teljes diplomáciai kapcsolatfelvételre, nagykövetségek nyitására 1989 februárjában került sor, Budapesten és Szöulban.