A vagyon és a hagyaték fogalma

Vagyon fogalma

• Köznapi értelemben a vagyon és az abba tartozó vagyontárgyak ugyanazt jelentik.
• A római jogban a vagyon fogalmához több, a dolgokkal kapcsolatos jogi rendelkezés kapcsolódik.
• Jogilag tágabb értelemben a vagyon a minket megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége.
• Más megközelítés szerint a vagyon egy bizonyos cél szolgálatára rendelt, egy közös központ körül csoportosuló, gazdasági értékű (dologi és kötelmi) jogok és kötelezettségek összessége.
• A vagyon központja lehet természetes vagy jogi személy, vagy megengedett ideiglenes cél.
• A vagyon pozitív (jogok) és negatív (kötelezettségek) elemekből áll.
• A túlsúly alapján lehet aktív vagy passzív vagyon.
• Egyes római források csak a tartozásoktól mentes részt tekintik vagyonnak, melyet tiszta vagyonnak neveznek.

Hagyaték fogalma

• A hagyaték a természetes személy halála után fennmaradó vagyoni természetű jogok és kötelezettségek egységes vagyona (universitas iuris).
• Ez az universitas alkotja a hagyatékot, ami az örökhagyó halála esetén utódaira szállhat.
• Aszerint, hogy benne az aktívák (jogok) vagy passzívák (kötelezettségek) vannak-e túlsúlyban, aktív és passzív hagyatékról beszélhetünk.
  • Utóbbi neve hereditas damnosa vagy odiosa.
• Hagyaték csak vagyonképes (sui iuris) személy után maradhat.
  • Hatalomalatti után a régi jogban nem volt öröklés, a klasszikus jogban a peculium castrense és quasi castrense körében engedtek átszállást.
  • Justinianusnál a családgyermek is vagyonképes (bona adventitia), tehát utána is van öröklés.
  • Rabszolga után soha nincs, bizonyos kivétel a servus publicus.
• A hagyatékban bekövetkező jogutódlás kétféle lehet: egyetemes jogutódlás (universalis successio) és különös jogutódlás (singularis successio).
• Egyetemes jogutodlás (öröklés), amikor a hagyaték mint egész, a bennfoglalt összes jog és kötelezettség együttesen száll át egy vagy több személyre.
  • Ezt öröklésnek nevezzük (a hereditas másik értelme).
  • Az egyetemes jogutódot örökösnek nevezzük.
  • Lehet több örökös, mikor is eszmei hányadban lesznek jogosítottjai az örökségben lévő jogoknak és kötelességeknek.
• Különös jogutódlás esetén az örökhagyó egyes, szorosan meghatározott vagyoni jogai szállnak át a jogutódra, pl. a hagyomány esetén.
  • A kedvezményezett itt nem örökös, hanem hagyományos.

Örökség fogalma

• Az a vagyontömeg, amely egyetemesen, mint egész száll át az egy vagy több örökösre.
• Amennyiben a hagyaték nincsen singularis successióval, hagyománnyal terhelve, az örökösre átszálló vagyon (örökség) megegyezik a hagyatékkal.
• Az egyetemes jogutódláson van a hangsúly, ugyanis a római jog szerint a hagyaték lebonyolítása csak akkor mehet végbe, csak akkor tekinthető a hagyaték sorsa rendezettnek, ha legalább egy örökös van.
  • Oka: a hagyatéki hitelezők kielégítésének biztosítása, a családi szentségek tiszteletének biztosítása.
• A hagyatékból való szinguláris juttatás tehát kísérője és korlátozója lehet az egyetemes jogutódlásnak, de önmagában nem állhat meg.

Öröklés, örökség egybevetése

• Az öröklés nem más, mint a hátrahagyott vagyon átszállásának a folyamata (a hereditas második jelentése).
  • Magát az egyetemes jogutódlást (universalis successio) is öröklés szóval jelöljük. = hagyaték - hagyomány
• Az örökség fogalmát korábban meghatároztuk, az egyetemes jogutódlással átszálló vagyont nevezzük így.
• A hagyomány a különleges jogutódlás egyik, nem egyetlen, de leggyakoribb formája (a hitbizomány és a donatio mortis causa is ide tartozik).

Öröklés alapjai

• Az alap, amelyre tekintettel valaki számára öröklés nyílik, hármas:
  • végrendelet alapján (successio testamentaria v. secundum tabulas)
  • törvény rendelkezése alapján (successio legitima v. ab intestato)
  • végrendelet ellenére (successio contra tabulas).
• A római jogban a végrendeleti és törvényes öröklés mereven kizárta egymást: Nemo pro parte testatus, pro parte intestatus decedere potest.
• Törvényes öröklésre csak akkor kerülhet sor, ha végrendelet nincs (nem is volt, vagy egészében megdőlt).
• Ha a végrendelet csak a hagyaték egy részéről intézkedik is, vagy a kinevezett örökösök közül csak egy maradt is, a hagyaték végrendelet alapján nyílik meg.
  • Azon vagyonrészek is, melyekről a végrendelet nem szól, a megmaradt örököst illetik (növedék).
• A végrendeleti öröklés későbbi eredetű, és csak fokozatosan törte át a szabad rendelkezés elve a családi vagyonközösség kereteit.
• Nem is törte át teljesen, hiszen a klasszikus jogban a családfő rendelkezhet vagyonáról, de családja tagjairól meg kell emlékeznie: vagy örökössé nevezi őket, vagy kitagadja őket, elhárítja az útból (,,alaki mellőzhetetlenség").
• A jog fejlődésével bizonyos közeli családtagok a törvény alapján kötelezőn részesedtek a hagyatékból a végrendelkező akarata ellenére is, a törvény rendelkezése alapján, vagyis mellőzhetetlenek lettek (,,anyagi mellőzhetetlenség")!
• Ez a harmadik megnyílási alap: a végrendelet ellenére.

Örökségszerzés módjai

• A hagyaték megnyílása: beáll az öröklés lehetősége (delatio hereditatis).
  • Szabály szerint az örökhagyó halálával következik be.
  • A delatio feltétele, hogy az örökös túlélje az örökhagyót.
• A megnyílás időpontja esetleg csak később válik meghatározottá: végrendeleti feltételes örökösnevezésnél, a feltétel beálltával a fictio legis Corneliae alkalmazási körében.
• A delatioval csak az öröklés lehetősége nyílik meg, az öröklés, vagyis a hagyaték átháramlása az örökösre csak akkor következik be, ha az öröklésre meghívott elfogadja a meghívatást, s így megszerzi a hagyatékot (acquisistio hereditatis).
• A régi jogban ez egy ünnepélyes szóbeli ügylettel történt (cretio), később formátlan jognyilatkozattal is végbemehetett.
• A famíliabeli örökösök már a delatioval ipso iure örökösökké válnak, akár tudnak a megnyílásról, akár nem, akár akarnak örökösök lenni, akár nem.
  • Ők a szükségképpeni örökösök (necessarii heredes). Ilyenek a suus heres (mindegy, hogy végrendeleti, vagy törvényes úton van-e kijelölve) és a servus cum libertate institutus (a rabszolga, akit felszabadításával egyidőben örökössé tesznek).
  • Ezeknél tehát a delatio és acquisitio egybeesik.
• A sui heredes a köztársaság végén beneficium abstinendit kapnak a praetortól, vagyis tartózkodhatnak a hagyatékba bocsátkozástól. A suus a praetortól meggondolási határidőt kérhet (ez nem azonos a beneficium deliberationisszal), amely ha elmúlik anélkül, hogy beneficium abstinendit kérne, örökösnek tekintendő.
  • Felel a hagyaték tartozásaiért.
  • A beneficium abstinendi megadása után a praetor a bonorum possessiót a következő meghívottnak kínálja fel. Ha nincs ilyen, a hitelezőknek kínálja az örökös nélküli örökséget.
• A servus cum libertate institutus nem kap ius abstinendit.
  • Ő szigorúbban vett heres necessarius, s gyakran éppen azért nevezik ki, hogy a közelgő csődöt (és az azzal járó infamiát) ő vigye el.
  • A praetor őt a separatio bonorum (vagyon-elkülönítés) lehetőségében részesítheti, mellyel a végrehajtást a hagyatékra korlátozhatja, és peculiumát a szabadonbocsátott megtarthatja.
• Velük szemben a házonkívüli örökösök (heredes extranei) csak saját aktusukkal szerezhetik meg az örökséget, vagyis be kell lépniük (aditio hereditatis) az örökösi pozícióba (voluntarii heredes).
  • Ezek lehetnek törvényes és végrendeleti úton meghiva.
  • A törvényes örökösök közül ilyenek a proximus agnatusok és a Sc. Tertullianum és Orfitianum alapján meghívottak.
• Ezen önkéntes örökösök, vagy cretioval (elfogadó nyilatkozattal), vagy pro herede gestioval, vagyis olyan magatartás tanúsításával, mely a hagyaték megszerzését mutatja (hagyatéki tárgy birtokbavétele, hagyatéki adós perlése, hagyatéki tartozás megfizetése), válnak örökössé.
• A hagyaték megszerzésének különleges módja a hagyaték elbirtoklása (usucapio pro herede).
  • A régi jog szerint, ha nincs suus, a hagyatékot, mint uratlan dolgot (res nullius), vagy annak részét birtokba veheti bárki, s egyéves birtoklással elbirtokolja, s ezzel örökössé válik.
  • Bona fides nem szükséges.
  • Ezen lehetőség indoka: az örökösökkel szemben nyomást gyakorolni a hagyaték minél előbbi megszerzése iránt.
  • Az usucapio pro herede nyugvó hagyatékot előfeltételez, vagyis nem állhat fenn, ha suus van meghíva, vagy ha a házonkívüli örökös már belépett a hagyatékba.
  • A klasszikus jogban az elbirtoklás csak egyes vagyontárgyakra volt lehetséges, az örökösi pozíció már nem elbirtokolható. Ez azt jelentette, hogy a hagyaték tárgyai, míg azokat az örökös birtokba nem vette, szabad préda tárgyai voltak.
    • (Hogy ez ne minősüljön lopásnak és ne legyen az elbirtoklás akadálya, a klasszikus jog a hagyatéki tárgyakat kizárta a lopható dolgok közül.) Oka: mint fenn, a siettetés.
  • Idővel az intézmény tarthatatlan lett: A praetor nem respektálta a praetori örökös keresetével szemben az elbirtoklási kifogást.
    • Hadrianus alatt egy Sc. kimondta, hogy civiljogi örökös keresetével szemben nem hatályos az elbirtoklás, a malae fidei possessornak ki kell adnia a hagyatékot.
    • Marcus Aurelius pedig bűncselekménnyé nyilvánította a hagyatéki tárgyak elfoglalását.

Törvényes öröklés

• A törvényes öröklés osztályai a XII táblás törvény öröklési rendje szerint:
  • elsősorban a suusok örökölnek, vagyis a szűkebb család tagjai, akik a pater familias halálával önjogúvá válnak. Ilyenek a természetes és adoptív gyermekek, a postumusok is, és az uxor in manu (a családból kiváltak nem, mert már nem suusok: emancipált, adoptioba adott gyermekek, férjhez ment lányok).
    • A rokonsági fokban mért távolság nem számít, ugyanis a távolabb álló suusok elődjük helyébe lépnek, az ő részén osztoznak. Amíg az előd él (unoka az apja életében) a leszármazott nem minősül suus heresnek, nem is válik önjogúvá a nagyapa halálával (Képviseleti, reprezentációs elv - in stirpes öröklés).
  • másodsorban a legközelebbi agnatus rokonok örökölnek, ha suusok nincsenek.
    • Itt a közelebbi kizárja a távolabbit. Az egyenlő fokon állók fejenként egyenlőn osztoznak (in v. per capita). Az örökhagyó nőrokonai közül csak a (manusos házasságban élő) anyja és lánytestvérei örökölnek (Nők után itt lehet először örökölni!).
  • a gens örököl, ha nincs agnatus sem. A gens tagjai kollektíve örökölnek (ennek lehetősége a köztársaság vége előtt megszűnt).
• az örökös nélküli hagyatékok az államra szállnak, amennyiben azt senki nem birtokolta el (usucapio pro herede).
• A civiljogi öröklés problémái: Az agnatio elve uralkodik - vérrokonságnak semmi szerepe; az emancipatus nem örökölhet; a nem manusos házasságban élő anya nem örökölhet gyereke után, és ezen gyerekek sem anyjuk után; nincs öröklési lehetőség a házastársak között manus nélküli házasság esetén.
• Ezen elvek elsősorban paraszti életben okoztak problémát: örökösök egyenjogúak nemre, korra, teljesítőképességre tekintet nélkül, s így a gazdasági egység széttagolódhatott.
• A praetori edictum a kései köztársaság kora óta igyekezett a ius civile fenti hiányosságait pótolni: törekedett a vérrokonságot és manus nélküli házasságban élő házastársat jobban figyelembe venni, kibővítette a meghívottak körét.
• A végrendelet nélküli öröklésre a praetor egy rangsort állapított meg: a pályázókat e szerint bocsátotta a birtokba úgy, hogy bonorum possessiót adott decretum által (missio in possessionem).
• A birtokbautalás joghatása alapján tehető megkülönböztetés: bonorum possessio sine re (puszta hagyatékbirtok): hagyaték birtokosa engedni köteles a civiljogi örökösnek, azonban a hagyatéki perben a kedvezőbb alperesi pozícióban van (nem neki kell bizonyítani); harmadikokkal szemben védelmet kap a birtokos; s ha a civiljogi örökös nem jelentkezik, vagy nem időben, a birtokos elbirtokolhatja a hagyatékot akkor is, ha tud a törvényes örökös létezéséről.
• bonorum possessio cum re (praetori öröklési jog).
  • A praetor nem tehet valakit civiljogi örökössé, de egyeseket egyenlővé tehet a civiljogi örökössel, és védelmet biztosíthat nekik nemcsak harmadikok, hanem a ius civile szerinti örökös ellen is (párhuzam: bonitár tulajdonos védelme a civiljogi tulajdonossal szemben):
  • a praetor bizonyos esetekben a XII tábla öröklési rendjét méltánytalannak találta, s ezért ezen esetekben megtagadta a civiljogi örököstől a védelmet és mást részesített benne, midőn utóbbit eljárásjogi eszközzel (missio in possessionem) előnyben részesítette, ezzel azonban anyagi öröklési jogcímet hozott létre.
• A bonorum possessorok négy osztályba vannak sorolva, mindegyik osztály egy meghatározott határidőn belül igényelheti a bonorum possessiot. Ha ez az idő letelt, a következő osztályt hívják meg.
• Bonorum possessio unde liberi - ide nem minden vérrokon tartozik, csak akik delatiokor a sui közé tartoztak (örökbefogadottak is), és olyan leszármazottak akik kiestek az örökhagyó hatalmából, és nem kerültek másik hatalmi viszonyba (fiktív sui), pl. emancipáltak és azok emancipáció után született gyermekei (az örökbe adott gyermek nem, csak ha újabb agnatiojából emancipáltatott).
  • (Korlát: az emancipatusnak osztályra kellett bocsátania az emancipatio után szerzett vagyonát, s csak ekkor örökölhet egysorban a suusokkal.)
  • A bonorum possessio unde liberi cum re birtokot ad, általa a többi civil törvényes örökösök (agnatok, gentilisek) ki vannak zárva.
• Az öröklés in capita történt, az alábbiak figyelembevételével: érvényesül a reprezentáció elve, vagyis a kiesett liberi leszármazói törzsenként (in stirpes) annyit igényelhetnek együttesen, mint amennyit a kieső egyedül kapott volna, az emancipált fiú hatalom alatt maradt gyermekeivel egy sorban lépett fel, egy részt kaptak közösen, fele-fele arányban (nova clausula Iuliani), nőnek nem lehetnek sui-jai, s így liberije sem, a bonorum possessio megadásánál a férfiak és nők egyenjogúak, figyelembe veszik a postumus suust is, és érdekei védelmében gondnokot rendelnek neki.
• Ebben az osztályban érvényesül a successio graduum elve, tehát az élő, de nem jelentkező leszármazó nem zárja ki saját leszármazóit a jelentkezni jogosultak köréből.
• Bonorum possessio unde legitimi - Ha nincs liberi, vagy nem igénylik, a praetor a ius civile szerinti örökösöket hívja meg (legitimi heredes), vagyis még egyszer a sui, ha az nincs, az agnatus proximus igényelheti az örökséget.
  • Ezek nem egymás után hívatnak meg, hanem egyugyanazon határidővel, de közülük az kapja meg, aki a civiljog szerint örökös volna.
  • (Ha a sui nem léptek fel a „liberi" osztályában egy éven belül, a második évben mint legitimi kérhették az örökséget.)
  • Ha sui van: az agnatusok nem jelentkezhetnek, tehát a közelebbi léte kizárja a távolabbit, mert a civiljog nem ismeri a successio graduum et ordinum elvét.
  • A bonorum possessio unde legitimi sine re meghívás, vagyis egy fokban közelebb álló sikeresen érvényesítheti igényét a behelyezettel szemben a civiljogi hagyatéki keresettel.
• Bonorum possessio unde cognati — A vérrokonokat veszi figyelembe (cognati) férfi és női ágon.A rokonsági fok közelsége szerint nyitja meg a lehetőséget az összes vérrokonok számára, így az örökhagyó lemenői számára, akár suusok (ezeket harmadízben hívták meg), akár nem suusok. sőt, a más famíliába kerültek is figyelembe jöttek, az örökbefogadottak vérrokonnak számítanak, a postumust is figyelembe veszik; anyjuk után a törvényes és törvénytelen gyerekek is meghívást kaptak, az önjogú gyermek után a felmenők is (szülők, nagyszülők) meghívattak, az oldalági vérrokonok is a hatodik fokig. (Kivételesen a hetedik fokot is figyelembe veszik.
• A manus nélküli házasságból, illetve házasságon kívül születettek itt tudnak anyjuk után örökölni. Ebben az osztályban a fokban közelebbi kizárja a távolabbi cognátot, azonos fokúak fejenként osztoznak, nincs reprezentáció. Ha fokban közelebbiek nem igénylik meg a bonorum possessiot, a következő fokon álló vérrokonok kapják meg a praetortól a hagyatékot (successio graduum Bonorum possessio unde cognati sine re meghívás.
• Bonorum possessio unde vir et uxor - Itt az utolsó osztályban a manus nélküli házastársat veszik figyelembe (egyéb jelentkező híján).
  • (Előfeltétel: a házasság fennállta a halál időpontjában). A praetor a bonorum possessiot adiuvandi vel supplendi vel corrigendi iuris civilis gratia alkalmazza.
• adiuvandi – a ius civile támogatására - a bonorum possessio megadása a civiljogra támaszkodik (pl. unde legitimi), vagyis a heresnek keresetet biztosít (pl. bonorum possessor sine re ellen) a hagyaték megszerzésére, vagy ha birtokban van heres, interdiktom ad neki.
• supplendi - a ius civile hézagait tölti ki: egy nem heresnek bonorum possessio sine re-t biztosít, ha nincs ius civile szerinti örökös (pl nem él senki suus,sem agnatus többé, csak egy emancipatus vagy cognatus)
• corrigendi –iust civilt kiszolítja-egy non heresnek bonorum possessi cum ad, megvédi minden létező civiljogi örökössel szemben, pl. az emancipaltat proximus agnatussal szemben.
• Császárkori változtatások a praetori öröklési renden:
• --Az Edictum Perpetuum létrejötte után a senatus fejlesztheti tovább az örökjogot. Két senatusconsutum rendelkezik,és alkot új us civilét,melyet apraetornak a legitimi osztályban figyelembe kell vennie.
  • Sc. Tertullianum - Hadrianus alatt -Az anya. aki ius liberorumot kapott,ha szabad 3 a liibretina 4gyerek után- örököl a manusz nélküli házásságból született gyermeke utána suusok mögötti sorban, megelőzve még az örökhagyó apjat és apai tesvéreit is, anya az örökhagyó lánytestvéreivel osztozik és megelőz minden mass agnatot.
  • Sc. Erfitianum- Kr.0.-179. 4. - A manus nélküli házasságból született gyermekek anyuka után minden agnat előtt örökölnek Korábban szintúgy a congnati rendelkezésben örököltek.

Justinianusi törvényes öröklési rend

• Két Novellájában reformálta meg a fenti toldozott rendszert.
  • Kizárólag a cognatus rokonságra épít. Így megszűnik a civil és praetori jog addigi párhuzamossága. (Nov. 118. 543-ban; Nov. 127. 548-ban.)
• Négy osztályba sorolja az örökösöket, s ezeket egymás után hívja meg (successio ordinum érvényesül).
  • Az egyes osztályokon belül a meghívás a fok közeliségétől függ (a successio graduum érvényesül). A meghívottak osztályai: I. Minden lemenő: Benne az adoptívak és törvénytelenek is.
    • A suus és nem suus között csak annyi a különbség, hogy a suus necessarius heres lesz, a többiek voluntarii.
    • A távolabbi lemenő akkor örököl, ha elődje kiesett. A lemenő nyomába lépő utódok in stirpes örökölnek, vagyis reprezentálnak.
  • II. Felmenők és teljes testvérek (ez utóbbiaknál mindkét szülő azonos az örökhagyóéival). Ezek együttesen vannak meghíva.
    • A felmenők közül mindig csak a legközelebbi fokon lévők örökölnek. Az elhalt testvért képviselik a gyermekei (első fokon). Az unokák már nem reprezentálnak!
    • Ha szülők és teljes testvérek maradtak, együtt örökölnek és in capita oszlik meg a hagyaték közöttük. A testvérek kiesése esetén gyermekeik in stirpes képviselik őket. Testvérek létében a nagyszülők már nem jönnek számba.
      • Ha csak felmenők maradtak, a hagyaték ágak szerint oszlik meg (in lineas öröklés), az ágon belül az ott lévők fejenként osztoznak.
      • Ha az egyik ágon nincs senki az adott fokon, az egészet a másik ág kapja, vagyis pl. a szülő léte kizárja a másik ági nagyszülőt. III. Féltestvérek és a reprezentáció elve alapján az elhalt féltestvérek gyermekei. Az azonos fokon állók in capita részesednek. iv. többi oldalrokonok. Ezek a 7 fokon túl is, fokközelség szerint , a közeledni kizárja a távolabbit, képviselet nincs, in capitalis osztoznak. Ha egyik osztály sem jelentkezett hitvestárs kérhette hagyatot, , azt az egyetlen Bonorumpossessoi Justinianus rendszerében.

Stirpes, Capita és Lineas

• In stirpes öröklés: az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor a távolabbi fokon lévők az elődjük helyébe lépnek az örökrész szempontjából, vagyis kieső elődjük részén osztoznak.
  • Ezen esetben egy fokban távolabb álló egy sorban örökölhet egy fokban az örökhagyóhoz közelebb állóval.
  • Ebben az esetben érvényesül a képviseleti elv (ius repraesentationis).
  • Érvényesülés: A civiljogi öröklésben, a suusok rendjében, kieső suusok helyén; A praetori törvényes öröklés rendjén a Bonorum possessio unde liberi: Justinianusnál a lemenők között, a teljes testvérek gyermekei esetén, az elhalt féltestvérek gyermekeinél (csak náluk!). Ha a suus nem léptek fel "liberi" osztályában egy éven belűl a második évben mint legitimi kérhették az örökséget.
• In capita öröklés: fejenkénti öröklés, amikor ugyanannyit kapnak az azonos fokban állók.
  • Érvényesülés: civiljogi rendben - suusok rendjében a suusok között, több egyenlő fokú agnatus a proximi agnati rendjében ; praetori rendben - liberi között-ha egyenlő fokon állnak; legitiminél - is Suusok, agnatok között egyenlő fokon, egyenlő foku cognati között jusztinianusnál: A lemenök között,ha azonoos fokon vannak A szülők- teljestvér között is ( és féltestvérek közt)- az őszes oldalrokon között is ha azonos fokon állnak.
• Per lineas, vagy in lineas öröklés: egyedül a justinianusi jogban érvényesül a felmenők öröklésénél,amikor is ha az örökhagyó után kizárólag -felmenők maradtak, a hagyatéc, az apaiés anyai ág közötegyenlőn öszlik meg az ágon bbelül ott levők fejnént ösztoznak. Közelebbi felmenő léte bármely ágon kizárja az öszesz távolabbit.

Öröklés libertinus után

• A libertinus civis után való törvényes öröklés szabályai a libertinus eltérő családi viszonyai miatt módosulnak: a libertinusnak ugyanis nincs felmenő, sem oldalrokonsága (a servilis cognatio nem számít). Kivétel: ha örökbe fogadták, vagy ha a libertinat manus alá vették (mert így agnatioba kerülnek).
• Libertinusnál csak a lemenő agnát vagy cognát rokonság jön számba.Ez egyezik szabad ember öröklési szabályaival. Ezek hiányában patronus vagy családja lép be.
• civil jog:suus ; patronus vagy,ha nem lesz öökösmert előbb elhall,annak legitimusei
• praetori jog- liber ( ha adoptiv agyernek, csak agyanaték felet, másik fel apatronsué vagy liberi örököseié)- legimitmi / civiljog 1,2 ostzály)- cognati / lemenőcognatusok)- familia patroni- másodszor_ vir ex uxor- cognati manumissoris , patronus cognatusai justinianus- lemenő- patronus és gyermeken patronus oldalrokonai

A végrendelet fogalma, fajai

• halálesetre szóló rendelkezés (csak a végrendelkező halálával lép életbe, addig korlátlanul visszavonható - kifejlett formájában); egyoldalú rendelkezés (vagyis szerződéses kikötéseket nem tűr, pl. a végrendelkező nem köthet ki életében esedékes ellenszolgáltatást, azonban feltételhez kötheti a rendelkezést);
• formaságokhoz kötött rendelkezés (ünnepélyes, szorosan meghatározott formák, majd pontosan megkívánt alakszerűségek között jöhetett érvényesen létre - ezek az akaratnyilvánítás tartalmát igazolják); visszavonható akaratnyilvánítás (az örökhagyó akaratát tükrözi, haláláig korlátlanul visszavonható);
• örökösnevezést tartalmaz (ez teszi végrendeletté az akaratnyilvánítást).
• Kötöttségei: A római jogban a végrendeleti és törvényes öröklés kizárják egymást, a végrendelet az elsődleges, s ha van végrendelet és az érvényes, az egész hagyaték sorsát eldönti Ha csak egy hagyaték részét említi az örökös akkor megnevezett a hagyatkéot egészét kapja meg mind egyetemes örökös Négy pro parte testatus, pro parte testatus decedere potest. Kivétel- köteles rész- katona végrendelete
• A végrendeletnek lényege az őököös nevézése , enélkül nincs végrendelet

A végrendelet fajai történeti fejlődésében

• Eredetileg az egyetlen lehetőség az idegen részeltetésére az agnatioba fogadás, az arrogatio comita collato előtt (ez nem más mint törvényi formában adott hozzájárulás) patern familiass suussá foradta az idegent, de valószinüleg koránál fogva nem reménykedhetett, mert még nem végrendelkezés e, hisz az egész porpulus bellegyeźsétől függ.

• a végrendelkezés csirája mert örőkössé teszni valaki azt a családba fogadás áltak ,-pontfexi testület intretretatiojaván létrejött a valodi egyalú akarat nyilvánitás( testamentum in Comitis calatos . kezdetbe z arrogatio. voltt,később egyértelműen

  ,csak örökös nevezés. Ezek szerint ha nemvoltt termeszetes familiábelije fua fogadás nélkül állithatott örököst a pater famialias- CSaládi kapcsolat má renmjött létrte közte és a örököse közt

• Ezaz akartat nyilvánitás más bizonyoas ,csak delfüggeszztőfeltétele lesz,. Mig az arrotacios forma nem türt feltételel(Te.stamenti in comitis calatos a klasszikus kor eltủnt)

• Fenti kivétes kiváltságok kor a Testamenti in procinctú , afegyverreket csatárendben, álló hadi szerep előtt egyeés katonoák kiyilvánitták véksőáktukat esetég bekövetkezõ

A vagyon a minket megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége. A hagyaték pedig a természetes személy halála után fennmaradó vagyoni természetű jogok és kötelezettségek összessége. A vagyon lehet aktív vagy passzív a túlsúly alapján.