Erőhatás és eredő erő

Az erőhatás

• A testek kölcsönhatása interakcióként értelmezhető.

Az erő mint vektormennyiség

• Az erő a kölcsönhatás mértéke.
• Jele: F
• Mértékegysége: newton (N).
• Jelölése: [F] = N

Vektor jellemzői

• Támadáspont: az a pont, ahol az erő hat.
• Erővektor: az irány és nagyság grafikus ábrázolása.
• Hatásvonal: az az egyenes, amely mentén az erő hat.

Fontos tudnivaló

• A test súlyának és a nehézségi erejének a támadáspontja nem feltétlenül esik egybe.

Mérés

• Az erőt dinamóméterrel mérik.

Kolineáris erők

• Azonos hatásvonalú erők.

Eredő erő

• Azonos irányú erők esetén az eredő erő iránya megegyezik az erők irányával, nagysága pedig az erők összegével egyenlő.
• Két ellentétes irányú erő esetén az eredő erő iránya a nagyobb erő irányával egyezik meg, nagysága pedig a két erő különbségével egyenlő.
• Az az egyetlen erő, amellyel több erőt helyettesíthetünk úgy, hogy a test mozgása ne változzon.
• Az F1 és F2 erők komponensek.

Eredő erő számítása

• Két, egymásra merőleges erő eredőjének nagysága Pitagorasz-tétellel számítható: Fr = √(F1^2 + F2^2)

Erők felbontása

• Egy erőt fel lehet bontani komponensekre, például vízszintes (Fx) és függőleges (Fy) összetevőkre.

Mozgások dinamikai feltételei

• Nyugalmi helyzet feltétele: a testre ne hasson erő, vagy a testre ható erők kiegyenlítsék egymást.
• Egyenes vonalú egyenletes mozgás feltétele: a testre ne hasson erő, vagy a testre ható erők kiegyenlítsék egymást.
• Egyenletesen változó mozgás feltétele: a testre állandó nagyságú erő hasson.

Ez az anyag az erőhatást, mint a testek közötti kölcsönhatást mutatja be. Az erő vektormennyiségként való értelmezését, a vektor jellemzőit és mérését is érinti. Különös figyelmet fordít a kolineáris erők és az eredő erő fogalmának tisztázására, valamint az eredő erő számításának módjára.