Amphiesmenoptera és Trichoptera

Amphiesmenoptera

• Szárnyaikat pikkelyek vagy kitinszőrök borítják, innen a nevük ("felöltöztetett-szárnyúak").
• Az alsó ajkuk (labium) disztális része, a prelabium (prementum) a nyelvvel olvad össze.
• A lárváknál a selyemszövő-mirigy a csúcsán nyílik.
• A nőstények heterogametikus (ZW), míg a hímek homogametikus (ZZ) neműek.
• Lárváik a selyemszövő-mirigy váladékát gubószövéshez, fogóhálóhoz és lakócsőhöz is használják.
• A tegzesek (Trichoptera) és a lepkék (Lepidoptera) monofiletikus egységet alkotnak.

Trichoptera (Tegzesalakúak rendje)

• Kis vagy közepes termetű, molylepkékre emlékeztető rovarok.
• Többnyire barnás, sárgás, szürkés, vagy fekete színűek.
• Nagy, sűrűn szőrözött szárnyuk (tricho-ptera = "szőrös-szárnyúak") háztetőszerűen áll nyugalomban.
• Hosszú, fonalas csápjaik előre irányulnak nyugalmi állapotban.
• A fajok többségénél 3 pontszem (ocellus) található az összetett szemeik között.
• Szájszervük módosult, rágóik és állkapcsaik csökevényesek.
• A prelabium a hypopharynxszal összeolvadva haustellumot alkot a növényi nedvek felszívására.
• Lábfejeik 5 ízűek.
• Oligopod típusú lárváik anális potrohlábbal rendelkeznek.
• Potrohon lévő tracheakopoltyúkkal lélegeznek a vízben élő lárvák.
• A lárvák lehetnek szabadonélőek (campodeiform) vagy tegezt készítők (eruciform).
• A tegez alapanyaga a selyemszövő-mirigy váladéka, melybe növényi részeket, puhatestűek héját, homokszemcséket és kavicsokat építenek.
• A szabadonélő lárvák többnyire ragadozók, a fogóhálóval rendelkezők planktonfogyasztók, a tegezben élők többnyire növényevők.
• Bábjuk mozgatható rágókkal rendelkező szabad báb (pupa libera).
• Az imágók rövid életűek, leginkább 1-2 hétig élnek, többnyire csak folyékony táplálékot (nektárt) fogyasztanak, ha táplálkoznak egyáltalán.
• Általában partmenti növényzeten fordulnak elő, alkonyatkor vagy éjszaka aktívak.
• Világszerte körülbelül 15 ezer fajuk ismert, Magyarországon több mint 250 fajuk él.

Phryganeidae (Pozdorjánfélék családja)

• Viszonylag nagyobb méretű tegzesek.
• Elülső szárnyaik szürkék, barnák vagy sárgásbarnák, néha pettyesek, foltosak vagy mintázatosak.
• Tegezkészítő eruciform lárváik állóvizekben fordulnak elő.
• Hordozható tegezüket növényi részekből állítják elő.
• A lárvák ragadozók vagy törmelékevők, az imágók nem táplálkoznak.

Phryganea grandis (nagy tegzes v. nagy pozdorján)

• Nagyméretű faj, a szárnyfesztávolsága elérheti a 60 mm-t.
• A nőstény nagyobb a hímnél, foltozott elülső szárnyán pedig egy vagy több sötét sáv van.
• A lárva feje sárga, fekete csíkokkal díszített.
• A tegezét 8-10 mm-es vízinövény darabokból készíti, spirális csomókat formálva.
• A tegez hossza akár 70 mm is lehet.
• A lárva ragadozó, rovarlárvákkal és kisebb halakkal táplálkozik.
• Európában általánosan elterjedt, álló- és lassú folyású vizekben és lápokon él.

Lepidoptera (Lepkealakúak rendje)

• Méretük nagyon változatos a néhány mm-től a 30 cm-ig terjedhet.
• A szárnyaik relatíve nagyok és fejlettek, de néhány családnál (főleg a nőstényeknél) csökkent méretű.
• Nyugalmi állapotban szárnyaikat vagy háztetőszerűen a testükre fektetik, vagy szétterítik, vagy összecsapják a hátuk felett.
• A kapcsolókaréj (jugum) vagy kapcsolótüske (frenulum) kapcsolja össze a szárnypárokat repülés közben.
• Testüket sűrű szőrzet borítja, ami a szárnyakon zsindelyszerű pikkelyzetté alakul.
• A pikkelyek festékanyagokat tárolnak, amik változatos kémiai színeket hoznak létre.
• Szerkezetük az fizikai színeket okozhat és hatékony vízlepergető, hőszigetelő réteget is képeznek.
• A pikkelyek aerodinamikailag is előnyösek és segíthetik a menekülést.
• A csápjaikigen változatosak, lehetnek fonalasak, fésűsek, bunkósak stb.
• Összetett szemeik jól fejlettek.
• Legfeljebb kettő pontszemük lehet.
• Szájszervük módosult, az ősi pollenfogyasztóknál rágóik csökevényesek, külső állkapcsi karéjaik pödörnyelvet (glossa) alkotnak a folyékony táplálék felszívására.
• A lábaik gyengék, inkább kapaszkodásra valóak, mint járásra.
• Lábfejeik 5 ízűek.
• Számos fajnál az utótoron vagy a potroh tövén hallószerv található a denevérek elleni védekezéshez.
• A nőstényeknek egy vagy két ivarnyílása lehet (külön párzó- és tojásrakó nyílással).
• Lárváik (hernyók) polipod típusúak, 3 pár torlábbal és változó számú (2-5) potrohi állábbal.
• Aknázó lárváknál a potrohi állábak redukáltak.
• A lárvák szájszervei rágó típusúak.
• Többségük fitofág (növényevő).
• Elsődlegesen és többségében szárazföldiek, ritkán víziek.
• Selyemszövő mirigyük váladékát gubószövéshez, sátorszövéshez vagy zsákkészítéshez használják fel.
• Bábjuk fedett báb (pupa obtecta), kivéve a ősibb fajoknál.
• Az imágók élettartama rövid, néhány hétig élnek.
• Egy részük nappal, mások éjszaka vagy alkonyatkor repülnek.
• Többségük virágnektárral táplálkozik, de van, amelyik ürülékre vagy rothadó anyagokra száll, és van, amelyik nem is táplálkozik.
• Igen fajgazdag rend, több mint 160 ezer lepkét írtak le eddig.
• Magyarországon majdnem 3500 fajuk fordul elő.

Glossata (Valódilepke-alkatúak alrendje)

• Az ősibb lepkékkel ellentétben rágóik csökevényesek vagy teljesen redukáltak.
• Külső állkapcsi karéjaik (galeae) hosszabbak vagy rövidebbek.
• Nyugalomban spirálisan felcsavart pödörnyelvet (glossa) alkotnak ("nyelvvel rendelkezők").
• Az alsó ajak és az állkapcsok nagyrészt csökevényesek.
• Az Exoporia és Ditrysia kládokban a nőstények ivarjáratjai elváltak, így külön párzó- és petézőnyílás alakult ki.
• Lárváik potrohlábain többnyire horogkoszorúk vannak a járás segítésére.
• A növényevő lárvák lehetnek endofitofágok (levelekben aknázók) vagy ektofitofágok (lombozatot rágók).
• Bábjuk többnyire fedett báb (pupa obtecta), nem mozgatható rágókkal.

Exoporia

• Elülső és hátulsó szárnyuk erezete hasonló.
• Szárnyaikat kapcsolókaréj (jugum) kapcsolja össze repülés közben.
• A nőstényeknek külön nyíló párzó- és tojásrakó nyílásuk van.
• A párzás után a spermiumok egy barázdán keresztül jutnak a petevezetékbe és az ondótartályba("külső járatosok" ).

Hepialidae (Gyökérrágólepke-félék családja)

• Közepes vagy nagy termetű lepkék.
• Testük orsó alakú, szárnyaik megnyúltak.
• Igen rövid, fűrészes, fésűs vagy fonalas csápjaik vannak.
• Pödörnyelvük (glossa) csökevényes.
• A nőstények röptükben szórják tojásaikat.
• Lárváik a növények szárában és gyökerében aknáznak (endofitofágok).
• Az imágók alkonyatkor vagy kora este aktívak.

Hepialus humuli (nagy gyökérrágólepke)

• Viszonylag nagytermetű faj, szárnyfesztávolsága 36-64 mm.
• A nőstények jelentősen nagyobbak a hímeknél.
• A nőstény elülső szárnyai agyagsárgák, vörös rajzolattal, hátulsó szárnyai vöröses-szürkék.
• A hím szárnyai ezüstös fehérek, mintázat nélküliek.